Berzsenyi Emese: Az egész életen át...

...tartó tanulás hitbéli parancsának megvalósulása az iszlám vallásban

Egy muszlimnak hinnie kell abban, hogy a tanulás és a megtanult tudás felhasználása előírt kötelessége. A teremtett világ jeleinek keresése és értelmezése hozzátartozik az isteni kinyilatkoztatás megismeréséhez.

A globalizáció révén a Föld nagy, vallási alapon meghatározott kultúrái egyre közelebb kerülnek egymáshoz. A nyugati keresztény civilizációhoz földrajzilag és történelmileg is sok szálon kapcsolódó másik nagy egység az iszlám világ.

Mint a zsidóság és a kereszténység, ugyanúgy vallástörténetileg ők is a bibliai Ábrahámot tekinti ősatyjuknak, tehát az ábrahámi vallásokhoz tartoznak. A közös alap és a közös fejlődési vonalak ellenére az elmúlt tizennégy évszázad1 eseményei erős eltéréseket generáltak a zsidó és a keresztény – azaz napjainkban inkább nyugatinak definiált – és az iszlám civilizáció között. 

Bár fordultak elő ez irányú törekvések, az iszlám világban napjainkig nem jelent meg valóságosan a szekularizáció. Hivatkozva Samuel P. Huntigton A civilizációk összecsapása és a világrendek átalakulása című művében leírtakra, azt mondhatjuk, hogy az iszlám civilizáció alkalmazkodott a nyugathoz, de az új rendet nem a nyugati ideológiákban, hanem magában az iszlámban kívánja megtalálni. (Huntington, 2008, 170-171.)

Soha nem szabad azonban figyelmen kívül hagynunk, hogy „a civilizációk kívülről, egy másik civilizáció szemszögéből lényegesen egységesebbnek tűnnek, mint amilyenek valójában.” (Rostoványi, 2004, 46.)

Tudásértelmezés az iszlám világban

Az Ószövetség nyomán a Korán szerint is az emberi lény tudatlanul születik, csak szemlélődés és tanulás során képes előbbre jutni a teremtett világ megismerésében. Az ember természete és lényege felfedi számunkra annak alapvető tudatlanságát és a tudás szerzett mivoltát. Nagyon határozottan megfogalmazódik az ember kétféle rendszere, a vegetatív önfenntartásra képes, állati mivolt és a fejlett tudati tevékenységre képes kiemelt szerep.

Fontos és hangsúlyos tényező minden esetben, hogy a tudás nem születik az emberrel, és nem is válik mindenkinek egyforma mértékben sajátjává. El kell sajátítani, meg kell érte küzdeni, lépcsőnként, fokozatosan lehet csak benne előrehaladni. „Az iszlám neveltetésben nem tesznek különbséget az egyéni, eszmei, szellemi, fizikai fejlődés között, ezeket együtt, egy egész életen át tartó folyamatként fejlesztik.” (Maged, 2007, 57.) Nagyon konkrétan fogalmazódik meg a napjainkban oly divatos Life Long Learning, azaz az élethosszig tartó tanulás elve. 

Bár kiemelkedhetett az ember az állati világból, az isteni örök mindentudás birtokába azonban soha nem juthat. Sőt tudása is egyénenként meghatározott keretek közé szorul, és a legbölcsebbek sem érhetik el soha a tökéletességet. Ibn Khaldún2 középkori muszlim hittudós és filozófus gondolatmenete erősen hasonlít a Canterbury Szent Anzelm3 nevéhez fűződő „ontológiai istenérvre”. Maga az Isten az a „[…] valami, aminél semmi nagyobb el nem gondolható”. (Turai, 1990, 17.)

„És minden tudással rendelkező felett van a Tudó (Allah).” (Korán, 12/76)

Az iszlám az időben legkésőbb kinyilatkoztatott ábrahámi világvallás4, ezért számtalan lehetősége volt tanulni az elődök (zsidóság, kereszténység) nyilvánvaló hibáiból.5 Mikor ez a vallás kialakul, a történelem már másfél évszázada túljutott a Nyugat-Római Birodalom bukásán, de még nem hagyta maga mögött ennek szellemi örökségét. Az iszlám a „magasan fejlett társadalmi élet” (Al-Hashimi, 2007, 62.) és a „szép beszéd”6 vallása lett. Ennek kultúráját valósította meg tudományos fejlődésének virágkorában a XI-XIV. században. 

„A tudás keresése előírt kötelezettség minden muszlim számára.” (Ibn Mádzsától idézi Al-Hashimi, 2007, 39.)

