Az iskoladrámák tudósa 85 éves

Kilián István

Demeter Júlia írása

Nem múzeumi műtárgyak voltak ezek, hanem egykori tanulni vágyó, jókedélyű ifjak üzenetei napjaink számára.

Kilián István 1933. április 6-án született Egerben. Az egri ciszterci gimnázium után az ELTE-n latin-magyar-történelem szakot végzett.

Már az 1960-as években, gimnáziumi tanárként kezdett kutatni a Miskolci Levéltárban eltűntnek hitt, ismeretlen drámaszövegek után. Ez a munka szenvedélyévé vált, így később a debreceni Déri Múzeumba kerülve is folytatta a levéltári munkát. Jó muzeológusként gyarapította a múzeum gyűjteményét Ady, Móricz, Csokonai életművének dokumentumaival, számos irodalmi kiállítást rendezett. Csokonai-kutatásának anyagát később könyvben is megjelentette (Csokonai boldog napjai, Felsőmagyarország Kiadó, Miskolc, 2001). Eközben további régi magyar irodalmi anyagot tárt fel: drámaszövegeket és képverseket.

A barokk képversirodalom különösen izgatta. E munkának eredménye egy az elméleti hátteret is felvázoló, kétnyelvű tanulmányt is tartalmazó gyűjtemény (A régi magyar képvers. Old Hungarian Pattern Poetry I−II., Felsőmagyarország Kiadó – Magyar Műhely Kiadó, Miskolc−Budapest, 1998).

Az elmúlt évtizedekben a magyar irodalomtörténet-írás is kezdte felismerni az eltűnt magyar színi és drámai hagyomány kutatásának jelentőségét, azt, hogy a levéltárak a 18. századi magyar drámaszövegek sokaságát őrzik, és hogy ennek feltárása új fejezetet nyithat a magyar irodalmi gondolkodásban. Kilián Istvánt a szenvedélye szólította Budapestre a drámatörténeti kutatás megszervezésére: az 1980-as évek elején Staud Gézával és Varga Imrével együtt megalapították a Magyar Tudományos Akadémia Irodalomtudományi Intézetének Drámakutató Csoportját.

A három alapító tag közül csak Kilián Istvánnak nyílt lehetősége iskolateremtésre, nem csupán azért, mert az évtizedek során egyaránt tanított az ELTE-n, a Miskolci Egyetemen, a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen, vendégtanárként a kolozsvári egyetemen, hanem mert jól látta, hogy egymaga vagy néhány kolléga nem végezheti el az óriási munkát.

Már a kutatócsoport indulásakor nem átallott hallgatókkal levéltárakat járni, egyetemeken kisebb előadási lehetőségeket biztosítani számukra, hogy megtanulják, mit jelent kutatni, tudományos tevékenységet folytatni. Ezzel biztosította a folyamatos kutató munkát, folyamatos generációkkal. Nemcsak könyvtárakat, levéltárakat kerestek fel, hanem eldugott parókiákon, padlásokon, sufnikban, pincékben keresték a tulajdonosok által gyakran kevésre értékelt dokumentumokat; a tanítványok ámulására Kilián tanár úr különös érzékkel nyúlt a rendezetlen halmokba, és találta meg az érdekes leleteket. Az eredmény: több polcot betöltő könyvfolyam és számos kutató, tanár, akik napi munkájuk mellett folytatják a kutatást.

Kilián és csapata eddig mintegy 7000 a színházra, színpadra, előadásra, drámára vonatkozó adatot publikált a Fontes Ludorum Scenicorum sorozatban, de Kilián István újabb néhányszáz adata vár kiadásra. Hajdani tanítványaival, mai kollégáival több mint 350 1837 – a Nemzeti Színház megnyitása – előtti magyar nyelvű drámaszöveget tárt fel; ebből máig 198 szöveget és 48 drámaprogramot publikáltak a Régi Magyar Drámai Emlékek. XVIII. század sorozat (Akadémiai Kiadó – Argumentum Kiadó) eddig megjelent 10 kritikai kötetében, továbbá Kilián István 31 régi betlehemes játékot tartalmazó legfrissebb gyűjteményében (A karácsonyi ünnepkör színjátékai Magyarországon. 11−18. század, Ráció Kiadó, Budapest, 2018.). A kritikai szövegkiadások a szövegen túl egyéb szcenikai információk feltárására is törekednek: a dráma keletkezésére, színi előadására vonatkozó valamennyi körülményt is tartalmazzák e kötetek, így a fellelhető dalbetétek kottáit, tudományos jellemzését is.

Mivel a kritikai szövegkiadás olvasása megterhelő az átlag olvasó számára, megjelentek mai helyesírású válogatások is.

A feltárt óriási anyag tette lehetővé az egyes iskolatípusok, felekezetek színjátszásának monografikus feldolgozását; ezek közül Kilián István a minorita és a piarista iskolai színház monográfiáit készítette (A minorita színjáték a XVIII. században, Argumentum Kiadó, 1992; A piarista dráma és színjáték a XVII−XVIII. században, Universitas, Budapest, 2002).

Hasonló komplex kutatási céllal indította Kilián István 1988-ban a dráma- és színháztörténeti konferenciasorozatot, melyet azóta is megrendeznek minden harmadik évben, s 1994 óta a téma legismertebb külföldi kutatói is részt vesznek; 2018-ban pedig már oly sok volt a külföldi előadó, hogy e tizenegyedik konferencia nyelve az angol-német-francia volt. Valamennyi konferencia anyaga megjelent kötetben (részben a Régi Magyar Színház sorozatban).

A közölt drámaszövegek és színi adatok, a monográfiák és tanulmányok nyomán egy korábban ismeretlen hagyomány tárult fel, s ezzel megváltozott a magyarországi 18. század irodalmi, szociológiai térképe. A populáris műfajokkal, a közköltészettel való kapcsolat a korabeli nyilvánosság addig ismeretlen méretét és jellemzőit mutatta meg, a 18. század utolsó szakaszának modern, elit irodalma pedig az először az iskolai színpadokon fordított nagy európai művekhez (Molière, Metastasio, Voltaire) nyúlhatott vissza.

Az is fontos, hogy a Professzornak fontos szerepe volt az iskoladrámák kortárs diákszínpadi előadásainak megszervezésében, Schola Ludens néven valóságos mozgalom szerveződött körülötte. Nem múzeumi műtárgyak voltak ezek, hanem egykori tanulni vágyó, jókedélyű ifjak üzenetei napjaink számára – ahogyan a mozgalom neve is kifejezte.

Ma már azt is tudjuk, hogy az iskolai színjátszás sok szállal kapcsolódik a hivatásos színházhoz: hátuk mögött az iskolai színpad tapasztalataival, szövegeivel és műfajaival főként a hajdani iskolai szerzők, színjátszó diákok adták az 1790-ben induló első színtársulat tagságát és közönségét. Sok tekintetben Kilián István kutató és iskolateremtő munkásságának köszönhetjük, hogy a magyar színjátszás e korai szakasza immár szervesen illeszkedik az irodalom- és színháztörténetbe.

Akit a dolog bővebben érdekel, annak a Professzor életműve mellett ajánljuk:

Czibula Katalin – Demeter Júlia – Pintér Márta Zsuzsanna (szerk.): Szín – játék – költészet. Tanulmányok a nyolcvanéves Kilián István tiszteletére. Partium Kiadó – Protea Egyesület – r e c i t i, Budapest–Nagyvárad, 2013.

A szerzőről: