AZUL: a szabadság logikája

Játékfilozófiai elemzés. Aczél Zoltán írása

A teljesség felé vezető úton a játék legelemibb dilemmája a rövid távú taktika és a hosszú távú stratégia közti választás.

Korai öröm

Néhány év múlva valószínűleg könnyebb lenne megosztanom az örömömet az olvasóval. Az örömöt, amit az AZUL-t játszva érzek. Gyanítom, hogy az AZUL a világ egyik legnépszerűbb társasjátéka lesz. Sőt, talán az iskolákban is gyakran használt taneszköz a matematikai készségek fejlesztéséhez – és nem csak a finneknél. Most azonban még meg sem száradt a nyomdafesték rajta; ugyanakkor általában a társasjátékoknak a filozófiai szemléletű megközelítése is új. Egyre több szülő és pedagógus számára magától értetődő ugyan, hogy egy jó társasjáték többféle készséget nagyon hatékonyan fejleszt, rendszerszinten azonban még nem általános ez a szemlélet. Nagyon nem. A játékfilozófia – meggyőződésem szerint – segíthet a strukturális alapjait újragondolni egy teljesen új társadalomnak, amelyet már elsősorban a Z-generáció működtet. Ennek a társadalomnak a legjellemzőbb eleme már nem a digitalizáció lesz, hanem általában a játék élménye. Egy élményalapú társadalom robbanásszerű kibontakozását éljük meg, ahol a legalapvetőbb erőforrás a szabadság. A játékélmény, amit az AZUL nyújt számomra, egy teljesen új gondolkodásmód ízelítője, mely partiról partira segít egyre jobban megértenem a szabadság logikáját.

Győz a szépség

Mielőtt kifejtem, hogyan nyerhet egy egyszerű játék filozófiai mélységet, leírom röviden a játékot azoknak, akik nem ismerik – de ide kattintva egy játékbemutató is megtekinthető. Gyönyörű csempék közül választunk, majd elhelyezzük azokat saját játéktáblánkon. Minél hosszabb sorokat és oszlopokat képezünk a letett csempékkel, annál több pontot kapunk, és minél teljesebb a képünk a játék végén, annál több plusz pontot ér. Az aktív játékos ezt a teljességet szem előtt tartva mindig arról dönt, hogy milyen színből és honnan vesz el csempéket, valamint, hogy hova teszi be őket. Fontos, hogy a választott színből és helyről az összes csempét el kell vennie, és ha nem tudja mindet letenni egy sorba, akkor a maradékért mínuszpontokat kap. Ahogy a falunkon gyűlnek a csempék, egyre több pontot szerezhetünk, ugyanakkor egyre kevesebb választási lehetőségünk van, mert olyan színt nem tehetünk egy sorba, amilyen csempénk ott már van. Az első pillanattól vezet minket a teljességről alkotott kép, de tudjuk, hogy előbb lesz vége a játéknak, mint hogy a teljes képet kirakhatnánk, nevezetesen abban a fordulóban, amikor egy játékos befejez egy sort. Az AZUL-ban minél teljesebb a képünk, annál szebb, és ez a szépség az érték, melyet a játék végén értékelni lehet.

Nem a győzelem a fontos? 

Kedves olvasó, ha még nem játszottál AZUL-t, akkor egyelőre ne fáraszd magad az itt következő elemzéssel, hanem próbáld ki! A játéknak éppen az a szépsége, hogy nem kell semmilyen előismeret ahhoz, hogy jól játszd, sőt, kifejezetten ösztönöz az intuitív döntésekre. Vannak persze trükkök, amelyeket pár alkalom után el lehet sajátítani, és a taktikai játékokra jellemző módon a gyakorlat segít egyre több lépést előre megtervezni, de a következetesség hamar határokba ütközik. Amikor túlgondolom a játékot, tehát egy elképzelés mentén, több lépéssel előre kitalálom, mit akarok elérni, akkor nem tudok elég rugalmasan alkalmazkodni a helyzetekhez, és megtörik a lendületem. 

Például a feleségem, aki az egyszerű játékokat szereti, néhány meccs után zsinórban megvert, pedig én sokkal gyakorlottabb játékos vagyok. Hogy lehet ez? Úgy, hogy én jobban ragaszkodom az elképzeléseimhez, míg neki nem esik nehezére áldozatokat hozni. Az áldozat a játékban: aktuális lehetőségek elengedése, későbbi jobb lehetőségekért. Ugyanakkor ez a stratégia kulcsa is. 

A keleti gondolkodás szerint a játék élménye nem abban rejlik, hogy ki nyer, hanem abban, hogy ki küzd jobban. Emiatt a Go játékban például a gyakorlottabb játékos előnyt ad: minél nagyobb a tapasztalati különbség, annál több követ tehet le magának a kevésbé gyakorlott játékos a játék elején a táblára. Ezt javaslom az AZUL esetében is. Aki nyer, mondja meg, hogy a következő meccsre hány csempe előnyt ad a játékostársának (vagy társainak). Az első előnycsempét véletlenszerűen kell kihúzni a zsákból és a fal legfelső sorában elhelyezni, a második előnycsempét felülről a második sorban stb. 

A kétség flowja

Ahogy minden jó taktikai-stratégiai játék, az AZUL is arról a dilemmáról szól, hogy a helyzet adta lehetőségeket aknázzuk ki minél jobban, vagy kisebb-nagyobb áldozatokat hozunk azért, hogy a későbbi körökben több lehetőségünk legyen megközelítenünk az optimális végkifejletet. A kedvenc játékaim számomra a tökéletességre törekvés lehetőségeit modellezik. A teljesség felé vezető úton a játék legelemibb dilemmája a rövid távú taktika és a hosszú távú stratégia közti választás. A jó döntés természete pedig nem az, hogy biztosan eredményes, hanem hogy jól esik. Jó a flowja. Az a szép ebben, hogy többnyire éppen akkor leszek eredményes, ha ráérzek a jó ritmusra, és átadom magam a pillanat taktikája, és a jövő stratégiája közti feszültség közti hullámzásnak. 

Néhány taktikai tanács:

• Végy el, és helyezz a soraidba minél gyakrabban, minél több csempét, és lehetőleg ne adj a másiknak erre lehetőséget!
• Tedd a csempéidet a faladon minél gyakrabban egymás mellé!
• Ha egy sort elkezdesz feltölteni, próbáld meg ugyanabban a menetben befejezni! Ha több sorodat félbe hagyod, jobban kiszolgáltatod magad a szerencsének, hogy legközelebb rendelkezésre állnak-e a neked szükséges csempék.

A stratégia alapjai:

• Építsd a soraidat egyenletesen!
• Lehetőleg fejezz be 1-2 oszlopot, mielőtt újba kezdesz!
• Válassz ki 1-2 színt, amelyekből megpróbálod mind az 5 csempét letenni. Legalábbis legyen több lehetőséged a helyzethez igazodva dönteni, hogy melyeket fejezed be.
• Ne akarj mindent, és főleg ne egyszerre!

A szabadság mint erőforrás 

A szabadság a játékban egy különleges erőforrás (ahogy az életben is). Az AZUL-ban minden színből a középen rendelkezésre álló csempék közös erőforrást képeznek, amelyből mindenki elvesz magának. Hasonlóképpen értelmezhetjük egyfajta erőforrásnak az üres helyeket is, ahová le tudjuk tenni a csempéket. Minél több lehetőségünk van a játék előrehaladtával az egyre kevesebb hely ellenére is csempéket letenni, annál kevésbé vagyunk kiszolgáltatva az adott helyzetnek és a konkurenciának. Ez a szabadság pedig annál értékesebb, minél több szín, oszlop és sor befejezéséhez jutunk közel. A színek értéke közben folyton változik, attól függően, hogy mi áll éppen rendelkezésre, miből hány jöhet még játékba, és melyik táblán milyen színek hozhatnak több pontot. Az egyetlen stabilan növekvő érték a választás szabadsága. Az AZUL taktikája nyilvánvalóan a legjobb pontszerzési lehetőségek előrelátása, a stratégiája azonban kevésbé megfogható. Szerezz magadnak nagyobb szabadságot, mint a konkurenciád!

A stratégia természete 

A stratégia fogalma – értelmezésem szerint – nem azonos a taktikai döntések több lépésre előre tervezésével. A stratégia több, mint egy lineáris logikai láncolat. A stratégia még annál is több, mint logikai elágazások közül választani. A stratégia mint játékélmény olyankor teljesedik ki, amikor az egész játékot átívelő összefüggéseket ismerünk fel és alakítunk ki mi magunk is. A stratégia az egészből indul ki, és ezen belül értelmezi a logikai elemek közti kapcsolatok hálózatát, akár több dimenzióban is. A stratégia holisztikus gondolkodást igényel, a játék lehetőségeinek egészét mint rendszert kezeli. Ez azonban így kimondva sokkal bonyolultabban hangzik, mint amilyen természetesen és ösztönösen képes a gondolkodásunk egyszerűsíteni, általánosítani, és a kép egészébe minden új információt integrálni. Ahogy egy képet sem úgy ismerünk fel, hogy minden pixelt külön értelmezünk, és ezeket az információkat összeadjuk, hasonlóképp nem vesszük sorra lineárisan egy stratégiai játék összes ismert elemét sem, hanem megérzés útján lerövidítjük a gondolatmeneteket. 

Útikalauz a teljesség felé

Az AZUL úgy invitál felfedezni a kis világa teljességét, hogy a teljességnek ez a képe egy egyszerű, könnyen áttekinthető mozaik: 5 szín, 5 oszlopban és 5 sorban. Az ember először kézenfekvő taktikai döntések mentén indul el, de hamar kilép a lineáris gondolatmenetből, mert a játék maga a teljes kép áttekintésére inspirál. Ennek a teljességnek része a folyamat is, mert elvileg egyértelmű, hogy egymás mellé érdemes lehelyezni a falunkon a csempéket. A csempék véletlenszerű összetételben állnak rendelkezésre, és folyton alkalmazkodni kell az aktuális körülményekhez, ugyanakkor a teljesség felé vezető úton a lehetőségeink kibontakozásáért mi magunk felelünk. Minden döntésünkkel a szabadságunkat alakítjuk, és ez az élmény csodálatos! 

A szabadság paramétereit a játékban a választható pontszerző lehetőségek száma és minősége modellezik. A számosság a lehetséges helyeket jelenti, a minőség azt, hogy mennyi pontot tudok az adott helyeken szerezni. A lehetőség és az érték azonban csupán a kereteket érzékeltetik. A lényeg a teljességről kialakított képhez közeledés élménye. A szabadság a tökéletességre törekvés lehetőségeinek felismerése és alkalmazása. Az eredményesség csupán a játék trükkje, amivel a játékost mobilizálja, de csak azért, hogy az így kialakult feszültségben átélhető legyen az eredményesség fölé emelkedés élménye. Ha szabad vagyok, akkor képes vagyok lemondani arról, amit azonnal birtokolhatok, valamiért, ami a teljességhez közelebb visz. Nem a jövőt választom a jelen helyett, hanem a jelenben felismerem a konkrét mögött rejlő teljességet. Ez a lemondás mélyebb öröm, mint a birtoklás, és felszabadító élmény.