A játékos

Károlyi Júlia interjúja

A számítógépes játékok az ifjúsági kultúra rendkívül kiterjedt és sokrétű szeletét teszik ki. Most először a téma egy szakértője segítségével nyerünk bepillantást ebbe a világba, a következő lapszámban pedig megkíséreljük áttekinteni a játékok történetét, típusait, alapfogalmait. Az alábbi interjú során a 15 éves Bence osztja meg velünk gondolatait a játék örömeiről, tanulságairól, nehézségeiről, kedvenc játékainak szépségeiről, játékfüggőségről, agresszióról, trollokról, druidákról és kommandósokról.

(Az angol nyelvű kifejezések fordítását zárójelben adjuk meg, a szakkifejezések, kulcsfogalmak magyarázatával a következő lapszámig adósok maradunk.)

Először is mesélj nekem arról, mik a kedvenc játékaid és időtöltéseid – egyelőre nem a számítógépes műfajban.

Sok minden van, amit szívesen csinálok. Olvasni például nagyon szeretek, de nagyon szeretek kártyázni is. Ez mindenféle kártyajátékra vonatkozik, az akciókártyáktól a francia kártyáig. Nagyon szeretek snapszerozni, az az egyik kedvencem… Akkor ugye a Texas Hold ’em, az evidens… Az egy póker. Texas Hold’em Poker a teljes neve, és ebben két lapot kapunk csak. Anno nagyon sokat legóztam de még mostanában is elő szoktam venni. A társasjátékokat is nagyon szeretem, minden mennyiségben. Úgyhogy szeretek konkrétan játszani mint olyan. Aztán itt van ez a kis szépség, ez a papírsárkány, én magam csináltam, a Bűvészetek Völgyében. (Idén valamiért „bűvészetekre” változtatták a nevét, de semmi bűvészet nem volt, nagyon csalódott voltam.) Működőképes, úgyhogy szeretek például sárkányt eregetni.

És a számítógépes játékok közül mi a legkorábbi emléked, amivel játszottál?

Van egy kép most itt előttem, de biztos nem az a legkorábbi… Egy Tapsi Hapsi-s játékkal játszottam anno, körülbelül olyan négyéves koromban. Emlékszem, hogy Lost in Time (elveszve az időben) vagy valami ilyesmi volt a neve, és az időutazásba keveredett Tapsi Hapsi kalandjait éltük át izometrikus nézetben…

Az mit jelent?

Ha jól tudom, de nem valószínű, izometrikus nézet az, amikor oldalnézetből nézzük kétdimenziósan, és azt látjuk, ami legelöl van. Tehát ami elöl van, az eltakarja a többit. Olyan, mintha a pálya keresztmetszetét néznénk. De az a játék már háromdimenziós volt, most jut eszembe. És emlékszem, nagyon féltem Merlintől, mert bármilyen rosszul is volt kidolgozva, attól még az egy nagyon ijesztő figura volt. És ez nem a nagyhajas változat volt Merlinből, hanem a kopasz, és szürke volt a bőre, és nagyon ijesztő volt a négyéves énemnek. Ez az, ami most legkorábbi játékként beugrik.

És ennél későbbi, de a mostani időszaknál korábbi?

A Hogs of War (kb. Vadkanháború) nevű játékot nagyon szerettem. Az is 3D-s volt már, és a Worms-nek volt a 3D-s változata. Mindenekelőtt azért szerettem, mert lehetett többen játszani, és ez máig egy nagyon fontos szempont nálam, hogy nem a számítógéppel vagy a számítógép ellen játszom, hanem élő emberekkel. És ez nagyon sok embernek fontos egyébként. Egy számítógép nem tud úgy gondolkodni, mint egy emberi játékos. Meg rengeteg fegyver volt benne, amikkel lehetett egymást irtani, ugye a malacokat. És a kedvencem, hogy vicces hangok meg beszólások voltak benne. Meg több nép volt, mondjuk az amcsik voltak a világoskékek, mindegyiknek volt egy saját színe. A kedvenceim a japánok voltak, akik egy nagyon furcsa akcentussal beszéltek.

Az egyes játékosok az egyes népeket jelenítették meg?

Nem, kis csoportok voltak, ha mondjuk a japókkal vagyok a franciák ellen, akkor nekem van öt malacom… Ugye ugyanannyi malaccal indultunk általában, kivéve ha a számítógép ellen voltunk, mert ő persze, hogy csalt… Megkaptuk az x számú malacot, volt saját nevük meg foglalkozásuk, például tűzszerész vagy mesterlövész… Mondjuk, nem volt nagyon letisztult, de azért volt jelentősége, mert mondjuk, egy mesterlövész nem gránátvetővel volt, hanem sniper-puskával (mesterlövész-puskával).

Ezt mennyi idős korodban játszottad?

Hú, hát szerintem ezt öt-hat-hétéves koromban játszottam, aztán tönkrement a lemez. Apukám elnevezte gyesznóknak a játékot, mint disznók+gyepálni, vagy valami ilyesmi… Mostanában, még ebben az évben, sőt szerintem alig van egy-két hónapja, valahonnan sikerült előkeríteni, le tudtam tölteni, úgyhogy tudtam vele ismét játszani. Tökre magával ragadott, de már inkább a nosztalgia miatt.

Mostanában mikor szoktál játszani, mennyit játszol?

Most nyáron viszonylag sokat, mert nem tudok mit csinálni, mert ha kimegyek a napra, attól meghalok, meg ha unatkozom, attól is… Elővettem a régi jó kis filmjeimet, azokat is nézegettem, mert szeretem nagyon a filmeket is. Legutóbb ma játszottam a számítógépemmel. Mármint… ez itt az én kis számítógépem, de ez tönkrement, valamiért hardverhibás és nem tudtam bele új videokártyát venni, úgyhogy most nyugdíjazva van a szerencsétlen. Így most apukám számítógépén, illetve a laptopon, meg a PlayStation2-es „játékrendszeremmel” szoktam játszani. Leginkább az apukám számítógépével.

És mennyi időt töltesz vele?

Volt már egész napos kis játék is… Van az a játék ott, a World of Warcraft (kb. A háborúzás világa, röviden WoW), amit majd megmutatok, abban vannak ilyen maratoni kalandok, amik 3-4 órát is igénybe vehetnek.

Az már soknak számít?

Igen, abban a játékban soknak számít, ott ennél sokkal rövidebbek szoktak lenni. De volt már olyan, hogy az éjszakába nyúlóan játszottam. Egy nap… nem is tudom, maximum olyan nyolc óra, annál többet nem is tudnék játszani. Elunja az ember, akkor már inkább elmegyek biciklizni, vagy ha rossz az idő akkor inkább tévét nézni. De általában nem szoktam ilyet hogy nyolc óra – négy-öt órát szoktam egy nap játszani.

