Rendhagyó könyvbemutató

Földi András írása

Elhangzott a „Csupa arany, fény, ragyogás. Emlékkönyv Kontra Györgyné magyar- és latintanár tiszteletére” c. kötet (szerk. Hetényi Zsuzsa és Kontra Miklós) bemutatóján az ELTE Bölcsészettudományi Karán 2023. szeptember 5-én.

Kedves Kontra család!

Kedves Ilus/Ilonka néni Rajongók!

Nagyon köszönöm Hetényi Zsuzsa és Kontra Miklós professzoroknak a megtisztelő felkérést, hogy elsőként beszélhetek ezen az ünnepségen. Nem kevésbé hálásan köszönöm Nekik, hogy alkotó szerkesztőként summa cum diligentia tető alá hozták ezt a pompás emlékkötetet (Ilus néni talán így mondaná), amelynek már a szép József Attila versből származó címe is telitalálat. Szintén a szerkesztőket dicséri az ízléses fedőlap a portréfotóval, amely a kötetben elhelyezett további becses fényképekkel együtt segít felidézni csodálatos tanárunkat. Olvasásra csábít Spiró Györgynek a kötethez írt tartalmas és lebilincselő előszava is, amelynek néhány megkapó gondolata képezi a hátsó borítón elhelyezett fülszöveget.

Az őszinte rajongás hozott össze minket ebben a szép teremben, az ELTE BTK falai között, ahonnan Ilus néni szakmai pályafutása anno elindult. Olyan rajongásban osztozunk, amely évtizedekkel Ilus néni elvesztése után sem csökken (épp holnap lesz 26 éve...), sőt ez a rajongás az idő múlásával talán még növekszik is, ha másért nem, akkor azért, mert az az annak idején is ritkaság számba menő különleges emberi és szakmai minőség, amelyet Ilus néni megtestesített, alkalmasint még ritkább lett az elmúlt negyedszázadban.

Ilus néni ahhoz a nagy generációhoz tartozott, amelynek Magyarországon utoljára adatott meg, hogy az úgymond békebeli gimnáziumot végezhesse el. Az emlékkötetből megtudhatjuk, hogy a Veres Pálné Leánygimnáziumba járt. A gimnázium korabeli évkönyveiből kiderül, hogy Ilus néni nemcsak, hogy végig kitűnő tanuló volt, aki évről-évre tanulmányi jutalmakban részesült, de VIII.-osként Ő lett a közel 200 tagot számláló, rengeteg komoly programot kínáló és saját könyvtárral is rendelkező Önképzőkör diákelnöke (VII.-esként már alelnök volt). A kötelező latin, német és francia nyelv mellett rendkívüli tárgyként ógörögül is tanult, sőt még kísérleti fizikára is járt, és persze e tárgyakat is jelessel abszolválta. Megjegyzem még, hogy tagja volt az Önképzőkör vonószenekarának, de hogy milyen hangszeren játszott, az évkönyvekből sajnos nem derül ki.

A Kontra Miklós által megírt életrajz, nemkülönben egy Ilus nénivel 1985-ben készült rádióinterjú kincset érő átirata fényt vet arra is, hogy Ilus nénit a budapesti bölcsészkaron olyan nagy professzor egyéniségek inspirálták, mint Horváth János, Szabó Árpád és Szemerényi Oszvald.

A Móriczban 1961-től 1986-ig, tehát pontosan 25 éven át tanította a magyart és a latint, a 70-es években már az ELTE-vel együttműködő vezetőtanárként. Az akkori jogszabályok szerint 1981-ben nyugdíjba mehetett volna, amire nagymamaként lett is volna oka, de 5 évvel tovább szolgált. Ezt követően töltődésre és unokázásra csak 3 nyugodtabb éve jutott, mert 1989-től 1994-ig ismét tanított, immár az ELTE Trefort Ágoston Gyakorló Gimnáziumában mint vezető irodalomtanár, sőt az ELTE Jogi Karán egészen a váratlanul rátört fatális betegség kezdetéig, több mint 6 éven át tanított jogi latint joghallgatóknak.

De nézzük most a könyvet. Kontra Miklós joggal írja a szerkesztői előszóban, hogy ez a kötet egy évtizedeken és kontinenseken átívelő iskolatalálkozó élményét nyújtja. Ez pontosan így van, sőt az időhorizontra gondolva azt mondhatjuk, hogy a kötet (egyik) legidősebb, úgymond, szereplője Török Sándor író, aki előadóként részt vett a József utcai Kontra-lakásban a rendszerváltásig rendszeresen megtartott nevezetes lakásszemináriumokon. Az emlékkötet egyik legérdekesebb üzenete szerintem éppen az, hogy milyen csodálatos irodalmi szalon működött Kontráéknál, milyen neves, részben ma is aktív személyiségek jártak oda előadóként, de hallgatóként is. Ha csak azokra az információkra gondolok, amelyekből a kötetet végigolvasva valamelyest rekonstruálható a Kontra-kör története, már akkor is valóságos kincsesbánya ez a kis kötet, sőt még több is: a rendszerváltás előtti évtizedek hazai szellemi elitjének egyfajta körképét rejti magában.

