Az emlékezet töredékei

Forrás: Fortepan

Gergely Ferenc tanár, neveléstörténész hatalmas gyűjtőmunkát végzett arról, hogy mi történt az iskolákban, a közoktatásban az 1956-os forradalom és a november 4-ét követő „konszolidáció” időszakában. Gyűjteménye szerkesztőre és kiadóra vár. Néhány szemelvényben megidézzük a 64 éve történteket.

Pest megye (jelentés a Pártbizottságnak)

Az ellenforradalom hatása az oktatásügyre

Az 1956/57-es tanévet bíztató légkörben kezdtük. A tanévkezdéskor tapasztalható volt a pedagógusok nagyobb munkakedve, ami abból adódott, hogy az MDP K.V. értelmiségközti politikai munkáról szóló határozatát megismerték, megvitattuk a nevelőtestületi értekezleten. A kialakuló légkör nagy eredményekkel bíztatott az új tanévet illetően. Az eredmények megmutatkoztak az ismétlések idején, majd az új anyag tanításának megkezdésében is és az első nevelőtestületi értekezleteken. Ezt a kedvező helyzetet semmisítette meg az októberi ellenforradalom. Az októberi ellenforradalmi események hatására az iskolai élet nagyon sok területén vált zűrzavarossá a helyzet.

Az ellenforradalom támadása az oktató-nevelő munka elvi alapjai ellen indult meg. Több helyen pl. Kocsér, Szentendre, Felsőgöd szó volt arról, hogy az iskolákat vissza kell adni az egyháznak. A különböző községi, vagy iskolai forradalmi bizottságok követelései között tekintélyes helyet foglalt el az iskolai nevelőmunka valláserkölcsi alapra való helyezésének szükségessége. Pl. az aszódi járás forradalmi bizottsága az egész járás területére vonatkozó rendelkezést adott ki, hogy föl kell tenni a tantermekben a feszületeket, a nevelőknek templomba kell kísérniük a gyermekeket, és a hittant kötelezően tanulni kell az iskolában. A pedagógus forradalmi bizottságok, különösen a pedagógiai szabadság mellett álltak ki és ezt olyan formában kívánták, hogy minden pedagógus azt és úgy tanítson az iskolában, amit és ahogyan akar. Ugyan így szerepelt az ellenforradalmi bizottságok célkitűzései között a világnézeti szabadság követelése is.

Az iskolai élet belső rendjének fölborítására törekedtek az olyan követelésekkel, mint pl. az igazgatói választás, vagy a Rendtartás érvénytelenítése. Az igazgatói választás különösen a váci járásban kapott lábra, ahol a nevelőtestületek egy részében titkos szavazással leváltották a régi igazgatót, illetve új igazgatót választottak. Ilyen gyakorlat kialakult Nagykőrös város területén, valamint a ráckevei járásban is.

Az iskolai tananyaggal és tantárgyakkal kapcsolatban is kialakultak különböző követelések. Pl. az alsónémedi községi nemzeti bizottság elhatározta, hogy az iskolai tananyagot átvizsgálja és módosítja. Több helyen a hittanoktatást kötelezővé tették az iskolában, ugyanakkor az orosz nyelv tanítását beszüntették.

Az ellenforradalmi események idején és hatására az iskolák egy részében 3-4 hetes kiesés volt. Különösen a Budapest közelében lévő községekben és városainkban volt hosszabb kényszerszünet. A kisebb községekben Vácrátót, Vácduka, Farmos, Makád csak 2-3 napig volt zavar, utána tovább folyt a tanítás. Budaörsön, Vecsésen, Üllőn, Fóton, Vácott pl. még november végén is csak részleges tanítás folyt, mert a tanulók 20-30%-a járt iskolába, a többit a szülők nem engedték. Volt néhány iskolánk ahol novemberben tüzelőhiány miatt nem tudták a tanítást megindítani. Legkésőbb a középiskolák zökkentek vissza a rendszeres munkába, mert ezekben a tanulók 50-70%-a naponta beutazó diák, s a közlekedési zavarok miatt sokáig hiányoztak. Úgyhogy a középiskolákban a rendszeres tanítás csak januárban indult meg. A rendszeres munkát az is zavarva, hogy közel 800 utazó pedagógus dolgozik iskoláinkban, akik az utazási nehézségek miatt sokáig kiestek a munkából.

