Békés Márta: Iskolabolygó (Részletek)

A bús tanító panaszai

Évről évre
romlik a gyerekanyag,
romlik a gyerekanyag,
ebadta!
Szólok rá, de
nem hallja ki-be szalad,
tíz másik ki-be szalad,
ebadta!
Nem tudom ezt már leírni,
nem fogom ezt már kibírni!
Évről évre
romlik a gyerekanyag,
romlik a gyerekanyag,
ebadta!
 
Évről évre
kopnak az idegeim,
kopnak az idegeim,
aszondom!
Ősz hajam már
hullik és meredezik,
gyűlik és növekedik
a gondom!
Jobban is esne,
mondjuk ki,
hogyha lehetne
buktatni!
Évről évre
kopnak az idegeim,
kopnak az idegeim,
aszondom!

Verses szöveges értékelés

Jófejű fiú ez a
Szekeres Péter,
tudja, a merre
az mindig két r,
de nem mindig tudja, hogy
merre a meddig.
Figyelj, Péter,
ne tovább, eddig!
 
Jaj, de fürge a
Molnár Enikő,
óra alatt neki
mindig menni kő.
Ám de, ha várja a
házi feladat,
Enikő lustán
ül csak a pad alatt.
 
Kedves lány ez a
Horváth Lilike,
szép is, okos is,
cseppet sem lüke,
Mindig magyaráz,
nem kérdi, illik-e,
tanító néni
lesz ez a Lilike!
 
Nagy a neve, de
Mónika kicsi lány,
nála az észben
mondhatni nincs hiány,
de jobb kikerülni,
amikor raplis,
vigyázz, mert csíp is,
rúg is, harap is!

Sorakozó

– Mi voltunk az elsők!
(ha nem lököm, fellök)
– Nem is igaz,  már itt álltam!
– De nincs párod, jaj, az állam!
– Nem engedünk, menjél hátra!
Gyere Dani, vágjuk hátba!
– Tégeteket megmondalak!
– Árulkodós, szenya alak!
– Azért is így hagyom magam:
Jaj, a hátam! Jaj, a hasam!
– Itt az innim, neked adom!
Itt a csipszem, vegyél, finom!
Leszek párod, tudod mit,
küldjük hátra a Danit!

Lánybarátság

Igaza van a Sárinak,
hogy a Petra nagyon hülye.
Többé nem barátkozunk és
nem is állunk szóba vele.
 
És, ha kérdezne valamit,
hát mi rá se hederítünk,
mert az, aki ilyen hülye,
ne is játsszon most már velünk!
 
A buborékos rágót is
csak mi ketten fújjuk váltva.
Mit bámul a duplahülye
bociszemmel szájat tátva?!
 
Ma a Sári a Petrával
kibékült az ügyeletben.
Hát ez jó hír, mégsem hülye,
mint azt eddig hittük ketten.
 
De valami furcsa okból
nem hallják meg, hogy köszöntem,
elfordulnak, súgnak-búgnak,
titkosat írnak mögöttem.
 
Petra varázsfilckészletét
csak a Sári használhatja.
Mit nem látok, DAGADT ZSÓFI!,
ez van írva rá a lapra.
 
Ne lássák, hogy bőgtem kicsit
magamban az udvar végén.
Hullahoppban rekord készül,
megmutatom nekik még én.
 
Délután a Sárit viszi
logopédus Kati néni
fél órára, hogy tanuljon
raccsolás nélkül beszélni.
 
Fél óra, az untig elég,
hogy a Petra is megértse,
hogy egy nyomi raccsolóssal
azért nem játszhatunk mégse!

Kit hívjak meg?

Szülinapot tartunk a Mekibe,
nem tudom, még kit hívjak meg ide.
A Sanyit azt igen, mert vicces gyerek,
a Sárit azt nem, mert a képe kerek,
a Zsófit lehet, bár dagadt tehén,
az Áron szerint szerelmes belém,
a Ferit azt nem, mert csúfolt a múltkor,
a Dani jöhet, mert megrúgta hússzor,
az Ádámot muszáj, mert hívott tavaly,
de utálja a Dani, csak az itt a baj,
a Nándit igen, mert barátok vagyunk,
a Simont meg már meghívta anyunk,
a Zsolti tudja, hogy kedvencem a nugát,
a Gábort nem, mert hozná a húgát,
a Szandit igen, bár úgysem jön el,
a múltkor is csak üzente, hogy forrón ölel,
a Péter az lökött, de jó arc azért,
az Örs csak menőzik, hogy mindenhez ért,
a Petrát hívnám, de meg van rám sértve,
mondjuk a Rékát, végül is, mért ne,
ha jól számolom ez épp tíz gyerek,
de hiszen pont ennyi éves leszek!

