Bak Zsófia: A Várhegyi György-díj 10 éve

Az Alapítványi és Magániskolák Egyesülete 2000. áprilisi közgyűlésén arról döntött, hogy a szabad iskolák fennmaradásának, szakmai és szervezeti fejlődésének támogatására alapítványt hoz létre. Az alapítványt Várhegyi György szociológusról, az egyesület alapító elnökéről nevezte el, akire barátja és kollégája, Liskó Ilona így emlékezett: „1922. december 18.-án született a magyar oktatásszociológia »nagy öregje«, aki 76 éves korában bekövetkezett haláláig fiatal maradt. Képzettségét tekintve történelemtanár volt, és ha nem a szocializmusban éli le felnőtt éveit, valószínűleg politikus lett volna. Erre a pályára készült a MADISZ-ban, és erre predesztinálta nyitottsága, érdeklődése, igazságérzete és szolidaritása a szegényekkel, a gyengékkel és az elesettekkel. Azért nem lett politikus, mert annak a generációnak a tagja volt, amelyik számára 1956 keserű tapasztalata nyilvánvalóvá tette, hogy nyílt és tisztességes politizálásra itt és most nincs esély.

Várhegyi GyörgyElőbb tanított, majd szociológiai kutatásokba kezdett, mihelyt lehetett. Már 1963-ban tanulmányt írt a gyerekközösségekről, 1971-ben Gazsó Ferenccel és Pataki Ferenccel könyvet írt a budapesti diákok életmódjáról és Tánczos Gáborral, Ferge Zsuzsával együtt társszerzője volt annak az 1972-ben megjelent munkának, amelyik elsőként tudósított őszintén a pedagógusok helyzetéről. Ettől kezdve előbb a Fővárosi Pedagógiai Intézetben, később pedig az Oktatáskutató Intézetben számos oktatásszociológiai kutatást végzett.

Kutatásai során mindvégig az iskolák belső világa, a tanárok és a gyerekek viszonya, és a hátrányos helyzetű gyerekek oktatásának problémái érdekelték. A szakmunkástanulók, az állami gondozottak, a cigány gyerekek és az iskolába nehezen beilleszkedő gyerekek helyzetét kutatta. Írásait a társadalmi egyenlőtlenségek és igazságtalanságok feltárása és az ezeket leleplező hamis ideológiák kritikája jellemezte. Fontosnak tartotta, hogy megismerje és mások számára is megismerhetővé tegye a valóságos társadalmi folyamatokat. Kutatási eredményeit összefoglaló írásaival az oktatáspolitikusok és a pedagógusok szemléletét akarta formálni. Meggyőződése volt, hogy a szegénység átörökítésének megakadályozásában az esélyegyenlőség biztosításával az oktatásnak kulcsszerepet kell vállalnia.

Várhegyi György soha nem lett »professzionális« szociológus. Bár kérdőíveket szerkesztett és összefüggéseket számolt, igazán a terepmunkát szerette, amikor személyesen győződhetett meg a tényekről. Jobban hit a szónak, mint a számoknak, mindig a táblázatok mögött rejtőző emberi sorsok érdekelték igazán. Soha nem habozott kilépni a megfigyelő szerepéből, ha igazságtalanságot tapasztalt, és segíteni annak, aki rászorult. A szociológiát a közéleti aktivitás egyik lehetséges formájának tekintette, és idegen maradt tőle a hűvös, tudományos objektivitás.

Nem véletlen, hogy mihelyt a rendszerváltás környékén ismét alkalom nyílt közéleti cselekvésre, azonnal szervezni kezdte az első alapítványi iskolaként bejegyzett Lauder Javne Zsidó Közösségi iskolát, s mihelyt az már megállt a maga lábán, 1992-ben megalapította az Alapítványi és Magániskolák Egyesületét, amelynek haláláig az elnöke volt. A magániskolák szervezésében az oktatásügy demokratizálásának lehetőségét látta, és nagyon fontosnak tartotta, hogy sanyarú pénzügyi feltételeik ellenére is működőképesek maradjanak ezek az alternatív pedagógiai módszereket alkalmazó és az iskoláztatásban a választás lehetőségét bővítő intézmények. Az egyesületi elnökség nem formális megbízatás volt a számára. Örömét lelte ebben a munkában, mert érdekvédelemre adott alkalmat, és emellett lehetővé tette, hogy fiatal, kreatív, dinamikus, új pedagógiai szemléletet képviselő és új módszereket kereső tanárokkal működjön együtt.

Élete utolsó éveiben az egyesületben összegyűjtött tapasztalatai alapján több fontos tanulmányt írt az oktatásügy »magánszektoráról«, előadásokat tartott, és fáradhatatlanul szervezkedett. Nemcsak azért maradt meg 76 évesen is fiatalnak, mert született pedagógusként mindig hangot talált és folyamatosan kapcsolatot tartott az ifjúsággal, hanem azért is, mert egyszerűen nem volt ideje megöregedni.”
 
Az Alapítvány a szabad intézményekkel összefüggő szakmai-emberi teljesítmények elismerésére létrehozta a Várhegyi György Díjat, amelyet minden évben a névadó születésnapjához legközelebb álló szombaton ad át. A díjat a független oktatási intézmények érdekében kifejtett tevékenységért bárki megkaphatja, például az intézmény alapítói, korábbi és jelenlegi tanárai vagy más munkakört betöltő munkatársai, az intézményt fenntartó szervezetekben dolgozók, az intézmény érdekében munkálkodó személyek. A díjra az arra érdemeseket bárki felterjesztheti; odaítéléséről négytagú kuratórium dönt. A kuratórium a díjat évente legfeljebb három élő személynek ítéli oda. (A kuratórium tagjai: Vojnits Imréné Kereszty Zsuzsa, Csongor Anna, Heit Gábor és Bak Zsófia). A Várhegyi György Díjat az időt szimbolizáló iparművészeti alkotás és jelképes pénzösszeg képzi.

A kuratórium a díjra elsősorban azokat a kollegákat javasolja felterjeszteni, akik az elmúlt évtizedben a legtöbbet tették azért, hogy egy szabad oktatási intézmény létrejöjjön, fennmaradjon, szakmai jellegzetességei kialakuljanak.

Személyközpontú, a növendékek egyéni szükségleteihez igazodó szakmai jellegzetességek kifejlesztésében működtek közre a kisgyermekkori, az alap-, középfokú nevelésben vagy a felsőfokú képzésben. Olyan intézmény létrehozásában, fennmaradásában működtek közre, amelynek nevelésfelfogása és gyakorlata elősegíti, hogy a növendékek egyéni szükségleteihez igazodó pedagógia a magyarországi gyakorlatban elterjedjen.

A Várhegyi György Díjra pályázni minden év november 30-ig a jelölt tevékenységének részletes írásos bemutatásával lehet.

Az első díjátadó ünnepség 2000. december 16.-án volt a szentendrei AGY Alkotó Gyermekműhely falai között. Az első díjakat Gádor Anna, a Carl Rogers Személyközpontú Általános Iskola alapító vezetője és néhai B. Kocsis Márta, a debreceni Heinrich Lenzen Korai Fejlesztő Központ alapító vezetője kapta.
A 2001. évi ünnepség helyszíne változatlan, időpontja december 15-ike volt.

Díjazottjai dr. Bibó István, a Sylvester János Protestáns Gimnázium alapító vezetője, Czike Bernadett, a Szabad Iskolákért Alapítvány szakmai vezetője és Fehér Márta, a Közgazdasági Politechnikum tanára voltak.

2002-ben a kuratórium december 21-én adta át a díjakat Krigovszky Annának, a Pesthidegkúti Waldorf Iskola pedagógusának, dr. Sipos Mihálynak, az egri Neumann János Középiskola és Kollégium alapító igazgatójának, az AME társelnökének, illetve Székely Évának, az Esély Kövessi Erzsébet Szakképző Iskola tanárának.

A 2003. évi díjakat december 20.-án, nagy havazás közepette Fonó Erzsébet, a Continuo Zeneiskola alapító igazgatója, Haas Péterné Jutka, a Lauder Óvoda alapító vezetője és Sík Eszter, az AKG egyik alapító tanára vehette át az AGY Iskolában, Szentendrén.

A 2004.-es díjkiosztón, december 18.-án, Várhegyi György 82. születésnapján Horn Györgyöt, az AKG alapító pedagógiai vezetőjét, az AME elnökét,  Mezei Katát a Burattino Iskola igazgatóját és Zaszlavik Jenőt, az AGY Iskolaegyesület alapítóját köszöntötte a Kuratórium elnöke, mint új Várhegyi Díjast.

2005-ben december 17.-én Lencsés Lídia, a Kozármislenyi Alapfokú Művészeti Iskola, az AME Művészeti Tagozatának vezetője, Podolszky Andrea, a Piliscsabai Palánta Általános Iskola munkatársa és Schiff Ágnes, a dunaújvárosi Aranytű Szakiskola alapító igazgatója nyerte el a Kuratóriumtól a díjat, melyre mintegy 15 felterjesztés érkezett.

