A „színpadi költészet”…

By knauszi on 2024. ápr. 23. - 11:50

…a drámapedagógia szolgálatában. Hetesi Júlia Fanni írása

Ahhoz, hogy ez a felhasználhatóság valóban teret találjon magának, már csak olyan drámapedagógusokra van szükség, akik ismerik a slam poetry műfaját, s bátran alkalmazzák a már fellelhető szövegeket, klasszikus művek átdolgozásait…

Hetesi Júlia Fanni Dolgozatom témája a slam poetry mint sajátos előadói műfaj s ennek alkalmazhatósága a drámapedagógiában. Célom, hogy rámutassak a slam poetry műfajában rejlő potenciálokra, melyek azt hasznosíthatóvá teszik a drámaórákon.

Korábbi kutatási eredményeim azt mutatták, hogy a slam poetry 2006-os magyarországi megjelenését követően 2012-től a rendszeres havi klubok bevezetésével különböző generációk jöttek létre, amelyek mindig reflektáltak az előttük lévő generáció slammereire és szövegeire, s megpróbáltak mindig valami újat mutatni. Alapvető tézisem, hogy a generációk előrehaladtával egyre bátrabbá, nyitottabbá válnak a slammerek nem csak a szövegekben, de a színpadhasználatban és a szabályok kreatív kijátszása tekintetében is. Tanulmányomban ezt a felszabadító erőt szeretném bemutatni, mely már más műfajokra is pozitív hatással volt, s azt, hogy ez az erő hogyan lehetne alkalmazható akár a drámapedagógiában is.

Mi az a slam poetry?

A slam poetry definiálására már számtalan kísérletet tettek a műfaj művelői, az estek szervezői, művészettörténészek és irodalmárok egyaránt, ám a mai napig sem sikerült olyan definíciót alkotni, ami minden kutató számára egyaránt megfelelne. Mindenesetre, ha elfogadjuk azt, amit a Slam Poetry Magyarország weboldalán is feltüntettek és „előadó költészeti versenynek”, esetleg Pion István szavai nyomán „szövegközpontú előadó-művészetnek”, vagy a Simon Márton expozéjában használt „színpadi költészetnek” hívjuk, nem állunk messze a valóságtól.

Személy szerint az előadó költészeti verseny meghatározást szoktam alkalmazni, mikor a slamről beszélek, hiszen ez esszenciaként magába foglalja a slam legjelentősebb elemeit, miszerint a slam kapcsán egy eseményről, egy versenyről beszélünk. A slam verseny jellegét az alapító atyától, Marc Kelly Smith-től kapta, aki ezzel próbálta meg felpezsdíteni az irodalmi állóvizet – erről bővebben Vígh Levente Slam Poetry: A szabadság költészete, a költészet szabadsága, valamint Székely Zoárd Literature, or Prestidigitation? The Origins and Criticism of Slam Poetry című tanulmányában olvashatunk, aki kifejezetten az amerikai gyökereket kutatta. A következő fontos és egymástól el nem választható eleme ennek a meghatározásnak az előadó-költészet, miszerint az előadó, színész, performer, aki a színpadra áll, egyben írója, sőt, dramaturgja és rendezője is az előadásának. Összességében tehát a slam poetry mint előadás olyan maximum 3 perces (és plusz 15 másodperces) produkció, mely során a fellépő slammer előadja az általa írt slam szöveget. Teszi mindezt kellék, díszlet, jelmez, illetve zenei aláfestés nélkül. A 3 percen felül lévő 15 másodpercet tiszteletidőnek nevezzük, amikor a slammer a produkciója előtt elmondhatja, hogy ki ő, honnan érkezett, illetve elmondhat fontos információkat a szövegéről is, melyek segíthetik a befogadást. A legtöbb slammer ugyanakkor nem szokott élni ezzel a lehetőséggel.