Hétfőn a hetes még nagyúr

Hétfőn még nagy úr a hetes,
hatalma is félelmetes,
mindenkit felír, aki rossz,
mert hétfőn még minden tilos,
elbánik bárki csibésszel,
még a barát sem kivétel,
ablakot nyit, csak neki jár,
táblát ő mos, ez a szabály,
ülni senki sem merészel,
osztály vigyázzt, ha vezényel,
jelenti a napot s időt,
és hogy ki nem váltott cipőt,
meg hogy ki hiányzik s miért,
és hány fő, akit tetten ért
titokban galacsint, ha gyúr;
Hétfőn a hetes még nagy úr.
 
Kedden a hetes már kedvesebb,
segíthetsz neki egy keveset,
ha e kegyért cukrot kaphatott,
tőle bárki tárhat ablakot,
ám naplóhoz nem nyúl, csak barát,
és még büszkén kihúzza magát,
de későket nem ír föl menten;
Kedvesebb már a hetes kedden.
 
Szerdán a hetes már lustul,
miénk a tábla krétástul,
hatszor is lemossuk mi magunk,
dátumot ingyen írhatunk,
legyintünk, mikor fegyelmez,
végül úgyis megkegyelmez,
már nem olyan félelmetes;
Lustul már szerdán a hetes.
 
Csütörtökön a hetes is másol
elmaradt házit valaki másról,
ám ezalatt dolga lenne tenger,
a hetes is valahol csak ember,
mi segítünk, ez a rend minálunk,
matricáért mindent megcsinálunk,
csak a jelentésre legyen gondja:
Ma egy kicsit csütörtök van, mondja.
 
Pénteken a hetes is már fárad,
kicsit késett, azért piheg párat,
szenvedései ma véget értek;
A hetesnek legszebb nap a péntek!

Influenzajárvány

Hétfő: a hiányzó hét fő.
Kedd: még két kobak beteg lett.
Szerdán: mondják, terjed a járvány.
Csütörtök: ti is ágyban csücsültök.
Péntek: negyven fokot mértek.
Szombat: mindenki ágyat nyomhat.
Vasárnap: már a vírusnak annyi,
Siess leckét pótolni!

Jelmezverseny

A jelmezversenyt a Bori nyerte.
Spenótnak öltözött tükörtojással,
de csak egy zöld tréningruha volt rajta
fehér gallérral meg egy sárga úszósapka.
A Tünde néni azt mondta,
azért lett ő az első, mert a jelmeze
egyszerű volt ugyan, ám roppant eredeti.
De én tudom, hogy az anyukája
egy könyvből olvasta a tanácsot,
szóval nem a Bori találta ki,
de még csak nem is az anyukája.
Igaz, a Tünde néni azt szokta mondani,
hogy egy újszülöttnek minden vicc új.
Hát most a Tünde néni volt az újszülött,
csak nem tud róla.
 
A második díjat a Réka kapta,
pedig ők a szomszédjuktól
kérték kölcsön azt a bohócjelmezt,
amivel a kisfiuk
tavaly első lett.
 
A Petra lett a harmadik.
Az ő anyukája kiborult,
mert három éjszakán át
varrta és festette a jelmezt
és csak harmadik lett,
és az anyukája ötlete volt az is,
hogy teknősbéka legyen.
De a Petra is bőgött,
mert nem tudott táncolni
a kartonpapírból összetűzött
páncélruhában.
 
Akkor én mit szóljak,
amikor én meg semmit sem nyertem,
holott teljesen magamtól találtam ki,
hogy mi legyek,
és a jelmezt is egyedül csináltam,
senki nem segített.
A többiek ki is nevettek, mert hogy én
társasjátéknak öltöztem.
Ráadásul a fiúk elvették a dobókockámat
és azzal dobáltak fejbe.
Ők persze egytől-egyig harcosok voltak,
és mind ugyanazt a maskarát vették,
honnan?
a MADARASTESZKÓBÓL!!

Hát senki sem ért japppánul?

Az iskolába japán látogatók jöttek.
Kedvesen mosolyogtak és mindenkit
lefényképeztek.
Olyan kicsi fényképezőgépük volt,
mint egy gyufásskatulya.
Mindig meghajoltak és mondtak valami ilyesmit:
Koszonok, koszonok.
Mi meg: Csing-csung karate, csang-cseng szuzuki.
De ők csak mosolyogtak, mintha nem értenék.
Pedig kellett, hogy értsék, mert mi
csupa olyat mondtunk, amit mi nem értünk.
Akkor ők mért nem értették? Nem értem.