A 2006-os díjátadó ünnepségre december 16.-án került sor ismét a szentendrei iskolában. Ezen a napon Fógelné Nagy Éva iskolaalapító és -vezető munkásságát méltatta kollégája, Szentessy Éva a tatai Talentum Iskolából;  Némethné Varga Erika, az ajkai Szent-Györgyi Albert Iskolát fenntartó Alapítvány fenntartójáról beszélt Holczinger András igazgató, illetve Szabóné Molnár Monika, az azóta sajnálatos módon megszűnni kényszerült balatonszemesi Beszédjavító Általános Iskola alapító vezetője vehette át a  Díjat annak állandó átadójától, Sövényházy Csillától, Várhegyi György özvegyétől.

A 2007. évi Várhegyi György Díj átadó ünnepsége a cudar időjárási viszonyok miatt 2008. január 5.-ére tevődött át. A helyszín is megváltozott: a ceremóniának a Független Pedagógiai Intézet budai, Frankel Leó utcai székhelye adott otthont hangulatos képkiállítása és könyvesboltja téglafalai között. E változásokon túl pedig a Kuratórium ebben az évben nem 3, hanem 4 díjat ítélt oda a felterjesztések igen magas számára való tekintettel.

Az új helyszínen elsőként Deák Istvánnét, a várpalotai Képesség- és Tehetségfejlesztő Általános Iskola alapító vezetőjét, Győrik Editet, a Belvárosi Tanoda alapítóját, dr. Kristóf Imréné Emőkét, a Sylvester János Protestáns Gimnázium nyugdíjba vonuló gazdasági vezetőjét és Nagy Lajosné Ilit, a miskolci Karrina Szakképző Iskola alapító igazgatóját, az AME szakképző tagozatának vezetőjét tüntette ki a kuratórium.

Győrik Edit munkásságát a Tanoda igazgatója, Gulyás Péter, Kristóf Imrénéét pedig a Sylvester Gimnázium igazgatója, dr. Bibó István méltatta. Pozsgai Attila, Waldorf pedagógus flamenco gitárjával megindítóan szép muzsikát játszott az átadó elején és a végén.

2008. december 20-án adta át a Kuratórium az elő poszthumusz díjat Herczeg Évának, a Kürt Gimnázium alapító igazgatójának, aki haláláig vezette intézményét, és igen nagy űrt hagyott maga után mind az iskolában, mind egyesületünkben. Kollégái méltatták munkásságát, férje pedig átvette a díjat jelképező órát Sövényházy Csillától. Ugyanezen az ünnepségen adott a kuratórium első ízben megosztott díjat is: Erősné Tóth Mártának és Takácsné Laczó Sylviának, akik a csepeli GENIUS Iskola alapítói és vezetői.  Díjat kapott még L. Ritók Nóra, a berettyóújfalusi Igazgyöngy Alapfokú Művészeti Iskola vezetője és Csetneki József, a sárospataki ART-ÉRT Alapfokú Művészeti Iskolát fenntartó alapítvány kuratóriumának elnöke. Ezen a díjátadón is Pozsgai Attila gitározott, és flamenco zenéjével varázsolt ünnepi hangulatot.

A 10. díjátadó ünnepséget 2010. január 9-én rendezte meg a Várhegyi György Alapítvány a Független Pedagógiai Intézetben. Ismét fájdalmas kötelességének tett eleget az Alapítvány kuratóriuma, amikor Szilágyi Kata – a Zöld Kakas Líceum 37 évesen elhunyt igazgatóhelyettese – poszthumusz Várhegyi György Díját testvérének átnyújtotta. Kata jelenlétéről és hiányáról a Kakas igazgatója, Kerényi Mari mondott megindító szavakat.

A 10. díjátadó ünnepség ezután vidámabb hangulatban folytatódott, amikor Csovcsics Erikát, a pécsi Gandhi Gimnázium volt igazgatóját – akiről Pálmainé Dr. Orsós Anna mondott laudációt – tüntette ki munkásságáért a kuratórium.  Dr. Heindl Pétert, többek között a mánfai Collegium Martineum és az AME tanoda tagozatának megalapítóját tanítványa, Rafa-Gyovai Tibor, volt mánfai kollégista méltatta, végül pedig Tajta Gábor, a Belvárosi Tanoda tanára köszöntötte az iskola igazgatóját, Gulyás Pétert, mint a 10. Várhegyi György Díjak egyikének új tulajdonosát. A 10. ünnepség fényét emelte a Geszti Petra vezetésével játszó formáció előadása – aki a Belvárosi Tanodában érettségizett, és a Continuo Zeneiskolában tanult énekelni – György Andrea és Tóth Richárd gitár illetve hegedű kíséretével.

A Várhegyi György Alapítvány Kuratóriuma egy almanach kiadását tűzte ki céljául, melybe a fenti információkat képekkel kiegészítve kívánja közzétenni az alapítvány 10. születésnapja alkalmából. Képek és hivatkozások a http://www.maganiskolak.hu/varhegyi weboldalon találhatók.
 

A szerzőről: