Mementó

Simon Mária írása

2020 nyarán a Magyar Pedagógiai Társaság kiadásában megjelent egy nagyon fontos kiadvány. Adalékok a gyermeki jogok történetéhez. Emlékkönyv az ENSZ Gyermekjogi egyezménye magyarországi kihirdetésének 30. évfordulójára.

A Gyermekérdekek Magyarországi Fóruma kötelességének tartja felhívni a társadalmi közvélemény és a közvéleményt formáló sajtóorgánumok, a média figyelmét arra, hogy a fiatalkorú elkövetők – tettük minden társadalmi veszélyessége, brutalitása mellett – maguk is áldozatok. A válsággal küzdő magyar társadalom jobbára gondozás nélkül partra vetett, magára hagyott személyei ők. Tömeges megjelenésük egyenes következménye a társadalmi folyamatoknak.

A jelenség kialakulásában nem csupán a növekvő szegénységet, a társadalmi olló szétnyílását kell meglátni, de számot kell vetni azzal a felelősséggel is, hogy az átalakuló intézményrendszerben legelőször a gyermekintézmények váltak a lebomló állam martalékává. Megszűntek vagy népes társadalmi csoportok gyermekei számára hozzáférhetetlenné váltak a gyerekszabadidő intézményei (táborok, napközis táborok, gyermekeket szolgáló művelődési intézmények, gyermekmozgalmak stb.). A társadalmi gondoskodás nélkül maradó, a pedagógiai szociális háló szakadásain kihulló gyermekek a kriminalitás peremére sodródnak. Arra az útra, ahonnan – tudjuk – jóformán nincs visszatérés a kulturált társadalmi együttélés világába. (Iskolakultúra, 1995, 22. sz.)

Ezek a mondatok 1995. augusztus 31-én születtek. Pontosan 25 évvel ezelőtt. Ezeket a gondolatokat az 1989-ben szakemberek által létrehozott civil-szakmai szervezet tagjai fogalmazták meg. A mai Magyarországon nincs ilyen szervezet.

De mit is jelent a fórum fogalma? Etruszk eredetű. Az etruszk városok középpontjai voltak, a katonai gyakorlatozás és gyakran a testedzések színterei. Olyan nyitott terek, ahol az emberek találkoztak egymással. A görög agorák is ilyen nyitott terek voltak többféle funkcióval. Az agorák és a fórumok is nyitott közösségi terek, amelyek lehetőséget teremtenek mindenféle közösségi cselekvésre. A közélet alapvető színterei. Vásártér, főtér, piac, politikai gyűlések helye, gyakran bírósági tárgyalásokat bonyolítanak, de nyilvános temetések, játékok színhelyei is. Spontán születtek. Egy ilyen képződménynek nem a mai Magyarország a színhelye. 25 évvel ezelőtt még remény volt fórumokra.

A Magyar Pedagógiai Társaság dokumentumgyűjteménye – amelyről itt szó van –, nagyon fontos felhívás és figyelmeztetés. A források egy olyan civil szervezetet mutatnak be, amely kitörölhetetlen nyomot hagyott a magyar gyermekérdekek képviseletének történetében. Ez a szervezet a Gyermekérdekek Magyarországi Fóruma. 1989-ben alakult azzal a céllal, hogy a gyermekek jogai és érdekei, pontosabban a problémák felvetése és ezek megoldási lehetőségei felszínre kerüljenek. Az ENSZ 1989. novemberben 20-án megszületett Gyermekjogi Egyezménye hazai érvényre juttatása volt a szervezet megalakulásának konkrét célja. Ez azért is volt nagyon fontos Magyarországon, mert a szervezet létrejötte előtt nem létezett gyermekérdekekkel foglalkozó kezdeményezés. Természetesen voltak olyan eseményei a magyar pedagógiai közéletnek, amelyek a gyermekérdekeket érintették. Ilyen volt 1978-ban a Janusz Korczak születésének 100. évfordulója tiszteletére rendezett emlékülés a Magyar Tudományos Akadémián, majd 1982-ben a Tankönyvkiadó által kiadott „Hogyan szeressük a gyermeket?” kötet. 1986-ban létrehozták a Dr. Janusz Korczak Munkacsoportot, amely 1987-ben háromnapos emléktalálkozót rendezett Korczak emlékére.

…e sajátos, jogérvényesítésében korlátozott népességréteg érdekeinek képviseletére alakult jogászokból, orvosokból, pedagógusokból, pszichológusokból, művészekből, újságírókból – természetes és jogi személyekből – 1989 tavaszán az a széleskörű munkacsoport, mely nem más gyermekvédő szervezetek helyett és ellenében, hanem azokkal esetenként vagy tartósan együttműködve saját – szakmai összetételben rejlő – lehetőségének latba vetésével igyekszik munkálkodni. (Adalékok a gyermeki jogok történetéhez, 12. o.)

Rendkívüli aktivitás és érzékenység jellemezte a fórum működését. Íme egy pár példa:

• tankötelesek munkanélkülisége,
• az iskola piacosítása,
• a gyermek- és ifjúsági célú vagyon megőrzése,
• a tanácsok szegregációs eljárásai,
• a gyermekmozgalmak pluralizmusa,
• az oktatási törvény módosítása,
• az ENSZ Gyermekjogi Egyezményének aláírása,
• a Magyarországon tanuló, dolgozó menekült fiatalok elleni erőszak,
• ötvenegy módosító indítvány a közoktatási törvénytervezethez.

