Jó pap is holtig tanul…

…avagy szakmatanulás meglett (férfi)korban. Simonyi Antónia Ilona interjúja

Beszélgetőpartnerem, Kocsis Zoltán pályáján sikeres gépészmérnök. Munkáját megbecsülik, maga is elégedett. Mégis úgy döntött pályája zenitjén, hogy az iskolapadba ül szakmát tanulni, mint kiderült, nem először újra tanulni kezdett, ezúttal asztalosnak.

Kérlek, mutasd be eddigi életutadat!

Először gépszerelő és karbantartó szakmát szereztem a középiskolában az érettségivel együtt. Ezt követte a gépészmérnöki képzés, majd a mérnök-tanár és az informatika szakmérnök. Méhész szakmunkás bizonyítványom is van, őstermelőként méhészkedtem. (A katonaság alatt is szereztem egy szakmát, nem tudom, ezt említsem-e, páncélos technikusit.) És most járok az asztalos iskolába.

Miért volt szükséged a gépészmérnöki mellé a tanári diplomádra?

Először gépészmérnökként helyezkedtem el. A rendszerváltás után a mezőgazdasági cégeket privatizálták, szétdarabolták, nem igazán volt szükség gépészre. Ezért lettem tanár. A munkahelyem támogatta a tanulásomat, így szereztem meg a tanári diplomáimat. 1993-2007-ig dolgoztam mérnök, illetve informatika tanárként. Azóta pedig gépészmérnökként dolgozom egy cégnél, különböző osztályokon és beosztásban.

Szabad megkérdeznem, hogy miért hagytad el a tanári pályát?

Mérnökként kezdtem a pályámat, és lehetőségem nyílt visszatérni ehhez a tevékenységhez. Az alkotás mint sikerélmény megtapasztalása jobban vonzott, mint a mindennapos pedagógiai problémák megoldása egy műszaki középiskolában.

Élő példája vagy az élethosszig tartó tanulásnak. Nem lehet megunni a tanulást?

Mindig van érdekes terület, amelyet tanulhatok és tanulok. A tanulás attól függ, mennyi energiája van az embernek, mennyire érdeklődik. De nem lehet megunni. Mindig kellenek célok. A tanulásnak sokféle formája van, akár autodidakta módon, könyvből is sok mindent meg lehet tanulni, de iskolarendszerű képzésben alaposabban. Felkészült tanárokkal, felszerelt műhelyekben azért jobban.

Milyen érzés volt újra az iskolapadba ülni?

Hosszú kihagyás után kerültem vissza az iskolapadba, az első néhány óra furcsa volt, de utána visszajöttek a régi reflexek, és az ember újra diáknak érzi magát. Van egy tanár, aki mindent tud, és magyaráz, és vagyok én, a tanuló.

Mi motivált mostani szakmád tanulására?

Az asztalosképzést egy fizetős tanfolyam keretében végzem. Egyéves képzés. Nagyon szeretek fával dolgozni, mindig kerestem a lehetőségét, hogy hol, hogyan tanulhatnám. Vettem szerszámokat, kialakítottam egy műhelyt. Minden rendelkezésre áll ahhoz, hogy a szabadidőmben ezzel a tevékenységgel foglalkozzam.

Mi alapján választottál képzési helyet?

Több cég hirdetett képzéseket. Egy cég honlapján találtam rá a megfelelőre, kedvező áron. Asztalosipari cég tartja a tanfolyamot, nagy szerencsének tartom, hogy megtaláltam őket.

Látsz-e kontinuitást a régi mesterek és a mostaniak között?

A mostani mesterem a régi rendszerben tanult, amikor még zömmel kézi szerszámokkal dolgoztak. A szakma sokat változott, de a mesterségbeli tudást átadja. A tudása halmozódott, megtanulta a gépek használatát, de a régi fogások elsajátításában is tud segíteni. A szakma a technológia és a megrendelők igényei miatt változott.

Mostanában igen erőteljes a szakmatanulás támogatása az állam részéről. A technikumi tanulók már kilencedik évfolyamtól ösztöndíjat kapnak. Hogy volt ez a te idődben?

Volt valami húspénz, de nem volt jelentős, valami 50 forintért álltunk sorba a gazdasági iroda előtt havonta, ha jól emlékszem.

Hogyan sikerülhet egy szakma elsajátítása során a digitális oktatást megvalósítani?

Harminc százalék az elmélet, hetven százalék a gyakorlat a jelenlegi asztalos tanfolyamon. A helyzet szülte kényszernek látom a digitális oktatást. Az én esetemben néhány hétvégét érint a gyakorlati oktatás elmaradása. Képeket, anyagokat, elméleti kérdéssort küld a tanárunk, kijavítja a tesztfeladatokat. Most az elméleten van a hangsúly. A gyakorlatot majd pótoljuk. Digitálisan nem lehet kivitelezni azt a fajta órát, amelyet a mester tart. Végigmegy a gyalupadok közt, kijavítja a vésőfogást, szól, ha valaki túl nagyot üt a kalapáccsal, figyeli a gépek használatát.

Lehetnek-e életkorból adódó akadályai egy szakma elsajátításának?

Ha a tanulónak megvan az ereje, kézügyessége, a kor nem lehet probléma. Asztalosként sok munkához türelem kell, és precizitás. Ezekhez talán előny is, ha valaki nem olyan fiatal. Szoktam keresni interneten amerikai videókat, szakmai újságokat. Amerikában nagyon népszerű a traditional woodworking (hagyományos asztalosmunka). Külön iparággá vált ez, sok tanfolyamot indítanak, amelyeken több nyugdíjas vesz részt kézi szerszámokkal, hagyományos, kis gépekkel. Nekem is van ilyen gondolatom, hogy nyugdíjasként az asztalosság fog dominálni az életemben. Ez a tervem, ha szerencsém lesz, és egészséges leszek idős koromban. A családnak elkészítek minden bútort, a későbbiekben akár megrendelésre is fogok tudni dolgozni.

