Rajzpályázat

A tanulási környezet kiterjesztésének egyik lehetősége. Nagy Emőke írása

Ez a pozitív hozzáállás nagyon sokat számít, és segít abban, hogy változatos feladatok végzése közben akár szórakozva, észrevétlenül tanuljanak.

Emlékezés Herman Ottóra

Bárhol, bármikor tanulhatunk

Egész életünk problémamegoldás, hiszen számos különböző típusú szituációval, feladattal találkozunk életünk folyamán, ahol helyt kell állni. Felnőttkorban már rá vagyunk kényszerítve, hogy feltaláljuk magunkat, ami hol könnyebben, hol nehezebben megy. Ez függ például a tudásunktól, s attól is, mennyire ismerős maga a szituáció.

Egész életünk tanulás, de tanulmányaink nem fejeződnek be az iskolapadban, különböző bizonyítványok megszerzésével. Hasonlóan fontos a kevésbé szabályozott keretek között megszerzett tudás, illetve a mindennapjaink során (informális formában) összeszedegetett sok ismeret is. 

Az információszerzés, a tanulási lehetőség minden percünkben benne rejlik, s olyan sokféle, mint maga az élet: lehet, hogy utunkba sodródik egy új lehetőség, felkelti valami a figyelmünket, aminek utánanézünk, vagy épp csak kedvenc időtöltésünknek hódolunk. Tevékenységeink során vagy felfigyelünk rá, hogy újat tanultunk, vagy szinte észrevétlenül épül be tudatunkba.

Az egész életen át tartó fejlődés, a személyiség kiteljesítése egy kulturális tőke. A történelem során számtalan példa bizonyítja, hogy az élethosszig tartó tanulás nem mai találmány. Ismert és kevésbé ismert emberek életútja is mutatja, hogy a tudás bővítése, újabb képességek, készségek kialakítása, a kíváncsiság újabb dolgok iránt egy soha le nem záruló folyamat. Példaként állítom ide az „utolsó magyar polihisztor”, Herman Ottó munkásságát, sokoldalú érdeklődését, halálának 100. évfordulója kapcsán. 

Rajzpályázat mint sokrétű tanulási lehetőség

2014 Herman Ottó emlékév volt, sok helyen, többféle programmal emlékeztek meg róla, melyek közül bárki ízlése szerint választhatott. Ilyenkor általában nincs szándékunkban tanulni, eszünkbe sem jut egy-egy program kapcsán. Ki gondolná például, hogy egy rajzpályázat elkészítése, egy tervezési folyamat komoly tanulási feladatokat és lehetőséget rejteget még egy felnőtt számára is?! 

Pedig így van, személyesen is megtapasztaltam a mellékelt tervek elkészítése közben. Ezt az ötletpályázatot, a lillafüredi kisvasút egyik mozdonyának felmatricázására írták ki a nyáron. Témájául magának Herman Ottónak a munkássága szolgált, aki sok szálon kötődött Miskolc környékéhez, s az itt megjelenő motívumok, képek segítségével kívántak tisztelegni az ő sokoldalúsága előtt. E „reklámmozdony” megtervezésének ötletpályázata is egy jó lehetőség volt egyféle tanulási környezet kipróbálására. 

Miért is?

  1. Egy ilyen munkafolyamatban több dolgot is össze kell hangolni, figyelni kell a pályázati feltételekre, így fejlődik többek közt a felelősségérzet, a figyelem, pontosság, önellenőrzés, emlékezet.

  2. Nagyon fontos háttéranyagként szükség van megfelelő mennyiségű és minőségű elméleti tudásra, amely ha nem áll rendelkezésre, utána kell járni. A munkafolyamatban ezek az ismeretek, a fogalmi-verbális elemek alakulnak át vizuális képekké. 
    Herman Ottóra emlékezvén a mozdonyterv létrejöttéhez a következő területeken kellett kutatni:

  • Herman Ottó élete, munkássága

    Tudni és tapasztalni akart mindent, megpróbált összefüggéseket keresni és a tapasztalatait úgy közzé tenni, hogy mindenki megértse. Rengeteget publikált, sokat tett a tudományok népszerűsítéséért. Heves elhivatottsága tette elismert közéleti személyiséggé, véleményformálóvá, nyílt szívű szabadságharcossá, tudományszervezővé. Zoológusként a sáskákat, pókokat, madarakat és vonulásukat tanulmányozta, a halakat kutatta, néprajztudósként a halászat és a pásztorkodás témája izgatta, kiváló ősrégészként felismerte a bükki ősemberleletet, és küzdött elismertetéséért, nyelvészként pedig szót emelt a nyelvújítók túlkapásai ellen. 

