A konduktív pedagógia tanúhegye

Forrai Judit írása Pető Andrásról

A bentfekvő gyógyíthatatlan gyerekekkel elkezdett dolgozni Pető, s egy év múlva egy szakfelügyelő bizottság meglepődve tapasztalta, hogy csodát tett velük. 

Míg a vulkán, a tűzhányó különleges földrajzi hegyformáját, magányos kiemelkedését jelzi a tanúhegy bazalt tömbjeivel, úgy Pető konduktív módszere hasonlóképp robbant be, s vált egyedülálló tömbbé a pedagógia huszadik századi történetében. Ahogy a földrajzi képletekben rétegeződések, eredetek fedezhetőek fel a kőzetanyagban, úgy a gyógyító pedagógiában sok eredeti és sok már meglévő forrás található Pető pedagógiai irányvonalában.

Pető módszerét az olyan mozgásszervi betegségekre dolgozta ki, amelyek a mindennapi mozgásukban akadályozzák az újszülötteket, kisgyerekeket vagy felnőtteket. Ezen betegségcsoportokhoz tartoznak a Cerebral Palsy (CP), aközponti idegrendszer veleszületett sérülései, bizonyos idegrendszeri fejlődési problémák, oxigénhiányos állapot utáni státusz vagy agyvérzés után az izmok beidegzésének hiánya miatt okozott mozgáskorlátozottság, melyeknek megoldására alkalmazta az állandóan alakuló, egyre jobban személyre szabott módszerét. A módszer lényege, hogy a nem működő reflexpályák helyett máshol új mozgásminták alakuljanak ki, rögződjenek. Pont emiatt az orvoslás és a pedagógia közös határán lévő interdiszciplináris gyógyító pedagógiáról beszélhetünk, jelezve e kettősséget. Modern kifejezéssel neuropedagógiának is nevezhetjük módszerét.

A gyógyító pedagógia gondolata már a 19. században sem volt új elgondolás, csak az ismeret, a tudás, a felismerés és a módszer lehetősége, a megoldások keresztmetszete volt szűkebb. Ranschburg Pál pszichiáter egyik 1909-es cikkében így ír:

A gyógyító pedagógia valamennyi ágának egyik gyökere1 onnan ered, ahol a neveléstan a maga eljárásaival nem győzi, mert nemcsak fejleszteni kell, de gyógyítva kell fejleszteni. S valamennyiük másik gyökere ott fakad, ahol az orvostan a maga eljárásaival nem tud eredményre jutni, mert agyidegrendszernek a működéstől elzárt, avagy általánosan gyengén fejlett, vagy hibás kapcsolatú pályáit a maga orvosi eljárásai segítségével nem tudja működésre bírni, minthogy ma erre csakis a gyógyító célzatú oktatás és nevelés képes.

Sokféle szakterület képviselői keresték a megoldást a gyógyítás és oktatás együttes megoldására világlátásuknak, szakterületüknek megfelelően, alapjában az ember és a környezet kölcsönhatását holisztikus egységként mind elméleti, mind gyakorlati szempontból, pl. pedagógusok: A. Fuchs, J. Demoor, Kölle, orvosok: Koch, Zichen, Esquirol, Emminghaus, pszichológusok: Spengelmann, Sollier, Georgens, Kreapelin, Gündel, ki-ki saját szakterületén.2

Pető András egyike azoknak, aki módszerének újdonságával közelítette meg és változtatta meg a mozgáskorlátozott emberek életét.

Pető András (1893. szeptember 11. – 1967. szeptember 11.) Szombathelyen született, tehetséges, jó eszű fiatalként végezte iskoláit. Szegényes körülményeik miatt iskola melletti óraadással enyhített a család nehéz helyzetén, majd középiskolában remek íráskészségével, némi kapcsolati segítséggel a Pester Lloyd újságnál kapott feladatot. Tehetségét és szorgalmát elismerve az újság Bécsbe küldi, és fizeti tanulmányait.

