Megjelent a Taní-tani 49. száma (2009/2)

Tartalomjegyzék

Knausz Imre: Nem tudom, érthető-e… Előadás a Mihály Ottó 70. születésnapja alkalmából a Miskolci Egyetem Tanárképző Intézetében rendezett konferencián 2009. május 20-án

Tanítások

Mihály Ildikó: Kreativitás és iskola

Garadnai Erika: Az 1956-os "ellenforradalom" gyermekképe

Kolosai Nedda: A Waldorf-pedagógia gyermek- és ifjúképe

Távoli ének

Károlyi Júlia: Játékok és játékosok

Gál Gyöngyi: A média hatása a diákok testképének alakulására

Kiáltozás

Gömöryné Mészey Zsuzsa: Szabad és felelősségteljes tanulás Dalton-tervvel

Műterem

Demeter József: Egy tételcím a kortárs irodalomból az emelt szintű magyar nyelv és irodalom szóbeli érettségi vizsgára

Bakonyi Anikó: Kistanár? Hallgató? Leendő pedagógus? Tanárjelölt?

Emberek

Kovács Henrik: Egy szakma felnőtt

Urbán Bálint: Interjú Granasztói Szilviával

Kiss Zsuzsanna: Tanít:  Dorothy Heathcote

Szomorúfűz

Fekete pedagógia. Interjú Hunyady Györgynével és Nádasi Máriával

Majoros Mária: Szemérmetes Erzsók

Írásjel

Trencsényi László: Toborzó rebellis tanároknak

*

Az ember mindig azt látja meg, amire fogékony. Én például mostanában azt látom, hogy a műalkotások: filmek, drámák, regények leginkább két dolog valamelyikéről szólnak. Az egyik, hogy „az élet lehet másmilyen is” – ahogy Tarantino mondja. Ezek a meseszerű művek. A másik, hogy az emberek mind teljesen hülyék, és mindent elszúrnak, amit csak lehet. Shakespeare például: a Rómeó és Júlia szerintem erről szól, és nem a szerelem jogáról. Mindennapi tapasztalataink ezt mindenesetre megerősítik.

Szóval nem jó, hogy a világ összeomlik, de még rosszabb lenne, ha megmenthetnénk, de elszúrjuk. Ez adja meg a nevelés jelentőségét ma.

(Knausz Imre: Nem tudom, érthető-e…)

A pontszerzésre elsősorban egyéni vagy csoportos küzdelem, azaz mindenféle szörnyek és más ellenséges lények legyőzése, illetve küldetések teljesítése, például harcban jól hasznosítható vagy különleges erőt adó tárgyak megszerzése nyomán van lehetőség. Ez, a harcban megfáradt játékosok által „taposómalomnak” vagy „darálónak” titulált séma bizony egyhangúvá is tud válni, de némileg csökkenti a kiszámíthatóságot, hogy a legtöbb játékban vannak a fejlődésnek olyan szakaszai, amelyeknél a továbblépéshez nélkülözhetetlen csapatokat alkotni (ezeket a legtöbb játékban céheknek nevezik). Ez nemcsak változatosabbá teszi az eseményeket, hanem fontos szerephez juttatja a játékosok együttműködési készségét, vezetői adottságait is. Több kutatás mutat abba az irányba, hogy az ilyen típusú játékok egyik fő vonzereje éppen ebben, vagyis a játék során megtapasztalható társas interakciók sokféleségében rejlik. A vonzerő egy másik fontos összetevője maga a szerepjáték, a más bőrébe bújva cselekvés izgalma, ami lehetővé teszi, hogy a résztvevők olyan viselkedésformákat is kipróbáljanak, amelyek a való életben is vonzók, de valamiért elérhetetlenek számukra.

(Károlyi Júlia: Játékok és játékosok)

Év végére olyan súlyossá vált a helyzet, hogy el kellett venni a tanárnőtől az osztályt. A gyerekek arra a kérdésre, miért tiltakoznak ennyire a tanárnő ellen, csak annyit mondtak, megengedhetetlen hangnemet használ velük szemben. Arra a kérdésre, mit értenek „megengedhetetlen hangnemen” mindig azzal válaszoltak, nem lehet elmondani, bent kell ülni az óráján, és hallani kell. Sok-sok évvel később az egyik fiú, aki akkor már Los Angelesben élt, és a United Artists reklámfotósa volt, mégis mondott egy példát. Az egyik lányt az első pillanattól kezdve nem szerette Erzsébet, ezért mindig talált okot, hogy vitát provokáljon Alizzal. Ilyenkor ha feldühödött, olyan dolgokat ordított neki, hogy „Börtönbe záratom, rács mögé juttatom, maga drogos kurva!” Aliz 14 éves volt ekkor, és természetesen se drogos, se kurva nem volt. …
A feszülő indulatokat leginkább a padokon megjelenő rajzok alapján lehetett lemérni. Az egyik hátsó pad dekorációja egy hatalmas "freskó" volt, amely a "Szemérmetes Erzsók temetése" címet viselte. A kép közepén egy sírhant volt Szemérmetes Erzsók felirattal. A sírt szomorúfüzek vették körül, az égen sötét felhők úsztak. Az egész kép egy Hitchcock film sejtelmes kezdő képsorára emlékeztetett.

(Majoros Mária: Szemérmetes Erzsók)