Az énerősítés és az önmegvalósítás

By knauszi on 2014. már. 27. - 12:22

Győrik Edit munkásságának rövid bemutatása. Huszka Zsolt írása

„Ellentmondásnak tűnik, hogy segítő vagyok, mások támogatása a hivatásom, mégis azt állítom, hogy minden ember csak önmagán képes segíteni. Számomra ez mégsem ellentmondás. Úgy hiszem, mindenki önmagához ért a legjobban.”

2012 nyarán – a kollégiumi csoportomnak szervezett kétnapos csapatépítő táborban – ismerkedtem meg és kötöttem jó barátságot Győrik Edittel. Az általa megfogalmazott küldetéselv és hitvallás sokban hasonlít az általam képviseltekhez, ezért az első pillanattól nem volt kérdéses, hogy az elemző munka alanyának őt választom.

Az E2C (Második Esély Iskolák Európai Szövetsége) révén európai berkekben is ismert és elismert coach, tréner, tanárképző szakember és a Dobbantó Program szakértője pályája kezdetén sokáig a Budapesti Művelődési Központ előterében fogadta és hallgatta meg az arra kószáló, kudarcok sorozatát megélt, önbizalomhiányos és a deviancia számos elemét mutató fiatalok sokszor elképesztő élettörténeteit és problémáit. A helyszín inadekvát mivolta révén döntött úgy, hogy 1990-ben életre hívja a Belvárosi Tanoda Alapítványt és az annak fenntartásában működő Belvárosi Tanoda Alapítványi Gimnáziumát és Szakközépiskoláját.

Belvárosi Tanoda

„Azon vagyok, hogy a Tanoda megmaradjon, hogy emberek együtt és ne egymás ellen tevékenykedjenek.”

Az ebbe az iskolába jelentkező céltalan és gyenge pszichés állapotú, zárkózott fiatalok több – hagyományos elven működő – iskolát is megjártak már, de képtelenek voltak a konvencionális intézményi kereteknek megfelelni. Többségük depressziós, családi problémákat cipelő, állami gondozott vagy éppen már saját gyermekét nevelő, esetenként fogyatékkal élő fiatal, aki – más megoldás híján – gyakran nyúl az alkoholhoz és a különböző, illetve eltérő hatásfokú tudatmódosító szerekhez.

Egy azonban közös ezeknél a fiataloknál, mégpedig az, hogy valamennyien szeretnének érettségi vizsgát szerezni. Mindannyian egy nagy lehetőséget és pozitív változást látnak a vizsga letételében és a problémát nem értelmi képességeikben, hanem személyes problémáikban és kudarcaikban látják.

A Belvárosi Tanoda alapkoncepcióját tekintve egy segítő pedagógiát alkalmazó iskola. Mindezt úgy kívánják elérni, hogy a tanulók igényeit figyelembe vevő iskolai légkört igyekeznek kialakítani, minden tanuló mellé segítő párt rendelnek, személyre szabottan (személyközpontúan) alkalmazzák és szervezik a különböző módszereket és programokat; illetve szervezett elfoglaltságot biztosítanak valamennyi diáknak szinte az egész napra. A Tanodában nincsenek zárt helyiségek, a diákok előtt a tanári mindig nyitva áll, és lehetőségük van az igény szerinti egyéni beszélgetésekre is. A segítő tanárok és diákok jelenlétében minden héten közös esetmegbeszéléseket (stábokat) tartanak, ahol mindenki jelen lehet, és minden dologról és történésről nyíltan és őszintén beszélgetnek. Az önbizalmat teremtő közeg, az új kapcsolatok és barátságok révén megjelenik a tanulásbeli siker és a problémák mérséklődnek vagy akár meg is szűnnek.

Fontosnak tartom még megjegyezni a kimenet vonatkozásában (érettségi vizsga), hogy a Belvárosi Tanoda teljes egészében hozza egy átlagos magyar középiskola nívóját, viszont a végzett tanulók az önismereti és társas kompetenciák fejlesztése terén lényegesen jobb eredményekkel bírnak.

