Tanári szerepek, szerepelvárások és kudarcok

By knauszi on 2016. máj. 22. - 18:24

Cholnoky Tamás tulajdona. Forrás: http://www.szeretlekmagyarorszag.hu/

Bródy Sándor A tanítónő és Kosztolányi Dezső Aranysárkány című művében. Zagyváné Szűcs Ida írása

Az első kérdés, hogy mennyire tetten érhető Tóth Flóra és Novák Antal fiktív személyében az akkori tipikus pedagógus.

Zagyváné Szűcs Ida Az ember életében családja mellett mindig is meghatározó szerepet játszottak az őt tanító, nevelő pedagógusok. Személyiségükkel formálják a rájuk bízott gyermeket. Nem lehet közömbös tehát sem a társadalom, sem a szülők számára, hogy ki alakítja csemetéjüket. Jelen tanulmány célja, hogy bepillantást adjon a XX. század eleji magyar oktatásba, felvázolja azokat az elvárásokat, melyeket az adott kor társadalma fogalmazott meg a jövő nemzedéket formáló pedagógusokkal szemben, és irodalmi példákon keresztül bemutassa, hogy abban az időben sem voltak ritkák a hivatásból és a magánéletből származó szerepátfedések, melyek sajátos kudarcokhoz vezettek.

Miért éppen ez a korszak került vizsgálataim középpontjába? A Nyugat nemzedékének írói igen sokat foglalkoztak a pedagógusok, az iskola életével. Ennek magyarázatát abban találhatjuk meg, hogy ők nemcsak a modern filozófiai, társadalompolitikai eszmék felé voltak nyitottak, hanem a kortárs pedagógiai kihívásokat, és általában a pedagógiai kihívásokat is vizsgálták, új nevelési-oktatási felfogásokkal foglalkoztak, sőt terjesztették azokat (Hegedűs, 1976, id. Almássy, 2013). A másik magyarázat abban rejlik, hogy a kiegyezés utáni gazdasági, társadalmi és intézményi változások páratlan szakmai fejlődést indítottak el a pedagóguspálya vonatkozásában. Megjelent egy jól differenciált társadalmi réteg a maga sajátosságaival. Érdemes volt tehát ezt a társadalmi csoportot is figyelemmel kísérniük, elemezniük.

Az általam kiválasztott művek a kor „tanárirodalmának” gyöngyszemei. Bródy Sándor A tanítónő (1908) című színműve és Kosztolányi Dezső Aranysárkány (1925) című regénye két olyan ember pedagógiai hitvallását állítja középpontba, akik a dualizmus kori Magyarország pedagógusainak archetípusát képviselik.

Fikció vagy valóság

Az előbb idézett Almássy tanulmány rámutat a tanárregények egyik legfontosabb jellemzőjére. A főhősök jól körülhatárolható társadalmi csoport mintapéldányaiként vizsgálhatók. Helyzetük nagyon is hasonló. Egyéni sajátosságaik mellett sztereotip pedagógusmegnyilatkozásokat mutatnak fel (Almassy, 2013).

Az első kérdés, hogy mennyire tetten érhető Tóth Flóra és Novák Antal fiktív személyében az akkori tipikus pedagógus. Egyáltalán, mennyire fedi le egymást fikció és valóság? Erre a kérdésre a választ az írók életrajzában próbáltam megkeresni. Bródy Sándor Egerben születetett, polgári családban. Édesapja korai halála miatt a család tönkrement. Bár népiskolai tanítónak készült, tanulmányait nem fejezte be (Hegedüs, 1976). Kosztolányi Dezső Szabadkán látta meg a napvilágot. Édesapja, Kosztolányi Árpád fizika- és matematikatanár, iskolaigazgató volt (Hegedüs, 1976). Mindkét írónál tehát tetten érhetők valóságos kötődések a pedagógusi pályához. Nem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy ők maguk mint gyerekek, tanulók is megtapasztalták az akkori magyar pedagógia világát, tehát élettapasztalatuk, valamint Bródy esetében tanulmányai is az átlagos állampolgárnál nagyobb betekintést nyújtott abba a valóságba, mely a XX. század elején formálta a magyar gyermekek személyiségét. Ez a valóságon alapuló megközelítés az, amely megengedi számomra azt a következtetést, hogy bár a karakterek fiktív személyek, mégis nagyon sok közös vonást hordoznak a valós pedagógusokkal.

