A szülők bevonása egy jobban működő iskoláért

Kép a tükörben

 

Fordította és összeállította: Szabó Krisztián
 
Az Európai Unió számos olyan együttműködési projektet támogat, ami azt szolgálja, hogy az iskolák kompetenciáit meghaladó, ugyanakkor az oktatási intézményekben megjelenő gondokat enyhítse. Az alábbiakban bemutatott projekt különösen azokban az országokban nagy jelentőségű, ahol az iskola nehezen birkózik meg a szociokulturális hátrányok kezelésével. A projekt terve Németországban született, ahol egyre nagyobb méreteket öltenek a bevándorlókkal kapcsolatos oktatási problémák. Úgy gondoljuk, hogy a projekt tartalma, szemlélete számunkra is figyelemre méltó a halmozottan hátrányos helyzetű csoportokkal történő foglalkozás területén.
 
Az iskolai siker nagyban függ a diákok otthoni környezetétől. Így azoknak a gyerekeknek korlátozottak lesznek a tanulási lehetőségeik, akiknek képzetlenek a szüleik. Figyelembe véve az EU-tagországokban zajló demográfiai változásokat, a gazdasági menekültek nagy számát, feltétlenül módot kell találni arra, hogy a szülők átérezzék saját felelősségüket abban, hogy miként teljesítenek gyermekeik az iskolában. Mára nyilvánvalóvá vált, hogy ez nem csak nemzeti, hanem európai probléma.
 
A Vonjuk be a szülőket – tegyük tartalmassá az oktatást (Involve Parents – Improve School) című projekt arra igyekszik felkészíteni a tanárokat, hogy az alacsonyan képzett vagy képzetlen szülőket gyermekeik nevelésének részesévé tegyék. A projekt vezetője az Alsó-szászországi Pedagógiai Intézet (NiLS), a résztvevők francia, lengyel, skót, spanyol, török, illetve orosz partnerek. 
 
Jellemző, hogy igen magas azoknak a gyermekeknek a száma, akiket bevándorló szülők nevelnek, és a helyzetet súlyosbítja, hogy ezek a szülők általában rossz egzisztenciális helyzetben vannak. Ők az esetek jó részében képzetlenek vagy alacsonyan képzettek. Mindezzel számolnia kell az Európai Unió országainak. Ezért olyan tantervekre, iskolai programokra van szükség, amelyek az óvodás, illetve az alsó tagozatos korban biztosítják a szülők aktív részvételét az iskolai nevelésben. Fontos, hogy a korábbiaknál tudatosabban készítsük fel a tanárokat ezekre a tevékenységekre, hogy így sikeresebben működhessenek együtt a szülőkkel. Mindez javíthatja a gyermekek iskolai előmenetelét is.
 
A programtervnek elsősorban a kulturális hagyományokra, illetve a gazdaságokban és társadalmakban tapasztalható különbségekre kellett összpontosítania. A szülőkkel folytatott munka előfeltétele, hogy megértsük azokat az összetett és a háttérben meghúzódó okokat, melyek eredménye, hogy a család inkább csak külső szemlélőként tekint az iskolai munkára. Az volt a cél, hogy az iskolák egy olyan programot dolgozzanak ki, amely lehetővé teszi a szülők folyamatos bevonását az iskolai életbe.
 
Első lépésként vizsgálták egyfelől a szülők iskolával szemben támasztott elvárásait, viszonyukat az oktatáshoz, másfelől a gyerekek iskolai teljesítményét, illetve ezek kölcsönhatását.
 
Mivel nagyon eltérő a helyzet az egyes részt vevő országokban, így ez a munka csupán a kiindulópontja lehet egy jövőbeni közös gondolkodásnak és együttműködésnek. Számolni kell például az egymástól eltérő jogi keretekkel, melyek a szülőknek az iskolai nevelésbe való bevonását szabályozzák, és azokkal a különbségekkel is, melyek a kulturálisan eltérő iskola–szülő kapcsolatban mutatkoznak.
 

A projekt céljai, ütemterve

A projekt célja, hogy az iskola és a szülő szorosan működjön együtt a gyermekek nevelésében és oktatásában. A gyermekek között felfedezhető családi-nemzeti-nemzetiségi és életmódbeli különbségeket feltétlenül tisztelni kell, sőt fel kell ismerni annak a lehetőségét is, hogy mindez gazdagítja az iskola életét. A közösen kialakított és a szülők bevonását célzó fogalmakat, segédanyagokat a részt vevő tagországok iskoláiban, illetve oktatási intézményeiben párhuzamosan vezetik be. A segédanyagok az egyes országok anyanyelvén, valamint angol nyelven jelennek meg. Tervezzük az eredmények publikálását a partnerországok nyelvén is.
 
Minden a projekt iránt érdeklődő európai szakértő a www.involve-migrants-improve-school.eu angol nyelvű honlapon találhatja meg a legfontosabb információkat. Ezen kívül olvashatók lesznek a segédanyagok az egyes tagországok intézményeinek honlapjain, minden partnerország anyanyelvén.
 

A projekt aktualitása

Az előzőekben leírt hátrányt súlyos teherként cipelik magukkal a bevándorlók gyermekei iskolai éveik során, majd később, a társadalmi beilleszkedéskor, illetve a munkaerőpiacon való megjelenéskor. Ráadásul a PISA-vizsgálat adatai szerint a második generáció helyzete még rosszabb az olvasási, matematikai és a természettudományos készségek, ismeretek területén. Mindez azt mutatja, hogy ezen országok tanulmányi rendszerei nem segítik az integrációt. Ennek következtében a különbségek, illetve a társadalmi kirekesztés folyamatosan növekednek.
 
A PISA-vizsgálatból az is kiderül, hogy a hasonló társadalmi-gazdasági környezetben felnövő bevándorlógyermekek teljesítménye gyakran elmarad nem bevándorló társaikétól. Ez a helyzet országonként változik, ami az egyes országokban megvalósított oktatási-nevelési elvek, illetve politika következménye.
 
A nyelvismeret legalább olyan fontos, mint a társadalmi-gazdasági tényezők: „Az oktatás nyelvének magas szintű ismerete elengedhetetlen feltétele az iskolai sikereknek. Ez olyan esetben is probléma lehet, ha a gyerek már az adott európai országban született, főként abban az esetben, ha az iskolában szerzett nyelvi ismereteket nem hasznosíthatják, illetve gazdagíthatják az otthoni környezetben.” (Green Paper, 8. oldal)
 
Rendkívül fontos szerepet játszik a bevándorlógyerekek oktatásában mind pozitív, mind negatív értelemben, hogy a családjuk, illetve az őket körülvevő társadalmi csoport mit vár el tőlük. Nem lehet eléggé hangsúlyozni az anyák meghatározó szerepét gyermekük iskolai teljesítményében. Ebben megoldást jelenthet, ha az iskola az édesanyák számára nyelvtanfolyamot szervez, ahol egyúttal az adott ország iskolarendszerét is felvázolhatják és beszélhetnek oktatási elveikről és a tanulási módszerekről. Ehhez kapcsolódik az a probléma is, hogy a rendszeresen hiányzó gyermekek szülei miként fogják fel az iskola szerepét. Hiszen ha nem tekintik fontosnak, akkor ez tükröződik gyermekeik eredményeiben. Mindkét fél szemszögéből döntő fontosságú, hogy megismerjék egymás kultúráját és igyekezzenek ahhoz alkalmazkodni, beleértve a befogadó ország szabályainak tiszteletét is.
 
Azok a gyerekek, akiknek a szülei (közülük jó néhányan elmaradott környezetből származnak, és iskolai végzettségük sem a legmagasabb szintű) a 60-70-es években telepedtek le Nyugat-Európában, jóval nehezebben illeszkedtek be a fogadó ország iskolai közösségeibe. Abban a pillanatban, ahogy a fogadó ország iskolai közösségei megismerik és tiszteletben tartják a bevándorló gyermekek kulturális és társadalmi hátterét, könnyebbé és gyorsabbá válik a beilleszkedés.
 
Ha azt szeretnénk, hogy minden bevándorlógyerek valóban sikeres legyen az iskolában, akkor a különböző etnikumokat a kulturális és társadalmi-gazdasági hátterüknek megfelelően, azaz testre szabottan kell oktatnunk és nevelnünk. A bevándorló gyerekek iskolai sikerességének egy másik záloga, hogy szüleik, illetve ők maguk minél több szállal kötődjenek az őket befogadó helyi közösséghez (erről Heckmann tesz említést 2008-ban megjelent munkájának 28. oldalán). 
 
