Integrációs oktatási modell…
…egy Balaton-parti középiskolában. Érsek-Kovács Adrienn és Mézes József írása
Véleményünk az, hogy a modell alkalmazása segíti tanár és diák egyéni kezdeményezőkészségét, megnyugtatja a szülőt, tapasztalatokhoz jutatja a gyereket, és igyekszik örömtelivé tenni a tanulási folyamatot.
Az Új Pedagógiai Szemle 2015/3-4. számában megjelent Darvas Mátyás Konferencia az iskolai közösségi szolgálatról című írása, amelyben intézményünk is szerepelt, a szerző rávilágított a feladat nehézségeire és szépségeire.
Új aspektusból mutatjuk be most iskolánkat, a munkánkat alapvetően meghatározó területet, az integráció kérdését, a folyamat állomásait, az elért eredményeket foglaljuk össze.
A balatonfűzfői Öveges József Szakképző Iskola és Kollégium számára komoly kihívást jelentett 15 évvel ezelőtt, az SNI-s (sajátos nevelésű igényű – diszlexiás, diszgráfiás, diszkalkuliás) valamint a BTM-es (beilleszkedési, tanulási és magatartási zavaros) tanulók oktatása. A tanulási folyamatot országosan egyedülálló módon igyekeztük megoldani az integrált és szegregált szakiskolai, szakközépiskolai, gimnáziumi és technikusi képzés keretei között. Az új feladat megalapozásaként a nevelőtestület elvégezte a Meixner-féle tanfolyamot. Elsajátították a terület alapvető szakmai elvárásait, képessé váltak arra, hogy a tanulási rendellenességekkel küzdő gyerekeket a középiskolai rendszerben is jól fogadják, és segítsék őket egy sajátos információfeldolgozási mód alkalmazásában, hogy eredményesek legyenek a választott képzésben. Az akkori oktatási rendszerben az osztályszintű szegregált oktatás jól működött, így a tanulók integrációja intézményi: iskolai és kollégiumi szinten is megvalósult.
Az integrált oktatási folyamat állomásai
A 2012/13-as tanév jelzésértékű volt számunkra a tekintetben, hogy iskolánk újabb feladatot „kapott”, hiszen a diszlexiás szakiskolai szegregált képzésünket nem indíthattuk el a szükségszerűség és az eredmények ellenére sem.
Ekkor már sejtettük, hogy az SNI-s és BTM-es tanulóink megtartása érdekében más lehetőségeket, „új utakat” kell majd keresnünk. Így megalakítottunk egy diszlexiás munkacsoportot a három főállású fejlesztőpedagógussal, lelkes és elhivatott kollégákkal és az iskolai pszichológussal.
Végül az oktatási „profiltisztítás” a 2014/15-ös tanévtől nem tette lehetővé az SNI-s tanulóink évtizedes osztályszintű szegregált képzését. Az érintett tanulói létszámunk pedig évről-évre nőtt. A lehetőségeink mérlegelésével, a szegregált osztályokba járó szülői kételyeket is eloszlatva láttunk neki a képzési rendszerünk megreformálásának. Ez jelenleg az új szakközépiskolai ágazati és a duális szakiskolai képzésben valósul meg. Csoportszinten biztosítjuk az egyéni sajátosságokhoz igazodó, az egyéni tanulási szükségleteknek megfelelő oktatást és az esélyegyenlőség megteremtését.
A 2015/16-os tanévben 523 tanulónk van, ebből 211 fő SNI-s és 29 fő BTM-es diák. Így továbbra is legfontosabb célunk, hogy egy támogató környezetben, élményekben gazdagon sajátítsák el az ismereteket, a tudást, amivel eligazodnak a munka világában és sikeres életet élhetnek. Tisztában vagyunk, voltunk mi is azzal, hogy napjainkban a 21. századi iskolának létkérdés a tanulók integrálása. Iskolánk a többéves részben szegregált oktatásban megszerzett és átadott szakmai tapasztalattal, a jó gyakorlatokkal, az összegyűjtött szellemi tőkével tud megfelelni az elvárásoknak. Reméljük, így a napi gyakorlatban igazi értelemben inkluzív, befogadó iskolává válunk. A biztosíték erre, hogy intézményünk hagyományaiban személyiségközpontú, egyénre orientált.
