W. Barna Erika: Akkreditált boldogságképzés

Interjú Etka Anyóval, az Etka jóga megalkotójával

Alig van olyan ember az országban, aki ne ismerné Etka Anyó nevét. Személyesen talán kevesen találkoztak vele, de egyre több tanár sajátítja el a módszerét, amely Etka jóga néven vált fogalommá. Aki egyszer az életében találkozott vele, az sohasem tudja többé elfelejteni. Etka Anyó 90 évesen is tele van életörömmel és tervekkel, s mindemellett olyan fiatalos és ruganyos testben él, hogy pillanatok alatt spárgába tud lemenni. Minden ember vágya, hogy hosszú és örömteli életet éljen, amihez alapfeltétel az egészséges, jól működő test. Etka Anyó arra tanít, hogyan lehet a szellemi-lelki-testi egészségünket megőrizni, vagy ha elvesztettük, akkor visszanyerni természetes módszerrel: légzéssel, mozgással és táplálkozással.

Etka anyó mozdulatai finomak és energiával teltek, az érzelmei és a gondolatai erőt és harmóniát sugárzóak – hirdetve, hogy az életünk minden pillanata tele van örömmel, csak észre kell venni.

– Annak idején a Vitray-műsorból hallottunk először a Benke nővérekről, akik súlyos betegségükből csodával határos módon meggyógyultak, sőt megfiatalodtak. Hogyan jutott el Etka Anyó a betegségtől az akkreditált pedagógusképzésig?

– Nem ment egyik napról a másikra, hosszú volt ez az út. Egész életemben betegeskedtem, és már ötvenegynéhány éves koromban ízületi gyulladással volt tele az egész testem, és a fájdalomtól annyira szenvedtem, hogy már élni sem volt kedvem. Testileg-lelkileg összeroppantam. Semmiféle gyógyszer, masszázs, áztatás, koplalókúra nem segített. Amikor azt mondták az orvosok, hogy meg kell tanulnom együtt élni a fájdalommal, azt gondoltam, hogy inkább felakasztom magamat. De az akasztás nem tűnt jó megoldásnak, hiú voltam, és amikor arra gondoltam, hogy ha a férjem rám talál kötéllel a nyakamon kilógó nyelvvel, akkor kiábrándul belőlem. Így hát más megoldást kellett keresnem. Mindenesetre az orvosoknak igazuk volt, tényleg nem segített semmiféle gyógyszer, de a tisztítókúrák igen. Van sokféle tisztítókúra, én a leggorombábbat választottam, 4-5 napig semmit nem ettem, csak vizet ittam, aztán gyógyteákat, és kimostam a vastagbelemet.

– Tehát a test átalakításával, kitakarításával kezdted, új táplálkozási szokások kialakításával?

– Igen, a test teljes összetételének a megváltoztatásával. Akkor még nem voltak gyümölcsprések, hogy kipréselt levet készítsek, most már erre lehetőség nyílik, ami megkönnyíti a tisztítást még akkor is, ha permetezett gyümölcsből készül. Három hónap alatt alig ettem, mindig csak éppen annyit, hogy éhen ne haljak, és 56 kg-ról 43 kg-ra fogytam le. Jógázni kezdtem, és dr. Kenyeres Károly jogász, a jógaoktatóm azt mondta három hónap után, hogy most már többet ehetek, de sohasem a jóllakásig, és soha semmiféle élőlény testét ne egyem meg. Igaz, később ehettem állati termékeket is, de azóta is alapvetően olyan táplálékot eszem, amiben minél több az élő sejt, és ha beleharapok, nem visít…

– Ezek szerint az a szerencsésebb, ha valaki elhagyja az étkezéséből a hús fogyasztását?

– Én sohasem mondom senkinek, hogy mit egyen, mert mindenki maga tudja megállapítani, hogy mit bír el a teste, illetve mit kíván. Az emberen kívül minden élőlény tudja, hogy mire van szüksége, mennyi fehérjére, ásványi sóra, vitaminra anélkül, hogy bebizonyítanánk nekik tudományos módszerekkel. Az ember is tudja, csak nem tudja, hogy tudja. Csecsemőként megkaptuk ezt a képességet, ezért is köptük ki, ami nem kellett, csak aztán a szüleink belénk tömték, amíg le nem nyeltük.

– Mondhatjuk, hogy a szülők rászoktatják vagy rákényszerítik a gyerekeiket arra, amire nincs is szükségük?