A Fórum szervezeteket ültetett egy asztalhoz, összehívta a gyermek- és gyermekérdekű szervezetek találkozóját, közös munkacsoportot hozott létre a Nemzetközi Gyermekmentő Szolgálattal, fontos szerepe volt a Gyermeki Jogok Magyar Nemzeti Bizottságának létrejöttében, megszervezte a Gyermekérdekek Szabadegyetemét, létrehozta a Gyermektanulmányok Alapítványát, Gyermekjogi Műhelyet szervezett, szülőképzést indított, Közéleti Diákakadémiát működtetett.

A Fórum kiadványai forrásértékűek, a rendszerváltás alapvető dokumentumai. 1991-ben jelent meg először a Jelentés a magyar gyermekek helyzetéről című kötet. Egy pár téma, amivel ez a jelentés foglalkozott: a testi fejlődés társadalmi háttere, élveszülés és csecsemőhalálozás, csecsemők, gyermekek és serdülők egészségügyi ellátása, serdülő fiatalok egészségét befolyásoló tényezők, környezetszennyezés és a gyermekek egészsége, gyerekkori balesetek, gyermekkínzás, mentálhigiénés problémák gyermek- és serdülőkorban, testileg, szellemileg károsodott gyermekek a társadalomban. Minden téma aktuális. Az esélyegyenlőségről van itt szó. De lehet-e gyerekérdekeket képviselni anélkül, hogy ezek az alapvető dolgok ne legyenek tisztázva? A gyermekérdekek egyik legnagyobb képviselője és védője, Janusz Korczak is orvosként találkozott először a gyermeknyomorral, a gyerekek kiszolgáltatottságával és a kilátástalansággal. Erre hívta fel a figyelmet 1990-ben a fórum jelentése.

A Gyermekérdekek Magyarországi Fóruma jelentős tényezője volt annak, hogy 1991. november 12-én az Országgyűlés ratifikálta az ENSZ Egyezményt a gyermekek jogairól.

Rendkívül fontos fejezete a kiadványnak a „magyarországi jogi aktivisták panteonja”. 29 olyan ember portréja, akik különböző történelmi periódusokban vállalták a gyerekek érdekeinek képviseletét, védelmét, és tenni is képesek voltak a gyerekekért. Ez a panteon azért is fontos, mert így is nyomuk marad. Van köztük író, állami gondozott gyerekotthont szervező, gyermekmentő a fasizmus alatt, politikus, minisztériumi közszolga, pszichológus, gyakorló pedagógus, ismert és kevéssé ismert emberek. Tisztelet emlékük előtt! Ennek a tiszteletadásnak fontos eleme a szerkesztők által összeállított névsor a rövid pályaismertetésekkel.

Külön gondolatsort érdemel a kötet Diákjogi Charta fejezete. A Diákjogi Charta az 1994. december 16–18. között Budapesten megrendezett Diákjogi Konferencián született. Viták, egyeztetések eredményeként. A Gyermekérdekek Magyarországi Fóruma tekinthető szellemi és gyakorlati donornak abban a folyamatban, hogy ez a dokumentum létrejött. A Fórum programjai ezt előkészítették. Például a Gyermekérdekek Szabadegyeteme, a Gyermekügyi Önkormányzati Szolgálat, a Közéleti Diákakadémia.

Fontos feladatunknak tekintjük, hogy kezdeményezéseinkkel nyomást gyakoroljunk mindazokra, akik alkotmányos felelősséget viselnek meghatározott gyermekérdekek védelméért, érvényesítéséért. Állami feladatot nem vállalunk át. Fő megnyilvánulási formáink a figyelemfelhívás, a gyermekérdekek és a nyilvánosság ütköztetése. (Adalékok…, 16. o.)

A Diákjogi Charta szövegezésének munkálataiban a Gyermekérdekek Magyarországi Fórumának tagjai is részt vettek. Az 1993. évi Közoktatási törvényben nem szerepeltek kellő súllyal a diákjogok. Az, hogy megszületett ez a dokumentum, az a civil világ nagy eredménye volt, a Fórum vitáinak, egyeztetéseinek egyik nagy sikere. A Diákjogi Charta világa a rendszerváltás utáni egyik legdemokratikusabb világ. Erkölcsi normákat állít. Aki ehhez csatlakozik, az elfogadja a rendelkezéseket és ezek szellemében cselekszik is. A Charta tartalmán csak a diákjogi felülvizsgálati konferencia jogosult változtatni. A konferencia, amelyen a csatlakozók vesznek részt, nem szűkítheti a jogi tartalmakat. 66 cikkből áll. Vajon hányan ismerik ma ezt az alapdokumentumot?

Abban segít ez a kiadvány, hogy valóban ismertté váljanak ezek az erkölcsi normák.

Minden embernek joga, hogy megismerje a természetet, a társadalmat és önmagát, mindent, amit tudni lehet, s joga, hogy a világ részeként mindezt formálja. (Adalékok..., 23. o.)

A Magyar Pedagógiai Társaság kis kötete (62 oldal) jelentős kiadvány. Mindenféle tanulságokat hordozó és a feladatok felismerésének lehetőségét nyújtó dokumentumgyűjtemény. A mai magyar világban nélkülözhetetlen. Fontos fejezete a gyermeki jogok megfogalmazásának nemzetközi történeti áttekintése, mert ez segít abban, hogy a magyarországi lépeseket elhelyezzük egy nemzetközi folyamatban.

A Gyermekérdekek Magyarországi Fóruma ugyan megszűnt, de a Magyar Pedagógiai Társaság Gyermekérdekek Szakosztály Korczak Munkabizottsága a Fórum örököse, és annak szellemiségében működik. Ennek a tevékenységének része ez a kiadvány is. A szerkesztők: Makai Éva, Trencsényi László és a lektorok: Orosházi Katalin, Rencsényi Beatrice kiváló, alapos munkát végeztek, általuk nélkülözhetetlen, a mai napi magyar pedagógiai közéletben némi támpontot és reményt adó kiadvány jelent meg.