A nevelés intézményi rendszere és a pedagógusok

A kiegyezés után az Eötvös-féle népoktatási törvény (1868. évi XXXVIII. tc.) képezte a közoktatás jogi hátterét. Ekkor jött létre a hatosztályos elemi népiskola. Életbe lépett hattól tizenkét éves korig a tankötelezettség. Ez a törvény hozta létre a felsőbb népiskolát, amely a hatosztályos elemire épült. Később a felső népiskola helyett polgári iskolát létesítettek. A törvény különös gondot fordított a tanítóképzésre. Az ország területén húsz tanítóképző működött. A képzés hároméves volt. Az első állami tanítóképző 1869-ben jött létre Budán.

1883-ban született meg az új törvény (1883. XXX. tc.) Trefort Ágoston minisztersége alatt, mely a középiskolák közül csak a klasszikus gimnáziumot és a reáliskolát tartotta számon. Céljuk az általános műveltség elsajátítása, valamint a felsőfokú tanulmányokra való előkészítés volt. A gimnáziumi érettségi mindenféle felsőfokú tanulmányokra feljogosította a diákokat. A lányok számára polgári iskolát és tanítóképző intézeteket szerveztek. Trefort után Wlassics Gyula minisztersége alatt megnyitották az egyetemek bölcsész-, orvosi és gyógyszerészeti fakultását a nők előtt. 1896-ban nyílt meg az ország első leánygimnáziuma (Mészáros, Németh és Pukánszky, 2004).

Az iskolarendszer fokozatos kiépülése magával hozta a pedagógusszakma rétegződését. Az egyes intézménytípusokon belül megjelentek a különböző pedagógiai szakmák: óvónő, tanítónő, polgári iskolai, gimnáziumi tanár. A tanítók és tanárok javadalmazása között jelentős eltérések voltak. A népiskolák tanítói az adott iskolatípus valamennyi tantárgyát tanították egyetlen pedagógusként, gyakran osztatlan iskolákban. A tanító nevelő funkciója egyre fontosabbá vált, s ez az iskola nevelő szerepének hangsúlyozásával függött össze. A középiskolai tanárok tudományosan képzett egyetemi végzettségű szakemberek voltak. Tevékenységüket gyakornoki munkával kezdték. Fizetésük megfelelt a magasabb állami hivatalnokok besorolásának. A középiskolai tanárok óraszáma heti 18 óra volt. Fizetési kategóriákba sorolták őket szolgálati idő alapján. A fizetéshez lakbér-kiegészítés járt. Az igazgatók külön státuszba kerültek. A tanárokat a VII. fizetési osztályig a miniszter, azon túl az államfő nevezte ki. A polgári iskolák tanárai heti 24 órát tanítottak. Fizetésük alacsonyabb volt, mint a középiskolai tanároké. (Németh és Pukánszky, 2004)

Pedagógusszemélyiségek

A továbbiakban Tóth Flóra és Novák Antal életének, pontosabban egy életszakaszuknak párhuzamos bemutatására vállalkozom, különös tekintettel a velük szemben támasztott elvárásokra és kudarcaikra.

Tóth Flóra

Flóra tanítónő egy falusi népiskolában. A pesti preparandiában tanult. Novák mennyiségtan és természetismeret szakos gimnáziumi tanár egy kisvárosi főgimnáziumban. Tanulmányait a bécsi egyetemen végezte. Maradhatott volna ott mint kutató, mégis a tanári pályát választotta.

A két főhős eltérő szakmai és társadalmi státuszba sorolható. A helyzetet árnyalja Flóra női mivolta, hiszen eleve nem lehetett egyenjogú egy férfi kollégával abban az időben.

Flóra pályakezdő, 22 éves. Édesanyja tanítónő és postásnő, 6 gyermek anyja. Flóra már fiatalon besegített édesanyja tanítói munkájába, tehát volt tapasztalata a nevelői munka területén. 150 forint fizetés és ugyanennyi komenció a javadalmazása. Novák 44 éves, már több, mint húsz éve tanít. A helyi közösség elismeri szakértelmét. Jó fizetése és lakbér-kiegészítése tisztes megélhetést biztosít számára.

Flóra tele energiával és tervekkel érkezik a világ végén lévő kis faluba. Imádja a parasztgyerekeket. Főtanítónő szeretne lenni egy maga által irányított iskolában. Kitűnő a képesítése, szép, fiatal, és társadalmi rangjához mérten divatosan öltözködik. Katolikus hitű, bár nem tartja sokra a vallást. Mint tanítónő függetlenségre vágyik. Nem csak jó háziasszonyokat szeretne nevelni a rábízott lányokból, hanem gondolkodó nőket. Az életre szeretné nevelni a gyerekeket, szigorú, de igazságos akar velük lenni.