Tünetértékű, hogy e műfajról ezidáig egyetlen olyan dolgozat született, amely kifejezetten a slam poetry színházi aspektusaival foglalkozik, ez pedig Závada Péter A slam poetry performativitása című írása, mely 2014-ben jelent meg a Theatron folyóiratban. Závada Péter maga is jelen volt a műfaj meghonosításánál, aktív slammerként kísérte a műfaj és azok művelőinek első szárnypróbálgatásait, ám hamar kihátrált az előadói státuszból. Említett dolgozatában igen részletesen vizsgálja és össze is hasonlítja a slam szövegek, terek, valamint szerepek és a színházi szövegek, terek, szerepek jellegzetességeit.

Példák a „színpadi költészet” felszabadító erejére

A már említett példákon és lehetőségeken kívül más rendezvényeken is megvetette már lábát a slam poetry műfaja – ha mást nem, inspirációt szolgáltatva arra, miként szabadíthatók fel a költők a színpadi produkciók létrehozása és előadása által. Az egyik példa ennek a felszabadító erőnek a megjelenésére a European Poetry Festival, mely már tíz éves múltra tekint vissza. Deres Kornélia elmondása alapján már a fesztivál programjában is egyre népszerűbbek a közös alkotásra és produkció létrehozására ösztönző programelemek. Ez a fesztivál szintén a színpadi költészet felszabadító erejét használja fel arra, hogy kimozgassa a költőket íróasztalaik mögül, s a magányos írás folyamatát performatív elemekkel színesítse.

Szintén ez az erő jelent meg abban a produkcióban is, amit a 2018-as Slam Poetry Európa Bajnokságon mutattak be Bridging Barrierscímen. Ez egy élő showcase produkció volt, amiben a chicagói meghívott vendégek: Marc Kelly Smith, Nate Smith, Bailey Castle, Joel Chmara, Eli Bensusan valamint a szerb Goran Zivkovic, a macedón Elena Prendjova, a szlovák Tomas Straka, a lengyel Anna Kalfas aka Rudka Zydel, a cseh Vaclav Sindelar aka Anatol Svahilec, az ukrán Pavlo Korobchuk, a magyar Simon Márton, a francia Mr Zurg & Yopo, valamint a kenyai származású Mwende “FreeQuency” Katwiwa, a 2018-as Women of the World Poetry Slam Bajnoka vettek részt.

A produkció March Kelly Smith, a műfaj megalapítója által jött létre, aki három napon keresztül dolgozott együtt a négy visegrádi ország (Csehország, Szlovákia, Lengyelország és Magyarország) költőivel, akikhez a már felsorolt országok fiatal slammerei csatlakoztak. Hihetetlen erő és lelkesedés áradt a még mindig fiatalos és lendületes March Smith szavaiból, amikor felkonferálta a produkciót, és elmesélte nekünk, nézőknek, miként készült el az előadás. Szerencsésnek tartom magam, hogy ott tudtam lenni ezen az eseményen, hiszen bámulatos volt az az energia, ami összeadódott a teremben a különböző országok költőinek jelenlétével. Aznap este nemcsak ők, de mi, befogadók is katarzist élhettünk át.

A slam poetry lehetséges megjelenési formái a drámapedagógiai gyakorlatban

Magyarországon nemcsak a 2000-es években megjelenő slam potery műfajának, de a ’70-es évektől jelen lévő drámapedagógia fogalmának meghatározása is a mai napig viták tárgya. Bethlenfalvy Ádám a következőképp hivatkozik rá: „A drámapedagógia a dramatikus módszerek szerteágazó használati módjait öleli fel.” (Bethlenfalvy 2021:15) – tehát ide tartozik minden olyan tevékenység, amelyben dramatikus módszereket alkalmazunk: a tanítási dráma, a szakértői dráma, „a fórumszínház, a beavató színház, az osztályterem-színház, tantermi színház(-i előadás), a vitaszínház, színházi társasjáték” (Cziboly 2017) a szabályjátékok alkalmazása különböző tanórákon, a színjátszó foglalkozások, de drámapedagógiának hívhatjuk a „nem kifejezetten nevelési-oktatási célú, nem művészet-központú színházi formák kortárs alkalmazásait” (Novák 2017) is.

Ahhoz, hogy közös nevezőre hozzam a korábban taglalt slam poetry műfajának felszabadító erejét és a drámapedagógia ugyanezen törekvéseit, a DICE kutatás eredményeit szeretném alapul használni. A DICE vagyis Drama Improves Lisbon Key Competences in Education elnevezésű, két éven át tartó projektkutatás arra kereste a választ, hogy a drámapedagógia és a tanítási színház milyen hatással van a nyolc lisszaboni kulcskompetencia közül ötre, melyek az „Anyanyelvi kommunikáció; Tanulás tanulása; Személyközi, interkulturális és szociális kompetenciák, állampolgári kompetencia; Vállalkozói kompetencia és Kulturális kifejezőkészség”. (Cziboly 2010:14) A nemzetközi kutatásban 12 ország és közel 5000 fiatal vett részt, akik mind a 13-16 éves korosztályból kerültek ki. Azért is fontos jelen dolgozatom szempontjából ez a kutatás, mert egyre gyakrabban jelennek meg a fellépők között az egyetemista korosztály mellett most már középiskolások is, illetve úgy gondolom, hogy bizonyos kompetenciák fejlesztésében a slam poetry mint szövegalkotási, önismereti, és véleménynyilvánítási eszköz is alkalmazható lehet.

A kutatás eredményei egyértelműen azt mutatták, hogy azok a tanulók, akik részt vettek a színházi nevelési és drámapedagógiai programban, mára már sokkal magabiztosabban kommunikálnak, hatékonyabban küzdenek meg a stresszel, empatikusabbak és toleránsabbak lettek társaikkal, kreatívnak tartják önmagukat, és „szívesebben vesznek részt bármilyen nemű művészeti vagy kulturális tevékenységben, nemcsak az előadóművészetek, de az írás, a zeneszerzés, a filmezés, a kézművesség terén is, és szívesebben jelennek meg mindenféle művészeti vagy kulturális eseményen.” (Cziboly 2010:7) – ez pedig kedvezően hathat a slam poetry műfajával való megismerkedésre és a slam eszközeinek használatára.

A kiemelt öt kompetencia közül háromra minden bizonnyal pozitív hatással lehet a slam poetry műfajának bevonása a drámapedagógiai gyakorlatba, s ezek közül az egyik egyértelműen az anyanyelvi kommunikáció, „a gondolatok, érzések és tények szóbeli és írásbeli formában történő kifejezésének képessége (szövegértés, beszéd, olvasás és írás), valamint a megfelelő módon történő nyelvi érintkezés képessége a társadalmi és kulturális kontextusok teljes skáláján – az oktatásban és képzésben, a munkahelyen, otthon és a szabadidőben.” (Cziboly 2010:19) A másik a vállalkozói kompetenciák fejlesztése, hiszen ahhoz, hogy valaki kiálljon a színpadra a saját szerzeményével, szükség van arra, hogy a fiatalok képessé váljanak megvalósítani elképzeléseiket, felhasználva ehhez kreativitásukat, vállalva az esetleges bukás lehetőségét is. Bár ez a kompetencia főleg a mindennapi életben használatos vállalkozói készségekre és képességekre utal, úgy gondolom, hogy a saját maguk által írt szövegek produktummá alakításához és előadásához éppannyira szükség van erre a kompetenciára. A harmadik pedig a rendkívül sok potenciált rejtő kulturális kifejezőkészség-kompetencia fejlesztése, hiszen épp az önkifejezés, a saját kreativitás megélése kerül középpontba. A slamen keresztül bepillantást tudunk nyújtani a színház, az irodalom, a rap, a zeneiség és ritmika, de akár még a stand-up comedy világába is. Eddigi gyakorlatom során már több ízben sikerült közelebb vinnem a gyerekekhez az irodalmat, bemutatni a különböző költői eszközöket és versformákat, valamint az intertextualitást is a slam által. Célom minden esetben az volt, ami a drámapedagógiai foglalkozásoknak is fontos eleme, hogy élménnyé alakítsam a versekkel, szövegekkel való foglalkozást, játék legyen a tanulás, és az alkotás folyamatának részesévé tegyem a gyerekeket.

