A wilhelmówkai fiúk

Józek, Jasiek, Franek és a többiek. Simon Mária Janusz Korczak könyvéről

Fontos szerepe volt a tábori bíróságnak, amely a gyerekekből állt. 43 ügyet tárgyaltak a két turnus alatt. Elgondolkodtatóak a bölcs és – ma így mondanánk: resztoratív – ítéletek.

Kik ők? Hol van Wilhelmówka? Mit tettek, hogy irodalmi hősökké, szereplőkké váltak ezek a fiúk? Mesefigurák vagy élő gyerekek? Mesék születtek?

Történetek születtek, olyan történetek leírását kapjuk kézhez, amelyek gyerekekkel történtek, gyerekekkel kapcsolatosak és szigorúan a valóságon nyugszanak. Nemcsak gyerekek történeteit olvashatjuk, hanem egy szociálpszichológus, pedagógus fejlődési útját, azaz felismeréseit a gyakorlati munka kapcsán. Janusz Korczakról, a gyerekorvosról, pedagógusról, íróról van szó.

A Magyar Pedagógiai Társaság ismételten hiánypótló Korczak-művet adott ki. Optimizmusra ad okot az, hogy az elmúlt 2 évben egymás után jelennek meg Korczak munkái. Íme a lista:

A Flaccus Kiadó Korczak-életmű sorozata:

• A gyerek joga a tiszteletre, 2017.
• Az élet iskolája, 2018.
• Tanító mesék, 2018.
• Hogyan szeressük a gyereket, 2018.
• Életrajzi vázlat, 2019.

A Móra Kiadó az I. Matykó király című meseregényt adta ki újra.

A KUK (Könyv és Kávé) Kiadó kiadta 2017-ben a Gettónaplót. Az e sorokban bemutatott kötetet, A wilhelmówkai fiúk címűt a Magyar Pedagógiai Társaság adta ki 2019-ben.

A korczaki életműben fontos állomás volt a Józek, Jasiek, Franek és a többiek megírása. Korczak 1900-1915 között a Nyári Tábor Társaság tagja volt és 1904-ben és 1907-ben nevelőként nyári üdülőtáborokban dolgozott. Ez a tevékenysége két művet inspirált (Moski, Joski, Strule, 1910, Józki, Jasiek i Franki, 1911). Hogyan jutott el Korczak a gyerektáborokig?

1905-ben szerzett orvosi diplomát, és a varsói Bersohn és Bauman kórházban kezdett dolgozni rezidens orvosként. Ezt a kórházat zsidó gyerekkórházként 1888-ban alapították. Rezidensként szolgálati lakást is kapott a kórházban. Gyakran 24 órás ügyeletet látott el, tehát alapos ismeretekre tett szert a gyerekekkel kapcsolatban. Emellett házi orvosként is működött.

Az nem véletlen, hogy gyerekorvos lett. Asszimilálódott zsidó értelmiségi családból származott, ahol természetes volt az érdeklődés és nyitottság a társadalom problémái iránt. Ezt az érdeklődést, nyitottságot hozza Korczak is. A családi légkört a gyerekekkel kapcsolatban aggódás, túlzott féltés jellemezte. Féltésből nem engedik ki az udvarra játszani a többi gyerekekkel. Gyakran előfordult, hogy apja verbálisan bántotta, bambának, idiótának, szamárnak, tökfilkónak nevezte. Sőt nem egyszer elhangzott a semmirekellő is. Ezek a szavak mély nyomokat hagytak benne, kiszolgáltatottságot, védtelenséget és meg nem értettséget érzett. Súlyos gyermekkori traumát jelentett számára az is, hogy édesapja pszichiátriai beteg lett, és hosszú éveket töltött ideggyógyintézetben, ahol meg is halt. Apja betegsége és halála drámaian megváltoztatta Korczak életét. Ekkor 18 éves. 14 évesen elvesztette nagyanyját, aki megértette őt, egyetlen bizalmasa nagyanyja papagája volt, a szakács pedig az az ember volt, aki meséket, történeteket mondott neki. Általános iskolai tanulmányai alatt megéli a felnőttek gyerekekkel szembeni tiszteletének hiányát, az iskolai élet unalmát és a gyerekek fizikai bántalmazását az iskolában (korbácsolás). 17 éves korától rendszeresen tanított, így segítve anyagilag anyját és húgát. Ennek során felfedezi a pedagógiát. Orvosi tanulmányai során a higiéniai és a szociális szempontokat összekötötte.