Ezek a bécsi egyetemi évek és azok hatása alakítja Petőt a későbbi módszer kidolgozására. Nem bölcsészetet tanul, hanem meggondolva magát orvostudományt, de az irodalom, művészetek és filozófia iránti szeretete és affinitása végigkíséri életét.

A fiatal bölcsész-, jogász-, orvostársaságokban jól ismerik Petőt és barátját-szobatársát Jakob Levy Morenót, akivel hosszú éjszakákat vitáznak nagy társasággal kávéházakban a kor politikai, művészeti, filozófiai, orvosi kérdéseiről. Együtt bolyonganak a bécsi tereken és az éjszakában, ahol koldusgyerekeket, prostituáltakat beszéltetnek saját sorsukról. Később Moreno megnyitja a Rögtönzések Színházát, ahol a drámapedagógia kifejlődik, majd Amerikába menekülve ott dolgozza ki részletesen ezt a fajta oktatási módszert, melynek hatását az általa megalkotott szociometriai mérésekkel igazolja.

A nyugtalan századforduló teljesen megújult nézetekkel, filozófiával, életfelfogással, nem utolsó sorban politikai változásokkal haladt a demokratizálódás felé, lerázva, kritizálva a nagy birodalmak megrögzült konzervatív nézeteit, hagyományait. A politikai mozgások és gazdasági érdekek változásának hatására robban ki az I. világháború.

A Lebensreform („életreform”) társadalmi mozgalma a 19. század végén és a 20. század elején Németországban, Ausztriában és Svájcban jött létre, a köznapi életre vetítve a tudományos nézeteket, amelyek a természettel harmonizáló társas életmódot helyezték előtérbe, jelezve az új vallási, filozófiai, művészeti, tudományos mozgalmakat is. A mindennapok emberét egy új életformára ösztönözték hangsúlyozva többek között a természettel való harmóniát, a test és a lélek megújulását új mozgásformákkal, táplálkozási reformmal, az egészséges, nyers, ökológiai ételek preferálásával, a test szeretetét és elfogadását hirdető nudizmussal és szexuális felszabadulással stb. Mindezen változás a tudományos életben is megjelenik pl. az alternatív orvoslásban, új pedagógiai nézetekben, más tudományok, a művészetek és a vallás reformjában. Foglalkoztak a mozgás megújulásával, új típusú mozgáskultúra alakult ki a ritmus, az ének nevelő hatásával, az addigi pedagógiai módszerek megváltoztatásával, a környezet és a gyógyítás ezen belül a sérült gyerekek gyógyító-nevelő tevékenységével. Új terápiás módszerek is kialakulnak (a miliőterápia, a konstitúciós terápia, a Gestalt-pszichológia, holisztikus-organizmikus elmélet, mely a természet és az egyén egymásra ható egységét preferálja rávetítve ezen elméleteket és gyakorlati eredményeket az egészség és a betegség viszonylatában.

Az első világháború közbeszól, minden orvostanhallgató a fronton orvosi feladatokat lát el. Így Pető is nagy gyakorlati tapasztalatra tesz szert. A háború után folytatja tanulmányait, majd 1921-ben megkapja diplomáját. A pszichológia rendkívül érdekli, de sokféle orvosi szakterületen dolgozik, melyről önmaga így számol be:

Bennem sokan csalódtak. Egyesek azt várták tőlem, hogykiváló matematikus leszek.Egyesek egy eljövendő nagy magyar költőt láttak bennem, egyesek azt hitték, hogy megmaradok a Pester Lloydnál, és német nyelvű újságíró leszek Budapesten.

