Muri Emese: Kompetenciafejlesztés a vitamódszer segítségével

Alapvető elvárás, hogy a magyar nyelv és irodalom tantárgyon belül a tanulóknak magukévá kell tenni az érvelés technikáját. A kérdés azonban az, hogy hogyan dolgozzák fel ezt a témakört: kizárólag elméletben (tankönyvből) vagy a gyakorlatban is (például a disputa módszerével).

A szerző egyetemi hallgató.

 

Kutatások bizonyítják (pl. a PISA-vizsgálatok), hogy hazánkban a diákok többsége nehezen tud elszakadni a konvergens gondolkodástól, így nem minden esetben tudják a már meglévő tudásukat megfelelően alkalmazni a hétköznapi helyzetekben. A XXI. század a kompetenciaalapú oktatásra helyezi a hangsúlyt, mivel fontos, hogy a közintézményekben tanult elméleti ismereteket a gyakorlatban (bármilyen élethelyzetben) is tudják alkalmazni a tanulók.

Úgy gondolom, hogy a disputa egy olyan módszer, melynek aktív jelenléte (elsősorban a közintézményekben) nagyon jól elősegíthetné a fiatalok kulturális eszköztudásának kibontakozását és annak fejlesztését. A vitakultúra fejlesztése rendkívül értékes kompetenciák elsajátításával jár, melyekből a diákok az iskolán belül és azon kívül is sokat profitálhatnak. Azt gondolom, maga a vitakultúra beépíthető és „beépítésre méltó” a középiskolai tananyag tartalmi elemei közé.

 

Melyek azok a kompetenciák, amelyek a vita által jól fejleszthetőek?1

Nyilvános beszéd- és kommunikációs készségek

A disputa - azáltal, hogy minden egyes csapattagnak 5-6 perces önálló szónoklatokat kell tartania - segít abban, hogy a fiatalok a nyilvános beszéd okozta félelmeiket legyőzzék. Minél több vitában vesznek részt a tanulók, annál jobban nő a rutinjuk a nagy közönség előtt előadott beszédek megtartásában, s a sokat tapasztalt vitázóknak már nem jelenthet gondot a közönség. A másik jelentős fejlődést a kommunikáció terén érik el a résztvevők. Egyfelől vitáról vitára gyarapszik a diákok szókészlete és kifejezésmódja, másfelől pedig gyakorlatban tapasztalják a kohézió és a koherencia fogalmát, melyet később alkalmazni tudnak különböző szövegek felépítésében. A diákok megtanulják a kommunikációs tartalmat időben strukturálni - kitölteni, érzékelni és felhasználni az adott időegységet mondandójuk közlésére (koncentráltan, a lényegre összpontosítva fejezik ki magukat).

Érvelési készségek

A gyerekek elsajátítják a viták alkalmával az „érvelés mesterségét”. A fiatalok a foglalkozások során megtanulják, hogy mitől érv egy érv (mikor van jól felépítve), és elsajátítják a félrevezetési technikákat is. Ez utóbbit természetesen nem azért teszik, hogy ők egy vita során majd téves érvekkel próbálják megtéveszteni a másik csapatot (nem csalni tanítjuk őket). Azért van szükség arra, hogy ismerjék a megtévesztések fajtáit, hogy egy vita alkalmával (például az ellenfél csapat egy strómannal él), ne hagyják magukat félrevezetni, és észrevételeiket jelezzék a vitát bírálóknak. Elsajátítják az érvelés számos technikáját, s ezt temérdek területen alkalmazhatják majd az életben is (például állásinterjúknál, panaszok bejelentésénél).

 

  

Vitaórán (Miskolci Egyetem Tanárképző Intézet, 2009. február)

 

Kritikus gondolkodás

A vitában részt vevő egyéneknek szükségük van kritikus gondolkodásra. Nagyon fontos szerepet játszik az, hogy a vitában kritikusan tudják értékelni saját csapatuk és a másik csapat érveit, mert ezáltal megtanulnak releváns kérdéseket intézni a másik csapat felé, és erre releváns válaszokat is várnak el a másik féltől. Ezek mellett a vitázók megtanulják a csapatok által felhozott különböző bizonyítékokat strukturálni és értékelni. A tanulók több szempont alapján figyelik meg az ellenfél csapat érveit, emellett megpróbálják átlátni a saját- és az ellenfél csapat gondolkodási stratégiáit, a vita menetét.