A pedagógusok nagy része rendszeresen olvasta az Irodalmi Újságot, melyben sok cikk jelent meg az októberi ellenforradalomi események eszmei előkészítése céljából. Megyénkben közel 500 pedagógus Budapestről jár tanítani és ezeknek egy része rendszeresen járt a Petőfi köri vitákra is, és az ott hallott revizionista, a párt tekintélyét lejárató nézeteket a vidéki nevelőtestületekben is terjesztették. Nyugodtan mondhatjuk, hogy a pedagógusok többsége az ellenforradalmi események során sem tévedt meg, hanem inkább bizonytalanná vált és passzivitást mutatott. Egyes hangadók az ellenforradalmi események első napjaiban a nevelőtestületekben igyekeztek zavart kelteni, s a revizionista nézetek alapján gyökeres átalakításokat eszközölni a nevelőtestület összetételét, tantárgyakat, tananyagot és eszmei tartalmat illetően is. Október 29-én pl. a ráckevei járási pedagógus forradalmi bizottság 20 egynéhány pontból álló követelését hozzánk is eljuttatta és abban szerepelt többek között az is, hogy a pedagógusok ne vehessenek részt semmiféle politikai tevékenységben, az ifjúsági szervezet ne tartozzon a párt irányítása alá, a sztálinistákat távolítsák el az apparátusból, az igazgatókat a nevelőtestületet választhassa titkos szavazás útján, a járási és megyei apparátus dolgozóit is választások alapján nevezzék ki. Zavarta a nevelők munkáját a bizonytalanság, ami részünkről és a minisztérium részéről is mutatkozott. Továbbá az ellenforradalom által terjesztett eszmei, politikai zűrzavar. November végén, december elején iskoláink egy része méhkashoz hasonlított, ahol a nagyhangú nevelők és tanulók rendbontó légkört alakítottak ki. Zavarólag hatott a nevelőkre az is, hogy az ellenforradalmi eseményekben tevékenyen résztvevő néhány pedagógus miatt az összes nevelőket sújtotta a helyi párt, tanács és a szülők részéről kialakult helytelen általánosítás és megbélyegzés. A pedagógusok többsége, bár az ellenforradalmi eseményekben nem vett részt, azt nem támogatta, mégis zűrzavarba került, bizonytalanná vált és visszahúzódott, mert nem tudta az eseményeket értékelni, vagy mivel a történtekről kevés konkrét tapasztalatuk volt, nem helyesen, egyoldalúan értékelték az ellenforradalmi eseményeket.

Voltak megyénk pedagógusai között néhányan – szerencsére kevesen – akik az ellenforradalmi magatartást tanúsítottak és a népellenes cselekmények irányításában, vezetésében, végrehajtásában tevékenyen is bekapcsolódtak. Karhatalmunk szervei közbiztonsági őrizetbe helyeztek, vagy az ügyészségnek átadtak 23 pedagógust. Ezek közül 16-an még ma is őrizetben vannak. Általában vizsgálatot indítottunk olyan pedagógusok ellen, akik ugyan nem vettek részt az ellenforradalmi cselekmények végrehajtásában, de kisebb, nagyobb mértékben kompromittálták magukat a lakosság előtt. A mai napig 150 esetben indítottunk fegyelmi eljárást ellenforradalmi magatartás miatt és ma már mondhatjuk, hogy a pedagógusok ügyeit lezártuk. 21 pedagógust bocsájtottunk el, ezek közül ötöt fegyelmi eljárás során, 16-ot pedig közbiztonsági őrizetbe helyezésük miatt. 19 esetben a fegyelmi eljárás során bizonyítékok hiányában és alaptalan vádak miatt felmentettük az illetőket a fegyelmi eljárás alól. Fegyelmi véghatározataink többsége írásbeli megrovás, másik része pedig szóbeli figyelmeztetés volt.