Mások egy feltörő német nyelvű költőcsillagnak tartottak. Mások azt hitték, hogy a tüdőgyógyászat fénye leszek. Két hírneves bécsi klinika hívott meg tanársegédnek. Az Élettani Intézet ki is nevezett tanársegédnek. Semmi nem lettem. Ellenben kalandot kalandra, szenvedést szenvedésre, örömet örömre halmozva éltem, sokszor azt sem tudva, miből. Ha nagyon megégetett a sors, sebeim gyógyulásáig be-bevonultam egy-egy intézetbe, tüdőgyógyintézetekbe, fizikoterápiás intézetekbe, elmegyógyintézetbe szegődtem el mint orvos. Később orvos-író lettem, orvosi folyóirat szerkesztő, orvosi könyvkiadó vezetője. Kisipari vállalkozásokat többször kezdeményeztem Bécsben, Párizsban, sőt Budapesten is! Párizsban éppen egy orvosi és tudományos kőnyomatos nyomdát alapítottam, amikor kitört a háború. Egy barátom és felesége kérésére jöttem el Budapestre és belesodródtam a mozgásos kezelésbe. Hírneves lettem, s mint gyógytornatanár fizettem adót. A háború után egyik gyógyult betegem bekényszerített a Gyógypedagógiai Főiskolára, és innen indult ki, sok nehézség leküzdése után az intézet.

Mint látjuk, szerteágazó az érdeklődése és tudása, amelyet mind ötvözve jelenített meg a módszerében, melyből egyes részleteket már mint gyakorló orvos sikerrel végzett páciensein.

A II. világháború döntő szerepet játszott a módszer alkalmazásában, sok sérült, bujkáló zsidó árvagyerek mentésére szervezett egyik otthonában Budapesten kezdett el Pető foglalkozni beteg mozgáskorlátozottak kezelésével a korábban tüdő- és elmegyógyintézetekben már bevált mozgásterápiát alkalmazva. Valójában ebben a háborús helyzetben vált világossá, hogy ezeknek a gyerekeknek a rövid, tragikus élete befejeződött volna az ő segítsége nélkül, senkinek nem kellettek, és senki nem tudott rajtuk érdemben segíteni. Pető tudott. Így a felszabadulás után az eredeti tervétől eltérően elhatározta, hogy Budapesten marad, és ezekkel a gyerekekkel fog foglalkozni, megváltoztatva az életüket, hasznos tagjaivá nevelve-kezelve-gyógyítva őket a szabaddá lett életükben. Ezt az irányt választotta, és szinte megszállottan dolgozott e terven.

A bénulásokban, túlmozgásokban, görcsrohamokban szenvedő betegek ellátása a Gyógypedagógiai Nevelőintézethez tartozott, melyet Bárczi Gusztáv (1890-1964) vezetett. Magyarországon már hagyománya volt a gyógyító pedagógiának. Bárczi meghatározó alakja volt a magyar gyógypedagógiának, aki Budapesten 1937-ben az Alkotás utcai Nevelőintézet igazgatója lett. Ettől kezdve az értelmi fogyatékosok oktatásával és nevelésével foglalkozott. Hallatlan dinamizmusával kezdte újjáépíteni a romokban hevert intézetet és az iskolarendszert.

Pető a legjobb időben érkezett új elgondolásával. Bárczit, a Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskola igazgatóját nem kellett a mozgásterápia hatékonyságáról meggyőzni, hiszen azt már régen alkalmazták vakok és siketek esetében. A főiskola Gyógytani Laboratóriumában melyet a világhírű Szondi Lipót3vezetett, már az 1930-as években Sulyomi Schulmann Adolf és Pátzainé Liebermann Lucy – főként dadogókkal – mozgásvizsgálatokat végeztek, mozgástanítást folytattak, és kidolgozták a „helyesbítő mozgástanítás módszertanát”4.

A Pető által művelt és javallt mozgásterápia a mozgáskorlátozottakra alkalmazva, új célcsoportot és új lehetőségeket jelentett a főiskola részére. Bárczi Pető munkáját megismerve létrehívta a Mozgásterápiai Tanszéket 14 ágyas ambulanciával. Különböző intézetekből az Állami Gyermekmenhely ideggyógyász főorvosa Focher László Pető részére a legsúlyosabb reménytelen eseteket válogatta ki.5 Pető megszállott fanatizmussal és kemény munkával kezdte el ennek az intézetnek a vezetését, módszerének kidolgozását, illetve gyakorlati megvalósítását.