Már gyerekkorától gyűlölte a szegénységet és a nyomort, és ezek megszüntetését a társadalom egyik legfontosabb feladatának tekintette. Szegénység elleni programjában a munkanélküliség felszámolását, az életkörülmények javítását összekapcsolta a higiénia fejlesztésével. Meggyőződése szerint ezt a szociálgyógyászati programot a gyerekeknél kell kezdeni. Tagja volt a Városi Higiéniai Társaságnak. Gyermekorvos lett, és így került a Zsidó Gyerekkórházba. A varsói Zsidó Gyerekkórházat 1888-ban nyitották meg, ahol Korczak 1905 és 1912 között dolgozott. 1909-ben felújítják a kórházat, mosdókagylókat telepítenek hideg vízzel, kialakítják a szellőztetést a vécékben, fürdőszobákat építenek, korszerűsítik a műtőket, kicserélik az ablakokat, és úgy alakítják ki a konyhát, hogy naponta háromszor tudnak enni adni a gyerekeknek. Az egész épületben kiépítik az elektromos hálózatot. Ezek a korszerűsítések a higiénia erősítését szolgálták. Összefüggtek azzal is, hogy egy lengyel higiénikus és orvos Stanislaw Markiewicz a Varsói Állampolgári Albizottság egészségügyi albizottságának elnöke volt és tagja a Szennyvíz Bizottságnak is. Iskolaorvos is volt, az első, aki megkezdte az iskolák higiéniai vizsgálatát és elsőként végzett az iskolásokon orvosi vizsgálatokat. Részt vesz az iskolaorvosok szabályzatának kidolgozásában.

A nyári táborok ötlete Svájcban született. Walter Bion 1876-ban nyaralni vitt szegény gyerekeket. Bion a zürichi Prédikátor-templom lelkésze volt, tevékenységének fókuszában a gyerekek jóléte állt. Úgy látta, hogy a zürichi munkás gyerekek katasztrofális higiéniai körülmények között élnek, egészségi állapotuk rendkívül rossz. Jó levegőhöz kell juttatni őket, minél közelebb kell, hogy kerüljenek a természethez. 1876-ban 68 gyereket 9-12 év között nyaraltatott két hétig. Ezen a kolónián (Ferien-Kolonie) az egészségügyi szempontok érvényesítésén kívül tanítás is folyt. 1883-ban Egmont Cottinet Párizs 9. kerületében a Rue Blanche-i iskola gyerekeinek szervez nyári tábort, majd követői, Madame Bonnet és lánya Párizs külvárosából, Levallois-Perretből (olasz bevándorlók negyede volt) rendszeresen táboroztatott gyerekeket 3 héten át. A kiválasztás alapja az volt, hogy a legszegényebb, leggyengébb gyerekek jussanak el a táborba.

Mindezek fontos előzményei Korczak tevékenységének. A hazai hagyományok mellett nagyon fontosak voltak Korczak számára külföldi útjai. 1907-1908 között Berlinben orvosi ismereteit mélyíti el, 1910-ben féléves párizsi tartózkodása alatt gyermekorvosi és pedagógiai stúdiumokat folytat, egy hónapi londoni tartózkodása alatt az iskolaorvosi ellátást tanulmányozza és a gyermekgondozást. Tanulmányozta a frankfurti nyári gyerektáborokat és 1879-ben vetette fel először a táborok ügyét Lengyelországban. 1882-ben kidolgozta a táborok működésének programját Nyári kolóniák szegény gyermekek számára címen. Ebben az évben már mentek is gyerekek a táborba. A kormány 1896-ban legalizálta a táborokat. 1880-ban létrejött a lengyel Gyermekbarát Társaság és 1906-ban a Gyermekgondozási Társaság, mely 5000 elhanyagolt, elhagyott gyerek gondozását vállalta.

A lengyel folyamatok egybeesnek a korabeli európai folyamatokkal. Már a 19. században is, amikor felgyorsult a gazdasági, társadalmi fejlődés. A század végén már 135 olyan város van Európában, ahol a lakosság száma meghaladja a 150 000 főt. A népesség számának növekedése nem jelentette az élet minőségének pozitív változását. Hatalmas tömegek beszorultak a városokba, egészségtelen, zsúfolt szállásokon a gyárnegyedekbe. A városi lakosság létszáma gyorsabban nőtt, mint ahogy a városok fejlődtek, azaz nem voltak megfelelő lakhatási, pontosabban életfeltételek. A nagyvárosok lakói talajvesztettek lettek, gyökértelenné váltak. Kikerültek a falusi társadalom védett életéből, és a természettől is távol kerültek. A privátszféra, a család jelent valamennyi védettséget.

