Korczak és Makarenko találkozása…

By knauszi on 2023. jan. 02. - 16:34

…egy árvaházban az Urál tövében a világháború alatt. Velkey Kristóf ismertetője

Boćkowski, D. (2017). Janusz Korczak, Aleksander Lewin and the Polish Orphanage in Monetna in the Urals. Studia Z Dziejów Rosji I Europy Środkowo-Wschodniej, 52(3), 127–136.

Velkey Kristóf A tanulmány Aleksander Lewin lengyel pedagógus életpályájának egy rövid szakaszát vizsgálja, amelyet a második világháború alatt a Szovjetunióban töltött egy árvaház vezetőjeként. A tanulmányt bevezető rövid absztrakt könnyen felkeltheti a pedagógiai érdeklődésű olvasók figyelmét, ugyanis Lewin ebben az időben „megpróbálta ötvözni Korczak gondolatait Anton Makarenko elgondolásaival”.

Aleksander Lewin fiatalkorában Korczak munkatársa volt, majd a háború után a lengyel pedagógiai élet egyik meghatározó alakjává vált. A második világháború után ő vitte tovább Korczak munkáját és ő a vált Korczak örökségének egyik gondozójává. Munkásságáról és magyarországi hatásairól Trencsényi László (2015) ír részletesen, kiemelve, hogy az 1960-as és ’70-es években milyen fontos inspirációforrás volt itthon a szabadabb levegőjű, modern gondolkodó lengyel pedagógusok – köztük Lewin – munkássága és írásai.

A bevezetőbe belelátott pedagógiai tartalom helyett a tanulmány hangsúlya Lewin munkásságának történelmi hátterét vizsgálja. A Szverdlovszki területre (melynek központja Szverdlovszk, mai nevén Jekatyerinburg) kitelepítettek történetét vizsgáló részletes esettanulmány betekintés nyújt a világháború alatt a Szovjetunióba telepített lengyelek hányattatásaiba. Ugyanezt a történetet meg lehetne írni a Szovjetunió más részére kitelepített lengyelekről, vagy akár más közép-európai nemzetek hasonló szenvedéseit bemutatva, a tanulmány többlettartalma, érdekessége a monetnai árvaház, és az ott zajló pedagógiai kísérlet. A monetnai árvaház a háború vége felé, 1944-ben alakult, a tanulmány az árvaház megalapításának előzményeit és történetét mutatja be, melyek összefoglalása a magyar olvasók számára is érdekes lehet. Eme rövid írás célja a tanulmány mondanivalójának összefoglalása, gazdagítva ezzel az Aleksander Lewinről, és rajta keresztül Korczakról kialakult képet.

1939-tól a szovjetek által megszállt lengyel területekről több hullámban telepítettek át – főként zsidó származású – menekülteket a Második Lengyel Köztársaság keleti feléből Szibériába. A kitelepítettek rossz élelmezési és lakhatási körülmények között, kényszermunkatáborokhoz hasonló telepeken éltek, melyeket eleinte csak hatósági engedéllyel lehetett elhagyni. A helyzetük 1941 augusztusában fordult viszonylag jobbra az emigráns lengyel kormánnyal való megegyezésnek köszönhetően, mely megteremtette a Szovjetunión belüli szabad mozgás lehetőségét. A helyi hatóságok akadályozása ellenére sokan éltek ezzel a lehetőséggel, és hagyták el a Szverdlovszki területet. A Szovjetunió egyéb területeihez képest egyébként arányaiban kevesebb embert telepítettek Szverdlovszkba, a kitelepítettek legmagasabb száma 26 ezer fő körül volt, mely 1942 végére 7599 hivatalosan nyilvántartott kitelepítettre csökkent.

A tanulmány áttekinti az emigráns lengyel kormány és a lengyel nagykövetség erőfeszítéseit a kitelepítettek támogatására. A szerző kiemeli, hogy Lewin saját visszaemlékezéseiben tévesen arról számol be, hogy az emigráns kormány nem tett erőfeszítéseket a kitelepített lengyelek helyzetének javítására. Ezt a téves információt a szerző a szocializmus alatt Lengyelországban is jelenlévő cenzúrához való kényszerű idomulásnak tekinti.

A kitelepítettek segítésének egyik fontos eleme egy megbízotti hálózat kiépítése volt, amely a szociális ellátóhálózat kiépítése mellett az adományok és segélyek kiosztásában is fontos szerepet játszott. A segélyek legfőbb forrása az emigráns lengyel kormány volt, mely külföldről, főleg az Egyesült Államokból, próbált tartós élelmiszert és használt ruhát szállítani a rászorulóknak. A Szovjetunió is biztosított élelmiszersegélyeket, melyek főként a különböző intézmények ellátását tették lehetővé. A szociális ellátóhálózat részeként több árvaház, óvoda és iskola is alakult a kitelepített gyermekek számára a Szovjetunióban és a Szverdlovszki területen is.

1943 áprilisában megromlottak a szovjet–lengyel kapcsolatok: a katyńi mészárlás hírére megszakadt a hivatalos diplomáciai kapcsolat a szovjetek és az emigráns lengyel kormány között. Ahogy a tanulmány fogalmaz:

Sztálinnak már nem volt szüksége a „lengyel kártyára”, mivel a fő célját – a szövetségesek támogatását a háború kezdetén – már elérte.

Fontos szerepe volt annak is a kitelepített lengyelek sorsában, hogy a szovjetek Lengyelországot a háború utáni szovjet érdekszféra részének tekintették, ráadásul a szverdlovszki kitelepítettek jelentős része a Curzon-vonaltól keletre fekvő területekről származott, így később is esetleg szovjet állampolgárok maradtak. A diplomáciai kapcsolatok megszűnését követően a kitelepítettek kötelezően szovjet állampolgárságot kaptak, és a kiépülő lengyel ellátórendszert a helyi hatóságok irányítása alá vonták. Egy részüket megszüntették, a többi intézményt pedig beolvasztották a szovjet rendszerbe. 1943 augusztusában újra enyhült valamelyest a lengyel helyzet, és lehetőség nyílt a lengyel oktatási intézmények újjászervezésére, azonban az előző évekhez képest csak limitált mértékben: az eddig működött több mint 500 intézmény helyett összesen 35 intézmény jött létre vagy került vissza lengyel irányítás alá 1943 augusztusában.

Monetna község Szverdlovszktól 30 kilométerre található, az ide kitelepítettek a környékbeli tőzegkitermeléssel foglalkozó üzemekben dolgoztak. Mint a szerző is kiemeli, az árvaház alapításának „elméleti célja” a munkások tehermentesítése volt, a feladata a gyerekek alapvető szükségleteinek ellátása mellett a hazatérés előkészítése volt, ami mellett szerepet kapott a gyerekek ideológiai nevelése is. Az árvaház több sikertelen próbálkozás után 1944 augusztusában alakult meg, már Lewin vezetésével. Lewin sorsára 1939-es kitelepítése és 1944-es árvaházvezetői kinevezése közt sajnos nem tér ki a tanulmány.

Az árvaház megalapításában közrejátszott az is, hogy a kitelepítettek közül sokakat besoroztak a hadseregbe, és sok gyerek árván maradt a környéken. Lewin sok nehézséggel nézett szembe az alapításkor, ugyanis az intézménybe került kb. 100 gyerek traumatizáltan, kilátástalan körülmények közül érkezett, ráadásul kezelni kellett a lappangó nemzetiségi feszültségeket is, ugyanis a lengyel, ukrán és zsidó származású gyerekek is kerültek az intézetbe. Az árvaházak feladata a gyerekek fizikai szükségleteinek és lakhatásának biztosítása volt, a legtöbb intézmény ennél többet nem tudott nyújtani az odakerülőknek. A monetnai intézmény pedagógiailag kimagaslott a többi közül, Lewin az intézmény életének megszervezésekor felhasználta Korczak munkatársaként szerzett tapasztalatait, és Makarenko gondolatait is. Ahogy a szerző megfogalmazza:

...az önkormányzatiságra és a gyerekek önrendelkezésére azért volt szükség, hogy fejlessze a felelőségtudatukat maguk és mások iránt, ugyanakkor fontos szerepet kapott a közösség is, mely lehetőséget adott a nehéz gyerekek irányítására.

A tanulmány ezen túl sajnos csak röviden ír az árvaházi életről és az alkalmazott pedagógiai gyakorlatról: megemlíti, hogy Lewin megpróbálta létrehozni a közösség életének szabályozására a gyerekek tanácsát és a gyerekbíróságot, azonban közülük csak az előbbi vált a közösség életének részévé, támogatva a felnőttek munkáját. Az, hogy a gyerekek saját közösségükben barátságos bíróság keretei közt intézzék el a fegyelmi problémákat, Lewin visszaemlékezései alapján nem volt megvalósítható az adott körülmények között.

Lewint és az árvaház több dolgozóját 1945 márciusában behívták katonának, és kivezényelték a frontra, így az ott folyó pedagógiai munka is megakadt. Lewin fél év múlva, a háború lezárultával tért vissza az árvaházba, melynek lakóit 1946 májusában telepítették vissza Lengyelországba. A visszatérő gyerekeket szétosztották különböző lengyel intézetekbe, Lewin pedig az itt szerzett tapasztalatokat felhasználva tért vissza Varsóba, hogy újraszervezze a Krochmalna utcai árvaházat, folytatva Korczak örökségét.