Volt-e valami, ami meglepett tanulóként mostani tanulmányaid során?

Nagyon pozitív volt a német nyelvtanulás. Három alkalommal volt németóránk, és meglepett, mennyit haladtunk ez idő alatt is. A tanárnő komolyan vette, és a lelkesedése átragadt ránk is. Illetve meglepő, hogy milyen sok mindent kell tudnia egy asztalosnak. Mély faismeretre, anyagismeretre, gépészeti ismeretekre van szükség. Szakkönyveket is szoktam vásárolni, hogy tájékozódjam.

Apropó nyelvtanulás. Beszélsz valamilyen idegen nyelvet?

Igen. Beszélek angolul, ezt szintén felnőtt fejjel kezdtem tanulni. A munkám során minden nap használnom kell. Több munkahelyi nyelvi képzésen vettem részt, melyek nem igazán bizonyultak hatékonynak. A siker titka a szorgalom. Kitartóan gyakoroltam, olvastam. Paul Sellers követőjeként az asztalosmesterség titkaiba nyerhettem betekintést például, miközben a brit kiejtést hallgattam.

Milyen az osztályközösség, segítetek-e egymásnak, vagy az önálló munkavégzés miatt nem nagyon van közös beszélgetés?

Ímélen tartjuk a kapcsolatot, megosztjuk a tananyagokat egymással. Alkalmazottként dolgozó asztalosok és hobbiasztalosok is vannak a tanfolyamon. Raktáros, háziorvos, informatikus is jár a képzésre. Az asztalos üzemben dolgozók mindig elmondják a tapasztalataikat, segítenek.

Ajánlanád-e felnőtt ismerőseidnek a szakmatanulást? Milyen tanácsod lenne egy pályaválasztás előtt álló diák számára?

Mindenképpen. A kézműves szakmák által kapcsolatba kerül az ember az anyagi világgal, a konkrét, valós élettel. Nagyon életszerű, hogy a megrendelő igényét a mester teljesíti, leszállítja a munkadarabot, a vevő pedig kifizeti. A dolgokat valakinek meg kell csinálnia, el kell készítenie, meg kell oldania. Ezt sosem lehet kikerülni. Természetesen a magasabb végzettség megszerzésére törekszünk, de nem biztos, hogy ez mindenki számára jó. Nagyon gyakorlatias az asztalos szakma, ez nagy előnye.

Kétkezi szakmákban a kezdeti időszak nehézkes, vevőkört kell szerezni, meg kell ismertetni magát az embernek. Ugyanakkor ez a fajta munka sosem lesz pótolható. Illetve olyan sikerélményt ad egy munkadarab elkészítése, amely máshoz nem hasonlít. Egy jó szakma, még ha hobbi is, szellemileg, fizikailag karban tart, célokat ad. Annak is ajánlanám a szakmatanulást, akinek már több végzettsége van.

Mindenki vágyik szép környezetre. A bútorokat néha meg kell javítani, újakat is lehet készíteni, ha igény van rá.

A szakoktatók először szerzik meg a szakmai és utána pedagógiai képzettségüket. Lehetnek-e ennek hátrányai egy szakma elsajátításának segítése során?

Egy szakoktatónak véleményem szerint elsősorban alapos szakmai ismeretetekkel kell rendelkeznie, emellett képesnek kell lennie arra, hogy átadja a tudását. Legyen érthető, világos, lelkes, motiváló a tanulás során. Az sem elhagyható, hogy megfeleljen a hagyományos tanári szerepnek, legyen empatikus, türelmes a tanulókkal. Az asztalos szakmában nincsen szakoktatóképzés. Az egyik oktatóm például a Soproni Faipari Egyetemen tanult, az iparban dolgozott faipari mérnökként, és most tanít.

Ebben a tanévben tudomásom szerint kilenc asztalos tanuló van Miskolcon, nappali iskolarendszerű képzésben. Ennyire nincs érdeklődés a fiatalok részéről.

Mi az, amit nagyon kedvelsz asztalostanulóként, és van-e olyan, ami kihívást jelent?

Az oktatóm személyiségét, mesterségbeli tudását nagyon kedvelem, egy igazi régi szakember, aki folyamatosan fejlesztette a tudását, és még mindig lelkes. Úgy válogatja össze a feladatokat, hogy egy konkrét tárgy is megszületik óra végére, nem feleslegesen csinálok sarokillesztéseket például. Szakrajzot értelmezünk, megtanuljuk a fogásokat, és végül haza tudom hozni az ablakot. Ez óriási élmény számomra.

Megoldhatatlan feladattal még nem találkoztam. Egy ékszerdobozt készítettem mostanában intarziás doboztetővel, ami rendkívüli türelmet kívánt. Darabolás, fogazás, illesztés, csiszolás, ragasztás, intarziakészítés. Ilyen munkafolyamatokat ölelt fel.

Mi lesz a vizsgamunkád?

Egy ajtó tokkal, ajtószárnnyal, esetleg egy tálalószekrény. Még nem döntöttem el, melyiket választom.

Tervezel-e még egy szakmát elsajátítani?

Talán. Van az asztalos szakmának egy szűkebb területe, a műbútorasztalos. Kifejezetten bútorok felújításával, restaurálásával, készítésével foglalkozik. Nagyon illik a habitusomhoz. Nagyon szeretek bútort készíteni, ezért, ha lehetőségem lesz rá, ezt még szeretném elvégezni.