Lehet azt mondani, hogy ennyit átlagosan minden nap, vagy csak ilyenkor a nyári szünetben?

Leginkább a nyári szünetben. Iskolaidőben nincs lehetőségem ennyit játszani… Hazaérek, mondjuk, négy körül, akkor a nyolc óra játék az elég durva lenne, ennyi időm nincs. Iskolaidőben ha egyáltalán játszom, akkor egy-két órát csak.

De nem játszol minden nap?

Nem, nem szoktam. Hétvégén igen, meg iskolaszünetben, de egyébként nem. Meg persze ha beteg vagyok, meg ilyenek.

Azt hogyan tudnád megfogalmazni, hogy miért játszol? Mi benne a jó?

Hát… igazából szórakozás. Nem vagyok egy nagyon szenvedélyes játékos. Bár… Mondjuk azzal a játékkal, a WoW-val, ami egy nagyon népszerű játék, úgy tudom, most olyan 12 millióan játsszák világszerte, ami elég komoly. Ez a legnépszerűbb játék most, elvileg.

Nem a Counter-Strike (Ellencsapás)?

Nem, az egy kicsit már régebbi. Illetve körülbelül egyszerre adták ki őket, de a WoW-nak azóta már jött ki kiegészítője meg ilyenek… Nem hiszem, hogy a Counter-Strike-kal többen játszanának 5-6 milliónál. De az is nagyon népszerű. Azzal is szoktam játszani egyébként. Szóval a WoW-ban vannak olyan emberek, akik annyira fanatikusok, hogy napi 10-15 órát simán játszanak és annyira fejlesztik magukat, a karakterüket, hogy semmi másra nincs idejük. Egy ember már meghalt így, hogy „bocsi, most épp raid-elek egy baromi tápos emberkét, most nincs időm inni…” Hát meghalt. Kínai volt. Konkrétan szomjan halt. Ez nem kacsa, benne volt a híradóban hogy „szomjan halt embert találtunk a számítógép előtt. Még be volt jelentkezve.”

Te ismersz olyan embert, aki legalábbis gyanús, hogy függő?

Komoly függőt, olyat aki már tényleg orvosi eset, olyat nem ismerek. De az egyik barátom nagyon sokat játszik. Reggel nyolc és este nyolc között általában folyamatosan. Ha hazajönnek a szülei és mondják neki, hogy már le kéne állni, akkor is tök ideg, hogy be kell fejeznie. De ő szokott enni. Sokat szokott enni, egy kicsit ducibb is, mert ő óránként betol valamit, tehát ő nem fog szerintem belehalni. Viszont a sok hátránya a sok játéknak már megmutatkozott rajta. Már szemüveges, már igazából oda van nőve szinte a géphez, azért hízik folyamatosan. De ő nem a játék miatt ül ott folyton, hanem maga a számítógép vonzza, szerintem.

Te mi mindent csinálsz még a gépen, ami nem játék?

Fú, először is ugye iwiw, e-mailek meg ilyenek, meg szoktam olvasgatni a Wikipédián dolgokat hobbiból. Most legutóbb Mark David Chapman teljes önéletrajzát elolvastam onnantól, hogy az apja tengerészgyalogos volt, meg ilyenek. Aztán szoktam fórumozgatni, például ha egy játékban nem tudok túllépni valamelyik szinten, akkor ilyen fórumokat is szoktam látogatni, de nem csak ilyeneket. Anno sokat kommenteltem a Tékozló Homáron, aztán ezt egy időben megszüntették, de addigra meg is untam. Sokat látogattam a Kurucinfót, nem azért mert szélsőjobbos vagyok, hanem mert egyszerűen annyira vicces volt, amiket írtak, tehát annyira abszurd… Az antimagyarizmus, meg az izraeli gyarmatosítás… Ez szórakoztató műfaj volt, a Kurucinfo… Ugye most leállították az oldalt, nagy bánatomra, mert napi viccek voltak rajta, amiket ők komolyan gondoltak. De nem is hiszem, hogy ezt ők komolyan gondolták.

Emellett a YouTube-nak is nagy rajongója vagyok, ami egy videómegosztó szájt. Ezen vannak olyan kis vicces felvételek, meg szoktam nézni az ilyen gurukat… Van rajta egy csomó ilyen ember, hogy kiválasztod hogy milyen típusú dologhoz akarsz használati utasítást, és a guru az olyan ember, aki másoknak megmutatja, hogy mit hogyan. Például hogyan szereljünk össze egy darab imbuszkulccsal egy teljes polcos szekrényt. Ilyeneket is szoktam nézegetni, csak mondjuk olyanról, ami érdekel, például a kólaszökőkút: két liter kólából pár Mentos cukorkával és egy vékony csővel lehet csinálni szökőkutat.

A játékokra visszatérve: majd megkérdezem azt is, neked mik a kedvenceid, de ha általánosságban kellene megfogalmazni, akkor szerinted milyen a jó játék?

A jó játék az addiktív… változatos… kellően nehéz, vagyis hát állítható nehézségi szintű… Ha valami túl könnyű, akkor nem köti le az embert, ha meg túl nehéz, állandóan beletörik a bicskája, és megunja a sok szenvedést. Van egy ilyen játék, amivel most játszom. Most kezdtem el a legnehezebb szintet, és egyszerűen nem bírom, tehát olyan iszonyatosan nehéz. Ez a God of War 2 (A háború istene), ez egy PlayStation2-es játék, amiben az immáron a háború istenévé vált spártai katonával vagyunk, vagyis hát őt irányítjuk, és ő az, aki most egy nagyon nehéz kalandba rántott be engem. Most az első fő ellenfélnél 5-6 órát szórakoztam, persze nem egyhuzamban, mert nagyon felidegesített, mert huh, iszonyatosan nehéz…

A jó játék az mindenképpen magával ragad az ő kis világába, tehát ha nem éled bele magad a szereplőbe, mondjuk, a kommandósba, akit irányítasz, akkor igazából nem olyan jó. Nem köt le. Fontos, hogy legyenek benne elérhető dolgok, tehát ne csak arról szóljon, hogy végigfutok egy templomon, és lelövöm a zombikat, hanem közben találok egy zombiagyat, amit ha megeszek, akkor szupererőre teszek szert… ez is a változatossághoz tartozik.

Aztán mindenképpen legyen viszonylag hosszú, mert ha abból áll hogy lelövök egy terroristát, és vége van, az nem jó. Főleg egy jó játéknál számít hogy hosszú legyen, mert akkor egyszerűen nem akarunk elszabadulni a történetből. Ebből következik, hogy legyen jó története. Tehát ne az, hogy „Ők a Gonoszok. Öld meg őket!” Hanem jó kis szövevényes történet, amit érdemes kibogozni, amiért érdemes megnézni az intrót, amiért érdemes végigcsinálni a játékot. Ez az egyik legfontosabb része.

Ez hogy működik egyébként? Ahogy mész végig egy ilyen jó történetű játéknak a pályáján, ott mindig derülnek ki új dolgok?

Igen. Leginkább olyan egy jó történetű játék, mintha egy könyvet olvasnál, csak egy kicsit talán vizuálisabb.

Meg hát benne vagy a történetben, nem?

Igen, és ez ad is neki egy különleges dolgot… Nem mondom, hogy jobb, mint egy könyv, de majdnem olyan jó. Tehát egy jó játék, aminek jó a története, az majdnem olyan jó, mint egy jó könyv.

Tudsz mondani egy példát? Kb. milyen sztorit kell elképzelni?

Mint mondjuk a HalfLife 2, illetve az egész HalfLife szériának van egy nagyon jó története… Vagy a God of War, amit említettem, annak is nagyon jó története van, de hát ez embertől is függ, hogy kinek mi tetszik. Mondjuk valakit nem köt le egy középkori kardos-pajzsos csávónak az élete, viszont annál inkább valami sci-fi… Ez teljesen függő, viszont egy jó sztorit, azt fel lehet ismerni.

A HalfLife például milyen világban játszódik?

Az a közeljövőben, a viszonylag közeli jövőben játszódik, ahol egy Dr. Gordon Freemannek az életét mutatja be, aki véletlenül megnyitott egy portált egy másik dimenzióba vagy másik világba, és átáramlott onnan egy csomó rosszfiú – mármint rossz mutáns élőlény, ilyesmi. És most ő érte a felelős… Igazából elég bonyolult története van, és hosszan mazsolázgatják, hosszú idő amíg kiderül egy-egy morzsája, de mindenképp lehet benne izgulni, hogy most mi fog történni. Az például egy jó játék, ki is kiáltották nem tudom, hányszor a világ legjobb játékának, elnyert egy csomó Év Játéka díjat…

A játékosok számát tekintve mi a kényelmes?

Attól függ. Van olyan játék, ami single player, amikor te vagy egyedül meg a számítógép, akivel vagy együtt vagy ellene kell játszani. A multiplayer játékokban pedig teljesen függ attól, hogy milyen játékot játszunk, például egy stratégiai játékban nem jó, ha ötvenen vagytok egy pályán, viszont egy taktikai katonás játékban elengedhetetlen, hogy sokan legyetek, mert attól nem érzed magad egy csatatéren, ha két ember ellen mész egy géppuskával. Inkább olyan ötven, akkor lehet közéjük ereszteni a golyókat.

És ilyenkor úgy kell elképzelni, hogy szó szerint ötven ember játszik egyszerre?

Vannak olyan játékok, ahol viszonylag sokan játszanak, de persze ez függ a játék típusától, amit az előbb említettem. Egy stratégiai játékban, ahol építgetek magamnak egy bázist, meg küldözgetem a katonákat előre, ott általában 4-5, a legextrémebb helyzetekben olyan 14 játékos van. Ez alól kivétel a World in Conflict (kb. Hadban áll a világ), amikor egy szereplőt négyen irányítanak…

Azt hogy lehet?

Úgy, hogy egy a tengeri haderőt, egy a légierejét, egy a tankokat, egy a gyalogságot. Ez egy nagyon jó újítás, hogy én mondjuk odaküldöm a Raptorokat, te meg viszed a Sherman tankokat.

Ez nagyon nagy együttműködést igényel, nem?

Igen. Ez csak úgy jó, ha haverokkal játszol.

Jól értem, hogy itt akkor négyfős csapatok vannak egymás ellen?

Igen. Tehát nem úgy vagyunk egymás ellen, hogy te jössz a repcsikkel én meg a tankokkal, mert a tankoknak úgy nulla esélye lenne, viszont már egy légvédelmi ágyú hamarabb kinyír egy repcsit, mint az az ő katonáját… Ez nagy együttműködést igényel, nem úgy megy, hogy csak belépek egy pályára, hogy remélem, a többiek jó játékosok, és a többit meglátjuk.

Milyen játéktípusok vannak? Eddig amit említettél, az a stratégiai… tehát ha ilyen értelemben vesszük a típusokat.

Van egy nem hivatalos besorolás… Például van az FPS, a first person shooter (első személyű lövöldözős), amikor az adott embernek a szemszögéből nézed, például nem látod a csávó hátát, csak a puskát vagy kardot, ami a kezében van. Akkor van a TPS, a third person shooter (harmadik személyű lövöldözős), de a shooter nem kell, hogy megtévesszen, ez nem feltétlenül jelent lövöldözést, lehet egy logikai játék is, ahol annyit látsz, hogy a saját kezeddel rakosgatod a dolgokat. Mindenesetre a third person az az, amikor kívülről nézed a csávót. Egyszer volt egy ötletem, hogy kéne már csinálni egy second person shootert, de mondjuk az vicces lenne, hogy úgy irányítod magad, hogy nézed, hogy hogyan ölöd meg saját magadat, szóval egy furcsa paradoxon lenne.

Aztán ugye van az RTS, vagyis a real time strategy (valós idejű stratégiai játék), vagyis az a fajta stratégiai játék, amiben mindenki egyszerre csinál mindent. Tehát ha kiválasztom, hogy melyik gyárban csináljanak nekem tíz tankot, és ott elkezdik csinálni, vagy kiválasztom, hogy küldjenek ki három muskétást, akkor onnantól folyamatosan fog zajlani. Ezzel szemben vannak a körökre osztott stratégiai játékok, itt, ha épp az én köröm van, akkor csinálhatok x darab tankot.
Aztán vannak a műfajok, mint például az akció, amikor mondjuk nekiesek gépfegyverrel az űrlényeknek, vagy logikai, ami arról szól, hogy hogyan lököm be a labdát a célba a lehető legkevesebb ütésből…

Ez logikai vagy inkább ügyességi?

Attól függ, hogy azon kell gondolkodni, hogy hogy üssem, vagy ügyesen kell ütni. Aztán vannak a stratégiaiak, amiket már említettem, amikor a taktikát kell kidolgozni az ellenfél ellen… Meg vannak az ügyességi játékok, ahol az a lényeg, mennyire tudsz begyakorolni egy mozdulatot. Ilyen játék is rengeteg van, különböző fajtájúak. Mondjuk a platform-játékok, ahol ugrálni kell az egyes platformok között és az a lényeg, hogy ne ess le és átjuss az egész pályán. De ügyességiek a sportjátékok is, ahol mondjuk az a kérdés, mennyire tudod belőni, hogy hogy üsd meg a labdát… A sportjátékok általában ügyességi játékok, de ez számíthat külön csoportnak is, hogy sport, de szerintem ez nem logikus, mert ilyen alapon egy autós játékot is lehet sportnak nevezni, mert a ralli is sport, de az mégis teljesen más, mint amikor focistákat kell beállítani, hogy hogyan lőjenek.

Ilyenkor van egyébként időhatár, hogy mennyi idő alatt kell a kört teljesíteni?

Ezt ki lehet választani, de az biztos, hogy nem jó sokat tökölni, mert az felidegesíti a többieket, és nem akarnak veled többet játszani, vagy kirúgnak a játékból.

Ez hogyan zajlik, amikor valakit kirúgnak a játékból? Tehát ha valakit mondjuk kiutálnak, akkor ki az, aki ennek érvényt tud szerezni?

Ez is minden játéknál más, mert lehet olyan, ahol vannak az adminisztrátorok, röviden adminok, akik bármit megtehetnek. Mondjuk hiába vagy te egy törp harcos, most átváltoztatnak egy ember mágussá, leviszik a szintedet tízzel, elveszik az összes cuccodat, kellékedet… ezt mind megcsinálhatnák, mivel az ő szerverük, de persze nem akarnak kiszúrni a játékosokkal, mert akkor nem akarna senki ott játszani. De ha mondjuk, valaki zaklat más játékosokat, vagy állandóan kinyírja őket, vagy folyton szidja a szervert, akkor az adminok beírják, hogy „kick” vagyis kirúgják az illetőt a szerverről. Van ilyen, hogy „ban”, azaz kitiltani, ez az, amikor úgy száműzik az adott szerverről, hogy többet vissza se jöhet. De ezek csak a legvégső esetben fordulnak elő, amikor valaki meghackeli a szervert vagy hasonlók.

Ez mit jelent?

Amikor olyan háttérprogramot használ (ez a „third party interface”, ugye), ami őt mondjuk, sebezhetetlenné teszi vagy ilyesmi. Tehát ha olyan illegális programot használ, ami mások játékát tönkreteszi.

Ez gyakori dolog, hogy bepróbálkoznak ilyesmivel?

Mindenki próbálkozik. Talán nem mindenki, de a legtöbben. Szerintem egyszer mindenki megpróbálkozik valamivel, nem hiszem, hogy van olyan ártatlan játékos, aki legalább egyszer ne próbálta volna meg. Én is próbáltam már hackelni, és sikerült is, de leszoktam róla, mert úgy már nem ugyanaz.

Ez technikailag hogy néz ki? Hogyan kell hackelni?

Először is tudni kell programozni, amit én nem tudok, tehát én egy letöltött hack-programot használtam, és igazából nem fogtak el, nem derült ki hogy bármit is csináltam… Nem volt más, csak úgynevezett speed hack, ami annyit csinál, hogy jól tudok tőle mozogni meg repülni, teleportálni. Észre se vették. Ez a WoW-ban volt – tényleg, ezt nem is mondtam, ezt a típust. Van az RPG vagyis roleplay game, szerepjáték. Ennek egy különleges formája az MMORPG, a massively multiplayer online RPG, vagyis amit csak interneten lehet játszani, és nagyon sok játékos van egyszerre. Ez azt jelenti, hogy kapsz egy iszonyatosan nagy világot, kb. akkorát, mint maga a Föld, és ebben játszik mondjuk ötvenezer csávó egyszerre. Itt nekem van egy karakterem, mondjuk, László a 15-ös szintű druida vagy tünde vagy akármi…

Te választod ki azt, hogy kivel vagy?

Persze. Ki lehet választani, hogy hogy akarod elnevezni, hogy nézzen ki, milyen faj, milyen kaszt – van rengeteg kaszt, mondjuk, harcos meg mágus meg pap meg ilyenek. Mind teljesen más, mondjuk, egy pap nem tud tűzlabdákat dobálni, csak a mágus. Rengeteg MMORPG létezik egyébként, tehát most ez a legfelkapottabb műfaj. Csinálj egy baromi nagy világot, kérj érte havi 15 ezret, és máris rengeteg pénzed lesz. Persze az, hogy havi 15 ezret elkérjenek, az ebben a játékban brutális, ha eredeti szerveren játszik az emberke, az havi négyezer forintjába kerül. Egy idő után az ember rájön, hogy ez nem is drága azért, amit kínálnak, mert tényleg, ez egy irtózatosan jó játék, de persze ez is személytől függ.

Hogy lehet ezt kikerülni?

Illegális szerveren kell hozzá játszani. Igazából nem illegális, csak szabályellenes: nincs ellene törvény, csak nem szabadna, de millióan csinálják. Amikor nincs pénzem, akkor én is.

És amikor pénzért játszol, az hogy néz ki? Hogy működik ez a havi előfizetés?

Van az ún. game card, amikor megveszel egy kis kártyát, lekaparod a hátulján a kódot – ha megveszel egy ilyet, az egyébként 8 ezer – és a felhasználóban aktiválod a kódot, ami ad neked hatvan napi játékidőt, ami sajnos nem úgy működik, hogy belépsz, és ő számolja, hogy mennyit játszol, hanem megadja, hogy eddig és eddig nyitva van az accountod (számlád), addig tudsz játszani. Ha lejár, akkor azért még nem törlik a karakteredet, hogy bármikor újra becsatlakozhass, mert így folyamatosan fizetni kéne, de ezt sok ember csinálja is. Nekem erre nincs elég pénzem sajnos, úgyhogy már jó sok ideje, lassan egy fél éve nem tudtam belépni az eredeti szerveres karakterembe, azóta csak tört szervereken játszom.

A tört szerver az, amikor valaki futtat egy szervert, persze az eredeti szervereket meg a Blizzard, ennek a játéknak a gyártója futtatja egy baromi nagy gépen, illetve nyilván nem egyetlen gépen, hanem van rengeteg külön szerver. Ezek az úgynevezett realm-ek, vagyis létsíkok, amiket a Blizzard futtat, de bárki más is tud olyat csinálni, hogy megnyit erre egy szervert. Mondjuk az nem lesz olyan jó minőségű, sok rajta a lag – a lag az a latency, vagyis az egyes számítógép és a szerver közötti kapcsolatnak a késedelme. Ez lehet apró, pár milliszekundumos is, és azt észre sem veszed, viszont ha túl nagy lesz a lag, akkor mondjuk, ha nézed a képet, és ott mész előre, egyszer csak megáll minden. Mert ugye a kapcsolat a szerverrel elvileg folyamatos, de van, hogy szaggat. Ha kicsi a lag, akkor csak akadozik, ha nagy, akkor meg akár másodpercekre is megállhat, ami nem tűnik nagynak, viszont játék közben, pont akció közben nagyon irritáló tud lenni. Ha pedig a lag túllép egy bizonyos határt, akkor kick-el, vagyis kirúg a szerver, hogy ne csatlakozz, mert azzal mások késési idejét is növeled, és másoknak is szaggatni fog tőle, csak nem annyira, mint annak, akinek a szervere késik. Ugyanezért nem kell, mondjuk, videókat vagy leveleket letölteni, miközben valaki játszik, vagy egyszerűen több helyre csatlakozni egyszerre.

És erről a világról mit kell tudni? Tehát a World of Warcraft játék világáról.

A világ, amiben játszódik, az eredetileg az Azeroth, ami három földrészből áll. Az első a Keleti Királyságok, azaz Eastern Kingdoms. Azért királyságok, mert az emberek büszke faja itt éldegél, de arra élnek még a trollok is. Ezeket a trollokat nem úgy kell elképzelni, hogy baromi nagy és gusztustalan, büdös élőlények, hanem csak jó nagyok, illetve csak magasak, kétrét vannak folyamatosan görnyedve, így. Jamaikai akcentussal beszélnek, három ujjuk van, és nagy agyaraik, és hosszúkás az arcuk. Ők ilyen vudus csávók. A trollok meg az emberek nem komálják egymást, mert az emberek a Szövetségnek a tagjai, míg a trollok a Hordának, és az emberek elűzték őket, és átmenekültek egy másik földrészre. A Keleti Királyságról még annyit, hogy ott éldegélnek még a törpök is, akik olyanok, mint az emberek, csak izmosabbak meg kisebbek, meg a gnómok, akik a törpöknél is kisebbek, és nem olyan izmosak, viszont nagy a fejük, és okosak. Míg a törpök, mondjuk, jól tudnak kovácsolgatni, addig a gnómok jól tudnak varázsolni.

És amikor karaktert választasz, akkor ilyen típusú dolgokra kell gondolni, hogy valaki milyen faj lesz, tehát gnóm vagy troll vagy törp?

Igen. És mondjuk, egy troll nem olyan okos, hogy lehessen belőle egy ki tudja, milyen jó varázsló, bár ebben a játékban pont vannak nagy troll mágusok, de mindegy…

Várj, tehát az hogy valaki milyen lény és az, hogy milyen kaszt, az két külön tengely?

Hát, félig. Mondjuk egy gnóm nem lehet például pap, mert a gnómok inkább a mechanikában hisznek, viszont mondjuk egy törp nem lehet sámán.

Tehát elvileg ez két külön tengely, csak nem minden kombináció megengedett?

Igen. Tehát míg mondjuk, egy ember lehet harcos vagy bérgyilkos vagy varázsló meg még egy pár dolog, addig egy gnóm lehet mágus vagy boszorkánymester, vagyis warlock. Ez egyfajta sötét varázsló, tehát amíg a mágus a tűzzel meg a jéggel szórakozik, addig egy warlock a sötétség erőit hívja segítségül.

Ezek tehát a kasztok. De akkor mik azok a céhek? Mert úgy tudom, olyanok is vannak.

Igen, csinálhatok én is magamnak egy úgynevezett guild-et, tehát céhet vagy klánt a haverokkal. Vagy hívhatok nem haverokat is összeismerkedni, és akkor a nevünk alatt megjelenik, hogy mi vagyunk, mondjuk, a Vízvezetékszerelők Klánja. Van sok vicces név, például nagyon kedvelt A Nindzsák Ellopták a Bicajomat, vagyis a Ninjas Stole My Bike… Itt a nindzsa a Leetspeak-ből származik… A Leetspeak, vagyis 1337 egy internetes szleng, egy csomó rövidítéssel, például OMG = oh, my god (ó istenem), LOL = laughing out loud (kacagnom kell) stb...

Visszatérve a WoW világához… Az, hogy az egyes lények jók vagy gonoszak, az egy értelmezhető kérdés?

Én nem mondanám annak. Van két szövetség, a hm, Szövetség, az Alliance meg a Horda, és gondolhatnánk, hogy a brutális Horda biztosan a gonoszokat jelenti, de igazából itt már nincs ilyen elválasztás, hogy jók meg gonoszak, mindenki a saját céljáért küzd. A Szövetséghez tartoznak az emberek, a gnómok, törpök, az éj-elfek, stb., míg a Hordához tartoznak a trollok, az orkok, a taurenek, az élőhalottak… Ezek abban különböznek a zombiktól, hogy öntudatuknál vannak.

Azt mondod, mindenki a saját céljáért küzd. Milyen típusú célok vannak?

A Szövetségnek az, hogy kinyírja a Hordát…

Tehát a Szövetségnek mint olyannak van egy közös célja?

Igen, de mostanában már inkább az a cél, hogy megvédjék a Földet a támadástól, mert megnyílt egy portál, és azon keresztül áramlanak be a démonok meg ilyenek, ezeket meg kéne állítani. Ez a közös cél, de közben azért nem árt hátba szúrni a másikat.

Aki a másik oldalhoz tartozik. Tehát ha te mondjuk troll vagy, és találkozol egy orkkal…

Akkor jó haverok vagyunk és nem bántjuk egymást. Viszont ha mondjuk, látok egy emberkét, akkor úgy dönthetek, hogy ezt feldarabolom, és kinyírjuk, mondjuk, ketten az orkkal. Mert lehet ilyen kis csapatokat alkotni, tehát csinálhatunk külön partikat, angolul ez a group. A nagyobb csapatokkal meg el lehet menni az ún. instance helyekre (ahol kellékeket lehet szerezni), ami lehet raid (ostrom) meg dungeon (börtön, kazamata) – ez nem feltétlenül jelent kazamatát, hanem lehet mondjuk egy nagy vár, amiben baromi erős szörnyek vannak. A legnagyobb csapat, ami mehet egy ilyen helyre, az negyven fő, illetve most már csak huszonöt, hogy nagyobb legyen az egy személyre háruló felelősség. Míg mondjuk a csapaton belül a pap gyógyítja a sebesülteket, addig a harcos magára vonja a többieket, és leköti őket, olyanokat csinál, amiért őt fogják támadni, mondjuk, nagyobbat üt vagy beszólogat… Miközben a gyógyítók őt gyógyítják, hogy ne nyírják ki. De van a harmadik szerep, a DPS vagy damage dealer (károsztó), a DPS az a damage per second (1 másodpercre eső károkozás) – na ő az, aki sebzi a lényt.