    Népszerűsége, megbecsültsége a mai napig töretlen, emlékének ápolása élő hagyomány. Elneveztek róla iskolát, múzeumot, barlangot, tavat, de egy csipkéspoloskafajt is.

    1890-ben épült egykori lillafüredi háza (amit ő Pele-laknak nevezett) ma Herman Ottó Emlékház. Az „utolsó magyar polihisztor”, a „madarak atyja” sokirányú munkásságával maradandó értékeket hagyott az utókorra, élete, személye, munkamódszere, hazaszeretete a mai napig példaként szolgálhat számunkra.

  • Korstílus, társadalmi és művészeti háttér

    Az ipari forradalom elhozza a visszafordíthatatlan változást a társadalomban, a gazdaságban és a politikában, s ennek megfelelően a gondolkodásban és a kultúra minden ágában is.

    Az egész 19. században a természet megragadása, ábrázolása központi szerepet tölt be a művészeti ágakban. Hermann-illusztrációkon, tanulmányrajzokon a valóság, a természet elemeinek részletes megfigyelése, a természethez való hiteles, pozitív viszonyulása követhető nyomon.

    Herman Ottó (1835-1914) mint az élet sokféle területén elköteleződő és érdeklődést tanúsító ember ugyanolyan sokféleséget mutat, mint maga a 19. század. A körülötte uralkodó társadalmi és eszmei háttér – pl. esztétikai irányzatok, forradalmi események – táplálta politikai vehemenciáját, igazságérzetét, természethez, az igazsághoz, a valósághoz fűződő viszonyát.

  1. A gondolkodási folyamatban, a tervezéskor a megszerzett elméleti tudást kreatívan, igényeink szerint újra és újra összeépítjük, más és más kapcsolásokba rendezzük, valami újat kitalálunk általuk és belőlük. A száraz tényanyagból egyedi ötletekkel, fantáziával különféle alkotások tudnak létrejönni.

A  mozdonytervnél a következő kapcsolatok jöttek létre:

  • A 19. század közepétől az ún. díszítő vagy alkalmazott művészetek szokatlan fejlődésnek indultak egész Európában. A 19. század végén a szecessziós stílus a természet ihlette tekervényes formáival valóságos divattá vált. Számos mester az üvegművészetet a formai virtuozitás végső határáig vitte.
  • A bemutatott terven az üvegművészet és a kifestők világának hangulatában, a mozdonyt körbejárva felfedezhető a Herman Ottó élete során oly fontos madarak és pókok világa – hisz legnépszerűbb művei ezekhez az élőlényekhez kötődnek –; vizekhez, halakhoz kapcsolódása; egykori nyaralója, a Pele-lak, mely több könyvének szülőháza is; de egy csipkéspoloska is, mely a nevét viseli.
  • Ez a mozdonyterv Herman Ottó életművének, az akkoriban kedveltté vált díszítőművészetnek, a célközönség (főként gyerekek) ízlésének és a pályázati kiírásnak az egységét próbálja megvalósítani. Sikerességének megítélése természetesen szubjektív, s más pályaművek megtekintésével más koncepciók lennének elemezhetők.
  1. A felmerülő új szempontok, ötletek szerint az elméleti ismereteket, háttéranyagot többször is át kell fésülni, ismételni vagy igény szerint bővíteni. Így megvalósul a többszöri visszacsatolás, megerősítés, melynek a kutatások is a tanulás folyamatában különösen nagy jelentőséget tulajdonítanak. Ráadásul több érzékszervet is igénybe véve, ami még inkább emeli a megszerzett ismeretek rögzülésének arányát.