Az egykori résztvevők közül Spiró György kapott felkérést arra, hogy a könyvhöz előszót írjon, amely Ilus néni mellett férje, Kontra György személyiségét is élményszerűen megidézi. A kötet szerzői közül többeknek is megadatott, hogy járhattak a Kontra-körnek is nevezett irodalmi szalonba: ottani élményeiket Déri Zsuzsa, Füredi Zoltán, Gryllus Vilmos és Hetényi Zsuzsa is felidézik.

Idő hiányában a pontosan 30 jeles szerzőtárs tiszteletre méltó titulusait és kitüntetéseit, beleértve a Kossuth-díjakat, nem sorolhatom fel, de azt érdemesnek tartom jelezni, hogy szakmailag milyen széles skálát reprezentál a szerzői gárda, amely a bölcsészektől és egyéb humán szakemberektől a matematikusokon át az orvosokig, a természettudósokig és a mérnökökig terjed. A kötet interkontinentális jellegét az Egyesült Államokban, Ecuadorban és Szingapúrban működő szerzőtársak biztosítják.

A kötet műfajilag is változatos. Spiró György előszavát, Kontra Miklós szerkesztői előszavát és a szintén általa írt életrajzot öt különböző műfajt reprezentáló fejezet követi. Az első, Tudomány c. fejezetben négy, lege artis lábjegyzetelt tanulmány található. A további fejezetek címe Pedagógia, Mese, Emlékezet, kortörténet és végül Levelek. Nota bene, Rómában a levél irodalmi műfaj is volt, még a római jogtudósok is írtak epistulákat, de alkalmasint Horatius ars poeticája a leghíresebb római epistula.

A négy tanulmányt követő vegyes műfajú írások nagy többsége személyes hangú visszaemlékezés, de két speciális műfajú írást is találunk. Az egyik egy delikát műfordítás franciából Poros Andrástól („Camus egykori tanítójának levele az íróhoz”), aki emellett egy emlékező cikkel is szerepel a kötetben. A Mese c. fejezetben pedig Schubert Andrásnak a római korba helyezett meséjét olvashatjuk, amelyet Leonardo da Vincitől származó (vagy neki tulajdonított) rajzok illusztrálnak. Hetényi Zsuzsa minden részletre kiterjedő szerkesztői munkája mellett két cikkel is szerepel a kötetben: egy tanulmánnyal és egy megható emlékezéssel.

Az írások többsége tehát személyes hangú emlékezés, amelyek megannyi hiteles és finom meglátással segítenek választ adni arra a kérdésre, hogy miben állt a csoda, amelynek oly sokan boldog részesei lehettünk, és amelynek becses emlékei annyira elevenen élnek bennünk ma is. Kellemes meglepetés, hogy maga Ilus néni is szóhoz jut a kötetben az 1985-ös rádióinterjú már említett átirata révén.

Számomra a kötet legérdekesebb nóvumát a Kontra-körről szóló delikát információk mellett talán az Ilus néni által alapított és vezetett Önképzőkörről írottak jelentik. Jancsó Radek Ágnes felidézi, hogy Ilus néni az Önképzőkör ülésein direkt politizálás nélkül igyekezett elmenni az akkoriban politikailag lehetséges határokig. Füredi Zoltántól megtudjuk, hogy az Önképzőkörben egy alkalommal Weöres Sándor is előadott. Az Önképzőkör rendezvényeire Veres András egyetemi hallgatóként is visszajárt, Ascher Tamás pedig ott bontogatta szárnyait, ahogy erre Kapitány Gábor utal. Az Önképzőkör mellett Ilus néni irodalom szakkört is vezetett, amelyről Hanák Gábor és Kálmán Zsófia cikke emlékezik meg. A szakkörösök Ilus néni vezetésével meglátogathatták Rácz Aladárnét és Pásztory Dittát is.

Ilus néni még jól tudta, hogy milyen volt egy békebeli gimnázium, és mindent megtett azért, hogy a hajdani színvonalat minél inkább átmentse saját diákjai javára. Ebben nemcsak kiváló szaktudása és rendkívüli műveltsége segítette, hanem lendületes, napsugaras, szuggesztív egyénisége is, az, hogy valósággal sugárzott, áradt belőle az irodalom, a latin antikvitás és általában a magas kultúra iránti szeretet, ahogy erről az emlékkötetben sokan meghatóan megemlékeznek. Az 1985-ös rádióinterjújában elmondta, miszerint Ő maga Karácsony Sándortól tanulta, hogy az irodalomtanár feladata az, hogy szerettesse meg az irodalmat. Ezért vállalta lelkes diákjai kérésére azt is, hogy színielőadásokat szervezzen, amelyek rendezéséhez Ascher Tamás és Spiró György nyújtottak szakmai segítséget. Az egyik ilyen előadásról Veres András is megemlékezik.Tegyük hozzá: az efféle elit programok mellett mindig talált időt egy-egy diák korrepetálására is, amiről Békés Erzsébet emlékezik meg.