A helyi elvárásokat többen is megfogalmazzák számára.

Káplán: Vallás és erkölcs. Hogy a nép tisztelje papját, tanítóját, urát. Úrtisztelő legyen. Mi itt falun konzervatívok vagyunk. Nem adunk semmit arra, amit a pesti újságok irkálnak... A népnek tisztelnie kell mindenkit.

Öreg Nagy: Én is falusi iskolában tanultam. Tudom, mi egy jó tanító kötelessége. Hajlítani kell a népeket, mint a fűzfavesszőt, fonni, mint a kalácsot. A rossz tanítók az okai, hogy a napszám miatt nem lehet mán gazdálkodni, megélni. Senyvedünk!...

Szolgabíró: Csak csínján! Itt vigyázni kell a néppel. Nem kell megrohanni a kultúrával... Lassú átmenetek. A gyors átmenetek okai a koraérettségnek, a szocializmusnak. Előbb csak földerítő szolgálat. Ez az én politikám! (Bródy, 1908)

A fent említett normák mellett, melyek a „hajlítható embert” teszik mintává, a falu férfi elöljárói is igényt formálnak Flórára mint nőre. Az asszonyok féltékenyek rá, riválist látnak benne. Flóra azonban nem adja be a derekát, nem hajlandó meghajolni a helyi szokások előtt. Kreált vádak alapján meg akarják büntetni. A vádak Flóra ellen: vallás elleni izgatás, a gyónás hanyagolása, feminizmus, szocializmus, idegen nyugati fogalmak, nemzetközi sajtó. A pápát szentéletű öregembernek nevezi, Zolát olvas, „könnyelmű” életet él, titkos hódolója van. Bár Flóra erkölcsileg helytáll, megvédi magát a vádakkal szemben, minden ajánlatot elutasít, még a szerelme ajánlatát is. Nem veszi el a Nagy házaspártól fiukat, tudja, hogy társadalmi státusza miatt nem lehet Ifj. Nagy felesége. Elmegy a faluból, és nem él a tanító ajánlatával sem, hogy férjhez menjen hozzá, és elköltözzenek egy másik faluba. Kudarcként értékelhetjük-e Flóra ezen életszakaszát? Ha a falu, a helyi társadalom vele mint tanítónővel szemben támasztott elvárásait és saját terveit összehasonlítjuk, akkor igen. Ha kiemeljük őt a helyi társadalom romlott erkölcséből, akkor viszont nem. Igenis erkölcsi tartásával helytáll, példaértékű nem csak a gyerekek, hanem a felnőttek számára is.

Novák Antal

Novák Antal tudóstanár egy kisváros főgimnáziumában. Agilis, mindig alaposan felkészül óráira. A szertár gondos gazdája, fizikai kísérleteit mindig időben előkészíti. Rendszeresen járatja a Matematikai és Fizikai Lapokat, a Természettudományos Közlönyt. Vakációit is külföldi tanulmányutakon tölti. A tanításon kívül segíti a meteorológiai szolgálat kutatásait. Racionális világlátás és céltudatosság jellemzi mint pedagógust. Rendmániája öltözködésében is kifejezésre jut. Három rend ruhája van. Kalapjait szigorúan az évszaknak megfelelően váltogatja. Maximálisan meg kíván felelni a szabályoknak. Amikor tanítványával nézeteltérése támad, utánanéz, hogy az 1883. XXX. tc. 18. paragrafusa szerint helyesen járt-e el. Ugyanakkor haladó, szabadelvű nézeteket vall. Rousseau és Pestalozzi híve. Szeret beszélgetni a diákokkal órák közötti szünetekben és iskolán kívül is. Nem csak az iskolában nevel, tanít, hanem iskolán kívül is (a sárkány működési elve). Feddhetetlen életével, humánus viselkedésével kivívja diákjai, a szülők és kollégái tiszteletét. Nem lekenyerezhető. Tanítványa apjának ajándékát visszaküldi. Bár liberális elveket vall a nevelésben, racionális gondolkodása ellentétbe kerül liberalizmusával.

Sajátos paradoxon, hogy a mintatanár mind a magánéletében, mind a pályáján kudarcot vall. Feleségének szeretője volt. A lánya nem hallgatott rá, hazudott neki, majd búcsú nélkül elhagyta. Tanárként is megbicsaklott a pályafutása. Az általa megbuktatott diák társaival együtt megverte. A helyi újság pedig kiteregette magánéletének minden apró részletét. Miután rájön, hogy az általa eddig vallott szilárdnak tartott értékek nem tudták őt megvédeni, meghasonlik önmagával. Nincs más megoldás számára csak az öngyilkosság.

Tóth Flóra versus Novák Antal

Tóth Flóra és Novák Antal abszolút az ellenpontjai egymásnak. Flóra az a pozitív személyiség, aki bár környezetét nem tudja megváltoztatni, mégis emelt fővel távozik. Modern kifejezéssel élve erős énhatékonysággal rendelkezik, aki kihívásként éli meg az előtte álló feladatokat (Bandura, 1977). Igaz, kudarc éri, nem fogadja be őt az a kis közösség, ahol álmai megvalósítására tesz erőfeszítéséket. A kudarc azonban nem töri meg. Egyértelmű, hogy a kis falu gyenge alapokon nyugvó álszent értékrendje és Flóra szilárd erkölcsi meggyőződése közül melyik kerülhet ki győztesen. Talán majd máshol lesz lehetősége elérni mindazt, amit pedagógiai hitvallásaként megfogalmazott.

Novák Antal esetében is a belső pedagógiai meggyőződés és a környezet konfliktusa a központi probléma. A környezetéből azonban csak néhány emberrel kerül szembe (három diák és a leánya), a többiek továbbra is támogatásukról biztosítják. Az alapvető probléma a felismerés, hogy mindaz, amit eddig gondolt, nem érvényes. A belső meghasonlás tragédiájának igazi forrása.

A mi igazi föladatunk az apostolkodás, a nevelés, az emberteremtés, mint a jó Istené – és itt mosolygott –, a nevelés, ami meglehetősen nehéz dolog. … A mi pályánk küzdelmes és szürke. A tudósoké gyönyörű és fényes. Emlékszik, beszéltem önöknek a tudomány vértanúiról. Galilei. Azt mondják, elvesztette szeme világát, mert messzelátón akarta megnézni a napot, s a lencse kiégette szemhártyáját. Mennyi ilyen híres mártír van. A nevelőkről nem beszélnek, pedig nyilván azok is meglakolnak vakmerő mesterségükért. Azoknak a tragédiája csöndesebb, kevésbé érdekes. Azok csak magukban szenvednek. (Kosztolányi, 1925)

Személyiség és hivatás

A pedagóguspálya egyik legfontosabb jellegzetessége, hogy nap mint nap többféle szerepelvárásnak kell megfelelni. Fennáll a veszélye annak, hogy a hivatásból és a magánéletből adódó szerepek összecsúsznak, a magánéletben is pedagógusként viselkedik az ember.

A tanár munkája végeztével személyiségének tanáros felét nem hagyhatja köpenyével együtt a tanári fogasán, hisz az iskolakapun kívül sem vesztheti el azt a szerepe megkívánta rangot, melyet a tanórák alatt keservesen kivívott. A tanárság nem csupán munka, hanem a személyiséghez hozzárendelt életszerep is, s ezért olykor nagy tehertétel. (Almassy, 2013)

Erre figyelmeztet Kosztolányi is. Mindebből következik, hogy a pedagógia világában örök problémaként fogalmazható meg a hivatásból adódó szerepelvárások és a személyiség identitásának konfliktusa. A XX. század elején még nem létezett a kiégés fogalma. Mai világunkban már teljes szakirodalom tárgyalja a jelenséget és a megelőzését és kezelését segítő eljárásokat.

Összegzés

Tanulmányom központi témája a pedagógussal szemben támasztott elvárások, valamint azok hatása saját személyiségére. A mai kor olvasójának figyelmét az örök témára a XX. századi magyar irodalom két kiemelkedő művészi alkotása segítségével igyekeztem ráirányítani. Nem hagyhattam figyelmen kívül azt a történelmi, jogszabályi, intézményi és ideológiai háttért, amelybe a két műalkotás beágyazódik. Megállapítható, hogy bár művészi alkotásokról van szó, a fikció a valóság hű mását adja. A fiktív hősök valóságos pedagógusok archetípusai. Problémáik valódi, örök kérdést vetnek fel. Külön tudja-e a pedagógus, főleg a hivatásában hívő pedagógus választani a szakmájából adódó szerepeket a magánember szerepeitől, és ha nem, milyen egyéni kezelési módok állhatnak rendelkezésére. A vizsgált irodalmi hősök példája és a modern kor emberének tapasztalati is megerősítik a pedagógushivatás egyedi vonásait.