A balatonfűzfői integrációs oktatási modell
Iskolánk fő feladata és küldetése a részképesség-zavaros, diszlexiás, diszgráfiás, diszkalkuliás tanulók integrált oktatása speciális módszerekkel. Így folyamatosan törekszünk arra, hogy pedagógusaink az eddig megszerzett gyakorlati tudásukat, tapasztalatukat összegyűjtsék, megosszák egymással. Kollégáink egymást erősítve dolgoznak, mert úgy gondoljuk, hogy az oktató-nevelő munka hatékonysága a csapatmunkában rejlik. Eredménye: többlettudás. Ennek az eredményeként hoztuk létre ezt az oktatási modellt. A modell élményalapú, tanulóorientált, szemléltető oktatási módszer, mely elmélyíti a tanári és tanulói önismeretet, motivációt nyújt mindkét félnek, kiépíti/fejleszti az autonómiát a tanulásban és a tanítás tervezésében, bővíti az IKT-ismereteket, valamint alkalmazásbeli rutint hoz létre, a tanulók számára pedig funkcionális tudást ad.
Az SNI-s és BTM-s tanulóink integrált oktatása-nevelése során a legfontosabb általános szempontok a következők:
- apró lépésekben, fokozatosan történik a tananyag feldolgozása, az ismeretek elsajátítása, a diákok haladási tempójához van igazítva;
- folyamatos visszacsatolás a hatékonyság érdekében;
- a hármas asszociáció alkalmazása: vizuális, akusztikus és beszédmotoros funkciók együttes aktiválásával mélyítjük el a tanultakat;
- az oktatás során elsőbbséget élveznek a verbális (beszéd és hallás) feladatok, ezeket támogatják az írást és olvasást fejlesztő feladatok;
- a tananyaghoz nagy mennyiségű kiegészítő feladatot társítunk a gondolkodás rugalmasságának fejlesztése érdekében (asszociációs, kreativitást igénylő, realisztikus, életközeli feladatok);
- a módszerünk célja nem a lexikális, hanem a funkcionális tudás átadása;
- a funkcionalitás fejlesztése során a személyiség áll a középpontban, segítjük, fejlesztjük problémamegoldó készségüket.
A következőkben röviden ismertetjük az oktatásunk során alkalmazott módszereket, valamint az integrálási folyamatban néhány kiemelt tantárgy tanóráiba engedünk, betekintést.
Fejlesztőpedagógusaink a 9. évfolyamon a tanév elején bemeneti méréseket végeznek. Ennek alapján meghatározzák a problémákat (alapkészségek, műveltség, tanulási képesség kommunikáció, szocializáció, énkép, önértékelés). A felmérést célmeghatározás követi a szaktanárokkal, osztályfőnökökkel együttműködve. Fókuszba kerülnek azok a területek, amelyek fejlesztésre szorulnak – a tanulók egyéni tempóját figyelembe véve. A helyzetfelmérésben az iskola ifjúságvédelmi felelőse és az osztályfőnökök is részt vesznek. Ahol szükséges, az iskolapszichológus munkáját is igényeljük. A fejlesztés megkezdése előtt felvesszük a kapcsolatot a szülőkkel. Elkészülnek a fejlesztési tervek egyénre szabottan a szakszolgálatok által kiadott szakértői vélemények figyelembevételével és az egyéni képességekhez igazodó korrekcióra vonatkozóan. A mindennapokban ezt figyelembe véve elkezdődik az érdemi munka a tanórákon, a fejlesztőfoglalkozásokon.