Megálló Csoport

„Nagyon sok ember szenvedélybeteg, csak nem heroint meg kokaint használ, hanem számítógépet, telket, pénzt, párkapcsolatot…”

A Tanoda életrehívását követő pár esztendőn belül az is realizálódott, hogy az ide járó fiatalok jelentős része szenvedélybetegnek bizonyult, így a Belvárosi Tanoda Alapítvány 1998-ban létrehozta a Megálló Csoport elnevezésű nyitott házat, ahol a függő fiatalok rehabilitációja és oktatása egyidejűleg is megoldhatóvá vált. Az itt tevékenykedő szakmai stáb vezetője Győrik Edit lett, a segítők pedig többen „józanodó” szenvedélybetegek lettek, akik a komlói Leo Amici Alapítvány bentlakásos terápiás intézményéből kerületek ki. A házban a társalgó és foglalkoztató helyiségek mellett egy nagy ebédlő is van, ahol rendszeresen működik heti két alkalommal színjátszó kör (hagyományos és drámaterápiás módszereket is alkalmazva). Az év során az épület mindig nyitva áll reggel kilenctől este kilencig. A teakonyha részben lehetőség van a főzésre is, melyhez az ide látogatók jelképes összeggel, néhány száz forinttal járulnak hozzá. A szenvedélybeteg fiatalok számára szervezett foglalkozások kiscsoportosak, és több alkalommal a szülőket is bevonják.

Hitvallás(unk)

„Légkört, helyzetet teremtek, amiben biztonsággal gondolkodhatsz magadról. Légkört, melyben bátran lehetsz gyenge, sírhatsz, nevethetsz. Kérdéseket teszek fel, amiket talán nem mersz feltenni magadnak vagy egyszerűen még sosem jutottak eszedbe. Látlak kívülről, egy más nézőpontból, tartok tükröt, nem hagyom, hogy átverd magad, mutatok utakat, amik eddig tán ismeretlenek voltak számodra. Őszinte vagyok és hiszek Benned.”

Győrik Edit blogjában Carl Rogers és az által képviselt személyközpontú világnézet/irányzat iránti mély tiszteletéről ír, viszont azonnal hozzá is teszi, hogy „baja van a módszerekkel”. Mindezt azzal indokolja, hogy egy-egy módszer alkalmazása révén sérül az egyéni megközelítésmód, és így nem beszélhetünk eredményes és személyközpontú munkáról, mivel az egyén sajátos jegyei a módszerek által történő általános megközelítés révén sérülnek és standardizálódnak. Legfontosabb munkafilozófiája az, hogy a segítséget nyújtó személy elsődleges feladata a lehetőség megteremtése, mely alatt egy olyan helyzetet vagy légkört ért, amely elfogadást és biztonságot sugall, illetve nem kíván ítélkezni az egyén felett.

Az egyik általa gyakran hangoztatott vezérelv a következő: „...mindenki igazából önmagán dolgozik, és ez mindenkinek az önmaga sorsa”. Ez az elképzelés sokban hasonlít a coaching módszerhez, mivel értelmezésem szerint a velünk történő valamennyi dologból tanulhatunk valamit, és ezek révén lehetőségünk nyílik saját lelki működésünk megértésére is. Mindezeknek köszönhetően pedig saját lelki és szellemi fejlődésünkre is pozitív hatással tudunk lenni. Meggyőződésem, hogy mindannyian rendelkezünk általunk ismert – és sok esetben megbúvó – erőforrásokkal, amelyeket mindenkinek fel kel tudni ismerni, és saját érdekében ki is kell tudnia aknázni. Ezekhez nyújthat segítséget a Győrik Edit által is képviselt önismeret-fejlesztés, a mentorálás, az esetmegbeszélés és a segítő kapcsolat.

A szenvedélybetegek esetében – de ez általánosítható hétköznapi életünkre is – Győrik Edit fontos szerepet tulajdonít a krízisnek. Fontosnak tartja, hogy teremtsünk krízishelyzeteket, mivel ezek hozzájárulhatnak személyiségünk épüléséhez, lehetőséget biztosítanak a dolgok újbóli és újbóli átgondolására és a mindenkor szükséges továbblépésre is. Minden ember életében megjelennek a krízishelyzetek, és akár azt is mondhatjuk, hogy egész életünk során elkísérnek bennünket. Célszerű tehát ezeket az élet szerves részéként analizálnunk, és életünk nagyon fontos építő elemeinek kell, hogy vegyük őket.