Lencse Máté: A felsőoktatási törvénytervezet(ek)ről - avagy tartunk-e valahol?

Ebből az igencsak vázlatos, pár hírt kiragadó kis összefoglalóból is jól látszik, hogy mekkora káosz uralkodik az elmúlt hónapokban a felsőoktatási törvény körül. És, hogy ez miért óriási probléma? A magam részéről nem tudom elképzelni, hogy komolyan lehet venni majd ezek után az elfogadott törvényt. 

A szerző doktorandusz.

Teljesen természetes, hogy egy kormányváltás gyökeres átalakításokat hoz magával – sokszor még akkor is, ha nem feltétlenül indokolt. A lényeg, hogy megmutassák: új világ jön. Engem legjobban a felsőoktatást érintő változások érdekeltek, vagyis hát érdekelnének még most is. Vártam, hogy elfogadják az új törvényt, de ez nem történt meg. Ez nem is lenne olyan nagy baj, hiszen fontos megvitatni, formálni, tökéletesíteni, de úgy érzem, hogy ezen már túl kellene lendülni, ráadásul komoly szakmai vita nem is alakult ki, mármint olyan, ami befolyásolhatná a törvény végleges formáját. Ugyan még tavaly felkerült vitaanyagként a hálóra (a NEFMI honlapján egyébként még mindig letölthető), de a vélemények súlytalanok maradnak. Az alapokat azonban már ennél is régebb óta sejtjük: az oktatáspolitikai tézisgyűjtemény, ami pedig a KDNP honlapján érhető el, egyértelműen kijelöli az irányvonalakat. Ez azt jelenti, hogy adott a koncepció, a háttér, már csak fel kellene húzni a vázra a részletes tartalmat. Kívülről ez tűnik kevésbé nehéz feladatnak, alább viszont látni fogjuk, hogy jelen esetben ez mégsem egészen így van. 

Két fontos dolgot szeretnék elöljáróban elmondani: nem fogom véleményezni a felsőoktatási törvénytervezetet részletekbe menően, ugyanis ez az írás inkább a körülötte lévő kavarodásról szól. Maga a tervezet, a koncepció tartalmaz jó, elfogadható és elvetendő elemeket egyaránt, ahogy a legtöbb ilyen jellegű dokumentum, de ami az elfogadása körül zajlik jelenleg, sokkal súlyosabb probléma. A másik, amit az elején le szerettem volna írni, hogy azért használok dátumokat, hogy könnyebben kapjunk vázlatos képet arról, hogy mikor milyen hírek jelentek meg a témával kapcsolatban.

április 16.

Orbán Viktor dühös. Gondolom, ez gyakran előfordul, hiszen mindnyájan vagyunk így néha, de ha ez egy cikk címe, az már sokkal figyelemreméltóbb. Főleg, ha a miniszterelnök egy államtitkárára az, pontosabban annak makacsságára. Egészen magával ragadott az írás tartalma, tulajdonképpen ez késztetett véleményformálásra. Van egy államtitkár, aki a maga elképzeléseit szeretné végigvinni (érthető, hiszen ki másét?), és van a miniszterelnök, aki pedig világosan elmondja, hogy mit szeretne látni a törvénytervezetben. Számomra egészen egyértelműen kiderült, hogy Hoffmann Rózsa nem alkalmas a báb szerepére – az, hogy szimpatikus személyiség-e, hogy a tervezet jó-e, segít-e a felsőoktatás problémáin, ebből a szempontból lényegtelen. Az a fontos, hogy van egy véleménye, ami alapján meg szeretné reformálni az oktatást, ez esetben a felsőoktatást, és ez nem egyezik a miniszterelnök elképzeléseivel. Nem gondolom, hogy a törvény körüli hezitálás a kormány részéről összekapcsolható lenne azzal, hogy a közvélemény nem szimpatizál annak több pontjával. Tudjuk, hogy ez nem sokat számít. Viszont úgy tűnik, hogy nem tud olyan törvény születni, ami a jelenlegi felállásban mindkét fél számára megfelelő lenne és ezért igen kényes ez a szituáció.

január 15.

