Rucska Andrea Mohás Lívia könyvéről
Az agresszióról és a sikerkereső emberről. Saxum Könyvkiadó, Budapest, 2012
Az elmúlt időszakban több agresszióval kapcsolatos kiadvány is megjelent a könyvpiacon, de Mohás Lívia tanulmányában teljesen új megközelítéssel fordult a téma felé. Könyvében párhuzamot keresett és vont az agresszió, annak természete és a sikeres ember között. A szerző olvasmányos formában beszél az agresszióról, annak kiváltó okairól, következményeiről, saját tapasztalatairól, a személyiségről és annak agresszív megnyilvánulásairól, az önismeret, önnevelés és az öngyógyítás jelentőségéről. A tanulmányban ismert sikeres emberek életútjával, és személyiségük elemzésével is találkozhat az olvasó.
A könyv első részében az agresszióról mint jelenségről, annak megközelítési formáiról, kialakulásának lehetséges okairól ír. A biológiai alapokon túl szerinte lényegesen nagyobb szerepe van az agresszió kialakulásának szempontjából a drive-elméletnek, tehát a frusztráció által keletkezett agresszív hajtóerőnek, majd pedig az agresszív viselkedés folyamatának. Az agresszív viselkedés megjelenése szociális tanulás eredménye, mert „viselkedési mintát úgy tanulunk meg, hogy mások viselkedését látjuk, és észrevesszük, hogy viselkedésüknek milyen következményei vannak”. Számba veszi az agressziót kiváltó okokat, a különböző frusztrációkat, elemzi és értékeli azokat, tehát foglalkozik az érdekérvényesítéssel, a csalódásokkal, az igazságtalanságokkal, a bosszúszomjjal és a verbális agresszióval. Ez a fejezet taglalja továbbá a személyiség önvédelmi mechanizmusait, és mindezt pszichológusi tapasztalataival, esetleírásokkal, pszichológiai kísérletekkel illusztrálja, foglalkozik továbbá a gyermek és a felnőttek között kialakult konfliktushelyzetekkel, az azokra történő reagálási módokkal, továbbá nevelési módszerekkel.
A következő fejezetben a „testbe süllyesztett agressziót” és annak következményeit fejti ki a szerző. A könyv eme fő fejezetében a személyiség és az agresszió kapcsolatáról lehet olvasni.
A szerző először az auto-agresszióról ír, majd példákkal alátámasztva a pszichoszomatikus betegségek kialakulásának elméletét vázolja föl.
A következő rész a depresszióval foglalkozik. Először mint betegséget jeleníti meg, majd a depressziós ember viselkedésének jellemzésén túl feltárja kialakulásának lehetséges okait is, melyek között szerepel az auto-agresszió. Az olvasó megismerheti a betegség kialakulásának biológiai (hormonális) és szociális vetületét is.
A gyógyulás folyamatában a gyógyszeres kezelések mellett nagy jelentőséget tulajdonít az öngyógyításnak, mely meggyorsítja a terápiás folyamatot. Az öngyógyító eszközök közül javasolja az írásterápiát, mely módszer segítségével kiemelkedhet a páciens „pszichikumának sötét verméből”, továbbá a csoportos írásterápiát, mely „más lélektani térben van, mint a magányosan végzett” tevékenység esetében.
A következőkben az optimista ember tulajdonságairól, valamint arról olvashatunk, hogy tanulható-e az optimizmus. A szerző szerint akkor tanulható, ha valaki saját elhatározásból eldönti, hogy eddigi attitűdjét „átállítja” derűsebbre, pozitívabbra és ezt folyamatosan erősíti magában. Három optimista embertípust említ: a „Mindenáron Optimistát”, aki az önbecsapás és a hárítások különféle formáinak mestere, a második típusnak csak az érzelmei léteznek, intellektusát nem használja. A harmadik típus az „Integráló”, aki tudomásul veszi a lét keserveit, annak negatív oldalát, a tragédiákat, saját kudarcait és árnyékszemélyiségét, de ezeket „képes integrálni és elhelyezni saját világlátásában”. Az optimista attitűdöt megzavarhatja a félelem, mely nem más, mint az „optimizmus ragadozója”.
A továbbiakban esettanulmányokon keresztül ismerhető meg az a jelenség, amikor a személyiségből hiányzik agresszió. Ez többnyire a nőkre jellemző.
Mohás Lívia hosszan ír a személyiség árnyékáról is, ami nem más, mint a tudattalan egy része, ahol tárolva van „minden olyan személyes és kollektív pszichikus diszpozíció, amelyeket nem élünk meg”. A szerző taglalja a személyiség „Sötét Testvérét”, az „Árnyékot”, mellyel foglalkozni kell, nem szabad figyelmen kívül hagyni, mert az megbosszulja magát. A fejezetben a transzcendens világot, az „Árnyék” és a személyiség kapcsolatát is elemzi, melyben a vallás a személyiség, a pszichikum védelmét szolgálja. Ahol az „Árnyékot” feltárjuk, azt nevesítjük és tudomásul vesszük. A következő lépésben a bűnbánat után a lélek megbocsátásban részesül. Ez nem minden korban és kultúrában valósult meg így, mert pl. Freud neurózisnak tartotta a vallást.
A fejezetben felteszi az olvasónak a kérdést, hogy akkor mit is kell kezdeni az agresszióval, ki kell-e élni, avagy inkább fékezni kell. A szövegből egyértelműen kiderül, hogy a kegyetlen agressziót meg kell fékezni. Erre különféle technikákat is kap az olvasó, mint például a cselekvés késleltetése, a szeretet, a műveltség, az erkölcsi meggyőződés és a félelem. Ezeket a technikákat történelmi eseményeken keresztül is bemutatja. A pszichikum sötét oldala, az „Árnyék” szét is tépheti a személyiséget, ha nem találja meg a megvalósulást, a kiteljesedéshez vezető utat. A sportban (a néző és a sportoló) és a művészetben lát lehetőséget az agressziós hajlam kiélésére, annak levezetésére. Az agressziót az alkotás egyik forrásaként jellemzi, amivel a kreatív emberek fel vannak vértezve. A tehetséges és kreatív embereket veszélyeztetettnek tekinti, mert ők az „érzelmi és indulati hatásokat mélyebben befogadják”, sokszor depresszióra, hipochondriára, egyéb önártó megnyilvánulásokra hajlamosabbak. Ezekre példát az irodalomból, festészetből, filmművészetből hoz.
A könyv utolsó fejezete az erőszakos lelkekről és a sikeres emberekről szól. A szerző először a sikerkerülő emberről ír, azt elemzi, hogy mi minden akadályozhatja az embereket a siker elérésében. Ezek az okok a következők lehetnek: az irigyektől, a függetlenségtől, a kudarctól, a visszacsúszástól, a változástól való félelem. Megismerhetjük a sikerkereső embert is. Alapvetően két embertípust különböztet meg: a sikerkeresőt és a kudarckerülőt.
A fejezet végén három ismert sikerember személyiségjellemzése olvasható: Mike Tysoné, az ökölvívóé, Lady Diana hercegnőé és Ávilai Szent Teréz apácáé.
A szerző a kötetben igen sok oldalról közelíti meg az agressziót, továbbá az agresszió és a siker összefüggéseit. A tanulmány a tudományos alapokkal kevésbé rendelkező érdeklődők számára is olvasmányos. Érthető módon mutatja be az agressziós magatartás kialakulásának lehetséges okait, annak összetevőit. Gondosan válogatott bibliográfia, gazdag jegyzetanyag, a legfrissebb szakirodalom által képviselt különböző elméletek is megjelennek a tanulmányban.