A rajzpályázatok iskolai alkalmazása

Számtalan tanulási, ismeretszerzési lehetőség rejlik egy olyan alkotó, tervező folyamatban, mint az imént bemutatott. Az önálló munka, kutatás, fantázia fejlesztésére tökéletesek. Ahhoz viszont, hogy ilyen lehetőségekre nyitottak és motiváltak legyünk, már iskoláskorban el kell kezdeni az ismerkedést a különböző munkaformákkal. Mint mindenütt, itt is nagyon fontos a gyermekkori alapozás, a nyitottság, érdeklődés felkeltése és fenntartása.

Maga a rajzolás, onnantól, hogy a kicsi gyerek meg tudja fogni a ceruzát, egy kedvelt, örömet okozó tevékenység a gyerekek körében. Ha megkérdezzük az iskolásokat, többségük kedvenc tantárgyai közé sorolja a rajzot. Ez a pozitív hozzáállás nagyon sokat számít, és segít abban, hogy változatos feladatok végzése közben akár szórakozva, észrevétlenül tanuljanak.

Napjainkra átalakultak a tanulás iskolai és iskolán kívüli színterei, az osztályterem már csak egy a sok helyszín közül, ahonnan az információk származhatnak. Tanári felelősség is, hogy az órán kívüli lehetőségeket használva és figyelve becsempésszen feladatokat a diákok életébe, s jó irányba terelje a gyerekek érdeklődését. A fent bemutatott pályázati lehetőségen túl, ebben az évben is számtalan egyéb lehetőség kínálkozott, hogy bárki találjon magának való feladatot. 

Kutatások is bizonyították, hogy a tudás új szituációkban, különböző kontextusokban való alkalmazhatóságát segítik az aktív ismeretszerzést és önálló tanulást támogató módszerek. A fent bemutatott pályázat kapcsán talán érzékelhetővé vált, hogy egy téma feldolgozásakor mennyi út nyílik meg, amelyet be lehet, vagy be kell járni, amíg a produktum elkészül. Ez természetesen függ a témától, az alkotó tudásától, gondolkodásától is. Összetett és hosszú folyamat, amíg a kép összeáll, hisz meg kell látni az összefüggéseket, kapcsolatokat, a szavakat, ismereteket vizuális képekké át kell alakítani, újabb kontextusokat kell létrehozni, kreatív ötlet kell a kivitelezésre, tervezésre, és még sorolhatnám.

Elsőre, mint minden járatlan út, biztos, hogy nem zökkenőmentes, de megfelelő iránymutatással fokozatosan kialakulnak az alkalmazható praktikus módszerek, az a logika és képesség, amely egy ilyen „tanulási szituációban” szükséges. Eközben mellesleg nem is feltétlenül érzékelik, hogy tanulási folyamatban vesznek részt: a feladatok elvégzése közben a diákok élvezhetik a tanári felügyelet nélküli feladatvégzés szabadságát, az önállóságot – annak előnyeivel és hátrányaival együtt –, mindez a saját fantázia és ötletek, az egyéni érdeklődés szerinti kutatás kibontakozását teszi lehetővé. 

Az alkotó tevékenység egyszerre látási-megismerési cselekvések sorát, munkavariációk sorát jelenti, miközben az ember összetett élményeket él át. A megfigyelési, tervezési és kivitelezési szakaszban a téma alaposabb megismerése és látásmódfejlesztés történik a kreativitást is felhasználva és fejlesztve. Még ha nem is sikerül az alkotásokon visszaadni mindent, akkor is ráirányítja a figyelmet a részletekre, szemléletmódot fejleszt. A cselekvés és a feladatra koncentrálás által kialakul egy személyes, érzelmi kötődés is. Az elméleti, verbális tudást kiegészítve alkotómunkával tehát értelmi és érzelmi szinten is megmozgatjuk a munkavégzőt.

Merjünk élni a lehetőséggel az iskolai tanítás, tanulás folyamata során!

 

Felhasznált irodalom

Artner Tivadar (1965): Évezredek művészete, Gondolat Kiadó, Budapest.

B. Németh Mária és Korom Erzsébet: A természettudományos műveltség és az alkalmazható tudás értékelése. In: Csapó Benő, Szabó Gábor (szerk.) (2012): Tartalmi keretek a természettudomány diagnosztikus értékeléséhez. Nemzeti Tankönyvkiadó Budapest.

Soltra Elemér (1988): A rajz tanítása. Tankönyvkiadó, Budapest.

 
 

 

A szerzőről: