Korai szelekció vagy minőség?
Pygmalion-effektus vagy fejlesztés? Adalékok és értelmezési lehetőségek az iskolarendszer alulteljesítésének és méltányossági mutatóinak összefüggésrendszerében. Asztalos György írása
Felvetődik a kérdés, hogy a belső szegregáció milyen következményekkel járhat.
Jelen dolgozat egy konkrét, mégis tipikusnak tekinthető intézmény országos kompetenciamérési eredményeire épülő esettanulmány. Ugyanakkor segédletnek is felfogható, ha valaki saját iskolájában szeretné vizsgálni, hogy milyen hatással van vagy lehet egy évfolyamon az osztályok közötti jelentős teljesítménybeli különbség az alábbi elemzés modelljét követve.
Vizsgálódásunk tárgya egy kisvárosi, többcélú intézmény, amelyben a vizsgált időszakban megtalálható volt az óvoda, az általános iskola, valamint a hat és a négy évfolyamos gimnáziumi képzés is. A vizsgált tanulók hat évig két párhuzamos általános iskolai osztályban együtt tanultak. Speciális vagy emelt szintű képzés egyikben sem volt, azaz ebben a fejlődési szakaszban szelekció vagy bármilyen alapú elkülönítés nem valósult meg. A hetedik évfolyamon a két közel egyforma teljesítményű osztályból egyazon intézményen belül kialakult egy hat évfolyamos gimnáziumi és egy általános iskolai tanulócsoport, azaz az osztályokat újraszervezték.
Írásomban nem célom pálcát törni azok felett az intézmények felett, amelyekben hasonló szelekció zajlik, hiszen egy kisvárosban, ahol több hasonló intézmény van, természetes a beiskolázásért, a tanulói létszám megtartásáért folyó versengés. Mindenki igyekszik talpon maradni, amire a vizsgált intézményben korábban éppen egy hat évfolyamos gimnáziumi osztály indítását vélték megfelelő választható tanulási útnak, ha úgy tetszik, iskolamarketing-eszköznek.
Felvetődik a kérdés, hogy a belső szegregáció milyen következményekkel járhat.
A hat évfolyamos gimnáziumi osztály beiskolázásakor a tanulók kiválasztása felvételi eljárásban történik, ami a képességek szerinti megoszlásban is tetten érhető. Megállapításaimat a 2016. évi hatodik évfolyamos és a 2018. évi nyolcadik évfolyamos matematika kompetenciamérés adataira alapozva tettem, a folyamatjelleget, a tendenciákat jelző elemzéshez pedig a 2018-as mérést megelőző évtized adatait vettem alapul. Az ábrákat, ahol külön nem jeleztem, a kompetenciamérés telephelyi, illetve intézményi jelentéseiből vettem át.
Hipotézisem az volt, hogy az iskolán belüli szelekció hátrányosan érinti azokat, akik az általános iskolai képzésben maradnak. A két osztály közötti pontszámkülönbségeket nem csak a képességbeli különbségek okozzák.
A 2016. év hatodik évfolyamos mérési eredményeinek bemutatása
A 2016-os hatodik évfolyamos adatok szerint az iskola intézményi átlag szempontjából a városi iskolák országos mezőnyében 1489 ponttal átlagosan teljesített, azaz a mérési eredmények nem tértek el szignifikánsan a városi iskolák átlagától. Ezt az alábbi táblázatban láthatjuk.
Az alábbi táblázat szerint intézményi szinten vizsgálva a képességszintek eloszlása is átlagosnak mondható. A táblázatból jól látszik, hogy talán az első szint alatt teljesített tanulók százalékos arányát kivéve nincs szignifikáns eltérés a vizsgált osztályok között a két képzési forma megvalósulása előtti időszakban.
A családiháttér-index szempontjából vizsgálva láthatjuk, hogy a szülői háttérhez képest szintén átlagosan teljesítenek, ami az itt nem érintett korábbi mérések esetében is igaz volt.
Ha hosszabb folyamat kontextusába helyezve vizsgáltuk a matematikai kompetencia területén mutatott mérési eredményeket, akkor egy ilyen grafikont kaptunk:
(Saját ábra a nyilvános mérési eredmények alapján, évenkénti elrendezésben.)
A regressziós egyenes egy enyhén javuló tendenciát mutat.
A következő ábrából látszik, hogy az előző két évhez képest nincs szignifikáns változás.
A két hatodik osztály között nincs számottevő különbség. Hatodik osztályig nem történt válogatás. Ezt mutatja a következő ábra.
Mi történt hatodik után?
A FIT elemző szoftver segítségével megállapítható, hogy az osztályok átszervezése után a 7. évfolyamon az általános iskolai osztályba azok a gyerekek kerültek, akiknek a kompetenciamérésen elért pontszámátlaguk 214 ponttal kevesebb volt, mint akik a gimnáziumi osztályban folytatták tovább tanulmányaikat. A hat évfolyamos gimnáziumi képzésre történő beiskolázás természetesen nem a kompetenciamérési eredmények alapján történt. Amikor a válogatás zajlott, a konkrét mérési eredmények nem voltak ismertek. A mérési adatok arra utalnak, hogy a szelektálás „jól sikerült”.
Az elemző szoftver tanulókra vonatkozó adataiból az is látszik, hogy voltak olyan diákok, akik valamilyen egyéb szempont alapján gyengébb képességeik ellenére is bekerülhettek a hat évfolyamos gimnáziumi osztályba. A sajátos nevelési igényű, valamint a beilleszkedési és/vagy magatartási nehézséggel küzdő gyermekek (10-ből 9 fő) szinte kivétel nélkül mind az általános iskolás osztályban maradtak.
A következő ábra a két képzéstípusban mért eredmények eltérését az elmúlt tíz év adatai alapján vizsgálja. A kék pontok a gimnáziumi osztályok nyolcadikos matematika kompetenciamérésen elért eredményeit mutatják, a piros pontok pedig az általános iskolai osztályokét.
(Saját ábra a nyilvános mérési eredmények alapján, évenkénti elrendezésben.)
Amikor képesség szerint jobban valósult meg a válogatás, akkor a két osztály pontjai messzebb esnek egymástól. Minél jobb eredményt mutat tehát a gimnáziumi képzéstípus, annál rosszabb az általános iskolai osztály tanulóinak mérési eredménye. Nézzük meg, hogy a pontszámkülönbségek csak abból adódnak-e, hogy a két különböző osztályba kerülő gyerekek különböző képességűek?
A 2018. év mérési eredményeinek bemutatása
Általános iskolai osztály
Elsőként álljon itt az általános iskolai osztály teljesítménye. Az átlagpontszám a többi városi iskolához képest szignifikánsan alacsonyabb.
Ez az elmúlt években is hasonló volt.
A képességszintek eloszlása is eltér a városi átlagtól.
Jól látszik, hogy 6., 7. szint az általános iskolai képzésben maradó osztályban meg sem jelenik, míg a minimumszint alattiak, azaz az 1., 2. képességszint csoportjába tartozók jelentősen nagyobb százalékban vannak, mint a viszonyítási alapot képező városi átlag. Hátrányba kerültek, hiszen –ahogyan a következő ábrán is látható – a családiháttér-index alapján is szignifikánsan gyengébben teljesítenek, mint az elvárható lenne tőlük.
Amíg az azonos populáció esetében 2016-ban a családiháttér-index a hatodik évfolyamon: 0,121 volt, addig az újraszervezett általános iskolai osztályban -0,148. (A gimnáziumi osztályban ez 0,207.) A CSH-index nagy hibahatára miatt ez az eltérés nem mondható szignifikánsnak.
A hozzáadott értékek táblázat azt mutatja, hogy a tanulók jelentős részénél matematikából a fejlődés átlag alattinak mondható.
Összefoglalva azt látjuk, hogy akik az általános iskolai osztályban maradtak, azok mind a családi háttérindexükhöz, mind a hatodikos eredményeikhez képest gyengébben teljesítettek a tőlük várhatónál.
A gimnáziumi osztály eredményei
A szelekcióval létrejött gimnáziumi csoport a városi általános iskolákhoz képest jól teljesített, az eredmény szignifikánsan jobb.
Ez több év mérési eredményeinek mintáján vizsgálva is hasonló képet mutat.
Az alábbi ábrán a hat évfolyamos gimnáziumi osztály képességszintjeinek eloszlása látható.
Abból, hogy itt sincs hetes képességszinten gyermek, arra lehet következtetni, hogy a legjobbak a városban nem ezt a hatosztályos gimnáziumot választották.
A családi háttérhez képest a hat évfolyamos képzésben részt vevő osztály talán az átlagosnál valamivel jobb eredményt mutat. A sárga kör felette van a kék vonalnak.
(A sárga kör közepe a gimnáziumi osztály matematika pontszámát jelöli, a körvonal pedig a hibahatárt.)
A következő ábrán az is megfigyelhető, hogy a hozzáadott érték is átlag feletti!
A fentiekből egyértelműen megállapítható, hogy akik az általános iskolai osztályba kerültek, azok a vesztesei a korai szelekciónak. Felmerül a kérdés, hogy mi lett volna, ha nincs szelekció? A két osztály gyerekszámmal súlyozott átlaga továbbra is ugyanazt az eredményt adná, mintha nem lett volna válogatás?
Erre ebből a mérésből a széles konfidencia intervallumok miatt nehéz választ adni.
Amit a kompetenciamérés következő ábrájából látunk, az az, hogy a gimnáziumi osztályban a „gyengéket” és a „jókat” is az átlag felett fejlesztették. (Az adott feladatellátási helyen mért átlagos fejlődés – kék vonal – mindenütt a korosztályra vonatkozó országos átlagos fejlődés – piros vonal – és a hat évfolyamos gimnáziumok tanulóinak átlagos fejlődése – zöld vonal – felett húzódik.)
A lenti általános iskolai ábrából viszont az látszik, hogy a „jókat” és a „rosszabbakat” is gyengébben fejlesztették, mint az országos átlagot. Az is látszik, hogy még rosszabbul jártak az osztályhoz képest jól teljesítők. Az adott feladatellátási helyen mért átlagos fejlődés (kék vonal) mindenütt a korosztályra vonatkozó országos átlagos fejlődés (piros vonal) és a városi iskolák tanulóinak átlagos fejlődése (zöld vonal) alatt van. Az vonalak közötti eltérés a magasabb pontszámú tanulóknál nagyobb. A szelekció előnyös lehetett egyes tanulók számára, például azon hatodikban hármas szinten levő gyerekeknek, akik a gimnáziumi osztályba kerültek. Az általános iskolai osztályokba kerülők esetében számukra mindez hátrányt okozott.
A két osztály közötti eltérés még szembetűnőbb, ha az alapszint alatt teljesítők arányát nézzük.
Hatodik évfolyamon ezeknek a tanulóknak az aránya 33,9% volt – ami a városi iskolákhoz képest 7,9%-kal kedvezőbb érték. A válogatás hatására az általános iskolai nyolcadik osztályban ez az érték 59%, ami 11,9%-kal rosszabb, mint az országos városi átlag. A gimnáziumi osztályban az alapszintet el nem érők aránya pedig csak 10%. Megállapítható, hogy a két osztály közötti különbség jelentős: 49%!
(Saját ábra, forrás az iskola 2018-as telephelyi jelentése.)
A hipotézisünk megerősítést nyert: az általános iskolai osztály alacsony átlagát nem magyarázhatjuk pusztán a képességekkel. Ezt láthattuk a hozzáadott érték átlag alatti szintjéről és a családi háttérhez képest alacsony teljesítményből.
Összefoglalás
A belső, osztályok közötti szelekció ebből a példából kedvezni látszik a kiválogatott jobb képességű gyermekeknek, és károsnak tűnik a gyengébbek szempontjából. Az okokra is tudunk néhány hipotézist felállítani, aminek igazolásához a kompetenciamérés nem ad támpontot.
Feltételezhető, hogy nehezebb, több erőfeszítést igényel egy olyan osztályban tanítani, ahol a problémás gyerekek aránya 40% körüli, mint ott, ahol ez 0%.
Más lehet a tanárok hozzáállása, ami a Pygmalion-effektusban is megnyilvánulhat: a gyengébb gyerekek negatív megerősítést kapnak a teljesítményükről, fejleszthetőségükről, életre szóló stigmaként viselhetik, hogy ők a „futottak még” osztályba kerültek.
A tanulmány arra is felhívja a figyelmet, hogy bármennyire is erős a szülők egy részének igénye a szelekcióra, akármekkora verseny folyik is a gyerekekért, a belső szegregációt az iskolának nem szabad felvállalnia. Természetesen ehhez szükség van a településen belüli iskolák együttműködésére is.