A Eurydice Network című tanulmány, amelyet 2009-ben publikáltak, olyan adatokra támaszkodik, amelyek többek között tükrözik a bevándorolt családokkal fenntartott kapcsolatok fejlesztésének mértékét. A tanulmány szerint különbséget kell tennünk az írott információ (a bevándorló családok anyanyelvén készült brosúrák, prospektusok az iskolarendszerről) hatékonysága, illetve a „szóbeli kapcsolattartás” (tolmácsok alkalmazása, illetve iskolai kapcsolattartó személyek) eredményessége között. Ez azonban nem azt jelenti, hogy az egyik vagy a másik kevésbé lenne fontos.
 
Érdemes megvizsgálni, hogy egy befogadó ország tehet-e még további lépéseket néhány más ország pozitív példája alapján. Ott olyan részletes, az iskolarendszerről szóló kiadványt adnak a szülők kezébe, amely abban segítheti őket, hogy hozzájárulhassanak gyermekük olvasási készségének fejlesztéséhez, illetve tevékenyen részt vehessenek egyes házi feladatok megoldásában.
 

Európai bevándorlás – Európa sokszínűsége

Ha történelmi összefüggéseiben vizsgáljuk Európa sokszínűségének kialakulását, akkor Franciaországot, Németországot, Lengyel- és Spanyolországot érdemes közelebbről megvizsgálnunk.
 
Franciaország a befogadó országok egyik klasszikus példája, melynek mindennapjaira ma is rányomja a bélyegét a gyarmatosító múlt és az érkező vendégmunkások újabb és újabb hulláma. A második világháború után és az 1950-60-as évek gazdasági fellendülése idején Franciaország sok olasz, portugál, spanyol, belga, német, lengyel és orosz munkást, főleg férfiakat alkalmazott. Ezzel egy időben zajlott Franciaország gyarmatainak elszakadása az anyaországtól, melynek következtében tovább nőtt a bevándorlók száma. Az 1970-es évek gazdasági válságának idején (1974-ben) Franciaország – a többi európai ország példáját követve – felfüggesztette a külföldi munkások toborzását. Ez azonban nem járt sem a bevándorlók hazatérésével, sem a bevándorlás mérséklődésével. Számos bevándorló Franciaországban maradt, és később a családjuk is követte őket. Azóta is a családegyesítés a bevándorlás növekedésének egyik legjelentősebb forrása.
 
Németország az 1950-es évek közepétől vált bevándorlókat fogadó országgá. Itt eltérő formái és időszakai voltak a bevándorlásnak: ipari vendégmunkások toborzása, melyet a családegyesítések követettek, kormányközi megállapodások alapján telepítettek vissza számos egykori német lakost Kelet- és Délkelet-Európából, és érkeztek a kétpólusú világ politikai menekültjei is. Az utóbbi években előtérbe került a bevándorlók beilleszkedésének elősegítése, főként azzal összefüggésben, hogy szükségessé vált a bevándorlás szabályozása, ugyanakkor a témáról folytatott vitában egyre jelentősebb szerepet kap a demográfiai tendenciák következményeinek elemzése.
 
Lengyelországot mindenekelőtt gazdasági, illetve társadalmi helyzetének gyengesége miatt tartják a kivándorlók számát gyarapító országnak. Földrajzi elhelyezkedésénél fogva mindig is tranzit országként szolgált a ki- és bevándorlók számára, hiszen az ország kelet-nyugati átjáró. Még Vietnámból, Örményországból is sok bevándorló érkezik Lengyelországba, mivel az ország számos keleti szomszédja, valamint a volt Szovjetunió polgárai számára is jellemző úti cél.
 
Ezzel ellentétben Spanyolország – ahonnan korábban sokan kivándoroltak – napjainkra befogadó országgá vált. Ennek az is az oka, hogy Spanyolország folyamatos gazdasági fejlődést mutatott, miután az Európai Közösség, majd az Európai Unió tagjává vált. Ennek következtében megnőtt a munkaerő-szükséglete (például a mezőgazdaság területén). Az 1970-es évektől Spanyolország – az USA-hoz, Németországhoz és Franciaországhoz képest meglehetősen liberális bevándorlási politikájának köszönhetően – vonzóvá vált, főleg latin-amerikai és fülöp-szigeteki munkások számára. Az elmúlt két évtized során jelentősen megváltozott a bevándorlók aránya a származási országok szerint. Ismét az európaiak alkotják a legnagyobb csoportot, míg korábban a Latin-Amerikából származók aránya volt a legnagyobb, de az Afrikából érkezettek száma sem elhanyagolható. Napjainkban a bevándorlók beilleszkedésénél az országnak különös figyelmet kell fordítani a roma kulturális közösség helyzetére.
 

„Nomád” – bevándorló vagy újonnan jött?

A projektben részt vevő országok helyzete merőben eltér egymástól a terminológia tekintetében. Ez már abban is tükröződik, hogy mennyire nehéz megfelelő „nevet” adni a bevándorló gyerekek szülői közösségeinek. Jól mutatja ezt Franciaország és Nagy-Britannia példája, hiszen mindkét ország más fogalmakat használ. Írországban az Oktatási és Tudományos Minisztérium által kiadott anyagokban a bevándorlók úgy szerepelnek, mint Írországba újonnan érkezők. Oroszországban a közelmúltig problémát okozott a volt szovjet tagköztársaságokból bevándorlók beilleszkedése. Egyes spanyol területeken a projekt tekintetbe veszi az évszázadok óta ott élő spanyol roma kulturális kisebbség érdekeit. Hivatalos okmányokban nincsen támpont arra vonatkozóan, hogy egy gyermek bevándorló szülőktől származik-e.
 

A szülők bevonása – a sokszínűség előnyei

A gyermekek kulturális hátterének sokszínűsége Európa egyik nagy szellemi kincse. A projekt elemzi a téma megközelítését az egyes országokban és leírja mindazokat a hasznos tapasztalatokat, amelyeket a partnerországok átültethetnek saját gyakorlatukba. Míg Németországban sokkal inkább a bevándorlók gyermekeinek kulturális értékeit veszik tekintetbe, és közben igyekeznek átadni nekik a német kultúrkincs legjavát, addig Franciaországban elsősorban a társadalmi különbségekből fakadó gondokkal kell megküzdeniük. 
 
A projektben részt vevő EU-tagállamok igyekeznek olyan javaslatokat tenni, amelyek átültethetők kinek-kinek a gyakorlatába, függetlenül a fogadó ország bevándorlási hagyományaitól. Országoktól függetlenül rendkívül fontos így is segíteni az iskolákat, hiszen a gyermekek oktatása, nevelése és társadalomba történő beilleszkedésük elősegítése egyre inkább rájuk hárul. Skóciában például gazdag hagyománya van a szülők és az iskola szoros együttműködésének, ahol ki-ki a maga tapasztalataival, ötleteivel és tudásával járul hozzá mindehhez. A közös munkára nemcsak maga az iskola, hanem a helyi önkormányzat, sőt, az ország törvényei is ösztönzik a feleket.
 
A különösen hátrányos helyzetű családok gyermekeinek tanulását különös figyelemmel kísérik az állami szinttől egészen legszűkebb iskolai környezetükig, és minden módon igyekeznek segíteni azt, amint az olvasható a Skóciáról készült országjelentésben. Itt 2006 óta érvényben van az a rendelet, mely szerint „kérik a bevándorló gyermekek szüleit, hogy beiratkozásuk pillanatától minden módon segítsék iskolai munkájukat, például fordítással, tolmácsolással, a gyermekekre való felügyelettel, illetve az otthonuk és az iskola közötti közlekedés terén” (Scottish Executive, 2006, 17. oldal). A skót gyakorlatban rendkívül hasznosnak bizonyult, hogy az iskolák egy részében kétnyelvű olvasószakköröket hoztak és hoznak létre, melyekben a szülők is részt vesznek. Az itt dolgozó tanárok sokkal gyorsabban és mélyebben megértik a bevándorló gyermekek és szüleik gondolatvilágát, hagyományait. Így jóval hamarabb alakíthatnak ki szoros együttműködést a bevándorló szülőkkel.
 
Skóciában éppúgy, mint az EU bármely más tagállamában tisztában vannak azzal, hogy „nem elég pusztán a nyelvi akadályokat áthidalni, szükség van a társadalmi egyenlőtlenségek és mindenféle hátrányos megkülönböztetés megszüntetésére az oktatás, a munkavállalás, a lakáshoz jutás vonatkozásában és minden egyéb területen” (Sievers 2008, 127. oldal). Egyértelmű, hogy a bevándorló szülők és az iskola közötti kapcsolat szorosabbra fűzése érdekében az első lépést az iskoláknak kell megtenniük, hiszen ehhez minden jogi és egyéb feltétel adott.
 

Tapasztalatok

A fentiekben körvonalazott megközelítési módok, amelyek az iskola és a bevándorló szülők közötti kapcsolat javítását célozzák, számos tapasztalattal szolgálnak. Tanulmányozásuk egyértelművé teszi, hogy Európa valamennyi országának közös feladata minél inkább bevonni ezeket szülőket az iskola oktatási-nevelési munkájába, mert csak így alakítható ki egy a korábbiaknál sokkal inkább „befogadó” Európa. (Erről említést tesz a European Communities 2008 című dokumentumának „A” fejezete a 3. oldalon.)
 
Az előrelépés lehetséges módjai
  • A szülőkkel történő együttműködést kezdjük el a lehető legkorábban (esetleg már az óvodában), és ügyeljünk arra, hogy ez a kapcsolat akkor se szakadjon meg, amikor a gyermek megkezdi általános iskolai, majd azt követően a középiskolai tanulmányait!
  • A bevándorló szülők bevonása a nevelésbe váljon az iskolai élet szerves részévé!
  • Tartsuk tiszteletben a különbségeket!
  • Használjuk fel a kapcsolattartás minél több lehetséges eszközét (hírlevél, iskolaújság, szakkörök stb.)!
  • Ha szükséges, oktatással, illetve különböző tanfolyamokkal segítsük elő a bevándorló szülők beilleszkedését!
  • Az iskolai tantervbe építsük be a bevándorló gyermekek kulturális hagyományait!
  • Folyamatosan bővítsük a szülők bevonására irányuló programokat!
A bevándorlás az európai országok mindennapjainak részévé vált, így az ebből fakadó feladatokat is közösen kell megoldanunk. Ez azt jelenti, hogy folyamatosan osszuk meg egymással a tapasztalatainkat és tanuljunk egymástól. Ennek egyik legfőbb területe a bevándorló szülők bevonása az iskolai munkába, melyről ajánlásokat tartalmazó jelentés készül az Európai Bizottság számára.
 
Az alábbiakban egy tagállam példáján keresztül mutatjuk be az erőfeszítéseket.
 

A kisebbségi csoportokhoz tartozó szülők bevonása Dániában 2009-ben

Dániában ugyan jelentős múltra visszatekintő hagyománya van annak, hogy a szülők részt vesznek gyermekeik oktatásában, de a szegényebb országokból bevándorló szülőknek csak az utóbbi időben szenteltek különös figyelmet. Mind több iskola keres megfelelő módszereket, amelyek segítenek kiépíteni és megerősíteni az iskola és a kisebbségi családok együttműködését. 
 
Az állami iskolákkal (Folkeskole) foglalkozó törvény első paragrafusában ez olvasható: „A Folkeskole a szülőkkel együttműködésben segít a diákoknak, hogy olyan tudásra és képességekre tegyenek szert, melyek felkészítik őket a továbbtanulásra, ösztönöznek az egész életen át tartó tanulásra, segítenek nekik megismerni a dán kultúrát és történelmet, megkönnyítik más országok és kultúrák megértését, hozzájárulnak környezettudatos viselkedésük kialakításához, és végső soron lehetővé teszik minden egyes diák képességeinek lehető legteljesebb kibontakoztatását.” 
 
A Folkeskole-nek fel kell készítenie a diákokat egy egyenlőségen és demokrácián alapuló társadalomba történő beilleszkedésre, valamint az ezzel járó felelősségvállalásra, jogaik gyakorlására és kötelességeik teljesítésére. Ennek feltétele, hogy az iskolai munka a szellemi szabadság, az egyenlőség és a demokrácia elvére épüljön.
 
A Folkeskole a helyi önkormányzat hatáskörébe tartozik, melynek biztosítani kell, hogy minden gyermek ingyenes oktatásban részesüljön az általános iskolában és a középiskola első éveiben. A helyi önkormányzat feladata, hogy meghatározza az iskolai tevékenység céljait.
 