Egy muszlimnak hinnie kell abban, hogy a tanulás és a megtanult tudás felhasználása előírt kötelessége. A teremtett világ jeleinek keresése és értelmezése hozzátartozik az isteni kinyilatkoztatás megismeréséhez. Ezért a vallásos muszlim, hitbéli parancsnak engedelmeskedve törekszik egész életében a tudás megszerzésére és az ismeretek elsajátítására.

Tudást jelent a teológiában és tudományokban való elmélyülés, elismerésre méltó jártasságot jelent a szakmai tökéletesedés, a világ tapasztalati úton történő megismerése, az élet – akár a mindennapi dolgok – feladatainak tökéletes elsajátítása.

Keresni kell a tudást, a világ annyira színes és sokrétű, hogy lépten-nyomon bukkanunk olyan dolgokra, melyeket nem ismerünk. Ezek felkutatása, megismerése és a megszerzett ismeretek továbbadása a közösség tökéletesítésének tárgykörébe tartozik. 

Mivel a tudásra, a tanulásra való képesség is tehetség, melyet nem minden ember birtokolhat egyforma mértékben, ezt alázattal, egyfajta isteni adományként kell kezelni. Ezenkívül az életben kapott lehetőségek is isteni adománynak minősülnek, hiszen senkinek nem saját érdeme, hogy melyik korban és hová születik. Mindezt köteles a hívő muszlim alázattal és isteni küldetésként értelmezni, ennek fejében természetesen megszerzett tudását sem tarthatja meg saját magának, és nem fordíthatja kizárólag saját egyéni (személyes) hasznára. Azzal, hogy ő az umma7 tagja, kötelessége tehetségével, ez esetben tudásával és jártasságával a közösséget, és egyben istenét szolgálni.

Mikor Benazir Bhuttót8, az iszlám világ első szabadon választott női miniszterelnökét 1969-ben felvették a Harvard egyetemre, édesapja Zulfikár Ali Bhutto9 az alábbi szavakkal engedi útra.

„Pakisztánban nagyon keveseknek adatik meg ez a lehetőség, amit te most megkaptál. Jól gazdálkodj vele. Soha ne feledd, hogy a pénz, ami a tanulásodat biztosítja, a földből származik, az emberek munkájából és verejtékéből. Tartozol nekik érte, és a tartozásodat úgy fizetheted vissza, ha Isten áldásával arra fordítod majd a tudásodat, hogy jobbá tedd az életüket.” (Bhutto, 2007, 86.)

A tudásra való törekvésre bátorítást ad maga a Korán is: „Csak azok félik Allahot, az Ő szolgái közül, akik tudással rendelkeznek.” (Korán, 35/28)

Hiszen csak a tanult emberek, a tudással bírók ismerhetik meg annyira a világ rendjét, az isteni törvényeket, hogy tudatosan – ma úgy fogalmaznánk, hogy „büntetőjogi felelősségük teljes tudatában” – vállalhatják tetteik és gondolataik következményeit.

 „Mondd: Vajon egyenlők azok, akik tudnak és azok, akik nem tudnak? Bizony az ésszel élők okulnak.” (Korán, 39/9)

Ebből adódóan az igazi muszlimok vagy tudósok, vagy tanulók. Nincs harmadik lehetőség.

Az iszlám világgal és nők életével kapcsolatosan számtalan tévhit, előítélet létezik a nyugati emberek fejében. Ezek még olyan országokban (pl. USA, Németország, Franciaország stb.) is táptalajt lelnek, ahol a lakosság hazánkénál jelentősebb hányada e civilizáció valamely kultúrájából származik. A nők helyzetének kérdése különösen foglalkoztatja a nyugatiakat, de az iszlám világon belül is fontos társadalmi és politikai kérdéssé vált. Olyan kérdés ez, mely megkívánja, hogy több oldalról és szemszögből tanulmányozzuk – egyaránt fontosak a történeti, vallási, jogi, politikai, társadalmi, kulturális és irodalmi aspektusok.

A nők helyzetétől és szerepétől nem választható el a gyermekek világa. A muszlim nők életük egy bizonyos szakaszában családanyák. Kötelességtudatuk, elhivatottságuk és ezzel társadalmi felelősségvállalásuk is jelentősen más irányt mutat, mint nyugati társaik céljai és életlehetőségei vagy a velük szemben támasztott elvárások.

Az iszlám tanítása szerint a férfi és a nő egyenlők egymással, de nem azonosak. Ez megmutatkozik biológiai felépítésükben, mely egyben meghatározza ontológiai küldetésüket. A társadalom egységére és gyarapodására, szellemi fejlődésére és általános jólétére való szüntelen törekvés isteni előírás, ezért a nők anya szerepe egyfajta hitvallás, mellyel a közösség, az umma alapvető egységének, a családnak gondos irányításával magát az isteni rendet szolgálják. A hagyomány szerint10 maga Mohamed próféta mondta, hogy „Az anya lábainál terül el a paradicsom” (Bhutto, 2007, 71.). Tehát a világ rendje, boldogsága, tudása – azaz összességében tekintve jóléte – attól függ, milyenek azok az anyák, akik a társadalom tagjait felnevelték.

Rendezett és szélsőségektől mentes körülmények között a leánygyermekek is tanulnak, ez természetesen függ képességeiktől, a szülők anyagi helyzetétől, vagy annak a közegnek a szokásaitól, melyben élnek. Azután életük egy későbbi szakaszában, mikor gyermekeik már megnőttek, és nincs igényük anyjuk állandó jelenlétére, a nő ismét munkát vállalhat. 

Tehát a tanult nő általánosan elfogadott jelenség az iszlám világban, sokan képzik magukat az otthon eltöltött évek alatt is, hogy saját gyermekeiket jobban taníthassák, valamint később a munka területén hasznos tagjai legyenek a társadalomnak. (Berzsenyi, 2012, 48.)

A nő egyenlő a férfival a műveltségre és a tudásra való törekvésben. Mohamed próféta szerint ez nemre való tekintet nélkül, mindenkinek egyaránt kötelező hitbéli parancsolat. (Maged, 2007, 42.)

A tudás megszerzése folyamatos az élet végéig (Hashimi, 2007, 40-43.)

Virágkorának csúcsán a középkori iszlám közel állt a tudástársadalom megvalósításához. Az időszak legnagyobb tudósainak tanítása szerint sosem elégelhették meg a tanulást és az ismeretszerzést, bármilyen tudományos szintet is értek el életükben. Tiszteletben tartották a tudást és odafigyeltek arra, hogy állandósuljon az ismeretszerzésük.

Szeretnék itt idézni néhány régi, bölcs gondolatot a teljesség igénye nélkül.

„Addig maradsz tudós, amíg tanuló is vagy. Ha pedig nem látsz többé szükséget a tanulásra, akkor tudatlanná válsz.”

„A tudás keresésére annak van a legnagyobb szüksége, aki a legtöbbet tud közülünk, mert az ilyen ember tévedése rosszabb, mint a tudatlanoké.” 

Az iszlám vallás szerint a tudás első sorban a Korán ismeretét jelenti, természetesen arab nyelven. Ezen felül a hagyományokat, és a próféta élettörténetét, a vallásjog leggyakoribb kérdéseit, az istentiszteleti formák, az emberekkel kapcsolatos tevékenységek és a vallási rendelkezések helyes ismeretét.

Mint fentebb szó volt róla, a szakma, a mindennapi élet megélhetése is a tudás elmélyítésének színhelye. Elvárják, hogy a munkáját az iszlám szellemében végző ember erejét és érdeklődését belefektetve végezze, akárcsak vallási kötelességeit.

Nemcsak a szorosan vett tudományágak tartoznak ide, hanem a gyártás, a kereskedelem, a termelés stb. is. Kötelessége az adott szakterületet teljes mértékben elsajátítania, megismernie teljes szakirodalmát a lehető legtöbb nyelven, és folyamatos önképzéssel megtudnia mindent, ami új a területével kapcsolatban. Természetesen az az ember, aki kiemelkedő szakmai sikereket ér el, tekintélyt és tiszteletet szerez, valamint a dicsőség és a megbecsülés magasabb szintjére emelkedik a közösség szemében.

Az iszlám előírt kötelezettséggé tette a tudás megszerzésére irányuló törekvést, amely által az ember közelebb kerül Istenhez. A vallási előírások felhívják a hívek figyelmét, hogy ne foglalkozzanak eltúlzottan sokat sem a vallási kötelezettségekkel, sem a szakmai fejlődéssel annak rovására, hogy elhanyagolják családjukat, saját magukat és az emberi élet egyéb területeit. Ezért előírások és útmutatások (tanító jellegű történetek) igyekeznek ennek optimális rendjét szabályozni. 

A jelen kor megköveteli a muszlimtól, hogy elsajátítson néhány idegen nyelvet annak érdekében, hogy megismerkedhessen azokkal a munkákkal, amelyek közösségének kultúrájával, örökségével és vallásával kapcsolatban jelennek meg.

Összegzés

Egy vallás tanítása szinte minden esetben az idealizált isteni rendet vetíti elénk. Az iszlám vallás előírásai és ennek mindennapi gyakorlata nagy eltéréseket mutathat a teljes civilizáció különböző kultúráiban, alkultúráiban, sőt egyazon ország váltakozó kormányzásának időszakai alatt is.

Az általam bemutatott tanítás, a politikai befolyásoktól mentes, gazdasági hatásoktól független vallási előírásokat összegzi. Az élethosszig tartó tanulás egy olyan dimenzióját mutatja be, melyben nem az egyén sikere és jóléte, közvetlen környezetének előnyei a leginkább motiváló tényezők, hanem az isteni teremtés rendjének szolgálata, mely szerint az emberiség nem azért kapta a Földet, hogy kihasználja, hanem, hogy ontológiai küldetését teljesítse.

A történelem tükrében tudjuk, hogy a hit és Isten nevében milyen tragédiák helyszíne volt már saját világunk. Mégsem fenhetjük késeinket a múlt sérelmein, hanem a jövő közös megoldásán kell munkálkodnunk. Az értelmiség, a tanult emberek és a tanulni vágyók feladata, hogy a számtalan közös vonalon elindulva… vagy éppen továbbhaladva ne uniformizálni, hanem egymás mellett élni tanítsák meg a különböző civilizációk népeit.

Felhasznált irodalom

BERZSENYI Emese (2012): Nők az iszlám világban – muszlim nők a modern Európában. In: Nemzedékek együttműködése a tudományban. Alkalmazott társadalomtudomány

http://www.peme.hu/ userfiles/file/Alkalmazott%20t%C3%A1rs_tud.pdf

BHUTTO, Benazir (2007): A kelet lánya. Önéletrajz. Ulpiusz-ház, Budapest.

al-HASHIMI, Ali Muhammad (2007): A muszlim személyisége. MME, Budapest.

HUNTINGTON, P. Samuel (2008): A civilizációk összecsapása és a világrend átalakulása. Európa, Budapest.

KHALDÚN, Ibn (1995): Bevezetés a történelembe. Osiris Kiadó, Budapest.

KORÁN – A Fahd Király nevét viselő, a Kegyes Korán nyomtatására alapított Komplexum.

LEHNERT, Amal Ingrid: Grundzüge der islamischen Erziehung, Islamische Bibliothek.

MAGED, Elloulou Musztafa (2007): A nő helyzete az arab társadalomban. PhD értekezés, Miskolc.

ROSTOVÁNYI Zsolt (2004): Az iszlám világ és a nyugat. Corvina, Budapest.

TURAY Alfréd (1990): Istent kereső filozófusok (teodicea). Szent István Társulat, Budapest.

• 1. Az iszlám időszámítás i. sz. 622-vel kezdődik, ez Mohamed próféta kivonulása (futása) Mekkából Medinába, azaz a Hidzsra.
• 2. Ibn Khaldún (1332. május 27. Tunisz – 1406. március 16. Kairó) a legnagyobb arab történész, történetfilozófus, jeles társadalomtudós és politikus volt. Történelemfilozófiáját az Al-Muqaddima (Bevezetés a történelembe) című művében fejtett ki.
• 3. Canterbury Anzelm (1033-1109) olasz származású keresztény teológus, filozófus, a skolasztika atyja.
• 4. A bibliai Ábrahámot tekinti ősatyának, mint a zsidóság és a kereszténység.
• 5. Dr. Munif Abdul-Fattah iszlámszakértő, a Magyar Muszlimok Egyházának vallások közötti koordinátora, arab nyelv- és hittanár előadása (budapesti nagymecset, 2012. 12. 22).
• 6. Dr. Ahmed Al-Khadhminak, a Magyar Muszlimok Egyháza sejkjének magyarázataiból.
• 7. Az iszlám hívők közössége, ez lehet csak egy család vagy falu vagy egy egész ország, de jelentheti a világon élő minden muszlimot is.
• 8. Benazir Bhutto (Karacsi, 1953. június 21. – Ravalpindi, 2007. december 27.) Pakisztán és az iszlám világ első szabadon választott női miniszterelnöke. 1988, 1993 és 1996-ban nyeri meg a szabad választásokat.
• 9. Zulfikár Ali Bhutto (Larkána, 1928. január 5. – 1979. április 4.) pakisztáni politikus volt, 1971-től 1973-ig az ország elnöke, 1973-tól 1977-ig miniszterelnök. 1979-ben vitatott körülmények közt lefolytatott tárgyalás után Mohammad Ziaul Hakk tábornok kivégeztette.
• 10. A szunna az iszlám szunnita ágában Mohamed próféta és társai cselekedeteinek, tanításainak összességét jelenti. A szunna a Korán utalásain kívül elsősorban a Mohamed életére vonatkozó hagyományokra, az ún. hadíszokra épül.