Az integrált oktatásban részesülő tanulóinknál nagy hangsúlyt fektetünk a probléma iránti érzékenyítésre, összehangoltan működik együtt osztályfőnök, fejlesztőpedagógus, pszichológus és szaktanár. Az integrált tanulócsoportok mellett kisebb létszámú funkcionálisan integrált csoportok is működnek különböző tantárgyak esetében (matematika, magyar nyelv, idegen nyelv). A funkcionálisan integrált csoportok célja, hogy az egyéni képességek, az egyéni haladás, a hiánykompenzálás a középpontba kerüljön.
A tanórán kívüli szabadidős tevékenységek keretei közt kompenzációs tevékenységeket végzünk. A iskolának célja az egészséges és pozitív énkép kialakítása, ennek érdekében fontosnak tartjuk, hogy diákjaink a szabadidejükben is fejlődhessenek, ezért lehetőséget biztosítunk számukra a délutáni kreatív (kreatív írás és kézműves), valamint a drámafoglalkozásainkkal. A dráma azon területeket fejleszti, amelyek közvetlenül segítik a tanulást és az ismeretátadást, valamint a személyiség fejlődését célozzák meg. Kiemelt területeink közé tartozik a reális énkép kialakítása, az önismeret fejlesztése, az egyéni képességek feltérképezése, a közösségi alkotó ember igényeinek „kielégítése”, a kommunikációs ismeretek átadása, a koncentráció, a motiváció fejlesztése, a konfliktuskezelés, az együttműködés. Amíg a drámafoglalkozásainkkal inkább a verbális kommunikációt fejlesztjük, addig a szavak írott formában való felhasználásával a kreatív írást helyezzük előtérbe. A kézműves foglalkozásainkkal a finom motorikára, az esztétikai szépérzékre helyezzük a hangsúlyt.
A módszerek biztosítják, a sokszínűséget. Iskolai életünk összetettségéből, komplex rendszeréből következően mindenki megtalálja iskolánkban a tanórán és a tanórán kívüli keretek között az egyéniségének, érdeklődési körének megfelelő lehetőségeket.
Kreatív kézműves foglalkozás
Drámafoglalkozás
Az idegen nyelvek tanítása során SNI-s diákjainknál fontosnak tartjuk az állandóságot, éppen ezért csoportbontást alkalmazunk saját nyelvi termekben, ahol a diákok saját készítésű nyelvtani táblázatokkal, projektmunkákkal dolgoznak. A tanításuk során nagy hangsúly fektetünk a szóbeli kommunikációra, ahol az elevenség, életszerűség, újszerűség és állandóság, konkrétság és humor mindig jelen van. A csoportmunka szervezése alkalmával állandó felügyeltre van szükség addig, amíg kialakul a diákoknál az önállóság. Elkerülhetetlen a differenciálás, hiszen az integrált oktatás során a tolerancia, a megsegítés képességének kialakítása első lépése a csoport kialakításnak. Nyelvi óráink alkalmával is gyakran szervezünk kompenzációs tevékenységeket a felzárkóztatás, egyéni megsegítés céljából, gyakran diákjaink segítségét is igénybe szoktuk venni, hiszen a tapasztalataink azt mutatják, hogy a diák–diák információátadás-átvétel során jobban bevésődik a tananyag. Az órák alatt fontos a folyamatos feladatellátás, valamint az, hogy óráról órára kapjanak házi feladatokat a tanítási órák közötti szerves kapcsolat részeként. Úgy véljük mi is, ahogy sokan mások, hogy az idegen nyelvek tanítása megvalósítja a tantárgyköziséget, hiszen számos kapcsolódási pontja van más tantárgyakkal is, mint például a történelem, földrajz, társadalomismeret, rajz és vizuális kultúra, etika.
Német nyelvóra
Magyar nyelv és irodalomból a tanórai munka bizonyos mértékben differenciáltan zajlik. Az SNI-s tanulóknál az alapcél az általános iskolából hozott kudarcélmények felülírása. Ennek érdekében a magyar nyelvi órák csoportbontásban zajlanak. Az irodalomórákon is a tanulócsoportok saját tempójához igazítjuk az előrehaladást, a szoros tanár–diák interakció révén megteremtjük a tanulók biztonságérzetét, ha a haladás nem megfelelő mértékben megy. Fontosnak tartjuk, hogy ne teremtsünk stresszhelyzetet számukra, mert ilyenkor a többségükben a régi reakciók élednek fel, bezárkóznak, és elveszítjük nehezen megszerzett bizalmukat. A sikertelenség oldása céljából heti rendszerséggel felzárkóztató órákat szervezünk, ahol az aktuális tananyagok ismétlésére, begyakorlására nyílik lehetőség. Ezeket a foglalkozásokat nagyon kedvelik a diákok a kis csoportlétszám és az oldott légkör miatt. A tanórák élményalapúak, saját készítésű jegyzetekkel egészítjük ki a törzsanyagot, ami lényegébe véve tartalmi összefoglalója a tananyagnak. Rendkívül szükségszerű ez a módszer, hiszen egy diszlexiás gyerek esetében a többszörösen összetett mondatok elolvasása is komoly kihívás. A megtanulásáról ne is beszéljünk. Képi, zenei és filmes illusztrációkkal színesítjük a tanórát. A szépirodalmi szövegek (novellák, versek, regényrészletek) a könnyebb befogadás érdekében felolvasásra kerülnek. A kötelező olvasmányok alapos megismerése céljából, amiről készült filmes adaptáció, azt megtekintik a tanulók. A művek feldolgozása csoportmunkában történik.
Irodalomóra
A visszakérdezés, az értékelés is igen árnyalt képet mutat. A tanórák elején lehetőség van szóbeli feleltekre, de választási lehetőségre is hogy szóban vagy inkább írásban kívánja a tanuló a beszámolást, hiszen sok „diszes” diákunknak szüksége van a tananyag átgondolására, adott esetben saját vázlat írásával tudja csak felidézni a tanultakat.
A félévi és év végi értékeléskor nagy súllyal esik latba, hogy milyen volt a tanulók órai munkája, aktivitása. A tanórai munkák során gyorsan tudnak a diákok jó jegyet szerezni. Minden tanórán jutalmazuk az aktív diákokat, így egy-egy félév során akár három-négy intenzív órai munkával lehet javítani a tanulmányi átlagon. Közben a tanulók figyelnek, véleményükkel hozzájárulnak a tanórák sikeréhez, ráadásul a saját maguk által mondottakra sokkal jobban emlékszenek, azt könnyebben tudják felidézni a későbbiekben. Természetesen illuzórikus lenne azt gondolni, hogy egy-egy tanórán mindenki egyenletesen motivált. Ez nagymértékben függ a társaság állapotától, és a tananyag milyenségétől is.
A tanórák igen interaktívak, a tananyag feldolgozása, egy-egy kérdés megvitatása soha nem egyszemélyes „műsorszám”. Az órák alatt szerepet kapnak a párbeszédek, vitafórumok, melyek eredményeképpen nagy öröm számunkra látni, hogy a diákjaink hónapról-hónapra fejlődnek, vagy éppen azt, hogy lépésről-lépésre hogyan tökéletesedik önkifejezésük, vitakészségük. Hiszen a gyerekek bátran megfogalmazhatják saját, a tanárétól eltérő véleményüket, és meggyőzhetnek minket arról, hogy egy-egy vitáskérdésben nekik is igazuk lehet.
