Orgoványi-Gajdos Judit: A deklarált tantervtől az elsajátított tantervig

Európa kulturális fővárosai és a kultúrák együttélése c. oktatási program adaptív feldolgozása felzárkóztató osztályommal

Egy oktatási programcsomag értékelésének egyik fő próbaköve, ha kipróbáljuk. Ekkor derül ki, mennyire használható, mennyire és hogyan működik a gyakorlatban. A felhasználás során mennyire engedi érvényesülni a tanári és tanulói közösségek sajátosságait, azaz mennyire nyitott, milyen mértékben adaptálható különböző helyi közösségek számára.

Az oktatási programok az azokat alkalmazni szándékozó és tudó pedagógusok számára készültek. Azaz egy tanterv akkor éri el rendeltetését, ha minden eszköz biztosított ahhoz, hogy a tanár számára értelmezhető és „lefordítható”, a tanuló számára pedig elsajátítható legyen. Csak az a tanterv alkalmazható jól, mely megfelelő módon strukturált és a tanulástervezés minden elemét (célok, tartalmak, követelmények, módszerek stb.) koherens módon fogja össze. Mely konzisztens módon megfogalmazza a tanuló, a tanulócsoport, a tantárgy(ak), a helyi és nemzeti tanterv adott kereteit és az azok közötti összefüggéseket (Szebenyi, 1994). Mely egyértelmű, átlátható és logikus munkatervet ajánl, világos célokkal, módszerekkel, tanulói és tanári tevékenységekkel, alternatív feldolgozási lehetőségekkel.

Én az Európa kulturális fővárosai és a kultúrák együttélése c. oktatási programot tettem próbára a saját budapesti felzárkóztató osztályomban.

A „deklarált tanterv”

Az Európa kulturális fővárosai és a kultúrák együttélése c. oktatási program

2010-ben a két másik európai város (Essen, Isztambul) mellet Pécs is elnyerte az Európa Kulturális Fővárosa címet. Ehhez kapcsolódóan Bárdossy Ildikó és Dudás Margit szerkesztésében készült el egy olyan oktatási programcsomag, mely a kultúrák közötti vélt, valós és lehetséges kapcsolatra hívja fel a középiskolás korosztály figyelmét.

Az oktatási program a különböző területeket nemcsak földrajzilag, hanem tantárgy és tanóra szintjén is összekapcsolja a legkülönfélébb módokon. A programcsomag négy fő témája az azokhoz tartozó négy modul köré szerveződik a curriculum-típusú tanulástervezés szerint. Ez azt jelenti, hogy a program egésze, valamint az egyes modulok is részletesen kidolgozott (a céloktól az értékelésig terjedő) összefüggő rendszerben jelennek meg. A tanulástervezés folyamatához kapcsolódó minden szükséges segédanyag a tanárok rendelkezésére áll nyomtatott és CD formátumban is. Honlapcímek, értékelőlapok, ajánlott munkatervek, feldolgozási módok, óratervi javaslatok, projekttervek, lehetséges modulmegvalósítási alternatívák segítik a tanárokat a felkészülésben. Az ajánlott és javasolt időkeretek, feldolgozási módok, módszerek, modulok stb. szabad felhasználása nyitottságot kölcsönöz a tantervnek, mely kiszélesítve a pedagógusi és tanulói szerepet, nagyobb mozgástérrel, döntési lehetőséggel és egyben felelősséggel ruházza fel a tanulócsoportokat és azok vezetőit. Annak érdekében, hogy a tanulási folyamat résztvevői minél több és színesebb módszer és technika között válogathassanak, a mellékletben összegyűjtve megtalálhatjuk a modulokban feltüntetett tanulási technikák részletes leírását és egy kiegészítő módszertárt a tanulásszervezési módokról és megvalósítási javaslataikról.

A programcsomag különlegességét fokozza, hogy interkulturális célokat előtérbe helyezve angol és német nyelvű változatot is magába foglal a kiadvány, melyet ezáltal nem csak  idegennyelvtanárok, de más országok pedagógusai is haszonnal forgathatnak.