Hoffmann Rózsát visszaküldték a startvonalra.

április 14.

Hoffmann Rózsát megint visszaküldték a startvonalra.

Ilyenkor szokták mondani, hogy ez gombócból is sok, ami persze nem igaz, de ugye értjük…

február 9.

Egyezség született az új felsőoktatási törvénnyel kapcsolatban, olvashatjuk a HVG honlapján.

április15.

Túl gyors lenne tavasszal tárgyalni az új felsőoktatási törvényt, olvashatjuk a HVG honlapján a Felsőoktatási Dolgozók Szakszervezetének véleményét.

Ebből az igencsak vázlatos, pár hírt kiragadó kis összefoglalóból is jól látszik, hogy mekkora káosz uralkodik az elmúlt hónapokban a felsőoktatási törvény körül. És, hogy ez miért óriási probléma? A magam részéről nem tudom elképzelni, hogy komolyan lehet venni majd ezek után az elfogadott törvényt. Hoffmann Rózsa nevéhez fogjuk kötni annak ellenére, hogy nyilvánvalóan nem tudja keresztülvinni az akaratát? Orbán Viktoréhoz, aki nem oktatáspolitikus, nem szakember? Leváltják Hoffmann Rózsát, és egy bábut tesznek a helyére, aki összeállítja a vezetésnek tetsző dokumentumot? Ez a felsőoktatási törvény már a hercehurcáról marad emlékezetes, a tartalma sajnos másodlagos a megítélés szempontjából. A szakmai viták – ha vannak – nem kapnak elegendő nyilvánosságot, az ország szappanoperaként követi a fejleményeket. Figyelheti a már linkelt Hoffmann-Orbán párviadalt vagy akár a mostanra kissé háttérbe kerülő Hoffmann-Pokorni harcot is, és az emberek ezek alapján fognak véleményt alkotni, ráadásul még értenek is a pedagógiához, hiszen mindenki ért hozzá, ahogy ez a Pedagógia Online-on történő bemutatkozásunkon is szóba került. 

Ahogy már írtam, ennek a tervezetnek is vannak jó részei, amik érvényesültek volna, segítettek volna bizonyos részproblémákat megoldani, de ez egyre messzebb kerül. Kezd az egész nagyon hiteltelenné válni, ráadásul az idő is csak megy ezzel a hatalmi harccal. Persze én eleve szkeptikus vagyok, mert azt gondolom, hogy szerkezeti, rendszerszintű átalakításokkal csak a problémák töredéke oldható meg – pedig ezek tűnnek a nagyobb, súlyosabb döntéseknek, ezek is kerülnek jobban előtérbe. Sokkal lényegesebb kérdés, hogy mi történik a tanórán (jelen esetben értsd: előadás, szeminárium), mert hiába találjuk meg a legideálisabb felépítést, a legtökéletesebb rendszert, ha az apró alkotóelemek nem működnek. Fontos kérdés például az elit- és a tömegoktatás különbsége és az ebből következő változások, új kihívások, melyről nem olyan régen Eszterág Ildikó is írt. Ezt azért fontos itt megjegyezni, mert ezek a problémák nem törvényi szinten fognak megoldódni – mármint, hogy már az egyetemen is tanítani kellene –, tehát nem fogható minden arra, hogy a kormány nem képes megmondani, hogy akkor most merre is. Viszont olyan világban élünk, ahol mindent törvények szabályoznak, így a felsőoktatást is, tehát szavazni kellene végre egy változatról. Felesleges húzni az időt, tökéletes úgysem lesz, legfeljebb olyan, amilyet szeretnének. És valószínűleg erre várunk…

ápr. 30.

?

A két hét, melyet Hoffmann utolsó utáni határidőként kapott, április végén fog lejárni. Akár meg is lehetne várni a fejleményeket, de a fenti sorokból talán kiolvasható, hogy mindez nem olyan fontos. Majd később, ha elfogadták, amikor már lehet örvendezni vagy keseregni a „kőbe vésett” sorokon.