Egy másik módszer, amely helyet kap oktatásunkban, a Facebook adta előnyök kihasználása. Általában egy 45 perces óra után még nem érnek véget a tanulni valók, diákjaink aktív életet élnek a Facebookon is, ahol szintén zajlik az információcsere tanár és diák közt. Szinte minden pedagógusunknak van csoportja a tanulókkal való kapcsolattartás érdekében, ide felteszik a tanórai tananyagokat, a házi és szorgalmi feladatokat, a közérdekű emlékeztetőket, az órai fénymásolatokat, hogy a hiányzók is megkapják az anyagot. Ugyanakkor ide tölthetik fel tanítványaik a beadandó házi vagy szorgalmi feladataikat (pl. önéletrajz, fogalmazás, prezentáció) ezzel növelve az oktatás hatékonyságát.
A szülők részvétele a módszertani modellben
Munkánkhoz nélkülözhetetlen a szülőkkel való együttműködés, amely a sikeres pedagógiai munka alapja. Az integrációs folyamatnak része a szülői ház. A szülői munkaközösség iskolánkban az összekötő kapocs a pedagógus és a szülők között. Az szülői munkaközösség munkája egyértelműen a tanulóink eredményességének is a záloga. Elengedhetetlen a támogatásuk a szociális területen mutatkozó hátránykompenzációban, a prevenciós munkában, a mindennapi működésünkben. Az együttműködés formái a szülői értekezlet, a fogadóórák, a nyílt napokon látogatható órák.
„Hétköznapi” munkánkban a diszlexiás munkacsoport vezetőjével napi szinten tartják a kapcsolatot a szülők, és az iskolai szintű programokban is nagyon aktívak.
Az oktatási modell fejlesztésének, folytatásának lehetőségei
A modell eddigi alkalmazása kiemelten a bemutatott területeken zajlik, de más tantárgyak (testnevelés, történelem, matematika, földrajz stb.) esetében is érvényesek az alapvető célkitűzéseink. Ezek koordinálása munkaközösségi feladat.
Az intézményünkbe újonnan érkezett és érkező kollégáknak belső továbbképzések keretein belül adunk tájékoztatást, segítséget, iránymutatást az SNI-s tanulóink oktatáshoz, valamint ismerteket szereznek az eddig bevezetésre került integrációs oktatási modell programjáról.
A fenntarthatóságra is törekszünk hosszútávon olyan formában, hogy az intézményi szervezeti felépítésben (vezetői, munkaközösségi, szaktanári szinten) egyre szélesebb körben elfogadtatjuk és újabb kollégákkal bővítjük a programban résztvevők számát, akiket bevonunk a megvalósításba.
Az integrációs oktatási modellt a környékbeli oktatási intézmények pedagógusainak már megmutattuk, de szándékunkban áll szélesebb körben is népszerűsíteni, aminek során adaptálásra is adunk lehetőséget. Egy általános iskolával az adaptálási folyamat elindult, megkezdődött az együttműködés.
A fejlesztés és folytatás érdekében olyan pályázati lehetőségeket keresünk, amelyekkel a már meglévő személyi, tárgyi feltételeinket tovább tudjuk bővíteni, és több „jó gyakorlatot” tudunk kidolgozni az SNI-s és BTM-es tanulóink még hatékonyabb integrált oktatásához.
*
Több év szakmai tapasztalatát kívántuk bemutatni egy kisebb csokorba szedve, és bepillantást engedtünk mindennapi munkánkba, a tanórákba, iskolai életünk hétköznapjaiba. Véleményünk az, hogy a modell alkalmazása segíti tanár és diák egyéni kezdeményezőkészségét, megnyugtatja a szülőt, tapasztalatokhoz jutatja a gyereket, és igyekszik örömtelivé tenni a tanulási folyamatot. Fejleszthetősége, egyénre szabottsága mindenképpen innovatív. Az iskolára, a tanulókra szabhatósága miatt jól adaptálható. Fontos értéke, hogy „tanulóközpontú” oktatást-nevelést biztosít, így minőségi többletet ad a pedagógiai folyamatban.