Az átlátható szerkezet, a világosan megfogalmazott célok és követelmények, valamint a témák és módszerek nyitott rendszere bátorított arra, hogy kipróbáljam a tantervet saját osztályomban, ahol éppen az Európai Unióval és tagországaival ismerkedtünk. Átolvastam a modulokat és azok feldolgozási lehetőségeit, majd úgy döntöttem, hogy a 3. modul óraterveire építve létrehozom a 15 fős budapesti felzárkóztató osztályom számára megvalósítható tanulási tervet. Ez lett az általam „lefordított” tanterv, az óraterv (1. sz. melléklet).

A „lefordított tanterv”

Óraterv kompetenciaalapú moduláris tantervhez felzárkóztató oktatás részére az Európa kulturális fővárosai és a kultúrák együttélése c. oktatási program alapján

Amikor az óraterven gondolkodtam, szem előtt kellett tartanom azokat a fontos szempontokat, melyek befolyásolták a tervezési folyamatomat. Ezért a következő fő kérdésekre kerestem a választ. Milyen diákok számára tervezem az órát? Miért lehet érdekes és hasznos számukra ez az óra? Milyen előzetes tudásuk van a témáról és az alkalmazni kívánt módszerekről? Milyen tanulói tudásváltozást szeretnék elérni? Hogyan illeszkedik a téma az éves tantervhez? Mennyi és milyen jellegű a feldolgozásra szánt időkeretem? Az óra céljának megvalósulásához milyen típusú tevékenységeket tervezek? Milyen eszközök állnak rendelkezésemre a tevékenységek megvalósításhoz? Mit és hogyan fogok értékelni a tanulási folyamatban?

A tanulástervezés folyamata

Azok a diákok, akik felzárkóztató tanulócsoportom tagjait alkotják, olyan 16-18 éves tanulók, akik még nem rendelkeznek alapfokú (8 általános) végzettséggel. A tanulástervezéshez a forrásban megjelölt tanítási segédletet használtam. Azonban a programot úgy adaptáltam, hogy a budapesti felzárkóztató osztályommal való közös tanulási folyamatba bele tudjam illeszteni. Tekintettel a rendelkezésünkre álló időkeretre, eszközökre, a diákok kompetenciáira és iskolánk fővárosi helyszínére, voltak olyan feladatok, amelyeket ki kellet hagynom, és voltak olyan feladatok, melyek összevonását hasznosnak ítéltem meg. Alapvetően azonban a kiválasztott modul logikáját, ötleteit, feladatait és céljait tartottam szem előtt, azok szerint dolgoztam. Az elektronikus formátum lehetőséget adott arra, hogy az egyes feladatokat az igényeknek megfelelően kibővítsem vagy leegyszerűsítsem, majd így nyomtassam ki.

Az óra céljának meghatározása

Az óra célja az Európai Unióról tanult ismeretek bővítése és új tanulási technikák elsajátítása az Európa Kulturális Főváros cím megismerése kapcsán. Az óra az Európai Unió történetének és tagállamainak általam megtervezett tematikus blokkjába illeszkedik, ezáltal az Ember és társadalom, valamint a Földünk – környezetünk műveltségterületekhez kapcsolódik. Az óra témája újabb megvilágításba helyezi hazánk kapcsolatát az Európai Unióval, illetve az abból származó lehetőségeket, ezáltal a témaválasztás alkalmas a NAT egyes kiemelt fejlesztési feladatainak megvalósítására is (Hon- és népismeret, Európai azonosságtudat – egyetemes kultúra). Az óra célja, hogy a tanulók történelmi-földrajzi ismereteikre építve, azokat fejlesztve napjaink világába, az őket aktuálisan körülvevő kulturális jelenségeibe, eseményeibe nyerjenek betekintést. A különböző kultúrák és lehetséges kapcsolódási pontjaik megismerése hozzájárul az interkulturális kompetencia fejlesztéséhez is. Az óra egyik fontos eleme a térképen való tájékozódás fejlesztése, országok és városok összekapcsolása. Fontos, hogy a diákok lássák a különbséget egy ország fővárosa, illetve kulturális fővárosa között, ezért a tevékenységek kialakításánál erre is figyelmet fordítottam. A hatékony, önálló tanulást jól fejleszti a grafikai gondolkodásszervező (fürtábra) technika elsajátítása. A páros és csoportos munkák során lehetőség adódik a szociális kompetencia fejlesztésére, ezért a végeredményen túl hangsúlyt helyezek magára a munkafolyamatra, az önreflexióra is. Az óra célja, hogy a tanuló élményalapú tanulással, kézzel fogható produktumok elkészítése során (fürtábrák, plakátok) alakítsa ki, szervezze újra saját tudását.

