L. Ritók Nóra: Miért is nem sikerül?

Pedig a szociális kompetenciák – alkalmazkodás, együttműködés, bizalom a másik iránt, önbecsülés, pozitív énkép, tolerancia, szolidaritás, kommunikáció – hiánya egyre jobban érzékelhető a társadalomban.

Nemrég egy előadást hallottam. A szociális kompetenciákról. Egy kutatásról is beszámoltak, ami szerint, ha nem fejlesztik tudatosan az oktatásban ezt a területet, akkor semmit vagy csak minimálisan fejlődik. Ha viszont igen, ha képesek erre fókuszálni a pedagógusok, akkor sokat. Mérték, kontrollcsoportban is. Ha jól emlékszem, „magától” 5% alatt volt a növekedés, fejlesztve 50% fölött.

Úgy van ez is, azt hiszem, mint a vizuális neveléssel. Sokan azt hiszik, „magától” is fejlődik, elég annyit mondani a gyereknek: „Rajzold meg a nyári élményedet!”, vagy „A kép címe: Őszi szüret”, esetleg „Karácsony” vagy „Húsvét”, hogy végigmenjek az évtizedek óta megszokott témákon, ahol a feladat kiadásában kimerül a pedagógiai tevékenység, így a fejlődés minimális, és az ábrázolási szint még felsőben is az elsős szinten marad.

Persze a vizuális nevelés kicsit jobb helyzetben van, hiszen legalább még van ilyen tantárgy, míg a szociális kompetenciák fejlesztésének ugye nincs. Igaz, mondják, annak ott kellene lennie mindenhol, az órákon, a szünetekben, tudatosan. Így tanultuk. De ott van vajon? És tudatosan? Szerintem nincs. Azt hiszem, igazából a legtöbb iskolában nem is fontos. Nem bírunk erre is koncentrálni. Sokkal fontosabb a felmérések lexikális tudást igénylő százalékainak országos átlagot elérő szintje. És nem a szociális kompetenciák fejlesztésnek eredményei döntenek ma arról, jó-e az iskola. A felvételi arányok sem ettől függnek. A versenyeredmények sem.

Persze évek óta beszélünk efféléről, tanulástámogatás, kooperatív módszerek, projekt, kompetenciaalapú oktatás stb. A modern kor szellem erre vinne, ha hagynánk. De mi ellenállunk. Nekünk még mindig sokkal fontosabb az egyszerűen, felméréssel végezhető tudásszint, mint a nehezebben mérhető, ám meggyőződésem szerint legalább olyan fontos szociális kompetenciák szintje. Fontosabb, hogy tudja-e az évszámokat a gyerek, mint az, hogy hatékony-e a kommunikációja. Lényegesebb és jól pontozható, hogy be tudja-e jelölni a vaktérképen a földrajzi helyeket, mint az, hogy képes-e csoportban dolgozni. Az meg, hogy boldog gyerekeket engedünk-e ki az iskolából, nálunk senkit sem érdekel. Úgy engedjük-e ki, hogy lesz elég ereje, tartása megküzdeni a kor hatásaival, problémáival? Tud-e megfelelő társas kapcsolatokat építeni, közösségbe illeszkedni?

Pedig a szociális kompetenciák – alkalmazkodás, együttműködés, bizalom a másik iránt, önbecsülés, pozitív énkép, tolerancia, szolidaritás, kommunikáció (hogy csak párat emeljek ki) – hiánya egyre jobban érzékelhető a társadalomban.

Olyan készségek és képességek ezek, amelyek az egyik legnagyobb problémához, a roma integrációhoz is nélkülözhetetlenek. Azok a területek, amelyeken ők szociális hátrányaik miatt a leginkább hiányt szenvednek. Szerintem ez az oka annak, hogy nem változik a helyzet, nem alakul az integráció. Gyereknél és felnőttnél sem.

Ahogy az előadást hallgattam, nem bírtam ezt a szempontot elengedni.

A szociális kompetenciákat befolyásoló tényezők voltak számomra ebből a szempontból a legérdekesebbek. Próbáltam egy kicsit százalékolni magamban a hatások mértékét.

Az első, ami befolyásolhatja, az a kulturális közeg. Vagyis a társadalom. Milyen a társadalom szociális kompetenciája ebből a szempontból? Van-e alkalmazkodási képesség, tolerancia, szolidaritás? Van-e bizalom a romák iránt? Azt hiszem, ebben most eléggé mélyponton vagyunk. Talán sosem voltunk ilyen mélyen. A befolyásolni képes politikai rendszer is inkább kerüli a témát, a közhangulat rémes, hamarosan jönnek a választások, úgy néz ki, az integrációval nem sok zseton szerezhető majd a nagy versenyben. A társadalom egy része ugyan integrációpárti, de csak messziről, jó nagy távolságból. Ha nem róla van szó. Inkább csak úgy, elméletben. Szóval a társadalom, a kulturális közeg felől nem sok pozitív befolyásoló hatás van manapság. Nem nagy százalékot tudok itt hozzátenni.

A másik a család. Az apa, anya, a testvérek szociális kompetenciáinak fejlettsége. Azt hiszem, ezt még inkább kinullázhatjuk. A generációk óta magukkal cipelt problémahalmaz nem ad túl sok pozitívan befolyásoló hatást. Legalábbis nem olyanokat, amelyek az integrációt segítenék. Mert ha jönne onnan bármi, már előrébb lennénk. De nem jön. A szegregátumokban, a halmozottan hátrányos helyzetű gyerekeknél legalábbis nem.

A harmadik az iskola, a fizikai és szociális környezetével. Ezt sem érzem igazán hatékonynak. Ahogy fentebb írtam, más a fókusza a dolognak. Ráadásul a tanárok zöme belefásult, eszköztelen, leginkább túlélni akarja őket. Augusztus végén behívják a halmozottan hátrányos helyzetű bukottakat, kicsit gyakorolják velük a pótvizsgafeladatot, és a vizsgán, ha egyáltalán megjelenik, átengedik. A cél csak az, hogy hamarabb kikerüljön az iskola közegéből. A szociális kompetenciáik a legkevésbé fontosak. Az integrációra való képesség szintje, sem az integrálódni vágyóké, sem a befogadóké nem érdekes a mai rendszerben. Az iskolának, a pedagógusnak, a gyerek- és a szülői közösségnek sem.

Tehát ezek a területek segítenének abban, hogy az egyén szociális kompetenciái fejlődjenek, mindezek hatására kellene a toleranciának, önértékelésnek, kommunikációnak, együttműködési képességének stb. fejlődnie. Hogy alkalmassá váljon az integrációra.

Ezek után érdemes belegondolni: mitől is fejlődne? Honnan is kapna a halmozottan hátrányos helyzetű gyerek muníciót ehhez? Ha a társadalom nem adja meg a lehetőséget, sem neki, sem a családjának, az iskola nem koncentrál ennek a fejlesztésére, és a családban sem fejlettek a szociális kompetenciák annyira, hogy az integráció irányába hassanak, akkor mitől várnánk el, hogy megfelelően működjenek ezek a gyerekek? Integráltan… És aztán persze felnőttként is, a többségi társadalom számára elfogadhatóan.

Berakjuk őket egy osztályba. És várjuk, hátha maguktól fejlődnek majd. Hátha maguktól képesek lesznek integrálódni.

Mikor ismerjük fel, hogy így nem megy?