Hogyan jobban?

Önkénteskoordináció a tanodában. Major Zsuzsa írása

A TanodaPlatform ismét szakmai műhelyeket indít a magyarországi tanodák számára. Nézzük, miről szólt az első!

2014-ben és 2015-ben a TanodaPlatform szakértői csoportja módszertani innovációkat és jó gyakorlatokat feldolgozó workshopokat szervezett magyarországi tanodák számára, melyekről összefoglaló cikkek, illetve gyakorlati segítséget kínáló videóanyag is készült. A tanodák érdekképviseleti ernyőszervezete most egy újabb szakmai műhelysorozatot indít a magyarországi tanodahálózat megerősítésére a tanodák ismételt szakmai támogatásának céljából.

A tervezett eseménysorozat első műhelye az önkéntesség témakörét boncolgatta a tanodák jelenkori kontextusában, eddigi tapasztalatokból és friss kutatásokból kiindulva. A szakmai nap három részből állt: a nap két előadással indult, ezt követte egy tapasztalatmegosztó world café a különböző tanodákat képviselők aktív bevonásával, és végül, de nem utolsósorban egy speciális workshop keretén belül a megtervezett önkéntestoborzás mibenlétéről tudhattak meg többet a résztvevők. A szakmai műhely zárásaként volt allokálva idő informális tapasztalatcserére, illetve a jelenlévők hallhattak egy tanodákat megcélzó szervezetfejlesztés-fókuszú lehetőségről, ami az Emberség Erejével Alapítvány koordinálásában valósul meg.

Tényállás

Dr. Szűcs Norbert, a Motiváció Oktatási Egyesület alelnöke, a TanodaPlatform egyik alapítója vezette be A tanodai önkéntesség keretei c. előadásával a nap témáját részletesen és árnyaltan vázolva, több szemponton keresztül bemutatva a magyarországi tanodák önkéntességi aspektusát. Első lépésben az Önkéntes Szemle online társadalomtudományi folyóirat frissen megjelent 4. évf. 2024 1. A tanodai önkéntesség tematikus számára tért ki, felvillantva pár friss kutatást, összegző tudományos írást és fontosabb esettanulmányt. Szűcs ismertette a tanodák önkéntesigényének okait a sokféleségük és a Tanodasztenderd által meghatározott feladataik tükrében, melyek: 1. a tanodák sokféle kompetenciaigénye, 2. a tanodák alulfinanszírozottság miatti kapacitáshiánya, 3. a tanodai önkéntesség elvártsága/támogatottsága a szakmai szabályozó dokumentumok által (Szűcs–Fejes, 2024).

A "kik az önkéntesek?" kérdésre 5 lehetséges "önkéntestípus" a válasza: felsőoktatási hallgatók, külföldi önkéntesek, nyugdíjaskorú önkéntesek, CSR (vállalati felelősségvállalás) programok, illetve az iskolai közösségi szolgálat keretében önkénteskedő középiskolások (IKSZ-esek). Ezek közül kiemelten szó esett a felsőoktatási hallgatók rekrutációjáról, hiszen ők a "legkönnyebb" célközönsége a tanodáknak a tanévhez való illeszkedés szempontjából, illetve nekik lehet a legvonzóbb ez a fajta önkénteskedés, hiszen számukra több hasznos hozadéka is van a tanodai közegben való munkának, főleg a pedagógusjelöltek és a segítő hivatásra készülők esetében (Szűcs–Fejes, 2024). Az ő bevonásukra van több, jól dokumentált gyakorlat is: például a hallgatók nem csak önkéntesekként segíthetik a tanodai munkát, bizonyos képzésekbe beágyazva, szakmai gyakorlat formájában is megjelenhet a részvételük egy-egy tanodai programban (Lencse 2016; Szűcs, 2016; Szűcs–Fejes–Mutier, 2024). 