Kutatási készségek, kritikai forráskezelés

Mivel a vitatémák nagy része jelentős felkészülést és utánajárást igényel, ezért a vitaórák kitérnek a forráskeresésre és a források értékelésére. Több szempontot figyelembe kell vennünk, ha hiteles forrásokból szeretnénk felkészülni a vitára. Figyelnünk kell arra, hogy ne legyen a forrásunk elavult (például ne hozzunk fel 40-50 éves statisztikákat, amennyiben léteznek aktuálisabb adatok a témában), és mindig az adott témában szakértő emberre hivatkozzunk. Kiemelendő hozadék, hogy a képzés során a fiatalok megtanulnak hiteles forrásokkal dolgozni.

 

  

Konzultáció (Disputabajnokság Miskolcon, 2009. március 12.)

 

Értő figyelem

Hosszas figyelemmel kell végigkísérni a csapatoknak a vitát. Nagy hangsúlyt kell fektetni az ellenfél érveinek megértésére, hogy a csapat hatásos ellenérvekkel tudjon visszavágni. A csapatoknak el kell mélyedniük egymás érvrendszerében, emellett pedig nem szólhatnak bele a másik csapat szónoklatába. Ki kell várniuk azt az időkeretet, amely mindkét csapatnak jár a vita során. Ez olyan fontos készségeket fejleszt, mint az empátia és a türelem.

Csoportmunka

A viták többségében mindkét oldalon 2-3 fős csapatot alkotnak a résztvevők. Az eredményes munka érdekében a vitázóknak együtt kell működni a csapattársakkal (és a trénerrel). Részfeladatként megbeszélhetik a felkészülés során, hogy ki néz utána egy-egy adott blokknak. A vita alatt fontos, hogy ne az egyéni teljesítményen legyen a hangsúly, inkább az együttműködés és a kommunikáció kerüljön előtérbe. A csapattagoknak a csapat produktivitására kell koncentrálniuk.

 

    

Érvelés (Disputabajnokság Miskolcon, 2009. március 12.)

 

Önbizalom

Az érvelés technikájának elsajátítása, a vitatémákban való jártasság, valamint a folyamatosan gyakorolt nyilvános megszólalások képessé teszik a résztvevőket arra, hogy félelmeiket legyőzzék és bízzanak magukban. A disputa lehetőséget teremt a fiataloknak arra, hogy magabiztosabban szerepeljenek szónoklás közben, vagy éppen kiálljanak magukért egy adott szituációban (ne reagáljanak passzívan egy agresszív megnyilvánulásra, hanem asszertívan próbálják elintézni az ügyet).

Tolerancia

A tolerancia nagyon fontos fogalom. A demokráciának alapvető eleme, hogy toleránsak legyünk egymáshoz, de a gyakorlat sajnos sok esetben nem ezt tükrözi. Ezért rendkívül fontos, hogy a fiatalok megtanulják elfogadni mások gondolkodását, véleményét, másságát. A vita módszere ehhez is elvezet.

 

  

A vitatéma felvezetése (Disputabajnokság Miskolcon, 2009. március 12.)

 

Nyitottság az újra

A konvergens és divergens gondolkodás – a feladatmegoldások alkalmával előtérbe kerülő gondolkodási módok két meghatározó típusa. A konvergens gondolkodásmód lényege, hogy egy gondolatmenetre egy már bevált feladatmegoldási stratégia létezik. A divergens gondolkodás alapja pedig, hogy minél több megoldási irányból próbáljuk megközelíteni a feladatot. Az iskolai tanítási-tanulási folyamatban a divergens gondolkodásra nagyon kevés lehetősége van a diákoknak, hiszen a legtöbbször a konvergens gondolkodást várják el tőlünk a tanárok. Az optimális az lenne, hogy mind a kettő gondolkodási móddal tudjanak élni a tanulók.2

A vita ideális eszköznek látszik arra a célra, hogy a fiatalok divergens gondolkodását kibontakoztassa, mivel a diákoknak egy adott vitatémát sok-sok aspektusból kell boncolgatni s végül az általuk felépített stratégiájuknak a legmegfelelőbbet kell kiválasztaniuk egy adott vita alkalmával. A kutatásban, a forráskeresésben is fontossá válik, hogy rugaszkodjanak el a pontos tételcímtől, s minél szélesebb körben próbáljanak meg feldolgozni egy adott vitaanyagot. Így a vita hatékonyan hozzájárulhat a divergens gondolkodásmód kialakításához.

Metakommunikáció

 „Beszédünk fontos része a megnyilatkozásainknak, de nem az egyetlen módja a közlésnek. A közvetlen emberi kommunikációban a megjelenés, a kinémák, a hangadás, az artikulációs mód legalább olyan fontos, mint szavaink. A szónok személyiségével, beszédével és tudásával hat a közönségre.”3

Egy versenyvita során valóban nagyon fontos, hogy mondanivalónkat ne csak „felolvassuk”, hanem megfelelően elő is tudjuk adni azt a publikumnak. Az előadás fontos elemei közé tartozik a „megjelenés, az arckifejezés, a testtartás, a tekintet, a gesztus, a hang és a kiejtés”4. Amennyiben az előbb említetteket képesek vagyunk kordában tartani, akkor nagy valószínűséggel a bírák és a nézőközönség is figyelemmel végig tudják kísérni az általunk tartott szónoklatot, és megértik a benne elhangzottakat. 

Montágh Imre Figyelem vagy fegyelem?! című könyvében számos feladatot, játékot találhatunk az előadásmód fent említett elemeinek fejlesztésére, gyakorlására, melyeket a vitaórákba is hatékonyan beépíthetünk.5

 

  

Vita közben (Disputabajnokság Miskolcon, 2009. március 12.)

 

Meggyőzés

Egy vita alkalmával fontos a résztvevők számára, hogy meg tudják győzni a hallgatóságot az érveik valóságáról, hitelességéről. Mitől lesz egy érv meggyőző? Ha egy meggyőzőnek hitt érvvel találkozunk a vita során, akkor azt gondolkodás nélkül elfogadjuk vagy elgondolkodunk rajta? Richard Petty és John Cacioppo elképzelése szerint (feldolgozási valószínűség-modell), ha egy adott téma releváns és fontos a számunkra, akkor mélyen elgondolkozunk az elhangzott érven. Melyek azok a tényezők, amelyek meghatározzák a meggyőzést célzó közlés hatékonyságát? A kommunikáció forrása (ki mondja?), a kommunikáció természete (mit mond?) és a közlés befogadójának sajátosságai (kinek mondja?)6

Ha egy vitában részt veszünk, érdekünk, hogy minél színesebb és minél meggyőzőbb érveket vetítsünk a másik csapat számára. A másik oldalról azonban minden egyes alkalommal el kell mélyednünk az ellenfél csapat érveiben. Így tehát a vita láthatóan két dologra is megtanít: egyrészről meggyőzően és hitelesen előadni, másrészről pedig arra, hogy nem minden esetben van igaza egy meggyőző előadónak. 

Önismeret, empátia

Szép feladat, hogy megismerjük önmagunkat és vitapartnerünket. Minden esetben türelmesnek és megértőnek kell lennünk a társunkkal. Ez nemes és nagylelkű gesztus, mely emberségre és segítőkészségre nevel.

Médiakritika 

A médiában láthatunk, hallhatunk különböző nyilvános vitákat, szónoklatokat. Ha valaki tanulta a nyilvános beszédet, a szónoklást, a vita szabályait és a különböző megtévesztési technikákat (az érveléseken belül), akkor nehezebb lesz félrevezetni őt, mivel ismeri ezeket a módszereket.

 

  

A közönség (Disputabajnokság Miskolcon, 2009. március 12.)

 

Beépíthető-e a vita módszertana a közoktatásba?

Minden iskolában helye lenne a vitázás (a disputa) alaposabb és gyakorlatorientáltabb megismertetésének. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy a Nemzeti alaptantervben számos műveltségi területnek a követelményeként jelenik meg a vitát felépítő elemek javarésze.

A NAT minden képzési szakasz számára meghatározza, hogy milyen kompetenciákat kell elsősorban fejleszteni az adott évfolyamokon, az adott műveltségi területen belül. Ezek a kompetenciák a vitázás folyamataiban rendkívül jól elsajátíthatók. 

Példák7

„Beszédpartnerrel való együttműködés, érvelés, cáfolás, érvek felkutatása, rendszerezése, álláspont kialakítása…” 

„Képesség kommunikációs zavarok, konfliktusok felismerésére és feloldására, manipulációs szándékok, téves ítéletek felismerése, elutasítása…” 

„Az összefoglalás eljárásainak alkalmazása, például lényegkiemelés, adatok rendszerezése, álláspontok elkülönítése, időrend követése…”

„A meggyőzés képessége, kulturált vitakészség különböző kommunikációs szinteken, az önkontroll képessége…”

„A vitamódszer alkalmazása az oktatásban segíti a NAT alapelveinek megvalósulását és a közös követelmények érvényesülését. A NAT műveltségi területei közül az Anyanyelv és irodalom, az Élő idegen nyelv, az Ember és társadalom, az Ember és természet, a Földünk és környezetünk, az Informatika, valamint az Életvitel és gyakorlati ismeretek kívánja meg, illetve teszi lehetővé az érvelési technikák, a vitamódszer alkalmazását.”8