Vajon honnan merítette az erőt a nagy lelkesedéssel végzett csodálatos pedagógusi munkájához? Hiszen az akkori körülmények, pláne összehasonlítva az általa még jól ismert békebeli gimnáziummal, éppenséggel deprimálhatták volna. Talán a legjobban Küllős Imola találja fején a szöget, amikor Ilus nénire és Gyuri bácsira emlékezve a következőket írja:

Felnőtt fejjel értettem meg, és napjaink görbe tükrében világosan látom, milyen az igazi kereszténység. Ők nem hangoztatták és nem is erőltették ránk református hitüket, egyszerűen csak keresztény módra éltek.

Kapitány Gábor és Ágnes is kiemelik az Ilus nénit jellemző, a nem bigott hit által determinált transzcendens derűt. Én magam ugyan nem mondhatom magamat kereszténynek, sem a származásomat, sem a neveltetésemet tekintve, mégis kulcsfontosságúnak látom ezt a momentumot. Az jut eszembe, hogy igazi keresztényekkel még a szocializmus is felépíthető lett volna. Ezt a gondolatot először Engels Frigyes anyja írta meg egy, a fiához intézett levélben, amely ki van állítva a wuppertali Friedrich Engels Múzeumban.1

Ma ismét nehéz időket élünk. Vajon mivel biztatna minket most Ilus néni? Nyilván sok mindent mondana, és bizonyára idézné Vergilius szavait is, amelyeket Tőle tanultam közel 50 esztendeje: Durate et vosmet rebus servate secundis. Lakatos István fordításában: „Bírjátok ki! az életetek még kell a jövőnek!”2 Ez az Aeneis-idézet kvadrál az emlékkötet címlapján olvasható dedikációval is, amely a tiltakozó magyar pedagógusoknak szól, akikre valóban nagy szükség lenne ahhoz, hogy – végszóként ismét Ilus nénit, ill. végső soron Mikszáth Kálmánt idézve – a mostani, enyhén szólva praesens imperfectumból mielőbb és minél inkább futurum perfectum lehessen.3

• 1. A levelet a wuppertali Engels házban anno saját szememmel láttam, és egy időben az interneten is találtam rá hivatkozást, de most nem lelem. Engels anyja valami olyasmit írt a fiának, hogy annak megvalósításához, amit ők Marx barátjával akarnak, igazi keresztényekre lenne szükség.
• 2. Verg. Aen. 1. 207. A mondat szó szerinti értelme: Tartsatok ki, és őrizzétek meg magatokat a kedvezőbb dolgok (tkp. a boldogabb jövő) számára. A Forcellini szótár szerint a secundus II.3. jelentése: „Item prosper, ad voluntatem nostram fluens, prospero, felice. Paul. Diac. ex Festo p. 337. 3. Müll. Secundae res non a numero dicuntur, sed quia, ut velimus, sequantur. (...) Virg. 10. Aen. 502. Mens humana modum rebus servare secundis. (...) Tac. 1. Hist. 10. Vir secundis adversisque juxta famosus.” (A szócikk a fenti Aeneis-helyet nem tünteti fel.)
• 3. A tömör újlatin jelmondat (Mikszáthnál: „praesens imperfectum, perfectum futurum”) hátterében meghúzódó történetet Mikszáth Kálmán A szökevények c. novellájában (1901) írta meg. 1945 előtt e történetet többen is idézték, így pl. Csiki Gábor in A székelykeresztúri unitárius gimnázium 150 éves emlékünnepe, Bp. 1944, 47. o.: „Ragyogó humorral írt meg Mikszáth Kálmán egy Bach korszakbeli esetet. Az evangélikus atyafiak valahol a Felvidéken új gimnáziumot építettek. Megakadtak, hogy vajjon mi legyen az épület homlokzatán a felirat. Magyar felírás, amit szerettek volna, nem volt szabad. Németet nem akartak. Kerestek azért egy latin idézetet, olyant, hogy a kor szellemét is kifejezze, igaz is legyen, s no meg a rendőrfőnöknek se legyen ellene kifogása. Hosszas tanakodás után ezt a négy latin szót írták fel reá: «praesens imperfectum, futurum perfectum», vagyis tökéletlen jelen, tökéletes jövő.” Mikszáth a novellában nem adja meg a település nevét, de Révai József: Levelek az önnevelésről egy nagydiákhoz (Útravaló a vakációra II.). [Különlenyomat a Dugonics András Gimnázium 1934–35. évi Értesítőjéből] szerint a besztercebányai királyi katolikus gimnázium homlokzatán volt olvasható a praesens imperfectum, perfectum futurum felirat. Ilus néni forrása e történethez Karácsony Sándor A magyarok kincse c. műve is lehetett (Bp. 1944, VIII. fejezet, xliv. old.), amelyben a Kontra-házaspárra oly nagy hatást gyakorolt tudós szó szerint is idézte Mikszáthot.