Árulkodók dala

Lestél rólam, ne is tagadd!
Meg leszel mondva!
 
Káromkodtál, szégyelld magad!
Meg leszel mondva!
 
Körmöd piszkos már egy hete!
Meg leszel mondva!
 
Kinek rossz a lehellete?
Meg leszel mondva!
 
Óra alatt mindig zabálsz!
Meg leszel mondva!
 
Nem a tied, amit találsz!
Meg leszel mondva!
 
Nincsen házid s te csak lapulsz!
Meg leszel mondva!
 
Mindenért csak engem szapulsz!
Meg leszel mondva!
 
Mindig meglöksz írásórán!
Meg leszel mondva!
 
Mint egy zombi, úgy nézel rám!
Meg leszel mondva!
 
Mit bökdösöl, szállj le rólam!
Meg leszel mondva!
 
Ez nem az én disznóólam!
Meg leszel mondva!
 
Órán is csak mindig játszol!
Meg leszel mondva!
 
De tőlem kérsz radírt százszor!
Meg leszel mondva!
 
Meg leszel mondva!
Ki leszel dobva!
A szemétdombra!
Meg leszel mondva!

Beárultak dala

Szerinted ez milyen modor?
Árulkodó Júdás!
 
Állandóan árulkodol!
Árulkodó Júdás!
 
Szakadatlan spicliskedel!
Árulkodó Júdás!
 
Örökösen alámteszel!
Árulkodó Júdás!
 
Neked nincs is módszerod más,
Árulkodó Júdás!
 
csak a folyton mószerolás!
Árulkodó Júdás!
 
Közöd semmi, szemed gúvad!
Árulkodó Júdás!
 
Kijön belőlem a dúvad!
Árulkodó Júdás!
 
Feldobsz, amér’ nincsen leckém!
Árulkodó Júdás!
 
Pont az ilyenekből lesz kém!
Árulkodó Júdás!
 
Jelenteni, ez ragadt rád!
Árulkodó Júdás!
 
Még magadat is besúgnád!
Árulkodó Júdás!
 
Beköptél egy morzsa miatt!
Árulkodó Júdás!
 
Na most meg a képed riadt?!
Árulkodó Júdás!
 
Árulkodó Júdás!
Árulkodó Júdás!
Meg leszel mondva!
Árulkodó Júdás!

Aranyköpés

Ez a Sári olyan buta,
hiába súgok sutyiba.
Ha azt súgom, Csokonai,
ő úgy érti, kocsonyai.
 
Ha azt súgom, Móricz Zsigmond,
Ő feleli, jó vicc, mit mond.
Ha azt súgom, Weöres Sándor,
ő rávágja, sörös vándor.
 
Mért szült anyja ilyen hülyét?!
Vagy csak nem mossa a fülét?
Mikszáthot is ix-szel írja!
Mondják, erről van papírja.
 
Nyelvtan órán súgtam neki
az öt mondatfajtát,
de csak ez a sületlenség
hagyta el az ajkát:
 
kifelejtő,
sértő,
felkínáló,
fellódító,
ólajtó;
 
Az osztályból kirüffen a hahota,
a tanár csak fejet csóvál, ahogy a
noteszába följegyzi a bakikat,
amiből az utókor csak okulhat.
 
Vaskos kötet, körülbelül száz oldal,
azt a Sári teleköpi arannyal!

Mire jók a versek?

Memoriter

A tanító néni elmagyarázta:
a verseket azért kell kívülről megtanulni,
hogy fejlődjön a memóriánk.
Ez baj, mert én már betéve tudom az összeset.
Az ovis versekre még emlékszem.
A Bóbitát is fújom,
az iskolás verseket meg
akkor tanultam meg, amikor
a bátyámnak fel volt adva,
előbb tudtam, mint ő.
Amit az öcsém hoz haza,
az már a könyökömön jön ki.
A tévéből is csak ragad rám minden.
Hogy fejlődjön akkor a memóriám?

Másolás

A sok másolástól javul a helyesírásunk.
De, ha verset másolunk, akkor sok bökkenő akad.
Pl.:
Kis kezdőbetű mondat elején,
aztán, van úgy hogy minden sor
nagy betűvel kezdődik,
pedig nem is új mondat,
néha nincs se vessző, se pont,
az egyik versben Petőfi nevét is kisbetűvel írták!
A szóvégi ú, ű is sokszor smafu.
Meg az a sok aszondom…
A tanító néni azt mondta, hogy verset
egy az egyben kell másolni,
ahogy azt a költő megírta.
Nem értem, nekem biztos nem nézné el,
ezt a sok durva hibát.
Szerintem a költők csak irodalomból voltak jók.
Helyesírásból csapnivalóak.

Visszhang

A tanító néni megkérdezi:
Ki írta a Nemzeti dalt?
Sokan jelentkeznek,
én is majd kiugrok a padból,
és végre, engem szólít fel.
– A Nemzeti dalt Petőfi Sándor írta.
– felelem egész mondatban,
mert ő így szereti.
– Úgy van, a Nemzeti dalt
Petőfi Sándor írta. –
visszhangozza a mondatomat,
és kicsit elvesz magának a dicsőségből.

A múlt idő

Tudom, hogy a múlt az,
ami elmúlt.
A jelét is tudom, a té.
De néha a múlt idővel
a jövő időt is kifejezhetjük.
Például azt kiabáltam otthon
anyunak az ajtóban:
Lementem a térre!
Amikor ezt az okfejtésemet
elmondtam nyelvtan órán,
a tanító néni azt mondta,
ez badarság, ne húzzam az időt.
Aztán kiadta a parancsot
az egész osztálynak:
Kinyitottad a füzetedet,
és már le is írtad, tollbamondás!
És a felszólító módról
most szó se essék!

Folyosói biznisz

Matekóra mindig gáz,
mert nem megy az átváltás.
Átsiklok a lényegen,
talán az én szégyenem?
 
De kicsöngetés után
nem érzem magam bután;
számol az egész folyosó,
egy bébléd az négy tazó.
 
Kilenc trió az öt pupák
Hat Pipin ér három Trufát,
tudsz követni, nem kamu,
két Frodót ér négy Samu.
 
De, hogy te is értsd, hát jól van,
átszámolom yugiohban.
Profi fejszámoló vagyok;
tanár néni nézne nagyot!

Szorzótábla versek

5 x 4 az húsz,
nem kell hason csússz!
 
9 x 9 az nyolcvanegy,
kapd el a legyet, ott van egy!
 
5 x 6 az harminc,
kopasz fejen haj nincs.
 
5 x 8 az negyven,
ne vedd el a kedvem!
 
6 x 4 az huszonnégy,
nem tűrném, hogy a húgom légy.
 
7 x 4 az huszonnyolc,
nincs jegyed, s csak a buszon szólsz?
 
7 x 3 az huszonegy,
vegyen jegyet, ki buszon megy.
 
3 x 4 az tizenkettő,
jaj, kiráz a hideg ettő’!
 
4 x 4 az tizenhat,
drága ruhán ingyen csat.
 
10 x 4 az negyven,
hívjál föl majd kedden!
 
5 x 3 az tizenöt,
buta a fejed, mint egy tök
 
8 x 3 az huszonnégy,
még egy szó és tudom, mégy!
 
9 x 3 az huszonhét,
a nagybácsim déloszét.
 
7 x 9 az hatvanhárom,
ha nem tudod, majd tanulsz nyáron!

Emlősállatok

Testük szőrös, nézz csak rájuk,
általában négy a lábuk.
 
Persze van kivétel, mondd már:
delfin, bálna, fóka, rozmár.
 
És az, amit tudni illik;
elevenen szülnek mindig.
 
Kicsi kölyküket az anyák
emlőikből táplálgatják.
 
Embernél ősállapot;
ők is emlősállatok
 
voltak, de már epilálnak,
és már csak két lábon járnak.
 
Tápszer táplál s te pihensz,
Ecce Homo Sapiens!

Madarak

Toll fedi a testüket,
nézd az égen röptüket.
 
Csőrük van; e csőr a szájuk
tisztelettel tekints rájuk.
 
Csak kettő a lábuk száma
s ugyanennyi szárnyuk szállna.
 
Van, ki röpköd ágról ágra,
s ki föntről néz a világra.
 
Vannak, akik lent maradnak
földön futómadaraknak.
 
Nem törődnek, tojnak sokat
keményhéjú tojásokat.
 
Van, ki költ és költözik,
s ki télire öltözik.
 
Fészekrakók, fészekhagyók,
ott telelők, itt nyaralók.
 
Minden madár tud költeni,
de nem minden költő szárnyal.