Alapvető elvárás, hogy a magyar nyelv és irodalom tantárgyon belül a tanulóknak magukévá kell tenni az érvelés technikáját. A kérdés azonban az, hogy hogyan dolgozzák fel ezt a témakört: kizárólag elméletben (tankönyvből) vagy a gyakorlatban is (például a disputa módszerével). A tanulók és a pedagógusok – az anyanyelv és irodalom műveltségi területen kívül – vélhetően az ember és társadalom műveltségi terület tantárgyain belül tudják a legjobban kamatoztatni a vitamódszer használatát, mivel ez a terület kifejezetten megköveteli az érvelés, a cáfolás és a kritikus gondolkodás alkalmazásait. Ez a témakör széles horizontot ölel át, és tárgykörei nincsenek tudományterületekhez kötve, így könnyen belátható, hogy ez az a hely, ahol a legjobban kitűnik az, ha a tanóra résztvevői a vitakultúrában jártasak.9

A vitamódszer elsajátítása és alkalmazása a tanulóknak nagy segítséget nyújthat a tananyag megértésében, feldolgozásában. A tanároknak is hasznos a disputa módszerének a praktikus ismerete, hiszen ennek segítségével könnyebben és hatékonyabban valósíthatják meg a NAT által előírt követelményeket. (Ehhez persze érdemes az osztályok 12-16 fős csoportokra bontása, hogy ne legyenek passzív szereplők a háttérben.) Egy-egy vita akár életre szóló élményt nyújthat a fiataloknak, és segítheti őket az életben való érvényesüléshez. Saját tapasztalataimból kiindulva már egy 30 órás vitatréning is jelentősen hozzájárul a résztvevők kompetenciáinak fejlődéséhez. Mivel tehát a vitakultúrának nagy szerepe van/lehet személyiségünk-, készségeink és képességeink fejlesztésében, ezért nagyobb hangsúlyt kellene fektetni a disputa közoktatásban való megismertetésére és gyakorlatára.

Léteznek olyan általános iskolák, ahol a vita elsajátítását beépítették a helyi pedagógiai programba, s ilyenkor az osztályfőnöki órák keretein belül saját óraszámot nyújtanak a technika elsajátítása és gyakorlása érdekében. Néhány felsőoktatási intézményben is lehet esély arra, hogy a fiatalok beépítsék tanrendjükbe a disputát.10

Ezek a kezdeményezések is azt mutatják, hogy van erre társadalmi és életkori sajátosságokból fakadó igény. Magyarországon gyakori, hogy a közintézmények nem biztosítanak elegendő (és megfelelő) teret a disputának. Így a polgári életben találkozhatunk különböző civil szervezetekkel, akik fontosnak tartják, és foglalkoznak a vitakultúra fejlesztésével. Számos korosztályt bevonnak a programjaikba, hogy egyre szélesebb körben legyen elterjedtebb az országban a vita módszertana és gyakorlata.

• 1. A kompetenciák felsorolása a következő tanulmányokon alapul. Takács Viktória: A vitát is tanulni kell. Család, Gyermek, Ifjúság, 2010/2, 49-52. p. és Galambos R. – Grohe A. – Kiss L. – Mikó G. – Takács V. – Vajnai V. (szerk.): Dilemma, Disputa, Demokrácia. Kézikönyv a vitakultúra fejlesztéséhez. DIA, Tatabánya, Alfadat-Press Nyomdaipari Kft., 2010, 208 p. 
• 2. Balogh László: A tanulók egyéni tanulási módszerei fejlesztésének pszichológiai háttere. In: Balogh László – Tóth László (szerk.): Fejezetek a pedagógiai pszichológia köréből. Budapest, Neumann Kht., 2005. http://mek.oszk.hu/04600/04669/html/balogh_pedpszich0026/balogh_pedpszic...
• 3. Montágh Imre: Figyelem vagy fegyelem?! Budapest, Holnap Kiadó, 1996, 63. p. 
• 4. Uo. 63-73. p.
• 5. Montágh Imre: Figyelem vagy fegyelem?! Budapest, Holnap Kiadó, 1996, 135 p.
• 6. Elliot Aronson: A társas lény, Budapest, KJK-KERSZÖV Jogi és Üzleti Kiadó Kft, 2004, 86-86.p. 
• 7. Hunya Márta: A vitakultúra és a magyar oktatás I. Új Pedagógiai Szemle, 2002. szeptember, http://www.ofi.hu/tudastar/hunya-marta-vitakultura
• 8. Uo.
• 9. Uo.
• 10. Hunya Márta: A vitakultúra fejlesztésének lehetőségei és új eszközei. SCALE kutatásfejlesztési program. Budapest, SZÁMALK Kiadó,  2002, 10-11.p.