Szűcs felhívta a figyelmet arra, hogy az önkéntességnek a tanodai önkéntesek szempontjából számos haszna van, mint például a társadalmi felelősségvállalással kapcsolatos motivációk, illetve a közösségi élmény megélése, a karrierdöntések támogatása, szakmai tapasztalatok és referenciák gyűjtése. A felsoroltak mellett a pedagógusjelöltek és a segítő hivatásra készülők esetében a tanodai önkéntesség olyan további hasznairól is beszélt, mint az ún. valóságsokk korai megtapasztalása egy biztonságos, támogató közegben, olyan szakmai fejlődésről, mely innovatív módszertanokat és önreflexív szemléletet foglal magában, beszélhetünk arról, hogy a hallgatóknak lehetősége nyílik olyan célcsoporttal dolgozni, amilyennel a jellemző gyakorlóiskolákban, gyakorlóhelyeken nem találkozhatnak, továbbá fontos megemlíteni a nézőpontváltást mint a tanodai munka hozadékát, azaz az etnikai és/vagy gazdasági vonatkozású sztereotípiák felszámolását (Szűcs–Fejes, 2024). Szűcs a tanodák szempontjából is felsorolta az önkéntesség hasznait: elsőként a kapacitásnövelést emelte ki mennyiségi és minőségi szempontokból, ugyanakkor megjegyezte, hogy az olyan forrás- és kapacitáshiányra adott válaszok, mint az önkéntesszervezés és adománygyűjtés, újabb kapacitáshiányt hoznak létre a tanodák számára. Az önkéntesek bevonása a tanodai életbe továbbá a könnyű munkaerő-utánpótlást (már kipróbált és bevált munkaerővel) és a heterogénebb tanodai közösségek kialakítását is biztosítja. 

Hallhattuk még a tanodai önkéntesség megerősítésének két hogyanját: ez lehetséges egyrészt az önkénteskoordináció megerősítésével, hatékonyságának növelésével (toborzás, bevonás, önkéntesek megtartása), másrészt az önkéntesek és az ő munkájuk támogatásával, az ő hatékonyságuk növelésével. Szűcs azzal zárta előadását, hogy elmondta, milyen vállalásai vannak a TanodaPlatformnak a tanodai önkéntesség megerősítésének érdekében az elkövetkező periódusra nézve. Szeretnék bevonni az önkénteseket is a szakmai műhelyekbe és módszertani képzésekbe a kapcsolatépítés és a szakmai fejlődésük érdekében. A tanodákat szervezetfejlesztéssel támogatnák ebben (az önkénteskoordináció megerősítésével/fejlesztésével) – mint ahogyan a szóban forgó szakmai műhely programelemei is hivatottak voltak ezt tenni. Emellett a kommunikációs elemek kidolgozásában/szerkesztésében is figyelni fognak az önkéntesek bevonására, azonfelül az önkéntesekre mint olvasóközönségre is számítanak (pl. TanodaPlatform hírlevél, a tanodai program szélesebb körű bemutatása, a tanodapedagógusi szerepkör vonzóbbá tétele).

Önkéntes-koordinátor és önkéntesek

A szakmai műhely tudományos táptalaját biztosító Önkéntes Szemle főszerkesztője, Dr. Bartal Anna Mária előadása volt a második az eseményen, mely a tematikus lapszám egy másik cikkét vette alapul ("Gúzsba kötve táncolni" – Helyzetkép a hazai önkéntes alszektorról az Önkéntes Szemle 2021–2023 tanulmányai és esettanulmányai alapján). Az aktuális tanodai önkéntesség helyzetképéből két hangsúlyosabb elem került az előadás nagyítója alá, melyeknek a megértése segíthet megerősíteni, optimalizálni a tanodai önkéntességet. Bartal elsőre az önkénteskoordinátori szerepet taglalta, előbb arról beszélt, hogy hogyan is válik valakiből önkénteskoordinátor. Ennek 3 módját állapítják meg a 2024-es kutatásban, skálázva ezek a következők: elvállalt önkénteskoordinátori feladatok plusz feladatként a szervezetben, tudatosabb folyamat során kialakított/kialakult önkénteskoordinátori szerepkör, illetve meghirdetett önkénteskoordinátori pozíció (ez utóbbit teljesen elkülönített, többrétegű munkaterületi egységnek tekintik már). Ezután az önkénteskoordinátori szerepkör négy típusát különítette el Bartal, melyek igazából igazodnak a fenti koordinátori pozíciók kialakulásának módjához, ha nem egyenesen arányosak azzal: annál tervezettebb és tudatosabb (ennek megfelelően pedig fenntarthatóbb és jobban működő) az önkénteskoordináció egy szervezetben, minél jobban körül van határolva, és minél jobban strukturálva, definiálva van (elemeire lebontva) az azt elvégzendő önkénteskoordinátori szerepkör, esetleg van arra is emberi erőforrás, hogy kisebb önkénteskoordinátori feladatokat ki lehessen delegálni (Bartal és mtsai, 2024).

A tanodai önkéntesség második vizsgált pillére maga az önkéntes volt. Bartal itt behozta a generációs kérdést az önkéntességbe (Hustinx–Lammertyn 2003) két önkéntes típusba kategorizálva a generációkat: megkülönböztette a kollektív stílusú önkéntest a reflexív stílusú önkéntestől. A generációs megközelítésben a kollektív stílusú önkéntesekre, akik a baby-boomerek és az X-generáció, jellemző a szervezeti lojalitás, rendszeresség, a közösségi elköteleződés, illetve számukra az önkéntesség munkát jelent. A reflektív stílusú önkéntesek, akik inkább az Y, Z generáció tagjai, olyan karakterjegyek tulajdonosai, mint az énközpontúság, epizodikusság (időszakosság), időleges elköteleződés, illetve számukra az önkéntesség inkább élmény, ők a "forgóajtó" önkéntesek (Bartal és mtsai, 2024). Ezzel a generációs perspektívával vizsgálta újra Bartal a 2010-es A magyar önkéntesek motivációi c. kutatásának eredményeit, melyek hasonló mintázatot adtak a magyar önkéntespopulációra is: a fiatalabb önkéntesek a közösségi élményekért, elismertségért, míg az idősebb önkéntesek altruista módon egy társadalmi ügy melletti elköteleződés végett önkénteskedtek. (Bartal–Kmetty, 2010). Ezek tükrében felvetődött a kérdés, hogy mihez tud kezdeni a tanoda az epizodikus önkéntességgel? Ki lehet-e használni ezt az önkéntestípust abban az állandóságot igénylő munkában, amit a tanoda végez?  

Bartal az epizodikus önkéntesek alkalmazását a tanodákra szabott irányelvek mentén látja működőképesnek, melyek csakis egy jól megtervezett, részletekkel számoló önkénteskoordinációból indulhatnak ki. A részletek alatt olyan praktikákat javasolt, mint az önkéntesekkel való szerződéskötés, pontos felvilágosítás az önkéntes munka jellegéről és feltételeiről (ennek dokumentálása), a kilépési szándékot követő kilépési folyamatról való tájékoztatás (ennek kidolgozása) vagy akár az azzal való számvetés, hogy az önkéntes esetleg nem lesz alkalmas az eredetileg kijelölt feladat elvégzéséhez, ilyen esetben kaphasson más feladatot ("ne veszítsünk el önkéntest"). Ami még egy érdekes és igen hasznosnak tűnő javaslat, amivel talán vonzóbbá is lehet tenni az önkéntességet, vagy támogatókat lehet megszólítani, az a tanodák gazdasági hasznának kiemelése, vagyis az önkéntesek munkaóráinak forintosítása. Mennyi a pénzbeli értéke egy önkéntes munkájának? 

Tehát Bartal arra hívja fel a figyelmet, hogy az önkéntesekkel való mindennemű munkát, az önkéntes egész tanodai életútját (a toborzást, kiválasztást, bevonást/az önkéntes képzését, foglalkoztatását, motiválását/mentorálását, az önkéntes elismerését/jutalmazását, majd végül a kilépését) alapos tervezés kell megelőzze. Ez az önkénteskoordinációs stratégia pedig a tanoda profiljára kell legyen szabva. Minél több, annál jobb. Az előadás zárásaként bemutatásra került a Önkéntes-koordinátor honlap, mely az önkénteskoordinátorok munkájának támogatására jött létre. 

Önkénteskoordináció – ki, hogy csinálja?

Mutier Uszáma és Steigler Anett (Motiváció Műhely) facilitásával két csoportban tapasztalatmegosztó beszélgetésben vehettek részt a különböző tanodák képviselői. Az információcsere alatt elkészült egy-egy vizuális anyag, mely tartalmazta a tanodák közös tudását. 

Az egyik csoport a munkatárs és az önkéntes szerepköröket definiálta halmazábrával. Milyen feladataik vannak külön-külön ezeknek a szereplőknek, és melyek a közös feladatok? A halmazok közös metszetébe sok olyan tevékenység került, ami kontakt időt jelent a tanodába járó gyerekekkel, legyen az tanulás, foglalkozás lebonyolítása, játék, esetleg a gyerekek kísérése. Az önkéntesek feladatainak jó háromnegyede került ide. A munkatársak feladatainak a fele volt látható ebben a közös metszetben.  

A második csoport azt a feladatot kapta, hogy írja fel, hogyan történik a tanodájában az önkéntesek szakmai támogatása? A Láthatatlan Tanodánál, a Csodaműhely Egyesületnél és a Motiváció Tanodákban az önkénteseknek kötelező szakmai képzéseket tartanak (van, ahol ez a felvételihez tartozik), előbbi kettőnél nagy hangsúly van fektetve a csapatépítésre is online és offline (néhol tematikus) önkéntes találkozókkal, vagy akár többnapos elvonulással. Van, ahol a szakmai fejlődésük érdekében az önkéntesek kapnak egy mentort, aki támogatja őket a tanodai tevékenységek során (pl. A Motiváció Tanodákban vagy a Csodaműhelynél). A Kompániában időt szánnak a nap elején és a nap végén egyaránt egy rövid beszélgetésre (mi várható aznap, illetve hogyan telt a nap, hogyan érezte magát az önkéntes, milyen visszajelzései vannak). 

Mit is kell csináljon egy önkénteskoordinátor?

A második workshopot Csordás Izabella coach és szervezetfejlesztő tartotta önkéntesmanagement és tanácsadás témában. Ennek a tréningnek az volt a célja, hogy a résztvevők olyan alkalmazható tudást kapjanak, amellyel saját tanodáikban növelhetik az önkénteskoordináció hatékonyságát az emberi erőforrások megtervezésével, támogatásával. Már rögtön a legelején két fontos "önkéntesmegtartó titkot" árult el Csordás: tapasztalatai szerint a fejlődési lehetőség az, ami a legjobban fenntartja az önkéntesek motivációját, illetve az önkéntesek elismerése és a velük való kapcsolódás kulcsfontosságú a elköteleződésükhöz a szervezethez/tanodához. Egy pár "hova állsz?" tételmondat után (a résztvevőket megmozgató játék), Csordás az önkénteskoordinátorok "3 sapkájáról", azaz 3 nagyobb feladatköréről beszélt: az adminisztrációról (szerződéskötés, szerződés megszűnése), a stratégiáról (belső és külső marketing, önkéntespozíciók azonosítása, azaz milyen feladatra kell önkéntes, ha már van önkéntes, akkor az ő tudását mire/hogyan lehet a legjobban felhasználni?) és a HR-es tevékenységekről (toborzás, bevezető képzés, folyamatos képzés, önkéntesek elismerése, csapatépítés).  

A továbbiakban csoportokban választottak a résztvevők egy feladatkört a három közül, és három kérdést fogalmaztak meg azzal kapcsolatban. A workshop hátralevő részében ezekre és hasonló kérdésekre érkeztek válaszok. Pár példa/tipp: mit kell tartalmazzon az önkéntesszerződés? (munkaköri leírás, elvárások, mit vállal, házirend, kilépési procedúra stb.), hogyan és mibe lehet még bevonni az önkéntest (hogy érezze, szükség van rá)?, hogyan legyen transzparens a rendszer? (mutassuk a számokat!), milyen HR-es forrásokra támaszkodhat az önkénteskoordinátor? (saját elképzeléseire, a meglévő önkéntesek tippjeire, építő kritikáira, a már kialakított struktúrára). 

Összegzés: ma a tanodai önkéntesség 

Összehasonlítva a 2015-ben önkéntes témában megszervezett szakmai műhely főbb témáit, gondolatait, kérdéseit, a tanodák akkori problémáit a mostani műhelyen elhangzottakkal, olybá tűnik, hogy sokkal kidolgozottabb, sokrétűbb a tanodák önkénteskoordinációja, és az ezzel kapcsolatos kérdések is inkább technikai jellegűek voltak. Ugyanakkor a nehézségek megmaradtak. Az olyanok, mint az önkéntesekkel való kapacitáshiány-pótlás és az emiatt keletkező újabb kapacitáshiány (lásd az önkénteskoordinátor különálló szerepkörének a megjelenése/fontossága a tanodában), az önkéntes munka színvonalának nyomonkövetése, fenntartása (a különböző képzések biztosítása) vagy a fluktuáció (az epizodikus önkéntesség). Lehet, hogy utóbbi fokozódott? Szóval a nehézségek megmaradtak, de a 2024-es Tanodai önkéntesség c. szakmai műhely egyértelműen arról szólt, hogy a már nagyon jól ismert nehézségeket hogyan lehet jobban menedzselni egy tudatosabb, jobban megtervezett, a szervezet igényeire szabott önkénteskoordinációval.  

Felhasznált irodalom

Bartal Anna Mária – Kmetty Zoltán (2010): A magyar önkéntesek motivációi – a Magyar Önkéntes Motivációs Kérdőív sztenderdizálásának eredményei alapján. In. Civil Szemle, 2011.4. 7-30.

Bartal Anna Mária – Dorner László – Fényes Hajnalka – Nagy Réka – Perpék Éva (2024): "Gúzsba kötve táncolni" – Helyzetkép a hazai önkéntes alszektorról az Önkéntes Szemle (2021–2023) tanulmányai és esettanulmányai alapján. In. Önkéntes Szemle, 4.1. sz. 2024. 

Hustinx, L. – Lammertyn, F. (2003): Collective and Reflexive Styles of Volunteering: A Sociological Modernization Perspective. In. VOLUNTAS: International Journal of Voluntary and Nonprofit Organizations 14, pp. 167–187.

Lencse Máté (2016): Önkéntesekre alapozott tanoda. In. Fejes József Balázs – Lencse Máté – Szűcs Norbert (szerk.): Mire jó a tanoda? A TanodaPlatform keretében összegyűjtött innovációk, kutatások, történetek. Szeged: Motiváció Oktatási Egyesület, pp. 41-45. 

Szűcs Norbert (2016): Hallgatói Mentorprogram tanodai keretek között. In. Fejes József Balázs – Lencse Máté – Szűcs Norbert (szerk.): Mire jó a tanoda? A TanodaPlatform keretében összegyűjtött innovációk, kutatások, történetek. Szeged: Motiváció Oktatási Egyesület, pp. 46-58.

Szűcs Norbert – Fejes József (2024): A tanodák működése és a tanodai önkéntesség keretei. In. Önkéntes Szemle 4.1. sz. 2024.

Szűcs Norbert – Fejes József – Mutier Uszáma (2024): Az önkéntesek szerepe a Motiváció tanodák működésében. In. Önkéntes Szemle 4.1. sz. 2024. 

Fotók: Kicsi Bálint, Motiváció Műhely