Ezek a szerepek hogy osztódnak fel?

Van egy ilyen dolog, hogy talent, ami tehetséget jelent. Minden fajnak van egy talent-fája és az azon lévő tulajdonságokat meg tudom venni. Vannak, amik függetlenek egymástól, de van olyan, amelyiket csak egy másik képességgel együtt lehet. Úgy kapjuk a talent-pontokat, amiket erre el lehet költeni, hogy a maximum az 70. Lehet szerezni ún. tapasztalat-pontokat és ebben tízes szinttől fölfelé minden szinten kapunk egy talent-pontot.

Ezek szerint az, hogy ki melyik szerepbe kerül bele egy ilyen ostromnál vagy támadásnál, az főleg attól függ, hogy milyen az adott karakter, mire teszi őt alkalmassá?

Igen. Egy bérgyilkos például semmiképp nem tud gyógyítani, de ő tud mást. Ő mondjuk csak damage per second lehet, de egy harcos is vagy egy pap is lehet DPS. Míg a tank-szerep keveseknek adatik meg. (A tank az, aki elnyeli az ütéseket, leköti a támadókat.) Csak a templomos lovag és a harcos lehet tank, mert ők lemezpáncélt tudnak hordani. Egy mágus nem tud felvenni egy vasdarabot magára, csak textil ruhákat, neki viszont intellektusa van.

Amikor egy parti összeáll, és nekifuttok egy raid-nek, azt hogyan kommunikáljátok le, hogy ki melyik szerep lesz?

Van a játéknak egy csatornája, amin tudunk beszélni. Ha megnyomom az entert akkor megnyílik egy kis ablak, és ha oda beírok valamit, akkor azt mindenki látja. Akkor egy ilyen kis chat-ablakban megjelenik, hogy ki írt, és mit. Tehát a játék chatszobaként is funkcionál. Viszont csak annak látjuk a szövegét, aki a közelben van, de ezzel lehet variálni. Beírhatom mondjuk, hogy yell és akkor üvöltök, és azt sokkal nagyobb területen látják. De lehet suttogni is. Az is egy érdekesség, hogy a Horda meg a Szövetség egymással nem tudnak kommunikálni, tehát ők annyira ellenségesek, hogy amíg a Hordának a fő nyelve az Orkish, az orkoknak a nyelve, az embereké a Common (köznyelv). A Szövetségből mindenki beszél legalább egy közös nyelvet, nincs olyan, hogy valaki a saját oldallal nem tud kommunikálni, viszont minden fajnak van egy külön saját nyelve, és nagyon vicces, amikor mondjuk elmegyünk hárman éj-elfek meg egy törp, és mi elfek elkezdjük cikizni a törpöt, ő meg nem érti, hogy mit mondunk.

Na ez konkrétan hogy néz ki? Tehát a chat-ablakban mit látok?

Azt, amit valaki más beírt, viszont ha én kiválasztom, hogy most bizony éj-elfül fogok beszélni, akkor az olvasó azt látja, hogy Night-Elvish, és egy halandzsa szöveget írnak ki. Ez az átkódolás úgy működik, hogy nem lehet visszaolvasni vagy kitalálni, hogy mi mit jelent. Ez azért van, hogy ha megyünk egy csatatérre, akkor én üvölthetem orkul, hogy fuss el balra, és a többiek nem fogják megérteni, és így nem tudják kivédeni. Az is egy nyelvi dolog, hogy vannak role-playing szerverek, ezek olyanok, mint a sima normál szerverek, de közben jól beleéled magad a karakteredbe és mondjuk nem úgy köszönsz, hogy Hi, whazzup? (Csá, mi a pálya?), hanem úgy, hogy Greetings, Traveller, what brings thou to this forsaken place? (Légy üdvöz, Utazó, mi járatban eme kietlen vidéken?) Ez egyrészt vicces, másrészt van egy fílingje.

Amikor leülsz játszani, akkor döntöd el, hogy ilyen szerverre mész vagy nem?

Igen, amikor leülsz játszani, akkor kiválaszthatod, hogy milyen létsíkra mész, és ott ki van írva hogy role-playing vagy nem. Egy druida például ilyeneket mond, hogy „a természet súg valamit…” Meg máshogy beszél egy éj-elf meg egy ork…

A játék egyébként angolul zajlik?

Tört szerverből van magyar is, mondjuk a Józsi megcsinál egy szervert, és abba tudunk csatlakozni. A világ az teljesen ugyanaz, csak mások a karakterek. Egyszerre persze játszhatok több szerveren is, csak egy gépről egy időben nem. Lehet, hogy az egyik létsíkon Jani a karakterem, a másikon meg Laci, és akkor én döntöm el, hogy melyikkel akarok belépni, és tudom őket külön-külön fejlesztgetni. Persze egy létsíkon belül is lehet több karakterem. Alakíthatok mondjuk egy céhet, és azon belül…

Akikkel egy céhben vagy, róluk tudsz valami személyeset, vagy csak a karakterüket ismered?

Eredetileg csak a karakterüket, de ha szimpi, akkor biztos megismerkedünk. Nekem már volt olyan, hogy egy tört szerveren játszottam egy magyar gyerekkel, és tök jó haverok lettünk, párszor már találkozgattunk is… Szóval lehet ismerkedni is.

Milyen a jó játékos? Lehet ehhez receptet adni, akár ebben a konkrét játékban?

Ebben a játékban mint MMORPG-ben amúgy is nehéz meghatározni, de a jó játékos az, aki ért magához a játékhoz. Aki tudja, mit érdemes csinálni, merre érdemes mászkálni, ha fejlődni szeretne…

Tehát jól kell ismerni magát a világot?

Igen. Emellett tudni kell gondolkodni. Ez nem egy olyan játék, ami a brutalitásról szól, ebben kell gondolkodni. Mondjuk a druidára rányomom a valamilyen támadást, és elkezd vérezni, és nehezebben varázsol, míg a harcosnak meg inkább kiverem a kezéből a fegyvert. A jó játékos ezen kívül tud alkalmazkodni. A játékok lényege, ugye, hogy legyőzzük a másik játékost és mi legyünk a legjobbak. A jó játékos tehát tud alkalmazkodni az ellenfeléhez vagy a környezethez. Ebben a játékban pont nem, de van olyan, ahol például amikor eső esik, akkor sokkal erősebbek a vízvarázslataink, a tűzvarázslataink meg nem érnek semmit. Vagy mondjuk nehezebb egy hegyen ugrabugrálni, mint a Hortobágyon… Meg az ellenfelünknek a felszereléséhez is alkalmazkodni kell. Egy jó játékos le tudja győzni a nála sokkal jobban felszerelt játékosokat is.