Tevékenységét igen mostoha körülmények között végezte. A háború következtében az épületek mind romosak voltak, villany, vízszolgáltatás nem volt. Az intézetben két szobát kapott egy folyosóval, ahol egy fürdőkád is volt, melyet nemcsak fürdésre, hanem mosogatásra is használtak.6

Az Intézet fenntartása, a gyerekek élelmezése amerikai jótékonysági Joint-adományokból gyűlt össze. Az éhséggel kűzdő fővárosban az intézeti gyerekek – az akkori amerikai elnökről elnevezve – ún. Truman-virslit kapak, ami szójababból készült. Pető munkabérére három éven át pénz nem jutott, így fizetés nélkül, ingyen dolgozott.

Pető mozgásterápiája tartalmazta a gyógytornát, gyakorlatoztató terápiát, lélegeztető tornát, mozgásos nevelést, ez mind a gyógyító és nevelő mozgásgyakorlatokat jelentette. Az addig minden szakterületén alkalmazott legmodernebb gyógymódból kiemelte mindazt az elemet, amelyet csatasorba tudott állítani a mozgás rehabilitálásáért, így a helyes oxigénfelvételt, a célzott táplálkozást, mozgást, valamint a páciensek kezelése közben a társas létet, mely segítő, támogató környezetet jelentett a sérült gyerekeknek, felnőtteknek.

Bárczi a 14 ágyas osztállyal és az ambulanciával a következőkben fogalmazza meg elvárását az új tanszékkel kapcsolatban, amely nemcsak gyógyított, hanem a „kezelő személyzetet” is oktatta:

Nemcsak az orvos és gyógypedagógus kooperációjáról van szó, hanem a főiskolánk hallgatói, úgyszintén orvostanhallgatók együttesen nyernek kiképzést sok más között gyermekbénulás utókezelésében és Little-kór kezelkésében. Ettől a tanszéktől reméljük azt, hogy az egységes gyógypedagógia keretén belül egységes metodikai és csoportnevelésünk hatása itt is meg fogja hozni gyümölcsét.7

A bentfekvő gyógyíthatatlan gyerekekkel elkezdett dolgozni Pető, s egy év múlva egy szakfelügyelő bizottság meglepődve tapasztalta, hogy csodát tett velük. Híre egyre terjedt, hiszen nemcsak bentfekvő, hanem bejáró betegekkel is foglalkoztak.

1947-ben Pető András a Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskola Mozgásterápiai Tanszékének vezetője lett. Az Alkotás utcai pincehelyiségben indította el az ún. Gyógypedagógiai Nevelőintézet Mozgásterápiai Osztályát, amit „Pestalozzi-ambulanciának” nevez. Az Országos Mozgásterápiai Intézet a konduktív mozgásterápia elméleti és gyakorlati kiépítésével foglalkozott, amely kettős feladatot látott el, elsősorban a spasztikusoknak (görcsös izomösszehúzódástól szenvedőknek), különböző agyterületek bénultjainak – gyermekkori cerebropathiák, felnőtt hemiplégiák és paraplégiák – rehabilitációját, másrészt a később főiskolai képzést is végző intézményben tanuló hallgatók felkészítését a mozgászavarok befolyásolására. Ennek a tanszéknek a hatóköre messze túlnőtt kezdeti határain.8

A konduktív technikát az intézet vezetője, dr. Pető András oktatta. Szakítva a Gyógypedagógiai Főiskolával – szakmai viták után – Pető konduktornak nevezte el a segítőket, élesen elválasztva a gyógypedagógusoktól. Nemcsak az elnevezés különbözött: egy személyben az érzelem és az értelem, a mozgás, a tartás és a munka, valamint az önellátás területén végezték és végzik, illetve végeztetik a rehabilitációt.

Végül 1950-ben Pető számára a magyar állam hivatalosan megalapította az Országos Mozgásterápiai Intézetet egy Villányi úti földszintes épületben. Ez az intézmény Pető vezetésével országos hatáskörrel kizárólag a konduktív pedagógia nevelési elvei és programja alapján folytatta a nevelő-fejlesztő-orvosi kontroll alatt álló tevékenységet. Pető a legjobb orvosi gárdát gyűjtötte maga köré, akik arendszeres orvosi konzultáció résztvevői voltak: ortopédus, bőrgyógyász, urológus, neurológus, gyermekgyógyász stb. mint konzulensek.9

A Pető körüli legizgalmasabb kérdés módszerének az eredettörténete, az egyéni és csoportfoglalkozások integrálásának tudományos értelmezése, de leginkább az agy biztonsági „csendes” részeinek, sejtjeinek aktivizálási módszere a bénultak helyett az összetett ún. konduktív módszerrel. Módszerének lényege, hogy minden páciense megtanuljon önállóan élni, önmagát ellátni, tanulni, dolgozni, családot alapítani, és nemcsak önmagukról, de másokról is tudjanak gondoskodni. Hogy lehetséges ez, hiszen azok az agyközpontok sérültek, amelyek a mozgást irányítják. Bár tudományos igazolása akkor nem volt az agy finomműködésének – ma sem ismerjük ezt teljes mértékben –, de az ismert volt, hogy új reflexpályák kialakíthatók a nem működők helyett máshol, másképp.

Különböző elméletek filozófiai, szociológiai, orvosi, pedagógiai, neurológiai stb. területen próbálták megmagyarázni az egyén és a társadalom közötti kölcsönhatás eredményét. Az egyén és szociális környezetének kapcsolatát erősítve egy felnőtt által irányított kollektív tevékenységben a gyermek nagyobb teljesítményre lesz képes, mint ami egyedül, önállóan lehetséges lenne számára. Ez a szociális interakcióban megmutatkozó tanulási potenciál filozófiai pszichológiai, pedagógiai viszonylatban többféle koncepcióban már létezett.

A konduktív pedagógia nevelési módszere minden korábban létező fejlesztő pedagógiához képest lényeges előrelépést jelentett. Se Pető, se a konduktorok nem fogadták és nem fogadják el ma sem a gyermek fogyatékosságát, fogyatékossági státuszát, hanem őket vezetve, instruálva, a saját belső erőforrásait erősítve az önellátásra, önálló életvitelre és közben akár egy szakmára is felkészítik az érintetteket. A konduktív pedagógia alapelve szerint az agysérüléssel született ember is fejleszthető, tanítható.

Sohasem tekintette véglegesnek az adott állapotot, hiszen a tanuláson, fejlesztésen keresztül a mozgásteljesítmény folyamatosan javítható. Nála nem volt lehetetlen. Minden segítséget megadott a pácienseinek. Ehhez a segítő környezet is kellett, ezért a szülőket is bevonta a folyamatba. Az otthoni fejlesztés az első lépés a társadalomba való integráláshoz.

Ez a speciálisan integrált nevelési rendszer elősegíti a sokoldalú, komplex személyiségfejlesztést. Miután a fogyatékosságot nem tudja és nem is kívánja megváltoztatni, a környezethez való alkalmazkodást segíti elő módszerével azzal, hogy a koordinált működést megtanítja, illetve újratanítja. Hári Máriának – tanítványának és utódjának – egyik szemléletes példája az az egyszerű napi rutin, hogy fésülködjenek meg minden reggel. Akinek a keze bénult, és nem tudja a finommotorikus mozdulattal a kezét a fésűvel a fejéhez emelni, megfésülni a haját, az valahogy – ahogy tudja – rögzíti a fésűt a kezével vagy bárhogy, és a fejét mozgatja, haját a fésű fogaihoz téve, így az eredmény nem maradt el. Ez a tanulás aktív formája, pozitív eredménye. De a görcsös állapot oldására a módszerével a mozgás előtt tudatosan felkészíti önmagát a páciens egy megtanult ritmus (versike, mondóka, számolás) segítségével, hogy legyen kellő idő az izmok felkészülésre, begyakorlásra a tudatosan megtervezett mozgásra, ez a ritmikus intendálás.