– Pontosan, mert így kényelmesebb, mint odafigyelni arra, hogy a gyermek mit szeretne enni és inni. De kitörölhetetlenül mindannyian magunkban hordozzuk, hogy mire van szükségünk, ezért újra vissza tudunk térni a csecsemőkori teljes tudásunkhoz, ami a táplálkozásunkra, légzésünkre és a mozgásunkra egyaránt vonatkozik. Csecsemőkorban rugalmasak, frissek, fáradhatatlanok voltunk, és úgy cseréltük a levegőt, mint az egysejtűek. A csecsemő minden testrészét mozgatja egyszerre, és ezt a képességünket nem felejtettük el, csak elnyomtuk magunkban. A sejtjeink is emlékeznek, ezért ezt a tudást újra vissza tudjuk szerezni. Meg kell figyelni önmagunkat, mikor mit ettünk, attól milyen lett a közérzetünk, mitől vagyunk fáradtabbak, álmosak, és mitől telünk meg energiával. Mindenkinek az a jó, amitől jól érzi magát.

– Etka Anyó gyógyulása is ennek a tudásnak a visszaszerzésével történt?

– Igen. Lassan jöttem rá, hogy minden tudás bennem van, és vissza kell térnem az ősi állapotomhoz. Az elsődleges dolog a helyes légzés újratanulása volt. Nem az állapotfelmérés, a vérnyomásmérés segített, nem a mérés mutatta, hogy éreztem magam, hanem a közérzetem.

– Legfontosabb dolog a saját érzéseinkkel tisztában lenni?

– Gondold csak el! Mit mérnek a műszerek? Csak én magam érezhetem, hogy jó állapotban vagyok-e, vagy sem. Ha nem érzem jól magam, nem jó állapotban vagyok, ha jól érzem magam, jó állapotban vagyok. Ennyi az egész… Ha úgy lélegzem, mint csecsemőkoromban, vagy mint a tengerben az egysejtűek, akkor minden sejtem kap levegőt. Amikor a kisgyerek megszületik, pár évig természetesen lélegzik, aztán utánozni kezdi a felnőtteket, és eltorzul a légzése. Azokhoz az ősi mozgásokhoz és életfolyamatokhoz kell visszatérnünk, amiket tanulás nélkül tudtunk, de a környezeti hatások miatt elfelejtettünk.

– Ezek szerint a gyógyíthatatlan betegségedből úgy gyógyultál meg, hogy visszataláltál ahhoz az ősi tudáshoz, ami a légzésre, táplálkozásra és mozgásra vonatkozott?

– Igen, de azért ez nem volt könnyű dolog. A legkedvesebb kajáimról kellett lemondjak, mint például a sült kacsamáj, libamáj, sertéskolbász. De választanom kellett: vagy egész életemben betegen élek, vagy megtanulom önmagamat. Amikor felkerestem dr. Kenyeres Károlyt azzal, hogy gyógyíthatatlan beteg vagyok, azt mondta, hogy ő csak kétféle gyógyíthatatlan betegséget ismer: a lustaságot és a szamárságot. Ettől nagyon meglepődtem, és megértettem, hogy nem is vagyok elveszve még, sőt visszanyerhetem az egészségemet. Az orvos kidobja az epekövet, kiírja a gyógyszert, ennyit tehet, de nem teheti meg azt, amit csak mi tehetünk önmagunkért. Nem tudja helyettünk a farizmokat és a lapockákat összehúzni, a vérkeringést javítani, lecsökkenteni, felfokozni, helyére rakni a szerveinket. Mindezt csak mi tudjuk.

– A vérkeringés frissen tartása milyen módszerekkel, gyakorlatokkal érhető el?

– Ahogyan a forrásvízben sem tud a szennyeződés lerakódni, ugyanúgy vérrög sem keletkezik a mozgó véráramban. Ritmuszavaros szívvel jöttem a világra, nyitott gerinccel, gerincferdüléssel, ez most is megvan, de ugyanúgy veszem a levegőt, mint csecsemőkoromban, s ugyanaz a ruganyosságom és frissességem megvan, mint csecsemőkoromban. Miután elhagytam azt a légzés- és mozgástechnikát, amivel világra jöttem, előjöttek a problémáim. Miután újra visszaszereztem a tudásomat, elmúltak a problémáim.

– Bármerről is tekintünk rá az életedre, minden irányból az visszhangzik, hogy a légzés és a mozgás a kulcsa az egész életünknek.

– Életünk alapja az az ősi légzés, légcsere, amikor minden sejtünk egyszerre cseréli az egész testben a levegőt kívül és belül. Azt a levegőt, ami az élet, azt a kozmikus energiát, amitől minden látható mozdul. Láthatatlan, de minden láthatóban jelen van. Amikor azt mondják, hogy egy ember elveszítette az életét, akkor megértjük, hogy mi az élet. Ha elhagyom a testem, mozdul tovább? Nem. Hát akkor hol az élet? Én vagyok az élet, te vagy az élet, mi vagyunk mindannyian az Élet! Mindegy, hogy minek nevezed. Isteni erőnek, természeti erőnek, csi-nek, bárminek is nevezzük, mindenki ugyanarról beszél. Az élet magam vagyok. Ha úgy viselkedem a testemben, hogy jól érzem magam benne, akkor tovább maradhatok benne. Próbáljuk meg szeretni a látható testünket, mert hordozza a láthatatlan életet. A testünknek minden pici atomja az örökélet hordozója. A látható anyagnak, a testnek mi vagyunk a láthatatlan irányítói. Ránk van bízva, és átélhetjük, hogy hatalmunk van minden látható felett. Azt csináljuk a látható anyaggal, amit akarunk: sokszorosíthatjuk, építhetjük, rombolhatjuk. A testünket is formálhatjuk, de sokkal művészibben bánunk minden más anyaggal, mint a testünkkel. Tudunk művészi tornát és táncot, bámulatosan szép dolgokat hozunk létre így is, hogy nem is igazán értjük a saját létünket. Sok mindent tudunk, fantasztikus dolgokat alkotunk, csak nem értjük önmagunkat, a saját testünk életműködését, a másik embert és a ránk ható örök törvényeket.

Valójában azt is tudjuk, hogy bánjunk a testünkkel, csak nem tudjuk, hogy tudjuk. Újra kell tanulni mindazt, amit tudtunk csecsemőként. Egyedül az ember az az élőlény, a „legfejlettebb” élőlény, aki elhagyja azt a képességét, amit tud, és a látványos dolgok felé fordul a figyelme. Merev, kapanyél nyakkal járunk, horpadt mellkassal feszítünk. Nem a mellkasunk emelkedik ki, hanem a hátunk legtöbb esetben. Abban a pillanatban, ha összehúzom a farizmomat és a lapockámat, visszakerül a helyére minden szervem. Ha a nyakszirttől a csigolya meg a keresztcsonti csigolya a hangsúlyvonalban van, akkor a gerincem is a helyén van. Ekkor van szervérzetünk. Az ember elfelejtette a szervérzetet. Ha nem érzünk semmit, akkor mondjuk, hogy jól érezzük magunkat.

– Érezni kellene a szerveinket?

– Igen, de nem úgy hogy fáj valamid. Akkor érzed jól magad, ha a helyén van minden szerved, és tartás van az izmokban. Ha az izmok nem lógnak renyhén a csontokon, hanem tartanak. Amikor összehúzódnak az izmaink önmaguktól, akkor kilélegzik minden sejtünk az izom összehúzódása segítségével, amit kiterjesztünk az egész testre. Aztán elengedjük az összehúzódást, és beárad a friss erő. Ekkor megérezzük, hogy előbb csökken, majd nő a testünk térfogata. Ezáltal születik meg a szervérzetünk.

– Pedagógusok számára készül ez az interjú, akik gyerekekkel foglalkoznak, és akik közvetíteni tudják Etka anyó életszemléletét és létkultúráját, ezáltal egy egészségesebb nemzedék nevelhető fel. Melyek azok a legfontosabb élettörvények, amelyekhez igazodnunk kell, amelyeket ismerni és tisztelni kellene?