Mert a taktika annyit számít?

A taktika sokat számít, bár a nagyon extrém példák azért lehetetlenek. Sok kaszt-adottság van, mondjuk a bérgyilkos láthatatlanná tud válni és úgy mozogni. Az éj-elf is láthatatlanná tud válni, beleolvad az árnyékokba, de ő nem tud mozogni.

Te milyen faj és milyen kaszt vagy legszívesebben?

Én leginkább ember rogue, vagyis zsivány vagyok, ami a magyar nyelvű játékos-szlengben a rugó. De olyan is, összevissza pattog, kis tőrökkel támad, nem mondjuk nagy kalapácsokkal. Nekem ez tetszik a legjobban, az ember mint faj nem is olyan fontos, de a kasztok közül a rugó a fő kedvenc…

A játékosok olyan karaktert választanak inkább, ami testhezálló nekik, vagy ami jól jön a játékban?

Igaziból nincsenek erősebb meg gyengébb kasztok, teljesen ki vannak egyensúlyozva. Ebben a kis kézikönyvben, amit a kiegészítő csomaghoz adtak, van is egy ilyen pszichológiai felmérés, hogy milyen játékos milyen karaktert választ… Például az lesz harcos, aki ilyen vezető típus belülről. Vagy a templomos lovag olyan, hogy alig lehet megölni, mert az egy ilyen aljadék kaszt, rengeteg olyan kelléke van, amivel sebezhetetlenné tudja tenni magát, ezért azok lesznek ilyenek, akik nem szeretnek veszíteni. Míg a warlock az meg olyan, aki kimondottan nyerni szeret...

Ebben a játékban értelmezhető az a fogalom, hogy sportszerűség? Most azt leszámítva, hogy konkrétan csal-e valaki.

Igen. Nem egy sportszerű dolog például, ha én egy hetvenes szintű harcos vagyok (ez a szlengben úgy lesz, hogy ’tápos’), és látok mondjuk egy harmincas szintű papot, aki ótvarosan gyenge – nem fogok odamenni és megütni, mert úgyis tudom, hogy egy ütés, és megölném. Nem lenne sportszerű. Ha legyőzök egy ellenséges játékost, kapok érte dicsőségpontot, amit később beválthatok dolgokra. Igen ám, de egy ilyen szintű ellenfélért nem is kapok pontot, tehát ezzel is motiválni akarják az embert, hogy kerülje az ilyet. Milyen lenne, ha én még a kezdő helyemen sétálok, és jön egy ork, és széttrancsírozza az agyamat a dicsőségpontért… De nem sportszerű azt sem csinálni, hogy látok valakit, aki engem nem támad meg, holott meg tudna ölni, de én mint aljadék rugó láthatatlanul odamegyek, és ólmosbottal megütöm, mire ottmarad 45 másodpercig kiütve, és amikor lejön róla, akkor újra ráteszem… Ez nem sportszerű, hogy ugyan megölni nem tudom, de szórakozom vele.

Egyébként ha megölnek, akkor számodra vége a játéknak?

Nem, mert akkor senki nem játszana a többi játékos elleni üzemmódban, nehogy véletlen meghaljon a szuper jó karaktere. Ilyenkor átkerülök a szellemvilágba. A hullám az ottmarad, és mindenki látja, hogy ’né má, meghalt a Jani…’, viszont a szellemem kilökődik, és tudok vele mászkálni, csak éppen a többiek nem látnak engem, nem tudok harcolni, se semmi. A feltámadásnak három különböző módja van. Például van a lélekgyógyító, aki fel tud támasztani, csak akkor eleinte iszonyatosan gyenge vagyok, ez a feltámadási betegség, a resurrection sickness, ez lényegében lehetetlenné teszi a boldogulást, amíg el nem múlik. Minél nagyobb vagy, annál tovább tart, hetvenes szinten hatvan perc, tízes szint alatt pedig nem kapok...

A játékhoz kapcsolódó mindenféle megvásárolható kellékek mennyire jönnek be neked? Mondjuk ezt a kézikönyvet, ha nem ajándékba adták volna, megvetted volna?

Egy pólót mondjuk szívesen viselnék, amin az van, hogy L2P NOOB… Az L2P az a Learn to play, ez egy univerzális sértés, ha valakivel összeveszel, beszólsz neki, hogy L2P, 'tanulj meg játszani', és ne pazarold a drága időmet… A ’noob’ az abból jön, hogy ’newbie’, vagyis újonc, ez is sértő szó, azt jelenti, hogy valaki most kezdte a játékot, és tök béna.

Milyen játékok vannak még, amiket szeretsz, amikkel mostanában játszol?

A Team Fortress 2 nevű játékkal játszom éppen. Az egy FPS típusú játék, abban is van kilenc kaszt és van egy pálya, ahol egymást mészárolja a blue és a red csapat. Ez majdnem egy paródia, de iszonyatosan vicces. Mindenkinek van egy közelharci fegyvere, de van például, akinek ez egy baseballütő. A grafika is olyan, mintha képregény lenne, nem a valóságot tükrözi. És ugyanakkor van egy komoly rétege is, tehát nagyon élvezhető, játszható. A másik örök kedvenc a Counter-Strike (röviden CS), az is egy FPS játék, kommandósok és terroristák harcolnak egymás ellen. Az is MMO játék, csak nem RPG, vagyis csak neten lehet játszani, vagy BOT-ok ellen, ami a ’robot’, aki olyan, mintha egy másik játékos lenne, csak nem fog veled kommunikálni, mivel a számítógép irányítja. Ha a szerveren épp nincs bejelentkezve másik játékos, akkor lehet, hogy be van állítva, hogy a szerver állítson be BOT-ot, hogy tudjál vele játszani. A CS-on millió szerver van, mindenki hozhat saját szervert, és nincs olyan, hogy illegális szerver, így lehet választani, hogy milyen szerverre akarsz belépni. Be tudsz állítani ilyen szűrőket, hogy mondjuk ne legyen üres, ne legyen tele, ne legyen kóddal védett, legyen európai… Az azért jó, mert kevesebb a késés két szerver között...

Nyilván tudod, hogy sokak szemében az ilyen játékok elítélendők egyrészt a sok erőszak miatt, másrészt mert félő, hogy esetleg a játék maga addiktív. Ezt a két típusú érvet szokták leggyakrabban felhozni azok, akik ellenzik őket. Ezekre te mit mondanál, mint aktív játékos? Szerinted mondjuk agresszívebbé teszi az embereket egy ilyen játék, ha sokat játszanak vele?