Mindezen mozgások fázisait a később kialakított „Gestalt-terápia” keretei között – jóval Pető módszere után – tudományosan is be lehet azonosítani: szenzáció/esemény, a szükséglet kezdeti érzékelése, tudatosság, mozgósítás, akció, végső kapcsolat, elégedettség, tevékenység befejezése.10 Pető tagja és híve volt a Gestalt-pszichológiának, amelyből a Gestalt-terápia nőtt ki.

A konduktív pedagógia kulcsfigurája maga a konduktor, aki „csak” vezeti a sérülteket, nem helyettük végzi el a feladatot.

A Pető-módszer, vagy inkább koncepció tulajdonképpen egy életprogram, tanulásba épített és arra épülő mozgásfejlesztés. Minden pillanatban azt tartjuk szem előtt, hogy lehetőségeikhez képest maximális önállóságra tanítsuk a gyerekeket, képessé tegyük őket önálló megoldások kivitelezésére, legyen szó feladatsorokról, étkezésről, fogmosásról, játékról. Alapelv a fokozatosság, az elért szintekre építkezés. […] Nem egy-egy órában valósul meg, és nemcsak mozgást fejlesztünk, hanem az óvodás korú mozgássérült gyermekek minden egyes pillanata konduktív szemléletben telik. […] A módszer legfőbb célja a mozgásfejlesztés, a komplex személyiségfejlesztés, és annak a segítése, hogy az egyén beilleszkedjen a társadalomba. …mindent megteszünk annak érdekében, hogy képességeihez mérten a maximumot kihozzuk a gyerekekből.11

Ez maga a rehabilitáció, hogy élni tanítja meg a mozgássérült vagy halmozottan sérült gyerekeket, felkészíti őket az életre a támogató közösségben, nem egyéni terápiában. Ez nagy erőt ad minden résztvevőnek a cél eléréséhez.

Pető magabiztossága az orvosi, pszichiátriai attitűdjéből ered, szuggesztív erejét már fiatal korában felismerte, biztos fellépése volt. Tudott nagyokat hallgatni, megtanulta az analízis közben való hallgatás művészetét, a másokra való koncentrált figyelmet. Ötvözte a modern tudást és tudományt a keleti kultúrával. Hallatlan olvasott volt nem csak az orvosi, pszichiátriai szakirodalomban, hanem a művészetek területén is. Széleskörű elmélyült tudása egyedi volt, a társaságban lenyűgöző, stílusa utánozhatatlan, de nem kellemes. Ingerelte a butaság, a szakszerűtlenség, a pontatlanság és a rendetlenség. Ugyanakkor figyelmes és gondoskodó volt azokkal, akik rá voltak bízva, vagy akiket szeretett. Mindenképpen integráló tudású, több tudományterület jó ismerője, abszolút határátlépő volt.12 Sugárzott belőle az emberszeretet, de ezt kellemetlen stílussal próbálta leplezni.

Két-három nemzedék őrzi hatását. Nem egy család van, ahol a szülők, akik Petővel, vagy már csak a módszerével dolgoztak, gyermekeiknek átadták azt a határtalan kisugárzást, amely körülvette Petőt, s olyan pályákra állították a következő generációt, hogy ők is a segítő szakmát, vagy konkrétan a konduktív pedagógiát választották.

Irodalom

Bárczi Gusztáv (1948): Magyar Orvosi Szemle, Febr. 25.

Dunajeva Jekatyerina (2016): A Pető Intézet, a Pető módszer, egy látogatás élménye. Új Pedagógiai Szemle. 2016/7-8.

Forrai J.: Memoirs of the Beginnings of Conductive Pedagogy and András Pető. Létra Alapítvány. 2019. 2. ed. 160. p. ISBN 78-615 -00 -5655 -5.

Forrai J.: A Pető-mítosz a múlt és jövő között. In: Interdiszciplináris pedagógia múlt és jövő között (szerk: Buda A. és Kiss E.). Kiss Árpád Archívum és Debreceni Egyetem Nevelés- és Művelődéstudományi Intézet, Debrecen, 2020. 17-35. ISBN 978-963-490-224-9, ISSN 1587-1150

Gordosné Dr. Szabó Anna (1998): A szomatopedagógia előzményei a magyar gyógypedagógia történetében. Gyógypedagógiai Szemle, XXVI. évf. 4. sz. 281.

Gordosné Szabó Anna (1959): A Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskola tudományos munkássága 1948-1958 végéig In: Kiss Árpád (szerk.): Tanulmányok a neveléstudomány köréből 1959. Akadémiai Kiadó, Budapest, 703-715.

Hári Mária (1990): A konduktiv nevelés története, fogalmai. Első Konduktív Pedagógiai Világkonferencia, MPANNI p.11.

Pető András (1955): A konduktív mozgásterápia mint gyógypedagógia. Gyógypedagógia 1. sz. pp. 15-21.

Ranschburg Pál (1909): Elmélkedések a gyógypedagógia jelenéről és jövőjéről. Magyar Gyógypedagógia, I. évf. 45.

Vértes O. József (1915): A gyógyító pedagógia fogalma és köre. Pedagógiai pszichológiai könyvtár, Pécs.

Zinker, Joseph, (1980): The Developmental Process of a Gestalt Therapy Group in Beyond the Hot Seat: Gestalt Approaches to Group, ed. By Feder, Bud, & Ronall, Ruth. New York: Brunner-Mazel. 55-77.

• 1. Ranschburg Pál: Elmélkedések a gyógypedagógia jelenéről és jövőjéről. Magyar Gyógypedagógia, 1909. I. é xxivf. 45.
• 2. Vértes O. József: A gyógyító pedagógia fogalma és köre. Pedagógiai pszichológiai könyvtár. Pécs. 1915.
• 3. Szondi Lipót (1893-1986) idegorvos, pszichiáter. 1943-ban Svájcba, majd az USA-ba menekült zsidó származása miatt. Sorsanalízis néven új mélylélektani iskolát alapított. Ösztöndiagnosztikai tesztjét a pszichiátriában és az elme- és ideggyógyászatban alkalmazzák.
• 4. Gordosné Dr. Szabó Anna (1998): A szomatopedagógia előzményei a magyar gyógypedagógia történetében. Gyógypedagógiai Szemle, XXVI. évf. 4. sz. 281.
• 5. Pető András (1955): A konduktív mozgásterápia mint gyógypedagógia. Gyógypedagógia, 1. sz. pp. 15-21.
• 6. Hári Mária: A konduktiv nevelés története, fogalmai. Első Konduktív Pedagógiai Világkonferencia, 1990. MPANNI, p. 11.
• 7. Bárczi Gusztáv, Magyar Orvosi Szemle, 1948. febr. 25.
• 8. Gordosné Szabó Anna (1959): A Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskola tudományos munkássága 1948-1958 végéig In: Kiss Árpád (szerk.): Tanulmányok a neveléstudomány köréből 1959. Akadémiai Kiadó, Budapest, 703-715.
• 9. Forrai J: Memoirs of the Beginnings of Conductive Pedagogy and András Pető. Létra Alapítvány. 2019. 2. ed. 160. p. ISBN 78-615 -00 -5655 -5 . DOI https://doi.org/10.32558/peto.2019
• 10. Zinker, Joseph, (1980) The Developmental Process of a Gestalt Therapy Group in Beyond the Hot Seat: Gestalt Approaches to Group, ed. By Feder, Bud, & Ronall, Ruth. New York: Brunner-Mazel. 55-77.
• 11. Dunajeva Jekatyerina: A Pető Intézet, a Pető módszer, egy látogatás élménye. Új Pedagógiai Szemle. 2016/7-8.
• 12. Forrai J: A Pető-mítosz a múlt és jövő között. In: Interdiszciplináris pedagógia múlt és jövő között (szerk: Buda A. és Kiss E.). Kiss Árpád Archívum és Debreceni Egyetem Nevelés- és Művelődéstudományi Intézet, Debrecen, 2020. 17-35. ISBN 978-963-490-224-9, ISSN 1587-1150