Gyarmathy Éva írása

A tehetséges gyerekek számára az oktatási intézmények ingerszegény környezetet jelentenek, az átütő fejlődésű gyerekek számára viszont afféle rémálom minden ott töltött nap.

A tehetséggondozás kérdését még mindig nem oldottuk meg, de ettől még a tehetséges gyerekek itt vannak, és szenvednek. Úgy tűnik, minél tehetségesebb egy gyerek, és minél hamarabb mutatkozik ez meg nála, annál nagyobb a baj.

Goran 2 és fél éves kisfiú. Ír, olvas, számol, a színeket ismeri a bézstől a natúrig. Hatalmas szókincse van. Az autólogók százait ismeri fel. Angol szókincse is több száz szavas. Vagy a KRESZ-könyvet bújja, vagy a számítógépen keresgél.

Fürdés közben szócsatáznak, az anya mond egy szót, és neki az utolsó betűvel kell mondania szót. Ezt imádja. Ha angol szót mond az anya, például nose, akkor tudja, hogy e-vel jön az ő szava. Megfelelő óvodát találni számára szinte lehetetlen, de kötelező óvodába mennie.

A legveszélyeztetettebbek a 3–10 év közötti átütő fejlődésű gyerekek, mert számukra még nem érthető, hogy nem velük van baj, hanem a környezet nincsen felkészülve rájuk. Jelenleg alig lehet olyan óvodát vagy iskolát találni, ahol egyáltalán elvállalják azokat a gyerekeket, akik már három éves korukban túl vannak mindazon, amit az iskola alsó tagozatban tud adni. Persze ha el is vállalja, legtöbb esetben inkább csak eltűri az intézmény a rendkívüli gyerekeket.

A tehetséges gyerekek számára az oktatási intézmények ingerszegény környezetet jelentenek, az átütő fejlődésű gyerekek számára viszont afféle rémálom minden ott töltött nap. Nem értik, mi baj van velük. A társaik pedig őket nem értik. Sokszor a pedagógusok sem, mert egészen más, fejlettebb mentális szinten léteznek az átütő fejlődésű kisgyerekek, mint amit akár a legkiválóbbaktól is elvárnak.

Ellátás az átütő fejlődésű gyerekek számára

Informálisan elérhetők a szükséges ellátás részei, de nem rendszerszerűen. A tehetséggondozásra szánt pénzekből nem jutott ennek a rendszernek a kiépítésére, így önköltséges formában vannak most lehetőségek.

Ingyenesen csak az „alkotó napokat” tudjuk felajánlani. Sajnos azonban sokszor az oktatási intézmény még ebben sem partner, és mindenféle akadályokat állít ahelyett, hogy megoldásokat keresne. Az alkotó napon a gyerek a hét egy adott napján önállóan, a saját érdeklődésének megfelelően tevékenykedhet, nem megy az oktatási intézménybe. Kisebb a feszültsége, többet fejlődik ezen a napon, mint a többin összesen. Ez a megoldás már jól működik a gyerekek érdekeit jobban előtérbe helyező intézmények esetében.

Szükség lenne olyan magántanulói rendszerre is, ahol az átütően fejlődő, tehetséges gyerek néhány napot a kortársaival tölt, és a közös programokon is részt vesz, de egyébként saját tempójában halad. Az alkotó napokra programokat is tudunk biztosítani (Tehetségműhely). Ezek szerencsésebb országokban mint „pull-out” programok államilag finanszírozottak. Nálunk egyelőre a szülőknek kell fizetni értük.

Lujzi 6 éves. Rendkívül nyitott, érdeklődő, érzelemmel teli kislány, az iskola-előkészítő ovisuli nem elégítette ki, több és nagyobb kihívásra vágyik. Kiemelkedően rajzol. Rajzait beválogatták egy a tehetséges gyerekek műveit bemutató bécsi kiállításra. Idén a Louvre-ban állították ki a festményét. Két éve jár a programokra. A fejlődése rendkívüli. A komplex fejlesztés által és egy értő művész támogatásával harmonikus a fejlődése. Most a természettudományok felé fordult.

Az alkotónapi programokban sokféle magas színvonalú tevékenységet biztosítanak a nagyon gyors fejlődésű gyerekek számára 3-5 fős csoportokban. Ezáltal az átütő fejlődésű gyerekek találkozhatnak egymással, és közben a képességeiknek megfelelő tevékenységekben vehetnek részt. Minden megyében legalább egy ilyen program kell, hogy ne kelljen messziről Budapestre utazni. Sokszor már az is nagy költség, hogy a program helyszínére eljusson a gyerek.

Szakértő mentor közreműködésére lehet még néha szükség, amikor sem a szülők, sem pedig az oktatási intézmény nem tudja biztosítani a gyerek fejlődéséhez még a minimálisan szükséges szakmai hátteret sem, mert a gyerek annyira mélyen beleásta magát valamely terület kérdéseibe.

Andris 4 és fél éves kisfiú, aki úgy zsonglőrködik a számokkal, mint más a labdákkal. Mindig tudja, hány óra van, hány perc van odaérni a programokra, az autó hány °C-t mutat, mennyivel változott a hőmérséklet tegnaphoz képest. A mínusz fokok sem ejtik zavarba. Figyeli a KRESZ-táblákat, és közli, mikor mennyivel lehet menni az úton.

Szeret focizni, kirándulni, piknikezni, köveket dobálni a Dunába. Élvezi a társas- és kártyajátékokat, sakkozik.

Elképesztő gyorsasággal tanul és jegyez meg bármit. Minden érdekli, kérdez és egyfolytában beszél. Vidám, érzékeny, jó humorú kisfiú, akivel csupa móka az élet.

Szponzorokat keresünk az átütő fejlődésű gyerekek számára

Minthogy a tehetséggondozásra fordított állami és EU-pénzekből nem jut az átütő fejlődésű kisgyerekek ellátására, más utakat kell keresnünk.

A most szenvedő vagy nem szenvedő, de mindenképpen fejlődni akaró kisgyerekeknek szponzorok tudnak segíteni abban, hogy eljussanak a vágyott tudásszerzéshez. Kidolgoztunk egy rendszert, amely szerint a szponzor közvetlenül támogathatja a kiválasztott gyereket az átütő fejlődésű gyerekekkel foglalkozó Tehetségműhely Alapítvány közvetítésével.

A szponzor döntése, hogy kit és miben támogat, de a szakemberek javaslatát is kérheti. A szponzorálás mértéke a szponzor és a család megállapodása szerint alakul. A szponzorálás nem szociális ellátást ad, hanem tehetséggondozást, függetlenül a család anyagi helyzetétől. A szponzor vagy közvetlenül a családdal, vagy az alapítvánnyal szerződik a gyerek fejlődésének anyagi támogatására.

A gyerekek nem várhatnak, amíg a kutatók kitalálják, hogy hova sorolják őket, és hogy milyen mutatók alapján tekintik őket tehetségnek. Nem várhatnak, amíg a tehetséggondozásra elkülönített pénzek a fejlődésüket támogató rendszerbe kerülnek. Nekik most kell a támogatás. A tudás biztonságát keresik ezek a gyerekek. Ezzel nem csak okosabbak a társaiknál, de bölcsebbek a legtöbb felnőttnél is.

Zádori Heni: Ne bántsatok

2,5 éves vagyok,
Írni, olvasni is tudok!
A számokat mind ismerem,
Matematikus leszek, azt hiszem!

Érdekel az angol nagyon,
Angolul számolok, írok, olvasok.
Futni, hintázni is szeretek,
De legjobb, ha sétálni mehetek.

Ismerem az összes utcát,
Összes utca, minden számát!
Anya mindig kezem fogja,
És kérdésemre, választ mondja!

És én sokat kérdezek ám,
Hisz válaszadóm, az anyukám.
Mi lesz velem, mondd meg Anya?
Mikor rám támad a gyerekek hada?

Segíts nekem Anyukám!
Sokan vannak, félek ám!
Furcsák ők nagyon,
Kiabálnak, futnak felém! Nem akarom!

Más vagyok, mint ők,
A pánik rajtam kitört.
Ments meg Anya, ne kínozz,
Vigyél el engem innen, Most!

Kérdezek, de nincs itt Anya,
Választ nem kapok Soha!
Hát most becsukom a szemem,
Mire kinyitom, Anya biztos itt terem.

Nincs itt Anya, pedig vártam,
Jön felém a sok gyerek, eltiporják váram.
Sírni kezdek, bántanak,
Már csak azzal is, ha kiabálnak!

Anya! Az óvoda nekem átok,
Nem kellenek barátok!
Az én barátom te vagy,
Ki lesi minden gondolatomat!

Félek! Jobb, ha inkább nem beszélek,
Az ő nyelvükön úgyse értek!
De jó is nekem otthon,
Ott van az én kis kuckóm.

Ott nem bánt engem senki,
De jajj! Mama mondja, ez nem jó neki!
Vegyétek el a könyveit!
Az átlagba kell kényszeríteni!

Mit jelent ez, mi ez vajon?
Rossz lehettem, nagyon.
Anya sír, sokat sír!
Nagyon sok a rossz hír!

Anya engem mindig megvéd,
Ölében van nekem a menedék!
Apa meg a harcos Hős!
Ő mindenkit szavaival legyőz.

Ó, Istenem! Mi lett volna,
Ha a könyveimet adták volna?
Apa mit olvasna nekem,
Minden este? Úgy szeretem!

Számok, betűk, mind imádom,
Itthon olyan lenni, mint egy álom.
Jajj! De segíts anya!
Ne vigyetek vissza Oda!

Minden napot, hónapot ismerek,
Azt hiszem a hétvégét szeretem.
Akkor jön a papám hozzám,
Ő focizni tanít ám!

Szeretnék én sakkozni is,
Anya mondja, nőjél még egy kicsit!
Aztán ott a biliárd!
Apa mondja, ahhoz türelem dukál!

Hát, türelmes még nem vagyok,
De bár játszanának velem a nagyok.
Húú, ott van az a 6 éves,
Odamegyek, menj innen te 2 éves!

Hol van az én helyem?
Anya se tudja mit tegyen.
Kicsik nyelvén nem értek,
A nagyok rajtam nevetnek.

Anya segíts! Más vagyok!
Kérlek engem ne bántsatok!
Az óvoda rossz nagyon,
Mindig egyedül vagyok!

Tudok imádkozni ám,
Megtanított anyukám!
Kérem Istentől, utat mutasson nekünk,
Ahol, boldogok lehetünk.

Én, én vagyok, egy 2,5 éves gyerek,
Írni, olvasni, számolni szeretek!
Ismerem a térkép összes zugát,
Tudom több száz autó logóját!

Beteg vagyok, vagy zseni?
Az élet majd eldönti.
Egyet kérek tőletek,
Ne bántsatok, szeressetek!