– Vannak törvények, amelyek ugyanúgy hatnak ránk, mint évmilliókkal vagy évezredekkel ezelőtt. Ha figyelmen kívül hagyjuk ezeket a törvényeket, akkor gyengül a túlélési esélyünk. Az előzőek alapján már feltárult, hogy minden élőlény megőrzi azokat a képességeket, amelyekkel világra jött, csak az ember nem. Pedig nem vagyunk tehetetlenebbek a háziállatainknál, akik nem merevednek be akkor sem, ha már a táplálkozásukat is befolyásoltuk rossz irányban. Rugalmasak maradnak anélkül, hogy külön légzéstechnikát, tornát csinálnának. Az ember ugyanígy jött a világra, és ez a képesség visszaszerezhető. Ezt kell először a tanárnak saját magán is megtapasztalnia, mert nem tudja oktatni a helyes légzést és mozgást, amíg nem érzi önmagán. Fantasztikus élmény, amikor a tanárok beszámolnak a saját élményeikről. Meg kell tapasztalni, hogy mennyire más az, amikor összegörnyed a test, és milyen az, amikor kidomborodik a mellkas, és helyére kerül minden szerv. Ha olvasunk, ha ülünk, ha állunk, ha írunk vagy éppen mosogatunk, akkor döntsük a törzset a keresztcsonttól, a nyaki gerinc onnan emelkedjék fölfelé, mint amikor hasra fekszünk. A mozgást a mellkassal kell indítani, a nyak finoman hátramozdul, a fej a helyén van, és a vérkeringés optimális. Így lehet igazán figyelni a munkára is. Gépkocsit is úgy lehet igazán vezetni, ha a mellkas tart, ha az izom tartja a gerincet, és a gerinc a fejet. Ha az izom nem tart, löttyeteg, akkor a fej sincs a helyén, akkor a figyelem sem az igazi. Akár fizikai vagy különböző mozgásgyakorlatokat csinál valaki, vagy szellemi munkát végez, csak akkor tudja minden képességét tökéletesen kibontani, ha újra alkalmazza azt a képességét, amivel a világra jött. Ez nem idő kérdése. Tanítani pedig csak saját tapasztalatból lehet. Csak az a tanár tudja átadni ennek az életmódnak a titkát, aki hitelesen tudja képviselni, mert megtanulta újra, hogy mire van szüksége a testének.

– Verseket, rigmusokat is írtál, amelyeket a gyermekekkel is könnyű megtanítani, és ezáltal játékosan tanulja meg a legfontosabbakat az életről és önmagáról. Hogyan születtek ezek?

– Amióta érzem magamat, csak úgy felfakadtak belőlem. Élvezem, hogy én is – mint mindannyian – művészi képességekkel jöttem a világra. Valójában elmondom ezekben a versekben, amit érzek és gondolok.

Ha a vérkeringésem frissen tartom,
megérzem, mi legyen a táplálékom,
mitől nem lesz merev izmom,
zsírsejtem és daganatom:.
egészségemet így mindig megtartom.

– Jógázni tanultál, de amit tanítasz, az egészen különleges Etka jóga. Hogy alakítottad ki a módszeredet?

– Sokféle nagyszerű módszert ismertem meg, de mindegyikből hiányoltam valamit. Nem tudtam, hogy mit, de éreztem a hiányt. Az emberek döbbentettek rá, amikor elkezdtem velük foglalkozni. Figyeltem a gerinces és más élőlények meg a csecsemők mozgását, és akkor vettem észre, hogy a csecsemő éppoly rugalmas, mint bármely más élőlény, friss és fáradhatatlan. Nem panaszkodik, hogy hulla fáradt vagyok, és nincs erőm. Végül is elkezdtem gyakorolni azt, amit a csecsemő csinál, és ráéreztem, hogy ez az, amit kerestem. Újra felismertem, és azóta is naponta felismerek olyan dolgokat, amiket korábban nem vettem észre. Valahogy úgy van, hogy nézted, nézted, de mégsem láttad, érezted és mégsem érezted. Az ember, ha a jelenben tud élni, megérez, meglát, meghall olyan dogokat, amelyek addig is voltak, csak nem vette észre sohasem korábban. Az indiaiak nekem azt mondták, hogy miért akarom azt tanítani, amivel világra jöttünk, amit tudunk. Hát persze, hogy tudjuk, csak nem tudjuk, hogy tudjuk. És amikor azt mondják, hogy miket tudok csinálni, akkor azt mondom nekik, hogy te is tudod, csak nem tudod, hogy tudod.

– Mi a különbség a természetes és az eltorzult légzés között?

