L. Ritók Nóra: Kérem szépen, nem lehetne valahogy másképp?
Hogy nevelünk így korszerű világlátású, a kortárs művészeteket, a médiát, a környező világot értő embereket? Hol ér ez össze azzal, amit európaiságnak nevezünk? És bocsánat, hol ér össze azzal, amit magyarságnak nevezünk? Mert ennek egyféle, erőltetett értelmezése sem túl jó megoldás… és ez talán bonyolultabb kérdés, mint a János vitéz felvetései…
Egy nemzetközi konferencián voltam, áthatva annak szellemiségétől érkeztem haza.
Mert a konferencia (Second International Visual Methods Conference) üzenete a kreativitás fontossága volt, az, hogy változik a világ, változnak a gyerekek, a családok, a környezet, új problémák merülnek fel, új technológiák jelennek meg. És ezekhez az új problémafelvetésekhez alkalmazkodni kell, hogy a világ élhetőbb, jobb legyen mindannyiunknak.
Az országok pedig lépnek, keresik az új utakat, nyitnak, minden területen, az oktatási módszerektől a filmen át az internet nyilvánosságának etikai kérdéseinek újragondolásáig, és ennek oktatásba történő beépítéséig a kultúra és az oktatás minden területén.
Nem hallottam olyan előadást, ami a vallás szerepét erősítette volna az oktatásban, de olyat sem, ami ne emelte volna ki a XXI. században a kreativitás, a művészetek fontosságát.
Aztán hazaérve próbáltam átnézni a lapokat, internetes oldalakat, történt e valami, amíg távol voltam, és mi a hírek üzenete.
És az érzésem nem túl jó. Mintha egy más világba jöttem volna.
Olvasom az új mondatokat, amelyek értelmezik a korábban mondottakat:
„Továbbra sem kívánják az iskolákban kötelezővé tenni a hitoktatást, de minden eszközzel segíteni igyekszenek, hogy lehetőleg minél több iskolában mód legyen fakultatív hitoktatásra. Miután várhatóan egész napos lesz az iskola, értelmét veszti az a kérdés, hogy a hittan órarendben szerepeljen-e vagy sem, hiszen a gyerekek és a pedagógusok is ott lesznek az iskolában délután négy óráig. Így előfordul majd, amíg valaki délután három órakor még hittanórán ül, addig az osztálytársa, aki nem kíván hittanórára járni, ez idő alatt kézműves szakkörön lesz.”
Hogy is van ez? Míg másutt pl. az új etikai kérdések tisztázásán és beépítésén dolgoznak, (hogy a gyerekek mennyire nem értik a személyesség és a nyilvánosság közötti határt, ám az internet életükbe való beépülése miatt ez mennyire fontos tudás lenne), addig mi a hittanoktatás minden eszközzel való beépítésén fáradozunk.
Aki pedig nem akarja, annak ott a „kézműves szakkör”… Miközben az alapfokú művészetoktatásunk egész rendszere bedőlni látszik.
Kérem szépen, mi lesz a művészetoktatással? Vagy ez a „kézműves szakkör” lesz a jövőbeli megfelelője? A művészeti nevelés „kicsit” többet jelent számomra, mint egy kézimunka szakkör… és hol marad a többi terület?
Olvasom máshol: „Minden gyereknek kelljen megtanulni a János vitézt – ha nem is szóról szóra, mert abban sűrűsödve ott van a magyarságunk…” Hát ezt végképp nem értem. Mármint ezt a kiemelést. Ennyire fontos ez? Vagyis, ez a legfontosabb? Ettől lesz jobb? Ha minden gyerek el tudja mondani a János vitézt?
Hogy van ez? Kérem szépen, van helye ezeknek a mondatoknak ott, ahol az oktatás teljes átszervezéséről, valamiféle paradigmaváltásról van szó?
Hol találkozik ez a szemléletű oktatáspolitika a mai kornak megfelelő kultúrpolitikával? Hogy nevelünk így korszerű világlátású, a kortárs művészeteket, a médiát, a környező világot értő embereket? Hol ér ez össze azzal, amit európaiságnak nevezünk? És bocsánat, hol ér össze azzal, amit magyarságnak nevezünk? Mert ennek egyféle, erőltetett értelmezése sem túl jó megoldás… és ez talán bonyolultabb kérdés, mint a János vitéz felvetései…
Sokat gondolkodom ezen. Abban is biztos vagyok, hogy ott a média felelőssége is, a kiragadott mondatokkal… de ezek a mondatok bizonyára elhangzanak. És az ilyen szintről elhangzó mondatoknak üzenete van.
Nekem pedig egyre inkább az az érzésem, ezek az üzenetek nem előre visznek bennünket. Legalábbis nem a XXI. század korszerű oktatása felé.
Nem akarok folyton morogni. Szeretnék boldogan, magabiztosan üdvözölni olyan javaslatokat, amelyek megfelelően kommunikálva, hiteles üzeneteket közvetítenek felénk, pedagógusok felé. Amiben látom a jobb jövőt. Egyáltalán a jövőt. De nem megy. Akárhogy akarom.
Kérem szépen, lehetne kicsit másképp?
Hozzászólások
Hozzászóltam Gécziné Laskai Judit recenziójához
EMberek, legyetek éberek!
A szemünket kihazudják!!!
Moholy-Nagy a művészetről
Moholy-Nagy László minderről a következőket mondja: A művészet a legösszetettebb, legélhetőbb, és a civilizációt legjobban előmozdító emberi tevékenység. Ezért biológiai szükséglet. A művészet érzékennyé teszi az embert az iránt, ami a legértékesebb benne oly módon, hogy felerősíti a sok élményrétegből összetveődött kifejezést.
Sajnos a pontos hivatkozást nem tudom megadni, de a Ludwig Múzeumban éppen most zárt kiállítás ezzel az idézettel végződött. Nem tudtam ellenállni a kisértésnek, hogy múlt századi módszerrel le ne írjam...
A Magyar Pedagógiai Társaság állásfoglalását továbbítom
A Magyar Pedagógiai Társaság
állásfoglalása
az oktatásügyet érintő folyamatokról
Az oktatás közügy! Ezzel a címmel szervezte 2008-ban számos civil szakmai szervezettel együttműködve a VII. Nevelésügyi Kongresszust a Magyar Pedagógiai Társaság. A cím választása nem retorikai fordulat. A rendszerváltás óta minden társadalmi szervezet, politikai párt, kormány hirdeti, hogy az oktatásügy a magyarság, a magyar nemzet boldogulásának stratégiai jelentőségű ügye. Az MPT ennek jegyében, 120 éves hagyományára is építve fogalmazza meg jelen állásfoglalását, melyben a változtatás szükségességét hangsúlyozva, a döntések előkészítésének javítására kívánja az illetékesek figyelmét felhívni.
1. Aggódva figyeljük a közoktatási rendszer átalakítását célzó újjászervezési folyamat előkészületeit. A közoktatási rendszernek számos társadalmi feladata van. A műveltség alapjainak kialakítása, az értékbefogadás és értékteremtés összetett folyamatainak a 70-es évek tudományfelfogását és nevelési gyakorlatát idéző „újjászervezése” mellett felerősödni látszik a szelekciót erősítő, a társadalmi mobilitást fékező, az esélyegyenlőség biztosítása helyett az életesélyek egyenlőtlenségét eredményező működés és működtetés. Veszélyeztetve látjuk az elmúlt évtized uniós forrásokból megvalósult közoktatási fejlesztéseinek – ezek közül is elsősorban a kompetencia-alapú nevelés-oktatási paradigmára való átállás - fenntartását is. A kormány közoktatási rendszer átalakítására vonatkozó tervezett intézkedései ellentétesek azokkal a nemzetközi példákkal, melyek a gazdaság világában sikeres országokban, a harmonikusan fejlődő társadalmakban figyelhetők meg.
2. Aggódva tekintünk a szakoktatási rendszer átalakítása elé. Az ezredfordulót követő évtized ipari-gazdasági fejlődése sürgetően igényli a szakoktatás modernizációját. A nagy hozzáadott értékű termékek és szolgáltatások előállítása képzett, és folyamatosan, egész életen át tanulni képes szakembereket igényel. Veszélyeztetve látjuk az elmúlt évtized uniós forrásokból megvalósult szakképzést érintő fejlesztéseinek – ezek közül is a térségi integrált szakképző központok kialakítására és működésére vonatkozó fejlesztések - fenntartását is. A kormány szakoktatási rendszer átalakítására vonatkozó tervezett intézkedései ugyanakkor ellentétesek azokkal a nemzetközi példákkal, melyek a gazdaság világában sikeres országokban, a harmonikusan fejlődő társadalmakban figyelhetők meg.
3. Aggódva figyeljük a felsőoktatás átalakításáról folyó vitákat. A magyar felsőoktatásban a nemzetközi folyamatokkal összhangban megindult egy a XXI. századi követelményekhez igazodó képzési rendszer - felsőoktatási struktúra - kialakítása, megindult az e rendszerhez igazodó képzési tartalmak korszerűsítése. Veszélyeztetve látjuk az elmúlt évtized uniós forrásokból megvalósult felsőoktatást érintő fejlesztéseinek – ezek közül is a bolognai folyamathoz kapcsolódó fejlesztések - fenntartását is. A kormány felsőoktatási rendszer átalakítására vonatkozó tervezett intézkedései ellentétesek azokkal a nemzetközi példákkal, melyek a gazdaságilag sikeres országokban, a harmonikusan fejlődő társadalmakban figyelhetők meg.
4. Aggódva figyeljük, hogy a közoktatási, a szakképzési és a felsőoktatási rendszer átalakítása kapcsán elsikkadni látszik az életen át tartó tanulás európai és hazai stratégiájában kiemelt fontosságú felnőttkori tanulás világa. E szakmai terület döntő fontosságú a munkaképes korú népesség alapkészségei területén mutatkozó, növekvő arányú lemaradás megállításában, valamint egy olyan új felnőttképzési rendszer kiépítésében, amely egyaránt képes alkalmazkodni a társadalom és a gazdaság elvárásaihoz, valamint a felnőtt tanulók élethelyzetéhez. A kormánynak az életen át tartó tanulás feltételrendszere fejlesztésére vonatkozó tervezett intézkedései ellentétesek azokkal a nemzetközi példákkal, melyek a gazdaságilag sikeres országokban, a harmonikusan fejlődő társadalmakban figyelhetők meg.
5. Figyeljük, de nem értjük a közoktatási-, szakoktatási-, felsőoktatási- és a felnőttképzési rendszer átalakítására vonatkozó kormányzati munkát. A szakmai előkészítés hiányos, nem készültek a szakmai és laikus nyilvánosság által is megismerhető hatástanulmányok, nem történt meg az érintettekkel és érdekeltetekkel való egyeztetés, nem ismert a tervezett átalakítás pontos költségvetési vonzata, nem biztosított az átalakítás becsült költségigényének fedezete – külön is említést érdemel a pedagógus-életpálya modell költségvetési alapjainak hiánya -, nem számítható ki az intézkedések foglalkoztatási-munkaerőpiaci vonzata és ennek költsége – külön is említést érdemel a pedagógusok foglalkoztatására vonatkozó nagyfokú bizonytalanság -, nincs információ arra vonatkozóan, hogy milyen kölcsönhatásban vannak az oktatási rendszert érintő intézkedések az egyéb társadalmi alrendszerekkel – például az önkormányzati rendszerrel, az államháztartási rendszerrel. A szakmai előkészítés és egyeztetés hiánya miatt nincs meg az oktatási rendszer átalakításhoz szükséges szakmai konszenzus, ennek megfelelően nincs meg, s a bevezetés éveiben sem lesz meg az átalakításhoz szükséges társadalmi támogatás.
A Magyar Pedagógiai Társaság az oktatási rendszer alakulásáért felelősséget érző civil szakmai szervezetként eddig is a nevelés gyakorlata és tudománya szempontjait együtt érvényesítve végezte munkáját. Ennek szellemében szakmai és társadalmi felelőségének tudatában fogalmazta meg állásfoglalását és kíván dolgozni civil szervezeti lehetőségei között a jövőben is.
Budapest, 2011. október 5.
Magyar Pedagógiai Társaság
Elnöksége
Kár...
Szia Laci,
Kár, hogy nem szóltok arról az örületröl, hogy az iskolában a pária-tanáron kivül a gyerekek és a szülök is páriák lesznek.
A tanár esetén ez nem nyilvánvaló, de egyébként expliziten kimondott. Fontos lenne, hogy a tanárok maguk kikérnék ezt!
Péter