A kompromittált nevelők különböző korosztályokhoz tartoznak. Az idősebb nevelőkkel kapcsolatban meg lehet állapítani, hogy általában passzív magatartást tanúsítottak abban az időben. Egy része a pedagógusoknak keményen kiállt akkor is marxista meggyőződése mellett. G. Antal perbáli nevelő, aki bár a nemzeti bizottság elnöke lett, magatartásával, állásfoglalásával továbbra is a szocialista rendszer mellett tartott ki és az egész falu hangulatát a nehéz napokban is megfelelően irányította. Sz. István pilisszentiváni igazgató azon volt, hogy a tanítást minél előbb kezdjék meg. Mivel a helyi bányászok még tovább sztrájkoltak, őt egy bányász fiatalokból álló csoport megtámadta és tettleg bántalmazta.

Az ellenforradalmi bizottságok legtöbb helyen első teendők közé sorolták a kommunista igazgatók eltávolítását. Nem egy esetben komoly következmények is lettek volna, ha az ellenforradalom még csak néhány napig dühönghet. Gy. László pándi igazgatót a nemzeti bizottság vezetői magukhoz hívták, számon kérték eddigi párthoz hű viselkedését. Ő nem tagadta meg magát, hangoztatta, hogy továbbra is kommunista marad és ezért az egyik bizottsági tag erősen megpofozta. Állásából el is távolították. T. Aranka, a váci iskola igazgatója volt az első a váci pedagógusok közül, akit mint kommunistát eltávolítottak. A nemzeti bizottság felmondó levelet adott neki, amelyben a következő indoklás szerepelt: „Mivel 12 éven keresztül kiszolgálta a rendszert a pedagógus pályáról eltávolítjuk.” Gy. Péterné csobánkai nevelő, S. Andor szadai igazgató, akik a községben párttitkári funkciók töltöttek be, ugyan úgy Á. József kiskunlacházi nevelőt és feleségét, akik a községben, mint állandó pártmunkások tevékenykedtek megfenyegették, lakásukba belövöldöztek és a faluból elüldözték őket. Az ellenforradalom támadása során leváltottak 32 iskolaigazgatót, vagy helyettest. Közülük 25-öt még decemberben visszahelyeztünk, a többi nem vállalta újból a funkciót. P. Vilmosné felsőgödi igazgatót nem csak hogy leváltotta a nevelőtestület, hanem a községi nemzeti bizottság még azt is megtiltotta, hogy az iskolába betegye a lábát és ezért az iskola elé fegyveres őrt is állítottak. Az igazgatók eltávolítását legtöbb helyen azzal indokolták, hogy a hittan beíratással kapcsolatban túlkapásokat követett el, vagy pl. P. Vilmosné esetében azzal, hogy kitüntetett pedagógus, így tehát a rendszer szekértolója volt. Az ellenforradalmi események következtében (alatt és után) 60 pedagógus távozott megyénkből külföldre. Közülük eddig még nem jött vissza egy sem, bár többen érdeklődtek már külföldről levél útján, hogy visszajöhetnének e, és ha visszajönnek, kapnak e nevelői állást.

