Bakonyi Pál halálára

Hosszú, küzdelmes életút után – közel álltunk 90. születésnapjához –  megpihent Bakonyi Pál, a XX. század második felének fontos személyisége.

1963-tól volt az Országos Pedagógiai Intézet munkatársa, gazdag közéleti tevékenysége – a rendszerváltás után egy ciklusban a Magyar Pedagógiai Társaság alelnöki posztját is vállalta –, valamint színes, elsősorban a nevelés, a neveléselmélet helyét kereső irodalmi munkássága egyaránt tiszteletet érdemel.

Nekem emlékezetes az a találkozó, amikor már nyugdíjasként a Vas utcai, fővárosi intézményben járva  elérzékenyülve (nem jó szó: hiszen nem volt kenyere az elérzékenyülés; szigorúbb, kritikusabb, racionálisabb volt ennél) idézte fel e házhoz kötődő ksigyermekkori emlékeit: árvaház működött itt valamikor.

Munkásságát „A maratoni sereg” című munkámban is elemeztem, hiszen az 1956-os balatonfüredi konferencia óta jóformán valamennyi jelentős pedagógiai, főként neveléselméleti tanácskozáson feltűnt törékeny alakjával. Ebből a kötetből idézem a róla írott sorokat:

Bakonyi Pál, az Országos Pedagógiai Intézet, a minisztériumi háttérintézet „szürke eminenciása” fontos küldetést teljesített, amikor a Gáspár-kísérlet mellé állt, s biztosította a kutatóintézetet mint hátteret a szentlőrinci romantikus heroikus küzdelmeiben. A Szabolcsi Miklós vezette reform-OPI is számított rá, igénybe vette tájékozottságát, kapcsolatait (igazgatóhelyettesként ment nyugdíjba 1990-ben). A Makarenko-örökség, illetve a nevelési értékek védelmében kért több ízben szót, évekig volt a rendszerváltás után alelnöke a Magyar Pedagógiai Társaságnak, a VI. Nevelésügyi Kongresszus idején még aktív, de a hetediken is részt vesz. Olykor ma is szót kér a szakmai vitákban, kritikusan, de megértő elfogadással is a szabadelvű pedagógiák iránt. Jellegzetes volt például a Pedagógus Etikai Kódex körüli vitában fenti módon mérlegelő álláspontja a Magyar Pedagógiai Társaság választmányának 2002. évi veszprémi ülésén.

Szomorúan búcsúzunk. Emlékét megőrizzük, hagyatéka értő és megértő elemzésre, feldolgozásra vár.

Fontosabb munkái az utolsó korszakból

Epilógus (Szentlőrincről, Gáspár Lászlóról). Embernevelés, 1998. 3. sz.

A makarenkói hagyatékról Nyugaton és Keleten. Újabb tájékozódás külföldi Makarenko-kutatásokról. Új Pedagógiai Szemle, 1998. 9. sz.

Hozzászólás a kritikai szocializmuskritika-vitához. Iskolakultúra, 2003. 3. sz.

Tantárgyi integráció. Embernevelés, 2003. Különszám.

Mából a múltba – múltból a mába. In: Trencsényi László (szerk.): A Magyar Pedagógiai Társaság 40 éve. Apáczai Kiadó, Celldömölk, 2007.

Trencsényi László