A dán iskolarendszer (Folkeskolen) felépítése

A dán Folkeskole 7-16 éves korú, különböző szellemi képességekkel rendelkező diákokat oktató intézmény, melyben a diákok nem kapnak érdemjegyeket, és amelyet a helyi önkormányzat tart fenn.
 
A diákok körülbelül 13%-ka magániskolába jár, ezek költségvetésének bizonyos esetekben akár a 85%-át is az állam finanszírozza.
A Folkeskole kapui minden diák számára nyitva állnak. Az oktatás differenciált, ami azt jelenti, hogy minden egyes gyermek a saját képességeinek megfelelő, „testreszabott” ismeretanyagot sajátíthat el. Hosszú idő óta erre a szemléletmódra épül a dán oktatási rendszer és tananyag.
 
A Folkeskole kilenc éven át tartó, általános műveltséget nyújtó oktatási intézmény, mely lehetővé teszi, hogy leendő diákjai egy éven át iskola-előkészítő osztályba járjanak, a kilencedik év végén pedig eldönthetik, hogy folytatják-e tanulmányaikat még egy tanéven át. A diákokat koruk szerint tanulócsoportokra osztják, és a felsőbb osztályba lépés automatikus. A kötelező 9 éves oktatási periódus során a diákok egy csoportban (osztályban) maradnak, ahol az átlagos létszám 16-26 gyerek.
 

Az osztályfőnök

A közeljövőben várható a Folkeskole-ben folyó oktatás átszervezése oly módon, hogy szemben az eddigi gyakorlattal, csupán három korcsoportba sorolják a gyermekeket. A magyar gyakorlathoz hasonlóan egy vagy két osztályfőnök felelős a gyermekek oktatásáért az általános iskolában és a középiskola első éveiben, valamint a szülőkkel való kapcsolattartásért. A hagyományos osztályfőnöki feladatokon túl az osztályfőnök igyekszik közösséggé formálni a gondjaira bízott diákokat folyamatosan együtt dolgozva a szülőkkel a gyermekek fejlődésének érdekében, felhasználva minden rendelkezésre álló eszközt (személyes kapcsolat, telefonon, e-mailben történő gondolatcsere). Az osztályfőnök természetesen folyamatosan konzultál a diákjait tanító tanárokkal. Munkáját jelentős mértékben segítik a két vagy több nyelvet beszélő kollégák. 
 

A szülő–iskola kapcsolat

Az osztályfőnök évente két szülői értekezletet tart, melyen – néhány esetben több tanárral együtt – tájékoztatja a szülőket gyermekük teljesítményéről, magatartásáról. Ezeket előkészítendő az osztályfőnök rendszeresen küld írásbeli értesítést a szülőknek gyermekeik haladásáról. Néhány iskola honlappal is rendelkezik, amelyen a szülő állandó visszajelzést kaphat gyermeke iskolai munkájáról. Mindezeket a Folkeskole-ról szóló törvény alapvető követelményként fogalmazza meg. 
 
A törvényben megfogalmazott célok egyelőre sajnos többnyire holt betűk maradtak. Az utóbbi években legalább négy reformprogramot fogalmaztak meg, de ez a terület mégis háttérbe szorult.
 

Az iskolatanács

Minden iskolában létre kell hozni egy iskolatanácsot, mely biztosítja a szülők részvételét az iskola munkájában. A szülők, illetve a gyermek gondozásáért felelős személyek választanak 5-7 képviselőt, akik az iskolatanács tagjaiként hozzájárulnak az iskola sikeres működéséhez. A diákok két társuk által képviseltetik magukat. Őket elméletben ugyanazok a jogok illetik meg, mint az iskolatanács bármely más tagját. Az iskolatanács a helyi önkormányzat által kijelölt szabályok szerint működik és folyamatosan ellenőrzi az iskolai munkát.
 
Az azonban még napjainkban is gondot jelent, hogy nagyon kevés bevándorló szülő, illetve gyermek kerül be egy-egy ilyen iskolatanácsba. A statisztikák szerint jelenleg a tanácstagok mindössze 2,7%-át teszik ki. A Dán Szülők Szövetsége (Skole & Samfund) természetesen szorgalmazza minél több bevándorló szülő és gyermek részvételét ezekben az iskolatanácsokban.
 

Történeti visszatekintés

A XX. században az állam felelőssége volt minél szélesebb körben biztosítani az oktatást és megfelelően felkészíteni a diákokat az üzleti szektorban megjelenő új munkaerő-piaci követelmények teljesítésére. A legtöbb nyugati országban az állam egyfelől azért vállalt igen jelentős szerepet az oktatásban, mert szükséges volt a szülők jó részének megfelelő utólagos képzésben való részesítése (nem kis mértékben azért, hogy alkalmasak legyenek a gyereknevelésre), másfelől tudatosítani kellett és kell bennük, hogy szükség van az iskolai képzésre. A harmadik tényező pedig az iskolából kilépő és a munkaerőpiacon megjelenő fiatalok versenyképes tudással történő felvértezése.
 
A nyugati országokban, így Dániában is három jelentős korszakot különíthetünk el a szülő és az iskola kapcsolatában. Az első periódus az 1800-as évek végétől az 1960-as évekig tartott, és főként az jellemezte, hogy a szülők szerepe elsősorban a fizikai létfenntartásra korlátozódott, míg az iskola átvállalta a gyermek szellemi-lelki fejlődésének elősegítését. Azután 1960 és 1990 között a szülők szerepe növekedni látszott gyermekük nevelésében, és bár az oktatás és nevelés oroszlánrészét még mindig az iskola vállalta magára, a két fél sokkal inkább együttműködött annak érdekében, hogy a gyermekekből a demokráciával élő és nem visszaélő polgárt neveljen. Az 1990-es évektől figyelhető meg, hogy a szülők felelőssége – nem kis mértékben az egyre szigorodó kormányrendeleteknek köszönhetően – egyre inkább növekszik gyermekeik oktatásában és nevelésében. Az állam egyértelműen szorgalmazza, hogy minden lehetséges módon járuljanak hozzá a versenyképes dán munkavállalók számának növeléséhez. Maga az oktatás újra előtérbe helyezi a legelemibb képességek és ismeretek megtanítását, illetve erre építve bővíti a diákok ismeretanyagát. Erre a harmadik periódusra esik a bevándorlók számának ugrásszerű növekedése. Sokak számára a mai napig igen nehéz elfogadni a dán iskolarendszer fentiekben vázolt alapelveit, ezért az iskolák visszanyúlnak ahhoz a korábbi gyakorlathoz, hogy a bevándorló szülőket is képezik annak érdekében, hogy minél gyorsabban beilleszkedjenek gyermekeikkel az új közösségbe.
 

A bevándorló szülők és gyermekeik

A 2007/08-as tanévben a dán iskolákban közel 72 ezer bevándorló gyermek tanult. Ez a diákok teljes számának 10%-ka. 42 iskolában a gyerekeknek több mint a fele bevándorló család sarja.
 
Az állami iskolák tízedik osztályában a bevándorló szülők gyerekeinek aránya körülbelül kétszer olyan magas, mint az alsóbb osztályokban. Törökországból érkezik a legtöbb bevándorló család Dániába, akiket leginkább a nagyvárosok vonzanak, ahol jórészt magániskolába íratják gyerekeiket.
 

A bevándorlók gyermekeinek támogatását célzó intézkedések

A helyi önkormányzat köteles nyelvi képzést biztosítani a bevándorló családok gyermekeinek 3 éves kortól. Az ezen való részvétel számukra kötelező. Azok a gyerekek, akik nem járnak óvodába, azok heti 15 órában tanulhatnak dánul, míg az óvodások közül ki-ki annyi nyelvi foglalkozáson vesz részt, amennyire a gyors beilleszkedéséhez szükség van.
 
Az általános iskolában és a középiskola első éveiben az igazgató dönti el, hogy a bevándorló gyermekek részt vegyenek-e a dán nyelv oktatásán, és ha igen, hány órában. Azok a diákok, akik nem érték el az általános iskola által megkövetelt nyelvi szintet, előkészítő osztályokba kerülnek, ahol csoportokban, illetve egyénileg zárkóztatják fel őket. Azoknak, akik kezdettől fogva részt vesznek az általános iskolai oktatásban, de nem beszélik tökéletesen a nyelvet, második nyelvként továbbra is tanulniuk kell a dánt.
 
A 2006-ban megfogalmazott szabályok szerint, ha valaki nem nyelvi, hanem más jellegű korrepetálásra szorul, azt vagy az órarend szerinti tanítási órán kapja meg, vagy egy másik tanteremben attól függően, hogy maguk a gyermekek, illetve környezetük hogyan reagál erre.
Annak érdekében, hogy a bevándorló szülők és gyermekeik ne szigetelődjenek el, az állam 2006/07-es tanévben útjára indította az „Ez nálunk bevált” elnevezésű programot, melynek alapvető célja, hogy közkinccsé tegye mindazokat az oktatási, nevelési és a szülőkkel való együttműködés területén elért, illetve a gyermekek által felmutatott eredményeket, valamint az azokat megalapozó gyakorlati munkát, melyeket bármely más oktatási intézmény átvehet. Ez megtalálható a www.dettevirker.dk weboldalon.
 

A kormány hivatalos intézkedései, melyek segítik a bevándorló szülőket

2008-ban a Menekült-, Bevándorlás- és Integrációügyi Minisztérium (Ministeriet for Flygtninge, Indvandrere og Integration) kidolgozott egy programot, amelynek fontos része az „Iskola és az otthon együttműködése” nevet viselő terv, mely először fogalmazza meg hivatalosan a bevándorló szülők részvételének jelentőségét az iskola munkájában.
 

Útmutatás a szülői felelősségérzet növeléséhez

A Szociális Minisztérium 2006-ban közzétett egy útmutatót, amelyben hangsúlyozza a szülők felelősségét gyermekeik nevelésében. Ebben a dokumentumban az államra nagyobb szerep hárul a szülőkkel, illetve a gyermekekkel kialakítandó kapcsolatrendszerben. A rendelkezés célja, hogy a szülőket felkészítse, illetve alkalmassá tegye gyermekeik megfelelő nevelésére. Az államhatalom Dániában korábban soha nem tapasztalt módon, akár pénzügyi büntetést is kiszabhat azokra a szülőkre, akik nem tesznek eleget szülői kötelezettségeiknek. A gyermekeiket elhanyagoló szülőket speciális tanfolyamokon való részvételre kötelezik, melynek eredményeként remélhetőleg ráébrednek szülői mivoltuk fontosságára.
 
A rendelet hangsúlyozza, hogy a dán társadalom elutasítja, ha egy szülő nem vállal felelősséget gyermeke fejlődéséért, ugyanakkor teljes támogatásáról biztosítja azokat, akik gondos, szeretetteljes szülők (Socialministeriet, 2006b, 3. oldal).
Az intézkedések között szerepel a bevándorló családokkal kapcsolatot tartó tanácsadók és szociális munkások folyamatos képzése, hogy egyfelől minél elfogadhatóbb formában ismertessék meg a dán társadalom értékeit velük, másfelől mind eredményesebben győzzék meg őket arról, hogy kulcsszerepük van gyermekük életének alakításában otthon és az iskolában.
 
Minden rendelet és intézkedés legfőbb célja – minden látszólagos szigor ellenére – az együttműködés kialakítása a bevándorló szülőkkel. A dán iskolákban egyre szélesebb körben elterjedő gyakorlat a személyes kapcsolatfelvétel például vacsorák, kötetlen beszélgetések, kulturális események keretében, illetve egyes helyeken a napközi intézményének bevezetésével, hogy a gyerekeknek több idejük legyen egymás megismerésére. Ezek nagyszerű lehetőséget nyújtanak arra, hogy a bevándorló szülők, illetve a gyermekeiket befogadó iskola kölcsönösen megismerjék és elfogadják egymás értékeit. A dán oktatási rendszerben – bár az meghirdetetten a bevándorlók befogadására épül – a legtöbb oktatási intézmény ezt úgy értelmezi, hogy a bevándorlóknak kell elfogadniuk a dán kultúra értékeit. Igen kevés az olyan iskola, ahol az oktatás és nevelés célja egymás kölcsönös megismerése és tisztelete.
 

Hasznos linkek

www.uvm.dk (A dán Oktatási Minisztérium honlapja)
 

Irodalomjegyzék

A szerzőről: 
Szabó Krisztián