Györgyiné Koncz Judit: A kvalitatív interjúk attitűdváltó szerepe a pedagógusképzésben

Az utolsó évtized új lehetőségeket, új szemléletet hozott a pedagóguskutatásban azzal, hogy a kvalitatív módszerek bevonultak a vizsgálati eljárások sorába. Különösen nagy jelentőségű Szabolcs Éva munkája, aki lefordította a módszer alapirodalmát, I. E. Seidman 90-es évek elején megjelent munkáját, az Interviewing as Qualitative Research – A Guide for Researchers in Education and the Social Sciences című könyvet (magyarul: Az interjú mint kvalitatív kutatási módszer), mely az angol alcím szerint pontos eligazítást ad a módszerről oktatási és társadalomtudományi kutatók számára.

A pedagógusképző intézmények gyakorlati tapasztalata megmutatta, hogy nagyon nagy szükség van olyan stúdiumra, mely az elméleti pedagógia ismereteit integrálja a gyakorlati ismeretek körébe, s az is tisztán kirajzolódott, hogy ez a szintézis nehezen alakul ki a képzés időtartama alatt. Ezek a célok mutattak abba az irányba, hogy egyrészt szükséges egy olvasmányanyag, amely elindítja a hallgatók professzionális gondolkodását, és szükséges egy módszer, amellyel a hallgató világosabban ráláthat az iskola belső világára, jobban rátekinthet a pedagógus munkájára, részletesebben és tudatosabban, mint amit a kötelező tanítási gyakorlat tud nyújtani. A feladat tehát a pedagóguspálya összetevőinek vizsgálata olyan módszerek segítségével, mellyel pontosabb képet lehet nyerni egyrészt a pedagógus mindennapi munkájáról, másrészt alkalmas a pályához kapcsolódó, de felszín alatt meghúzódó mögöttes tartalmak, ismeretek, érzések felderítésére. Mindehhez alkalmas módszer, jellegénél fogva, a kvalitatív interjú, mely lehetőséget kínál a résztvevők pályával kapcsolatos legbelsőbb gondolatainak rögzítésére, a pedagógusszakma apró részleteinek alapos megismerésére.

Interjús technikával vizsgáltam gyakorló pedagógusok hivatással kapcsolatos gondolatait, és ennek eredményeképpen tematikus egységeket alkotva feltérképeztem a pedagógusok napi munkáját, a közvetlenül a tanítási munkához kapcsolódó egyéb tevékenységeket, a pedagógusok pályával kapcsolatos érzéseit, gondolatait. A kutatás eredményének dokumentációja 2005-ben jelent meg Pályaismeret, pályaorientáció címmel (Györgyiné, 2005). A könyv ide vonatkozó fejezete az alábbi területeket dolgozza fel:

• a pályaválasztás indítékai: iskolai hatások, iskolával kapcsolatos élmények, családi körülmények, a pályával kapcsolatos előzetes elképzelések, saját szakjának fontossága, a pedagógiai tanulmányok hatása;
• a pedagógust motiváló tényezők: miben látja munkája eredményét?, a pedagógus munkáját irányító elvek;
• munkavégzéshez való hozzáállás: a pálya nehézségei, a pályán maradás feltételei, a továbbképzésekhez való hozzáállás;
• a pedagógusról vallott nézetek;
• a pedagógus gyermekfelfogása;
• a pedagógus felelőssége, viselkedése, erkölcsisége;
• a pedagógus kapcsolatrendszere az iskolán belül: a tanítványokhoz fűződő viszony, a szülőkkel való kapcsolat, kollegiális kapcsolatok;
• a pedagógus iskolán kívüli kapcsolatai: a pedagógus családjának szerepe, a pedagógus mint saját lakóhelyének közéleti alakja, a pedagógus mint iskolán kívüli közösségek tagja;
• a pedagógusoknál tapasztalható hibák: a pedagógus személyiségéből eredő hibák, a hivatástudat hiányából fakadó hibák, szakmai, módszertani hibák.

A fenti témák alapján készült interjúkból nyert adatok értékelése során nyilvánvalóvá vált, hogy egyrészt a tapasztalatok kiválóan integrálhatók a pedagógusképzésbe, másrészt jól látszott, hogy a módszer nem csupán kutatási célokra használható, hanem a szakma elsajátítására is kiváló kiegészítő módszer.

A pedagógusképzésben részt vevő hallgatók tanulmányaiknak megfelelően, alkalmazkodva a pedagógiai és pszichológiai stúdiumokhoz, illetve a fenti kutatás eredményeit ismerve interjúkat készítenek a közoktatás különböző területein dolgozó pedagógusokkal, melyek elemzése, kiértékelése hozzájárul ahhoz, hogy tanulmányaik során reális pálya- és pedagóguskép alakuljon ki bennük.

A szűkös időkeret és a téma sokrétűsége miatt természetesen a hallgatói munka csak egy-egy részterületre terjed ki, ennek következményeképp azonban sokkal jobban el tudnak merülni a részletekben egy-egy kérdés kapcsán. Így a szakma feltérképezése helyett – ami vázlatosan rendelkezésükre áll – a csoport és az egyén érdeklődésének megfelelően alakítják az interjúk résztvevőinek körét, illetve a feldolgozandó részterületeket.

