Zárthelyi a kibertérben

Bessenyei István szatírája

Mennél több helyen kezdték azonban használni a pegasus.edu 5.0 programot, annál nagyobb adattömeg halmozódott fel, amelynek folyamatos értékelése egyre inkább meghaladta az oktatási hivatalok lehetőségeit.

Első felvonás – a tudásgyár tere

Még a légy zümmögését is hallani, olyan csend van a (tan)teremben. Feszültség sugárzik, félelemszag árad. Dolgozatot (zárthelyit) írunk. Előttünk üres papír, amin meg kell jelenítenünk azt, amit az adott témáról agysejtjeink neuronjai aktuálisan tárolnak – illetve azt, amit az iskola (egyetem) tudásnak tart.

Az idő korlátozott: ez az idő az ipari modernitás hivatalosan tagolt, limitált ideje. A műveletet végző egyén szigorúan izolált. A munkaasztalok egymástól lesésbiztos távolságra helyezkednek el. A tér (a hely) a Foucault-i kolostor vagy börtöntér zárt közege. A kontaktus tilos. Nincs súgás, nincs lesés, nincs információkeresés és -értelmezés, nincs tudáscsere. Van viszont ellenőrzés és néha tizedesjegyig menő számszerű teljesítményértékelés.

Második felvonás – kizökken a téridő

Az online oktatásnak a válságok által kikényszerített bevezetése nyomán a hivatalos iskolai tér és idő hirtelen privatizálódott. A tanárok, a diákok és a tanulási-tanítási aktusok a zárt hivatalos analóg térből átkerültek a nyílt online terek magánvilágába. Ebben a világban merőben más jelentést nyert a tér és az idő. A hálózatosodott kibertérben a kommunikáció fénysebességgel áramolhatott, az online előadások leállíthatóvá, visszatekerhetővé váltak, a magántér digitális akcióinak irányítása elsődlegesen a saját virtuális világát használó egyén kezébe került.

Harmadik felvonás – kibertér gyarmatosítása

Az új helyzetre a rendszer a kibertér gyarmatosításának kísérletével reagált. Ennek folyamán a központosított irányítás a régi, megszokott analóg oktatási környezet logikáját erőltette bele az új online feltételrendszerbe. Ennek nyomán a nem lineáris kibertérbe a lineáris, zárt határú tantervekre (óratervekre) alapozott, megállíthatatlanul terebélyesedő tananyaghalmazok kerültek fel. Az oktatás vezérfonalát továbbra is a hagyományos tanítási-tanulási algoritmusok képezték.

Az oktatási intézmények grémiumaiban hamarosan felmerült a kérdés, hogy miképpen lehet megvalósítani a tanulmányi előmenetel ellenőrzését a kibertérben: miképpen lehet például online zárthelyit íratni. Hogyan ellenőrizhető a magántérbe került oktatási folyamatban az – tették fel a kérdést –, hogy a lekérdezett tudás valójában az alany tudása-e? Hogyan teremthető meg annak a feltétele, hogy ne puskázhasson a diák, hogy ne juthasson külső információhoz?

Negyedik felvonás – a Teams becsődöl

Felmerült az ötlet, hogy a Teams konferenciaprogram segítségével írassanak dolgozatot (zárthelyit). Informatikusoknak tették fel a kérdést, hogy az aktuálisan online kapcsolatban lévő, zárthelyit író diák esetében a Teams milyen az esélyt ad az ellenőrzésre. Lehet-e megbízhatóan ellenőrizni például azt, hogy titokban nem nézi-e a mobilját (vagy papíralapú puskáját) az asztala alatt, hogy nem nyit-e meg a megosztott képernyőn titokban lexikonokat vagy adatbázisokat, hogy van-e esetleg még segítő személy a helyiségben, hogy nem von-e be a Teams számára láthatatlan második monitort a puskázásba.

Az informatikusok hamarosan arra a következtetésre jutottak, hogy a Teams-ben az eltervezett ellenőrzési folyamat nem fog menni: a konferenciaszervező alkalmazást nem erre találták ki.

Ötödik felvonás – a pegasus.edu 5.0 színre lép

Miután a Teams-ről kiderült, hogy alkalmatlan az elvárt funkcióra, az oktatásirányítás megbízást adott az „NSO Group” nevű cégnek, hogy dolgozzon ki egy olyan alkalmazást, amely teljes körűen ellenőrizni képes a diákok összes tevékenységét az online zárhelyi írása közben.

A pegasus.edu 5.0 nevet kapott programtól a következőket várták el:

• kapcsolódjon rá a felhasználó mobiljára és számítógépére a Teams használata közben;
• észlelje az egérmozgatást;
• naplózza a felhasználó által használt alkalmazásokat és a használati idejüket;
• ellenőrizze és elemezze a napi hálózati adatforgalmat;
• naplózza az online oldalakat és a rajtuk eltöltött időt;
• rögzítse a pupillamozgást;
• rögzítse és elemezze az előző időszak kereséseit;
• ellenőrizze, hogy van-e idegen személy a szobában;
• ellenőrizze, hogy nincs-e rejtett mikrofon a felhasználón;
• ellenőrizze, hogy nem használ-e a diák adatforgalmazásra alkalmas beültetett csipet;
• just time (valós idejű) üzemmódban ellenőrizze, hogy az éppen begépelt (leírt) tartalmaknak van-e megfelelője az interneten;
• értékelje ki a fájlokat, üzeneteket;
• hallgassa le a telefonokat;
• rögzítse az aznapi térbeli mozgást;
• egy agyi szkenner mérje be a felhasználó mentális állapotának és az emlékezet agyi központjának állapotát;
• rögzítse az energiaszintet és az érzelmi állapotot.

Mindezen adatok alapján, a mesterséges intelligencia által támogatott program állapítsa meg, hogy a diák valóban önállóan, minden külső segítség nélkül írta-e meg a zárthelyit. A program kipróbálása során megállapításra került, hogy a program sikeresen képes betölteni funkcióját: eredményesen zárja el a diákokat minden nemkívánatos információforrástól.

Mennél több helyen kezdték azonban használni a pegasus.edu 5.0 programot, annál nagyobb adattömeg halmozódott fel, amelynek folyamatos értékelése egyre inkább meghaladta az oktatási hivatalok lehetőségeit. A szűk keresztmetszetek által okozott problémák áthidalására a kormányzat oktatási szakemberei új ellenőrző intézmény létrehozását latolgatták. A tárgyalások végeredményeképpen létrehoztak egy nagy nemzeti diszpécserközpontot, az NDK-t (angol nevén a National Educational Dispatcher Centre-t, az NEDC-t), amely a központ regionális leányvállalataival hálózatba kötve átvette a pegasus.edu 5.0 működtetésének feladatát.

Hatodik felvonás – a USF visszavág

Miután kiszivárogtak a pegasus.edu 5.0 eredményes próbaüzeméről szóló első hírek, az Egyesült Diákfront (EDF) (angol nevén a United Student Front, a USF) aktivistái is akcióba léptek. Az EDF agytrösztje az MIT Media Lab-jával és a Standford egyetem Virtual Human Interaction Lab-jával összefogva elkezdte fejleszteni és alkalmazni a „neutralising.pegasus.edu 5.0 +” (NPE) programot.

A fejlesztés eredményeképpen a NPE a következő funkciókra vált képessé:

• az NPE speciális adatbányász programja összegyűjti az adott témában az interneten tárolt összes zárthelyi feladatot, ezeket egy mesterséges intelligencia (MI) alapú szoftver segítségével elemzi, és 98 százalékos pontossággal megjósolja, hogy az adott helyen és környezetben milyen feladatok várhatóak;
• ugyanez a program értékeli, hogy milyen feladatmegoldásokat fogadtak el eddig az oktatási intézmények, és megjósolja az értékelés módját is;
• a program leköveti a tanárok online és offline viselkedését, az adatokból mintázatokat alkot, és nagy pontossággal megjósolja, hogy a következő ellenőrzési szakaszban a tanárok milyen stratégiát fognak alkalmazni;
• kifejlesztett és alkalmaz egy olyan technológiát, amely a mesterséges intelligencia által támogatott adatbányászprogramok eredményét egy speciális kontaktlencsébe ágyazott, a pegasus.edu 5.0 számára követhetetlenül működő miniatűr képernyőre vetíti. Ez utóbbi megoldással az NPE a pegasus.edu 5.0 összes valós idejű megfigyelési és ellenőrzési funkcióját képes volt semlegesíteni.

Hetedik fejezet – a kényszerű békekötés

A pegasus.edu 5.0 fenntartásának anyagi forrásai azonban lassan kezdtek kimerülni. Hiába működött közben egyre eredményesen a NPE-program is, az ő erőforrásaik is végesnek bizonyultak. Mindezek következtében döntetlenközeli patthelyzet alakult ki: a programok rengeteg anyagi és humán erőforrást emésztettek fel, viszont az ellenőrizhetőség ügye érdemben egy tapodtat sem ment előre. Ez ahhoz vezetett, hogy a szemben álló felek jobbnak látták tárgyalóasztalhoz ülni még azelőtt, hogy tartalékaik teljesen kimerültek volna.

A tárgyalások folyamán az Egyesült Diákfront aktivistái felvetették a kérdést, hogy nem lehetne-e olyan kreatív feladatokat kifejlesztetni, amelyek nemcsak hogy nem tiltják, de egyenesen támogatják, sőt feltételezik a legkülönbözőbb tudásforrások bevonását, a hálózatosodott tudáscserét, az együttműködő tanulást. Hiszen rendelkezésre áll a pegasus.edu 5.0 hatalmas adatbázisa, amely tárolta a diákok teljes digitális lábnyomát. Ez a bázis lehetővé tenné egyénre szabott tanulási utak, egyénített tartalmak és kreatív feladatrendszerek fejlesztését is. A két program összevont költségvetéséből és további pályázatokból pedig olyan átfogó tanár-továbbképzési rendszert is meg lehetne valósítani, amelynek programjában az új típusú feladatok kezelése, az online tanulás új didaktikája állna a középpontban.

A két fél megegyezett abban, hogy az egyesített költségvetésből létrehoznak egy, a kreativitást támogató nemzeti oktatásfejlesztő intézetet (angol nevén National Institute for Creativity-based Education – NICE). Ennek előkészítéseként közös pályázatot hirdettek innovatív online feladatok megalkotására, kooperatív megoldási utakat megkívánó témák, tananyagok fejlesztésére, új képességek elsajátítását szolgáló témaötletekre. A kiírásra egyre-másra futottak be a pályázatok:

• megoldások kollektív kidolgozása az analóg világ és a kibertér idő- és figyelemgazdálkodásának különbségeiről;
• konferenciaprogramok hatékony felhasználása véleménycsoportok közötti közvetítésre;
• saját osztálytermünk és otthoni tanulási terünk elrendezésének értelmezése az egyéni és a kollektív tanulás lehetőségeinek szempontjából;
• saját megoldásaimnak és mások random feladatmegoldó stratégiáinak összehasonlítása (példáula saját esszék és a témakör feltalálható más esszéinek önértékelő összehasonlítása);
• esszék gépi elemzésének értékelése;
• a magolós típusú tantárgyak (római jog, anatómia) bevésését elősegítő intelligens tanuló robotok értékelése és fejlesztése;
• idegennyelvi szövegek gépi fordításának összevetése a saját fordítással – hibaelemzés;
• a virtuális valóság szemüvegnek (vagy a weboldalak látogatható 3D-tereinek) segítségével célzott digitális tanulmányi kirándulások szervezése;
• kérdéspályázat: ki tud az adott témakörben eredeti kérdéseket feltenni?
• javaslat kidolgozása annak megállapítására, hogy a feltett kérdésre milyen kész online válaszok találhatók;
• felmerültek-e ezek a kérdések az oktatási intézmény által szervezett eddigi tanórákon? ha nem, akkor mi ennek az oka?
• feladat-önkiértékelő szoftver fejlesztése;
• tudáscsere-hálózat működtetése;
• hatástanulmány tanító robotokról;
• tanulmány a zárt térben és a virtuális térben való mozgás tapasztalatairól;
• az együttműködést segítő vagy akadályozó terek, különbségek a saját osztályteremhez képest;
• a kommunikáció irányai az osztályteremben;
• vizuális jelenségek értelmezése, parafrazálása, osztályozása (kreatív képaláírások);
• régi családi fotók gyűjtése és címkézése;
• régi és új családi fotók összehasonlítása, a különbségek és hasonlóságok értelmezése;
• adott témákhoz megfelelő illusztrációk keresése, illusztrációs eszközök kiválasztása;
• ma már nem létező szakmákról és tevékenységekről készült fényképek és festmények gyűjtése;
• a saját gyermekkori fotók kategorizálása és címkézése (egy pozitív kicsengésű és egy negatív kicsengésű cím kitalálása);
• családi fotók értelmezése a hierarchia, a hatalmi viszonyok, a divat szempontjából;
• a családtagok régi és új lakóhelyének elhelyezése térképen, a mobilitási irányok értelmezése;
• a PISA újabb keletű kreatív matematikai feladatainak továbbfejlesztése;
• saját tanulási tapasztalatokról videóblogok készítése;
• adathalmazok bemutatása megfelelő vizuális módszerekkel;
• képregények, karikatúrák készítése megadott tananyagrészekhez;
• kollázs készítése adott témákhoz;
• online grafikai eszközök használata;
• forráskritikai módszerek szervezett cseréje.

A NICE elnöksége a diákok képviselőinek bevonásával elkezdte a beérkezett pályázati ötletek értékelését és megbízást adott az első hat ötlet részletes kidolgozására, valamint előkészületeket tett akkreditálásukra és bevezetésükre. Az elnökség a legutóbbi közgyűlésen elfogadta a költségvetést is, és azt is elhatározta, hogy megalakítják az intézet óvodapedagógiai és általános iskolai részlegét, amit az elnökség nagy többséggel meg is szavazott.