Így a gyermekfelfogás is megváltozott. Kialakul a gyermekantropológia, a pedológia, amelynek legfőbb gondolata, hogy a gyerek képes önmagát felépíteni. Montessori, Rudolf Steiner, Petersen, Freinet, hogy a legnagyobb képviselőket említsük. Korczakhoz legközelebb a steineri antropozófia állt. Röviden fogalmazva: egyensúlyt kell teremteni a lelki-tudati-testi működés között. Janusz Korczak nem elődök nélküli volt. Ember- és így gyerekfelfogása több forrásból táplálkozott. Szellemi útja: Steiner antropozófiája, a judaizmus, a kereszténység, R. Tagore és a szabadkőművesek.

Varsói gyerekorvosként megismerte a varsói nyomornegyedekben élő gyerekek világát. Ez megerősítette benne azt a véleményét, hogy a család és az iskola is csődbe került. Azzal a társadalmi renddel szemben, amelyik idevezet, lázadni kell. Ennek a lázadásnak letéteményese a gyermek, akinek személyisége felépíthető, meghatározható, kodifikálható és tanítható. Ehhez meg kell teremteni a gyerekek testi, szellemi fejlődéséhez szükséges feltételeket, gondozni kell őket, meg kell érteni őket, be kell lépni a világukba, meg kell érteni a pszichológiájukat, tisztelni, szeretni kell őket, barátként, partnerként kell tekinteni rájuk. A gyerekeknek családtípusú közösségekre van szükségük.

Ha össze akarjuk foglalni annak az útnak a lényegét, amin végigment, akkor arra a következtetésre jutunk, hogy a gyermekgyógyászati feladatok ellátása, a magasszintű elméleti tudása és a gyerekek iránti elkötelezett szeretete juttatta el addig, hogy aktívan bekapcsolódjon a varsói szegény gyerekek életébe, például az ingyenes könyvtárban a Jótékonysági Társaság Ingyenes Olvasótermébe, ahova sok gyerek bejárt, és ő rendszeres munkát végzett, tanított, természetesen ellenszolgáltatás nélkül. Itt sok gyerekkel találkozott, sok gyereksorsot látott. A nyomor, a szegénység nem volt számára újdonság, de a gyerekkel való konkrét foglalkozás egyre inkább a nevelés felé irányította.

1904-ben és 1907-ben zsidó gyerekeknek szervezett nyári táborban dolgozott orvosként és nevelőként. 1900-tól 1915-ig a Nyári Tábor Társaság tagja volt. Korczak a Varsó környéki nyári táborban folytatta azt a tevékenységet, amit a városban is végzett. És mégis egész más volt, mint az addigi munkája.

A helyszín: Wilhelmówka, Varsótól 57 kilométerre Kelet-Közép Lengyelországban. A táborban 150 gyerek volt, közülük 30 fiút bíztak Korczakra. Korczakot lelkesítette a feladat, nagy energiákkal, fürödve a feladat szépségében, aggodalmak nélkül indult neki a tábori munkának. Gramofont, dámajátékot, dominót vitt, tűzijáték kellékeit. Meg volt győződve arról, hogy 30 név megjegyzése nem nagy feladat, szabadon bármit kezdeményezhet, minden és mindenki boldoggá fog tenni mindenkit.

„A táborban eltöltött négy hetet a «szuterének és padlásszobák» gyermeke számára «az öröm és boldogság egyetlen könnycsepp nélküli folyamatává» kívántam alakítani.” (Korczak 1982.) Azonnal nehézségekkel találkozott: a gyerekek rohangáltak a vonat folyosóján, kihajoltak a vonatablakon, az értük jövő szekereket megrohanták, az egyik gyerek leszállt a szekérről, mert unatkozott az egyenruhákat, amiket a tábori tartózkodásra kaptak, összekeverték, az étkezésnél egyik gyerek sem akart a sarkokra ülni, a gyerekek minden nap más mellé akartak ülni, és ez zavarta az ételosztást, az ágyakat szabadon akarták kiválasztani, első este zűrzavar volt a hálóteremben, mert Korczak magukra hagyta őket.

„Sok gyermekpszichológia-könyvet olvastam – írta. Ennek ellenére tanácstalanul álltam a gyermekközösség kollektív lelkének titka előtt.” (Korczak 1982). 1920-ban jelent meg Hogyan szeressük a gyermeket című műve, itt olvashatók gondolatai, következtetései a nyári táborról.

A magyar fordításban a Pál utcai fiúkra – pesti kortársakra hajazó – A wilhelmówkai fiúk, eredeti címén Józek, Jasiek, Franek és a többiek című írását 1911-ben adta ki. Regényszerű, de talán mondhatjuk, hogy egy ifjúsági regény, bár maga a szerző a műfajt elbeszélésként határozza meg. A fent idézett gondolat 9 évvel később íródott már sok tapasztalat után.

Első nagyon fontos felismerése az volt, hogy a gyereket nem lehet megjelenése alapján megítélni, meg kell próbálni megismerni őket, emberként kell rájuk nézni, megpróbálni megérteni őket, be kell vonni őket az életükkel kapcsolatos döntésekbe, hiszen a gyerekek fel tudják mérni jól a helyzetüket.

Miről szólt a napi élet a táborban? Egészségről, tanulásról, testedzésről, szokások kialakításáról, érzékenység felkeltéséről, szocializációról. A konkrét programok: gombát szednek, bogyót gyűjtenek, úsznak a tóban, naplókat írnak, óceánt hoznak létre egy kis medencében, ahol óceánjárók közlekednek, ágakból, levelekből településeket építenek, így képzeletbeli városokat alapítanak épületekkel és önkormányzatokkal. Tele minden ötletekkel, kimeríthetetlen energiaforrásokkal megvalósíthatják a saját maguk által kitalált dolgokat. Ezek a szegény, rendkívül nehéz sorsú családok gyermekei így valamennyire a boldogságot is megélték. Megélték az önmegvalósítást. A tábori élet legfontosabb eleme a napi élet megszervezése volt. Ez nemcsak azt jelentette, hogy programokat kellett kitalálni, enni is kellett adni, és a tisztálkodási lehetőségeket is ki kellett alakítani, mindezt úgy, hogy a gyerekek is jól érezzék magukat.

Korczaknak rendkívül fontos tevékenysége volt az első naptól kezdve jegyzetek készítése a

gyerekekről, így kezdte a velük való ismerkedést.

A regényben a játék és a való élet egyesült. A gyerekek megtanulták, hogy hogyan kell a világban működni, ez a folyamat sok kalandot rejtett magában, ami gyakran váratlan helyzeteket teremtett a gyerekek, de a nevelő számára is. Olvasói szempontból kifejezetten izgalmasak a kalandok. Rendkívül érdekes az is, ahogy a gyerekek várost építettek, tele fantáziával és igényességgel. Ezek a közösség alkotásai voltak, amelyek viták és kompromisszumok után születtek meg. Kifejezetten megrázó, amikor az egyik gyereket a gyerekek által alakított egyletbe bevették a többiek, így vigasztalva és magányát oldva. Kunyhók születtek különböző profilokkal.

A Doktor úr (Korczak) találta ki a naplóírást, aki ezt vállalta, az cserébe füzetet kapott. Megindítóak és mulatságosak a naplóbejegyzések.

Fontos elem a regényben – mint a táborban is - az esti mese, ami sosem a mesék sztereotípiáit követte, hanem mindig az adott helyzethez igazodott. Az esti mese lényeges eseménye volt a napnak.

A tábori élet fontos kérdése volt az is, hogy hogyan tartják be a gyerekek a szabályokat. Nagy szabadságban és biztonságban éltek a táborlakók. Fontos szerepe volt a tábori bíróságnak, amely a gyerekekből állt. 43 ügyet tárgyaltak a két turnus alatt. Elgondolkodtatóak a bölcs és – ma így mondanánk: resztoratív – ítéletek.

Fontos esemény volt a lánytábor meglátogatása is. Megrázó és felemelő az a jelenet, amikor az egyik fiú, aki felelősséget vállalt az egyik kislányért, akivel közös udvarban laktak, és megígérte otthon, hogy odafigyel rá a táborban, odaadással meghallgatta, és így segített a kislány rossz lelkiállapotán.

Nagyon szomorú gyereksorsokat ismerünk meg. Ezeket a sorsokat a nevelőknek is meg kellett ismerni, meg kellett érteni. A rossz gyerek rendkívül rossz családi helyzetből jött, és ez nem az ő hibája.

A nyári táborok kiindulópontok voltak Korczak pályáján minden szempontból. Lépések és tapasztalatok tárháza volt az innovatív pedagógia felé, egy gyerekköztárság felé, amely az egyenlő jogok, kötelességek alapján működik, alakítva a leendő citoyent.

A regény hősei a gyerekek és a Doktor úr. A Doktor úr, akit a gyerekek iránti szeretet, elkötelezettség, felelősség hat át. A gyerekek, akik önfeledten és szabadon éltek négy héten át. A Doktor úr és az ő sorsuk közös, így a kalandjaik, az élményeik is, amiről ez a nagyon érdekes szerkezetű regény szól.