Túl azon, hogy eszközként szinte bármilyen helyzetben felhasználható a slam poetry műfaja a drámapedagógiai gyakorlatban, kifejezetten alkalmasnak tartom a boltoni D-típusú drámában való alkalmazásra, melynek „legáltalánosabb elnevezése a tanítási dráma, amelyet az A- és a B-típusú elemek használata készít elő.” (Lannert Keresztély 2020:100) „A drámapedagógia azon alapul, hogy a résztvevők bevonódnak abba a fikcióba, amit ők maguk hoznak létre – ami tanulási lehetőségeket nyit meg a számukra (vagyis elsősorban nem terápiás lehetőséget) azáltal, hogy bizonyos kérdéseket/problémákat megtapasztalnak. A dráma létrehozza azt a teret, amelyben a résztvevőknek lehetőségük nyílik megérteni a világot, amelyben élnek.” (Bethlenfalvy 2021:15-16) – ezt nevezi úgy a szerző, hogy „mintha” dráma, hiszen a résztvevők az általuk létrehozott, képzeletbeli világban valós problémákkal találkoznak, s valós döntéseket kell hozniuk. Ehhez pedig tökéletesen felhasználhatjuk a slamet, például a drámaóra egyik konvenciójába építve, akár a kontextusépítés segítésére vagy a tanári narráció színesebbé tételére. A kitalált történetünk főszereplőjének naplórészleteként, fiókban eldugott, füzetek között megtalált szövegét vagy akár a kuka mellé dobott összegyűrt slamkezdeményét felhasználva átfogóbb képet adhatunk a szereplőnk érzéseiről, gondolatairól, melyek segíthetnek a fókusz megtartásában, a drámaóra továbbgördítésében. Azért nem slam produkcióról beszélek, mert ebben az esetben egy konkrét videó, előadás bemutatása túlságosan is korlátozná a résztvevők képzeletét, behatárolná az addig magukban kialakított képet. De ugyanígy a reflektív szakaszban is alkalmazhatjuk ezt a műfajt, a diákok írhatnak slam szövegeket a szereplő nevében vagy épp egy barát, családtag szemszögéből is. Az elkészült szövegeket fel is olvashatják, így az előadói elem is érvényesül a szerzőiség mellett.

Hasonló műfaj felhasználására láttam példát a Magyar Drámapedagógiai Társaság szervezésében megrendezett Weöres Sándor Országos Gyermekszínjátszó Fesztivál keretein belül 2022-ben, a Csokonai Színház Kimondhatatlan című előadásában, mely kifejezetten a 9-12. évfolyamos diákoknak (illetve felnőtteknek) szól, s a családon belüli erőszak témáját dolgozza fel. Ebben a részvételi előadásban az utolsó elem, amiben részt vehettünk, egy rap szöveg megírása volt, ehhez egy zenei alapot is kaptunk, majd nekünk kellett összefoglalni, számunkra mit is jelentett ez az előadás. Ennél talán még nagyobb szabadságot ad, ha a teljesen kötetlen slam poetry műfajában hívjuk alkotásra a résztvevőket, hiszen ebben az esetben a zene hangulata, a szótagszám és a rímkényszer sem fenyeget minket. Úgy gondolom, a részvételi színházi előadásokban, valamint a TIE – Theater in Education, vagyis színházi nevelési előadásokban bármikor felhasználható a slam poetry teljes egészében mint színházi produkció. Igaz, a szerzőről leválasztva, de ha a tematika és a hangvétel megfelelő, bármikor beemelhető akár monológként az előadásba.

Egy másik területen, az E-típusba sorolt és Dorothy Heathcote nevéhez köthető szakértői játékban is helye lehet a slam poetry műfajának. Például az irodalom- és történelemórákon tanultak elmélyítése érdekében alapíthat az osztály egy Shakespeare kutatócsoportot, s a kutatás egyik elemeként kitérhetnének a 2014-ben, a DrámaSlam eseményen elhangzott, slammerek által létrehozott adaptációkra is, melyekből reprodukálhatnák az eredeti műveket, vagy megírhatnák saját verziójukat is az adott Shakespeare művek kapcsán, hisz így még inkább megvalósulna a szakértői játékra jellemző érzelmi bevonódás. Az említett DrámaSlam aSopianae Slam Poetry Klub és a Színházi Dramaturgok Céhe által megszervezett esemény volt, ahol a meghívott slammerek jól ismert drámákat kaptak szövegeik inspirációjául, majd ők dönthettek arról, miképp dolgozzák fel ezeket. Így nem csak Shakespeare, de Háy János, Goethe, Csehov, Beckett, Ionesco, Büchner, Ibsen, Madách, Molière, Molnár Ferenc és Spiró drámái is „slammesítve” lettek. Funkcióját tekintve továbbá egy adott témában való közös gondolkodás elindításának eszköze vagy a vélemények összegzésének produktuma is lehet egy slam szöveg.

De ugyanígy egy mű értelmező feldolgozását is segítheti egy-egy slam szöveg, például Horváth Kristóf „Színész Bob” Rejtő-szövege: „Ne féljél a Tuskó Hopkins / Onnan nem lop, hol nincs szókincs / A rosszindulat persze rámszólt / De minek lopnék messzelátót?” (A teljes szöveg a mellékletben) – mely egyaránt használható a Rejtő-szöveg ismertetésekor, vagy a tananyag összegzésekor színesítő elemként. De akár a tantárgyköziség elemeként is megfigyelhetjük, ha kihangsúlyozzuk a szöveg ritmikusságát és zeneiségét, esetleg feladatba adjuk, hogy a ritmika megtartásával írjanak új szövegeket a diákok.

Ugyanakkor szeretném kiemelni azt is, hogy a slam poetry műfaja tökéletesen megállja a helyét alkalmazott színházi formaként is, hiszen a színház önismereti és terápiás alkalmazásában már alapvető létezésével részt vesz. Sok kritika érte a slam műfaját, mikor a 2015-ös években elindult egy önismereti, traumafeldolgozó tendencia a slam szövegek tematikáját illetően, hiszen sok slammer a saját megélt fájdalmait, nehézségeit vitte színpadra, s ez meglehetősen nyomasztó hatással volt a közönségre. Szerencsére a slam esteken résztvevő fellépők és nézők egysége egy olyan alulról szerveződő, underground közösség, ami elképesztően erős összetartó erőt mutat, s ennek hála, egy olyan safe-place is, ahol bárki bármiről beszélhet.

Összességében tehát úgy gondolom, hogy a slam poetry műfaja mind a nevelési célú drámafoglalkozásokban, mind az alkalmazott színházi formákban megállja a helyét. Továbbá az egyéni és közös szövegalkotás, a produkciók készítése és előadása mind hasznos lehet az említett kulcskompetenciák fejlesztésében, illetve eszközként a slam szövegek színesíthetik a drámaórák gyakorlatát.

Ahhoz, hogy ez a felhasználhatóság valóban teret találjon magának, már csak olyan drámapedagógusokra van szükség, akik ismerik a slam poetry műfaját, s bátran alkalmazzák a már fellelhető szövegeket, klasszikus művek átdolgozásait, s nem félnek egy olyan műfajt beemelni az óratervükbe, ami remélhetőleg segít az értelmezési síkok megnyitásában és szabadságot ad a diákok számára az önkifejezésben.

Felhasznált irodalom

Bethlenfalvy Ádám (2021) Drámapedagógia. InSite Drama, Budapest.

Brook, Peter (1999) Az üres tér, ford. Koós Anna, Európa Kiadó, Budapest, 5.

Cziboly Ádám (2010) A kocka el van vetve. DICE Konzorcium.

Lannert Keresztély István (2020) Bevezetés a drámapedagógiába. Elmélet és gyakorlat. L’Harmattan Kiadó, Budapest 96-101.

Novák Géza Máté (2017) Alkalmazott Színház Magyarországon. In. Cziboly Ádám (szerk.): Színházi nevelési és színházpedagógiai kézikönyv. InSite Drama, Budapest 22-75.

O’Keefe Aptowicz, Cristin (2007)Words in Your Face: A Guided Tour Through Twenty Years of the New York City Poetry Slam. Catapult, New York

Vígh Levente (2013) Slam Poetry: a költészet szabadsága, a szabadság költészete. Szkholion, 2013/1. sz 96-106.

Závada Péter (2014) A slam poetry performativitása. Theatron, 2014/2. sz 32-67.