A interjúk dokumentálása a munka második nagy szakasza, mely a tanulásnak egy olyan indirekt formája, ahol a hallgató elméleti tudása összekapcsolódik a gyakorlati ismeretekkel, és egyben jól felkészíti a hallgatót arra, hogy valójában mire számíthat, amikor külső tanítási gyakorlatra megy, illetve pályakezdőként elhelyezkedik. Ezzel párhuzamosan a hallgató pályáról alkotott előzetes elképzelései, elméleti tanulmányai és az interjúk során összegyűjtött gyakorlati tapasztalatai is egységbe rendeződnek. A kvalitatív interjú pedagógusképzésben való alkalmazása megalapozza, hogy a hallgatóban a valós társadalmi helyzetnek megfelelő pályakép alakuljon ki, hogy a közvetlen, kötetlen szakmai kapcsolat révén pozitív pedagóguskép alakuljon ki benne, illetve hozzásegíti, hogy gyakorló pedagógusként aktív tagja legyen szakmai munkaközösségeknek, hogy a szakmai párbeszéd munkája szerves részévé váljon.

Hogyan történik az interjúkból nyert adatok feldolgozása? Az interjúzás módszerében járatlan hallgatók a munka kezdeti fázisában hajlamosak a nyert szövegek, gondolatok szó szerinti rekonstruálására. Ez időigényes, fáradságos munka, sokszor elvesznek a részletekben, a lényeges dolgok felett pedig elsiklanak. Ezért a hosszú beszélgetések szövegéből – a segítségül szolgáló könyv példája szerint – témacsoportokat alkotnak, és így egy-egy téma köré rendezik a nyert adatokat, információkat. Így minden hallgató számára a feldolgozás során a rendezetlen szövegből kirajzolódnak az érintett témák, illetve azok részletei. Részidejű képzésben az elkészült anyag továbbgondolása a professzionális fejlődés érdekében elsősorban önreflexió segítségével történhet, melyet írásban rögzítenek saját maguk számára a hallgatók. Teljes idős képzés esetében ennél sokkal tágabb feldolgozási lehetőségek nyílnak. Az önálló témacsoportos feldolgozást követően a hallgatók kis csoportokban értékelik interjús munkájuk eredményét, így egymás tapasztalatai is beépülnek, s ezzel hozzájárulnak a teljes kép kialakításához. A pedagógusképzés során fel kell készíteni a hallgatót arra is, hogy az iskolai tanulmányok végeztével ne csak jó tanítók, hanem jó kollégák is legyenek. Az elméleti stúdiumok megtanítják, hogy az iskolában a pedagógusok között jó szakmai kapcsolatnak kell lennie, hogy az iskolákban szakmai munkaközösségek működnek, és ezek kialakításában, a feladatok végrehajtásában minden pedagógusnak részt kell vennie. Ezek megtanulására önmagában a pedagógia tantárgy és a tanítási gyakorlat azonban nem elégséges. A kiscsoportokban történő elemző-feldolgozó munka a szakmai párbeszédre, a professzionális gondolkodásra, a team-munkára, a pedagógiai fejlesztő munkára készít fel, mintegy imitációjaként az iskolában folyó szakmai munkaközösségek munkájának. Természetesen ebben az esetben sem maradhat el a személyes reflektálás, önmagunk értékelése, személyes viszony kialakítása a csoportban felmerülő pedagógiai problémákhoz. Ebben rejlik a feladat attitűdformáló szerepe, hiszen állandó gondolkodásra, eszmecserére ösztönzi a hallgatókat.

Az iskola belső világának és a pedagógus munkájának, gondolkodásának minél pontosabb megismerésére irányuló törekvés természetesen számos úton történhet. Az ismertetett módszer alkalmazása csupán egy lehetőség, azonban érdemes számon tartani, hogy a holland pedagógusképzésben ennek komoly gyakorlata és hagyományai vannak. Bővebben olvasható erről a szerző egy korábbi tanulmányában, mely egy többéves holland-magyar szakmai együttműködés eredményeként született meg. (Györgyiné, 2006, 39-55. o.)

A mi esetünkben az interjú és a reflektív szemlélet kialakítása a reális pályakép kialakulása érdekében történik, a holland gyakorlat azonban ennél lényegesen távolabbra mutat. Az önelemző-reflektáló szemlélet kialakításával a pályaalkalmasság kérdését külső elbírálás nélkül oldják meg, ugyanis a folyamatos önértékelés és korrekt visszacsatolás, majd ezek professzionális átgondolása ahhoz vezet, hogy a pedagóguspályára alkalmatlannak ítélt hallgatók önmaguk érzékelik és mondják ki saját alkalmatlanságukat, és rendszerint önként elhagyják a képző intézményt. A statisztikai adatok Hollandiában azt mutatják, hogy mindez csupán néhány százaléknyi hallgató esetében történik meg, de általában már a képzés első évében. Mivel az intézmény nem eltanácsolja, vagy elutasítja őket, hanem a felismerés önmagukból ered, kevésbé okoz törést számukra, s így tapasztalatokat gyűjtve, reálisabb önismerettel választhatnak felsőoktatási intézményt. Természetesen pedagógiai hitünk szerint mi megtanítani és a pályára irányítani kívánjuk a pedagógusjelöltet, de a holland példa elgondolkodtató.

Irodalom

Györgyiné Koncz Judit: Pályaismeret, pályaorientáció. Károli Egyetemi Kiadó, Budapest, 2005.
Györgyiné dr. Koncz Judit: Reflektív gondolkodásra nevelés a tanítóképzésben – a MATRA-projekt eredményei. In: Kopp Erika (szerk.): A pedagógusképzés megújítása. Gondolat Kiadó, Budapest, 2006., 39-55. o. http://www.kre.hu/tfkcv/gykj-Reflektiv_gondolkodasra_neveles.pdf
Seidman, Irving: Az interjú mint kvalitatív kutatási módszer. Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 2002.