A nevelők többségére megnyugtató hatást gyakorolt november 4-e, az ellenforradalom szétverése. Mégis sokáig bizonytalanok, vagy visszahúzódok voltak, mert annak idején erősen megfélemlítették őket. Még az igazgatók sem tudtak talpra állni valamennyien. A januári igazgatói értekezlet mutatta, hogy a rend, a fegyelem, az iskolai munka helyreállításában nem támaszkodhatunk nyugodtan minden igazgatóra. A decemberi és januári igazgatói értekezleteken pl. még nem volt hozzászólás a referátumhoz. Nem lehetett lemérni, hogy mennyiben értenek egyet akkori törekvéseinkkel, ami főleg arra irányult, hogy az ellenforradalom külső és belső nyomait is minél előbb eltüntessük. Ugyanez volt a helyzet a nevelőtestületi értekezleteken is, bár ott még decemberben is néhány pedagógus felelőtlenül, nagy hangon hirdette egyéni, téves nézeteit. Igen nehéz időszak volt ez az apparátus dolgozóira. A márciusi és májusi igazgatói és nevelőtestületi értekezleteken már erősen érezhettük, hogy az igazgatók és a nevelők nagy részére nyugodtan támaszkodhatunk, már hozzászóltak és elmondták véleményüket is. Ezeken az igazgatói és nevelőtestületi értekezleteken sok olyan kérdést tisztáztunk, melyben a pedagógusok között bizonytalanság uralkodott. Beszéltünk a pedagógiai szabadság, a világnézeti szabadság helyes értelmezéséről, a Rendtartás, a tanterv és a tankönyvek anyagával kapcsolatos észrevételekről és világosan meghatároztuk, hogy az oktató-nevelő munka elvi alapja továbbra is a materializmus és a marxizmus. Beszéltünk a politikamentes iskola lehetetlenségéről is, továbbá a napi politizálás szükségtelenségéről a tanulók között. Ma már úgy látjuk, hogy fáradozásaink nem jártak eredmény nélkül, nyugodtan mondhatjuk, hogy az iskola belső rendjét, fegyelmét helyreállítottuk, és megteremtettük a lehetőségét a nyugodt és tervszerű, céltudatos oktató-nevelő munka folytatásának. Azt megállapíthatjuk, hogy pl. a tanulmányi eredmények nem egészen reálisak, és a nevelők az osztályozásban sok engedményt tettek.

A nevelőkkel kapcsolatban kell megállapítani azt a tényt is, hogy többségük az októberi ellenforradalmi események óta a politikai munkában nem vesz részt, attól tartózkodik. Viszont azt is meg kell állapítani, talán éppen a politikai munkától való tartózkodás következményeként, hogy a nevelők túlnyomó többsége bezárkózott az iskolai tevékenység körébe és iskolai munkáját sokkal alaposabban és hatásosabban látta el az elmúlt hónapokban. Az MSZMP megyei és járási intéző bizottságaitól az ellenforradalom hatásainak leszerelésében több alkalommal és nagy segítséget kaptunk. A Párt intéző bizottsága arra törekedett, hogy pártfunkcionáriusok eljussanak a kommunista nevelőkhöz és közvetlen beszélgetés formájában szüntessék meg politikai bizonytalanságukat. Ma már több mint 300 párttag pedagógus van a megyében (726 MDP tag volt október előtt). Minden járásban – némelyikben kétszer is – szervezett a Párt intéző bizottsága külön a pedagógusok számára politikai tájékoztatást és egy esetben szerveztünk megyei pedagógus pártaktíva értekezletet. Ezek az összejövetelek nagymértékben segítették a pedagógusok közti politikai felvilágosító munkát és az eszmei zűrzavar rendezését. Azonban azt is hozzá kell tenni, hogy a pedagógus párttagok között is mutatkozik helytelenül a kommunista gőg, a visszaütés kívánsága. Az ilyen jelenségeket egyéni és nevelőtestületi üléseken, valamint a pártszervezetek segítségével szereljük le. Ma már nem mutatkozik sehol pártszervezetek részéről a helytelen és káros általánosítás és az értelmiség ellenes hangulat is megszűnt.

Nagy érdeklődéssel fordultak a pedagógusok az Országos Pártértekezlet irányába. A pártértekezlet anyagát sokkal aktívabban tanulmányozták, mint annak idején a kötelező ideológiai konferencia tananyagát. Ezt különösen a személyi beszélgetések során tapasztaljuk, amikor hivatkoznak a pártértekezlet anyagának bizonyos részeire, részben a maguk mentésére, másrészt pedig a véleményük kialakítása alapjaként. A Párt Intéző Bizottságok általában nem ragaszkodtak és ma különösen nem ragaszkodnak ahhoz, hogy igazgatók csak párttagok legyenek. Ezt nagyon helyeseljük. Azt látjuk a Párt Intéző Bizottságok tevékenységében is, hogy ma már nem hanyagolják el a pártonkívüli kommunista pedagógusokat és igazgatókat sem.

Kecskemét (igazoló jelentés 1957-ből)

1956 október 28-án a kecskeméti Városi Tanács Végrehajtó Bizottsága ülésezett, és a VB. úgy határozott, hogy össze kell hívni az iskolák igazgatóit informálódni az iskolák helyzetéről, nevelők, tanulók hangulatáról és a történt eseményekről. Az összehívott igazgatókkal meg kell beszélni a munka beindítását. Az oktatási osztály meg is tette a szükséges intézkedéseket. 1956 október 29-én délelőtt 9 órakor az igazgatói értekezletet megtartotta. Néhány igazgató kivételével minden igazgató megjelent. Ezen részt vett több megyei oktatási vezető is és a szakszervezet is képviseltette magát. Ezen az értekezleten már érezhető volt egyes megjegyzésekből a Párt és Szovjetellenesség. Ez elsősorban az orosz nyelv oktatásával, vagy a hitoktatás kérdésében nyilvánult meg. Összességében az óvatosság volt érezhető. Igyekeztek megmagyarázni egymásnak a honvédség tevékenységének szükségességét. Kovács Lajos volt igazgató bírálta a felső vezetés hibáit és ezt oda vezette le, hogy azok hibáit a kisebb vezetők sínylik meg. Megállapodtak abban, hogy a hitoktatásra jelentkezőket fel kell írni és engedni kell a hitoktatást, ugyancsak aki nem kívánja az orosz nyelvet tanulni, ne legyen neki kötelező. A magyar nyelvnél és a történelemnél a hazafias részeket sokkal jobban ki kell emelni. Fazekas Ferenc, volt felügyelő bejelentette, hogy az igazgatóknak tantestületi értekezletet kell összehívni, ahol szavazni kell az igazgató személye felett. Továbbá minden 10 pedagógus után választani kell egy küldöttet. Az így megválasztott küldöttek másnap jelenjenek meg a Városi Oktatási Osztályon, ahol megbeszélik a pedagógusok javaslatait, és megválasztják a Városi „Forradalmi Bizottságba” a küldötteket. Ezen az értekezleten már konkrétan felvetődött a pedagógusok érdekképviseletének megalakítása és ennek a megbeszélésnek alapján jött létre jelölés alapján 1956 október 30.-án megalakult 53 személlyel a Városi Tanács Oktatási Osztályán a Pedagógusok „Forradalmi Bizottsága”.

Ebben az időben már egyre több hangoskodó mutatkozott a pedagógusok közül is. Követelésük az ismeretes 12 pontokon kívül anyagi jellegű követelések is voltak. Így: pedagógus lakásépítés, karácsonyi segélyekként egy havi fizetés kiadása. A külön jutalmazási rendszer eltörlése, fizetésemelés, stb. Megemlítendő, hogy az előző intézkedésnek megfelelően megtörténtek az igazgatók feletti szavazások és ennek következtében a kommunista igazgatókat szinte kivétel nélkül leszavazták. Ezen kívül, több kommunista érzelmű nevelőt is elbocsájtottak.

A „Forradalmi Bizottság” megalakulása után választottak egy hattagú bizottságot az oktatási osztály vezetése mellé. Ebben képviselve volt tanyai, városi, általános és középiskolai nevelők.

F. Ferenc szakfelügyelő követelte, hogy szavazzanak felette is, hogy ő maradhat e állásában, hosszas huzavona után úgy döntöttek, hogy csak az osztályvezetők felett szavaznak. A szavazást megejtették és eredményeként 53:3 arányban Sz. Istvánné elvtársnőt is leszavazták az osztályvezetésről. Itt már teljesen megmutatkozott a Szovjetunió- és a Pártellenesség. Szné szavazása közben azt kiabálták hogy: „Sztálinbérenc nem kell vezetőnek”.

A vita után, illetve a választás befejezése után követelték a káderanyagok kiosztását. Ennek egyik követelője és végrehajtója Dr. B. János volt, akik a VB. titkártól átvették a káderanyagot és szétosztották. Ebben aktívan segédkezett T. Győző is. Az anyagokat széttépték, eltették, ezzel a pedagógus „Forradalmi Bizottság” – „választása” be is fejeződött.