Én nem mondanám, hogy valakit hosszú távon agresszívebbé tenne. Ha valaki mondjuk felmegy CS-zni, ez ugye a Counter-Strike, és valaki csal de nem tudják rábizonyítani, és az illető folyamatosan fejbe lő téged, és neked meg esélyed sincs, hogy lelődd, az nyilván idegessé tesz, és másokkal szemben agresszívebbé, hiszen ideges vagy. De szinte biztos, hogy hosszú távon ez nem marad meg. Van egy ember, valamilyen Thomson, talán John, aki ügyvéd, és az agresszív számítógépes játékok ellen tiltakozik. De ezzel azt mondja, hogy ne legyenek számítógépes játékok, mert persze lehet a gépen pasziánszozni is, de én akkor inkább rendes kártyával pasziánszozok. Az mondjuk nem agresszív, ha Tom és Jerry játékot játszom, és rádobok valakinek a fejére egy széfet? Vagy akkor ne legyenek rajzfilmek se? Sőt, ne legyenek filmek? Az összes létező filmben van legalább minimális agresszió. Még a Romantic csatornán is vannak ilyenek, hogy pofon váglak, vagy megmérgezem a pasidat, mert lecsaptad a kezemről… Erőszak nélkül szerintem nincs világ. Amúgy meg én nem ismerek olyan játékot, ami magáról az erőszakról szól. Ez egy eszköz a játékban. Ha elmegyek zombikat irtani, és fröcsögtetem a zombivért, az nyilván erőszak, de mondjuk azért csinálom, hogy ne irtsák ki az emberiséget...

Amit még szoktak mondani az az, hogy különbség van az olyan fajta elvont erőszak között, hogy mondjuk harcolsz valakivel, és annyit látsz, hogy csökken tízzel a manája, mert kétszer fejberúgtad, vagy pedig nagyon életszerű grafikával nagyon látványosan jönnek ki a belei…

Szerintem az, hogy valakit úgy ölök meg, hogy fejbe csapom egy serpenyővel, vagy kettévágom láncfűrésszel, ott semmi különbség nincs, csak mondjuk az egyiket nem mutatom gyerekeknek. Jelentőségben ugyanaz a kettő. Nem hiszem, hogy a játéktól agresszívebb lenne valaki. Én ehhez nem értek, nem vagyok pszichológus, csak egy 15 éves kis gyerek vagyok… És ha agresszívebb lennék, azt oké, hogy magamon lehet, hogy nem venném észre, de a millió haverom, akikkel játszom, azokon biztos észrevenném, hogy mondjuk CS-ztünk két évet, és tiszta ideg lett tőle. Ilyet nem vettem észre. És én már azért viszonylag régóta játszom, bár komolyabban azért nem olyan sok ideje, mondjuk úgy négy éve. Az egyik haverom, akivel már régóta rengeteget játszom együtt, ő például most sem kimondottan agresszív.

És a függőségre vonatkozó érvekkel kapcsolatban mi a meglátásod?

A függőség az már egy más dolog. Szerintem arra, hogy valaki függő legyen, születni kell. Ha valaki fogékony az ilyenekre. A drog az más dolog… Sokan úgy fogják fel a számítógépet meg a játékokat, mint egy drogot, de ezzel az a baj, hogy a drog vegyileg hat az emberre. Aki számítógépes játéktól lesz függő, az biztos, hogy valami rendellenesség. Ha meg nem, akkor én vagyok a hülye…

Arról van valami képed, mondjuk a WoW játék esetében, hogy milyen típusú emberek játszanak, kiféle-miféle a többi játékos? Általában a te korosztályod, pasik vagy csajok inkább?

Itt inkább fiúk vannak, de én millió lánnyal is játszottam már. Eleinte meglepő volt, de aztán hozzászoktam, hogy ezt játsszák lányok is. Sőt, az ilyen szerepjátékot talán pont gyakrabban. Van egy ilyen csapat, úgy hívják őket, hogy Frag Dolls – amikor egy lövöldözős játékban kinyírsz valakit, az a frag – és ez a legdurvább csapat a Gears of Warban, és ezek csak csajok. Olyan pólójuk van, amin van egy rózsaszínű gépfegyver, és az van alá írva, hogy „Watch Out, Boys, Girls Playing Counter-Strike 2” (Fiúk, vigyázat, CS2-t játszó csajok).

Ők magyarok?

Nem, sajnos…

Mennyi idősek?

Azt hiszem, 16 éves a legfiatalabb, a legidősebb meg 18. Mindenesetre játszanak lányok is, de szerintem azért inkább fiúk. A korosztály bármi lehet, bár ez játéktól függ. De nem annak alapján, hogy mondjuk egy nyolcéves gyerek nem fog véres játékkal játszani, mert persze hogy fog, hanem mondjuk nem fog logikai játékkal játszani, ha nem szereti az ilyesmit. Meg inkább később szoktak csak ilyen stratégiaiakkal játszani. Én stratégiait idősebbekkel szoktam inkább csak játszani, tehát húsz-, de negyvenévessel is játszottam már. A negyven körüliek, tehát a családos emberek inkább lövöldözős játékokat szoktak játszani a haverokkal…

Ez hogy függ össze?

Fogalmam sincs. De az apám például a kollégáival nyitott egy saját Call of Duty szervert, ami egy második világháborús lövöldözős játék. És együtt játszanak esténként.

Van-e olyasmi, amit esetleg még üzenni szeretnél azoknak, akik ezt az interjút olvasni fogják?

Azt, hogy ne ítéljék el a számítógépes játékokat addig, amíg nem próbálták ki, mert rengeteg ilyen van, aki látatlanban eldönti, hogy fúj, ettől függő lesz mindenki, meg erőszakosak leszünk… Én nem mondom senkinek, hogy játsszon – ez egy egyszerű hobbi, egy unaloműző. Eleinte mindenki a tévétől is irtózott, hogy biztos milyen káros a szemre meg minden, de most már a számítógép is olyan létszükséglet lett, mint a tévé. Most már mindenki megy internetezni, és a számítógépes játék csak egy következő lépcsőfok. Aki viszont úgy ítéli meg, hogy ki se próbálta, az olyan, mint ha annak alapján ítéli meg a másikat, hogy hogy öltözködik.

Nem mondom, hogy nem lenne még nagyon sok kérdésem, de ezt a beszélgetést most ezzel zárjuk le… Köszönöm, hogy megosztottad velünk a gondolataidat.