Az óra menetének rövid leírása

Az órát az ún. R-J-R azaz ráhangolódás-jelentésteremtés-reflexió modellben terveztem meg (Bárdossy-Dudás-Pethőné-Priskinné, 2002). Ez azt jelenti, hogy a ráhangolódás szakaszban a tanulói tevékenységek  a téma felvetését, a személyes tudás aktiválását biztosítják. A jelentésteremtés fázisában az új információk feldolgozására, beépítésére, azaz a meglévő tudás újraszervezésére kerül sor. A reflexió során a tanulói tevékenységek célja az új információk összegzése, elhelyezése, a tudás megszilárdítása, a személyes reflexió.
Az óra menete tehát a következőképpen alakul. Az előző órák ismereteit összegezve feltárjuk meglévő tudásunkat az Európai Unióról. Ennek során megismerjük egy új tanulássegítő technika, a fürtábra alkalmazását. Meglévő tudásunk felhasználásával kitaláljuk, milyen fogalmat rejt az EKF mozaikszó. Mivel az Európa és főváros fogalmakkal már sokat foglalkoztunk, a kultúra jelentését járjuk körbe a megismert fürtábra technikát alkalmazva, immár tanári segítség nélkül. Ennek segítségével már nem lesz nehéz az EKF fogalom pontos definiálása sem. Beszélünk az EKF 2010 jelentőségéről, városairól, és visszatekintünk néhány, régebben ezt a címet elnyert városra (Graz, Nagyszeben) feladatlapok segítségével. Európa 2010-es kulturális fővárosai épületeinek, szimbólumainak megismerése céljából utazási magazinokból képeket gyűjtünk. Az óra és a téma zárásaként plakátot készítünk az összegyűjtött képek és a megismert fogalmak segítségével.

Az „elsajátított tanterv”

Értékelés a tanulói reflexiók tükrében

A „lefordított tanterv” tehát adott céllal adott tanulócsoport (jelen esetben a felzárkóztató osztályom) számára létrejött tanulási-tanítási folyamat tervét mutatta be. Az „elsajátított tanterv” viszont arra ad választ, hogy milyen hatást ért el a tanterv, milyen tudásváltozás következett be a tanulókban.

A „lefordított” és az „elsajátított” tanterv alapján meg lehet fogalmazni, hogy milyen mértékben tértek el a tervezett és valóságos körülmények, tanulói tevékenységek és eredmények. A tervezett és valós közötti  eltérés minőségi és mennyiségi jellemzőinek, valamint az eltérés okának meghatározása nagy mértékben segítheti a későbbiekben a tanterv vagy az óraterv továbbfejlesztését (Szebenyi, 1994).

Saját tapasztalataim alapján elmondható, hogy az órát az óratervnek megfelelően sikerült vezetnem. Az időkeret adott volt, mivel egy összefüggő 2x60 perces blokkot szántam erre a témára. Az óratervet azonban szándékosan nem osztottam fel percekre, mert a tervezett és megvalósult időbeosztás között található általában a legnagyobb eltérés. Most is volt olyan feladat, mely több időt igényelt, mint számítottam, míg a másikkal éppen, hogy hamarabb elkészültek a diákok. Ezért mindig hagyok mozgásteret az időkezelésben, hogy a tanulók maguk is alakíthassák az órát időigényüknek és érdeklődésüknek megfelelően. A feladatok (2. sz. melléklet) összeválogatásánál figyeltem a nehézségi szintek változatosságára is a tanulók meglévő kompetenciáit figyelembe véve, de itt is adódtak meglepetések. Az önálló fürtábrás feladat örömömre sokkal könnyebben ment a vártnál, azonban a mottók és városok párosításával már nehezebben birkóztak meg a diákok. Nagyon hasznosnak bizonyult a vaktérképes feladat, amelynek során a térképhasználat gyakorlására is lehetőség nyílt. Továbbá jó ötlet volt feladatokkal is kihangsúlyozni a főváros és a kulturális főváros cím közötti különbséget, aminek eredményeképp a diákok nem tévesztették össze például Ankara és Isztambul szerepét.

Mivel a plakátkészítés összegezte az óra témáját, ezért az értékelés során az kapta a legnagyobb hangsúlyt. Azonban nemcsak az eredményekre voltam kíváncsi, hanem a diákok saját reflexióira, illetve a feladat elkészítésének munkafolyamatára is. A tanulók elmondása alapján a legnagyobb gondot a kezdeti, tervezési nehézségek jelentették, de onnantól, hogy kialakult a plakát koncepciója, már nem volt nehéz dolguk. A munkamegosztás változatosan alakult. Volt olyan csoport, ahol felosztották a feladatokat attól függően, hogy kinek mihez van kedve és miben tehetséges, de volt olyan csoport, ahol mindenki minden munkafolyamatban egyaránt részt vett. Nagyon érdekes volt az eredmények önértékelése, mely éppen az ilyen gyakorlati jellegű alkotómunka során, a tudás alkalmazásakor kap nagy jelentőséget. Sok információt nyerhetünk azokból a meglátásokból, ahogyan a tanuló saját munkáját látja (Knausz, 2001). A tanulók többségének tetszett saját munkája.  Akadtak azonban olyan tanulók is, akik utólag már más színt, eszközt vagy struktúrát használtak volna, és ezért nem voltak elégedettek az eredménnyel.

A diákokkal kitöltött „kilépőkártyák” alapján elmondható, hogy az órám során a fürtábra és a plakátkészítés volt a legkedveltebb feladat. A „kilépőkártya” technikát azért is találtam hasznos értékelési lehetőségnek, mert a diákok maguk fogalmazták meg, hogy milyen új tudásra tettek szert. Volt, akinek az EKF fogalma jelentette a legtöbb újdonságot, volt, akinek az európai uniós ismeretei bővültek inkább, és volt, aki a fürtábra technikáját találta a leghasznosabbnak. Fontosnak találtam azt is, hogy a diákok maguk fogalmazták meg, miért hasznos erről a témáról tanulni, miért lehet szükség erre a tudásra. 

A bemutatott órapéldán is látható, hogy egy jól elkészített oktatási program milyen lehetőségeket, feltételeket biztosít a különböző csoportok és vezetőik számára az iskolai vagy iskolán kívüli felhasználásra. A programcsomag szerkesztői és alkotói valóban nem tévedtek, amikor nyitott curriculumként határozták meg a tanterv műfaját. Az általuk javasolt időkeretek, eszközök, óratervek, módszerek stb. alapján minden tanár a maga tanulócsoportja sajátosságaihoz mérten állíthatja össze a tanulási folyamatot. Hiszen nincs két egyforma osztály és két egyforma tanár sem. Az ilyen jellegű „deklarált tantervnek” tehát szükségszerűen nyitottnak kell lennie, hogy azt rugalmasan, több módon és céllal lehessen „lefordítani”, és annak elemeit tanulóközösségenként különböző szinten, eredménnyel és motivációval elsajátítani.

Irodalom

Bárdossy Ildikó: A curriculumfejlesztés alapkérdései. Távoktatási tananyag pedagógusok, pedagógusjelöltek számára a curriculumfejlesztés alapkérdéseinek tanulmányozásához és megoldási lehetőségeinek kipróbálásához. PTE Tanárképző Intézet Pedagógia Tanszék, Pécs – UNESCO Tanárképző Portál, ELTE Budapest, 2002.
Bárdossy Ildikó – Dudás Margit – Pethőné Nagy Csilla – Priskinné Rizner Erika: A kritikai gondolkodás fejlesztése. Az interaktív és reflektív tanulás lehetőségei. PTE, Pécs–Budapest, 2002.
Knausz Imre: A tanítás mestersége. Iskolafejlesztési Alapítvány, Budapest, 2001.
Szebenyi Péter: A tantervkészítés szintjei. A helyi tantervtől a nemzetközi elvárásokig. In: Tanári létkérdések. Kézikönyv gyakorló pedagógusoknak és osztályfőnököknek. Raabe Kiadó, Budapest, 1994.