– Az az ősi légzés, ahogyan születtünk. Az egész testünk egy óriási sejthalmaz, persze a Földhöz és a végtelenhez viszonyítva nem óriás, de sejthalmaz. Hasi légzéssel tudjuk ezt az ősi légzést létrehozni. A hasfal segít, hogy az egész testben mindenütt minden sejt összehúzódjon, meg kitáguljon. Ha nem így cseréljük a levegőt, nincs normális légcsere az emberi testben. Az ember képes gépeket készíteni, csodás dolgokat tervezni és létrehozni, palotákat építeni, de megfeledkezik a saját természetes lakhelyéről, a testéről. Mindaddig, amíg nem úgy kezdjük a mozdulatokat, ahogy az ősi mozgást kezdtük, hogy szívre ható mozdulattal emeljük a fejünket és indítjuk a mozdulatainkat, addig mindig mozgáskorlátozók vagyunk. Nem könnyű újra ösztönössé válni, hogy már ne kelljen odafigyelni magunkra. Miközben létrehozunk csodagépeket, építjük a kórházakat, és marokszámra szedjük a gyógyszereket, ami pedig mind méreg. Mellékhatása van mindegyiknek, olyan, mint a repülőgépen a vészkijárat. Ha mindenki felismerné, hogy mire képes a testével, igencsak lecsökkenne az orvosok és gyógyítók száma. A vérnyomásom, vérkeringésem egyetlen mozdulattal tudom csökkenteni vagy fokozni minden sejtemben. Ilyen élőlény nincs több a földön, aki képes egyetlen mozdulattal helyre tenni a szerveit, alakítani az érzelmeit és gondolatait. Valójában saját magunkat korlátozzuk, nem más minket.

Az egyik riporter mondta, hogy ha úgy ül, ahogy én mondom, akkor fáj a háta, az nem jó tartás. Azért fáj a hát, mert megnyúltak a hátizmok és megrövidültek a mellizmok, és amikor próbáljuk visszavinni a helyére, akkor tiltakozik az izom. Én magam is így voltam, amíg magam ráneveltem. Kibírtam azt a kis fájdalmat, de azóta sohasem fáj a hátam, és mozdul a törzsem a gerincem körül, a gerincem a törzsben, és van szervérzetem, tart az izom. Az izom tartja a gerincet, de ha renyhe az izom, akkor kimozdul a fejünk, akkor agyvérszegénység van, hiányos a vérkeringésünk.

Mindent végiggondolva, az ember valóban visszanyerheti a csecsemőkori rugalmasságát, frissességét, derűjét. A tanár tanítványaim gyakran mondják, hogy a kurzusaimon ismerték meg a valódi boldogságot. Erre mindig azt mondom, hogy:

A boldogság magam vagyok,
agyvérszegény sosem vagyok.
Gondolatom irányítom,
frissen tartom véráramom.
Mellkasomat domborítom,
fejemet a helyén hordom.
Rossz szokásaimat elhagyom,
boldogságom tartósítom.
Magam vagyok a boldogság, a megértés, a szeretet,
és körülöttem boldogtalan senki többé nem lehet!!!

– Óriási eredmény, hogy az Etka jóga az akkreditált pedagógusképzési programban szerepel.

– Boldog vagyok, hogy egyre szélesebb körben ismerik meg a tanárok és közvetítik a gyermekek felé. Az első hároméves képzés után született meg egyesületünk kiadványa Harmónia az örökkévalóságban címmel. Ebben pedagógusok is beszámolnak a saját élményeikről. Nagyon tetszik egy kecskeméti óvoda vezetőjének a leírása, amely szerint mindent kipróbált már, volt angyaltanfolyamon is, de amikor ezt a módszert megismerte, akkor érezte, hogy hazaérkezett.

A könyvemben vannak versek, rigmusok, amiket jól használhatnak a tanárok, a gyerekek élvezik, s közben formálódik a tudatuk, a szemléletük, világlátásuk. Gondold csak el, hogy milyen könnyű ezt megtanulni.

Ott leszek a tudatodban,
levegőd ha jól veszed,
gerinced ha könnyen mozdul,
ha a mozgást élvezed.

Tudom, amit adok, azt kapom,
Halld meg, fülem, gondolatom,
tedd hallhatóvá hangom.
Sok hasznos gondolatom legyen,
a hangom szépen, tisztán csengjen.
Ébredek üdén, frissen reggel,
munkám végzem szeretettel.

Mozduljon rugalmasan a testem,
a levegőt úgy cseréljem,
ahogy csecsemőként tettem.

Ha megértést, tiszteletet, szeretetet adok,
Azt tapasztalom: amit adok, vissza is azt kapok.

Mi ennek az egésznek a lényege, mondandója? Röviden az, hogy a szülőnek és a pedagógusnak kell példaképpé válni ahhoz, hogy mindazt a tudást, amit csecsemők tudnak, azt ne veszítsék el, és így születhessen meg az a boldog világ, amelyre valójában is születtünk...