Az oktatási osztály mellé megválasztott hat személy a későbbiek során jelentékeny szerepet nem töltött be, ülésekre ugyan esetenként, de annak semmi gyakorlati jelentősége nem volt. Egyrészt nem lehetett összevonni a nevelőket, másrészt pedig olyan intézkedés nem volt, amit ki tudtak volna vitelezni…

… Fontos körülményként kell megemlítenünk a pedagógusok tevékenységét az ellenforradalom leverése után 1956. november 26-án a kecskeméti Úttörőházban lezajlott szakszervezeti vezetőség választó ülést. A városban akkor sztrájkhangulat uralkodott, a Nagy Budapesti munkástanács szervezésére. Ez a hangulat átragadt a pedagógusokra is. Mivel nyílt fórumot nem találtak az összejövetel megszervezésére, így meghirdettek a fenti dátumra egy városi pedagógus szakszervezeti választó ülést. Itt megjelent kb. 500 pedagógus. Ez a vezetőségválasztó ülés a végére odáig fajult, hogy nyílt Szovjetunió- és kommunistaellenes hangulat alakult ki. Sz. László volt területi bizottság elnök, volt MDP-, jelenleg MSZMP-tag nyitotta meg az ülést. Megemlékezett az október 23.-ai „dicsőséges forradalomról”. Dicsőítette a „szabadsághősöket”, hangoztatta, hogy „a szabadság hőseinek kiontott vére árán nem térhet vissza a Rákosi, Gerő-klikk.” Életük áldozatával mondták ki, amit eddig nem mertek. És egyperces néma csenddel áldoztak a szabadsághősök emlékének. Főleg anyagi jellegű problémákat tárgyaltak Budapest megsegítése, oktatási kérdések. Itt jelen volt Sz. Sándor református lelkész is, aki a vallásoktatás kérdésében tájékoztatta a tagságot. Kihangsúlyozta, hogy „a forradalom a lelkiismereti szabadságot is kivívta.” Ilyen légkörben kezdték meg a választást. A tagság egyöntetűen R. Istvánt választotta meg a szakszervezet elnökének.

Székesfehérvár, József Attila Gimnázium (jelentés 1958-ből)

Megyei Forradalmi Diákszázad

A „magyar forradalmi diákszázadot” 1956. okt. 30-án alakították meg a József Attila gimnázium kollégiumában. A megalakítás helyi kezdeményezésre történt, de a kezdeményezésben igen nagy befolyásuk volt a Budapestről Székesfehérvárra érkezett egyetemi hallgatóknak. A tanári kar az első időben igen ellenezte azt, hogy a diákság kezébe fegyvereket adjanak, amit azzal indokoltak, hogy a diákságot fel lehet használni meggondolatlan cselekedetekre is. A diákságot egyre jobban lázította az a tény is, hogy az egyetemi hallgatók Budapestről röpcédulákat hoztak, melyet a diákság között terjesztettek. Az egyetemista vezetők tanárok megkérdezése nélkül intézkedtek. A diákszövetségi tagokat élelmiszer szállításra beosztották és egyre jobban sürgették egy diák fegyveres alakulat létrehozását.

1956. okt. 30-án a „forradalmi katonai tanács” lefoglalta a József Attila gimnázium diákotthonát azzal a céllal, hogy a diákszázad ott lesz elhelyezve. A „forradalmi katonai tanáccsal” a fentieket egy diákküldöttség beszélte meg, mely főként egyetemi hallgatókból állt. A diákszázad tagjait, amely kb. 30 főből állt, 1956. nov. 1-én szerelték fel, kb. 50 személy kapott vattaruhát, csizmát, derékszíjat, 1 géppisztolyt, 2 tárat és az egész század néhány láda kézigránátot. Ekkor mindjárt megtörtént a beosztás és megkezdődött a század kiképzése. 3 szakaszt alakítottak, melynek parancsnokai tanulók voltak.

A vezetőség tagjai szintén tagjai voltak a diákszázadnak, de ezek szolgálatot nem láttak el. A diákszázad rendes őrséget adott nov. 1-től a kollégium két bejáratánál. Mindenkit igazoltattak és berendezkedtek a védelemre. A század teljes katonai ellátást kapott élelem és tüzelő szempontjából is. A fegyveres diákszázad felállításának célját nem titkolták. A századot a szovjet csapatok ellen akarták bevetni. Erre azonban nem került sor, mert nov. 3-án még mindig a kiképzés elején tartottak, nov. 3-án este N. István honvéd hadnagy, aki a század kiképzését vezette néhány diáknak eltávozást adott reggelig. Ezt követően ő is K-val együtt távozott.

November 4-én reggel nagy zűrzavar volt a században. A lövöldözésre Sz. József és V. Tibor kimentek felderítésre. Nem jutottak el még 100 méterre sem, amikor V. Tibor haslövést, Sz. József pedig bokalövést kapott. Bevonszolták egymást a Zalka Máté 10. szám alatti házba, ahol elsősegélynyújtásban részesítették, majd világosan kórházba vitték őket. A diákotthonban erre csend lett. Kis idő múlva három ismeretlen katona mászott be egy géppuskát és két láda töltényt cipelve. Ekkor már át volt törve a diákotthon és lánydiákotthon közötti fal. A két épület a templommal együtt egy egészet alkotott. A katonák később géppuskástól együtt eltűntek. A diákok zavartan vártak. Az egyik annyira megijedt, hogy a szemetesládából húzták elő. Kb. 9 óra felé megjelent egy honvéd hadnagy személy és kiadta a parancsot a fegyverek lerakására. Még ezen a napon az első emelet 9. sz. szobában rakták le a fegyvereket és onnan ezek a fegyverek a rendőrkapitányságra lettek elszállítva. A fegyveres diákszázad tagjai ezután polgári ruhába öltöztek, a század feloszlott.

A „forradalmi diákszázad” parancsnoka I. Ferenc honvéd hadnagy volt. Nevezett lakost 1956. nov. 1-én a „megyei katonai forradalmi tanács” küldte a József Attila diákotthonba azzal a céllal, hogy szervezze meg a fegyveres diákszázadot. A század felfegyverzése után a diákságot fegyverhasználatra is kioktatta és tartott részükre olyan irányú oktatást is, hogyan kell a benzines palackokkal a szovjet tankokat megsemmisíteni. Jelenleg a kaposvári katonai ügyészségen teljesít szolgálatot. Ellenforradalmi tevékenységéért felelősségre vonva nem lett.

G. Károly. Nevezett az ellenforradalom ideje alatt a József Attila gimnázium tanára volt, majd a fegyveres diákszázad parancsnokhelyettese lett. Ő is aktív tevékenységet fejtett ki a fegyveres diákszázadon belül. Ellenforradalmi tevékenységéért preventív őrizetben volt, majd utána operatív célra felhasználva. Jelenleg a váci MTH. iskolában mint tanár tanít.

B. György. Nevezett az ellenforradalmi események alatt a József Attila gimnázium IV. osztályos tanulója volt, majd ő is tagja lett a fegyveres diákszázadnak és ott, mint szakaszparancsnok tevékenykedett. Ellenforradalmi tevékenységéért felelősségre vonva nem volt.

L. Gyula. Nevezett az ellenforradalmi események alatt a Gépipari Technikumban tanult. Ő is tagja lett a fegyveres diákszázadnak, szakaszparancsnoki beosztást kapott. Ellenforradalmi tevékenységéért felelősségre vonva nem volt.

M. Flórián. Nevezett a József Attila gimnáziumban volt tanuló, majd az ellenforradalmi események alatt tagja lett a fegyveres diákszázadnak és ott, mint szakaszparancsnok tevékenykedett. Ellenforradalmi tevékenységéért felelősségre vonva nem volt.

A diákszázad többi tagja ellen eljárás folyamatban nem volt. A diákszázad tagjai már a középiskolát elvégezték és a középiskola elvégzése után a diákszázad tagjainak, akik egyetemre jelentkeztek egyetem felvételüket megakadályoztuk.

A szerzőről: