Kötelezők újratöltve III.

Olvasni vagy nem olvasni, az itt a kérdés… Pompor Zoltán írása

A kalandkönyv éltető eleme a kaland. A választási lehetőségek azt a látszatot keltik, hogy bármilyen kimenetele lehet a döntéseinknek – és ez már önmagában is számtalan kalandot sejtet az olvasó előtt.

Jó hír: a magyar lakosság fele évente elolvas egy könyvet. Rossz hír: a magyar lakosság másik fele egy könyvet sem olvas el egy év alatt. Az olvasóvá válás sokösszetevős játszma, a lehangoló olvasási statisztikákon búsongva azonban hiba lenne csak a szülőkre vagy az iskolára mutogatni. Ahogy a mondás is tartja: egy gyerek felneveléséhez egy egész falu kell. Nincs ez másként az olvasási szokások kialakítása, röviden az olvasóvá nevelés esetében sem: a gyermekkori impulzusok kiemelkedően fontosak, de érkezhetnek hatások a tágabb család, a könyvtár, a kortársi kapcsolatok vagy az intézményes nevelés felől egyaránt.

Hazai és nemzetközi kutatások azt is mutatják, hogy míg alsó tagozat végéig a gyerekek szívesen olvasnak, felső tagozatban valami történik – kamaszkor? érdeklődési kör megváltozása? kortárs hatások? kötelező olvasmányok? –, ami miatt (főként a fiúk) elfordulnak az olvasástól. S míg évtizedekkel ezelőtt a gyermekek szabadidejét (és ezzel az olvasásra szánt időt) a tévétől féltettük, addig a 21. századra a digitális világ berobbanása, a mobiltelefonos applikációk folyamatos jelzései, a permanens online jelenlét mellett valóban nehéz lehet lelassulni egy regényhez – főleg, ha azt nem is mi választottuk, hanem kötelezően előírja a tanár / a tankönyv / a tanterv.

Jól mutatják ezeket a jelenségeket a nemzetközi szövegértési vizsgálatok eredményei is, míg a 4. osztályosokat vizsgáló PIRLS kutatásban átlagosnál jobb eredményeket értek el a magyar diákok (mindez leginkább a lányok és a magas szocioökonómiai státuszú tanulók eredményének köszönhető), addig a 15 évesek olvasásértését vizsgáló PISA-kutatások eredményei nemzetközi összehasonlításban is lehangolóak, 2000 óta folyamatosan az OECD-átlag alatt van a magyar diákok eredménye. Itt is fontos kiemelni azt is, hogy a tanulók negyede 2-es szint alatt van, ami azt jelenti, hogy a diák egyáltalán nem érti az olvasott szöveget, azaz funkcionális analfabéta. Elképzelhető, hogy milyen nehézséget okoz számukra egy összetett matematikapélda megértése, a kötelező olvasmányokat pedig nagy valószínűséggel nem is veszik a kezükbe.

Hol az élmény?

Az olvasás visszaszorulásának egyik oka lehet, hogy a korábbi generációkhoz képest a fiatalabb, a 2000 utáni Z- és a 2010 után született, alfa-generációnak nincs olyan olvasmány vagy filmélménye, ami mindannyiuk számára közös platform lenne. Egy ötödik osztályban tanító pedagógus így mesél erről:

…idén rengeteg próbálkozásom ellenére nem találtam olyan mesét, történetet, ifjúsági regényt vagy filmet, amit a 33 diák többsége ismerne. Meglepődtem, amikor elmesélték, hogy ők bizony még csak sorozatokat sem néznek, legfeljebb rövid videókat, szabadidejükben játszanak a telefonjukon, messengeren beszélgetnek. Persze vannak, akik ismerik Vukot, Süsüt, Harryékat és Luke Skywalkert is, de ez nem általános úgy, mint régen.

A 2017-ben és 2019-ben lezajlott nagymintás, reprezentatív olvasáskutatás eredménye kapcsán Gombos Péter, a Magyar Olvasástársaság alelnöke egy interjúban arról is beszélt, hogy a digitális bennszülöttek életéből eltűnt az élményszerző olvasás mint kikapcsolódási forma, a gyerekek nagy része nem tudja elképzelni, hogy szépirodalmat olvas. Ugyanakkor ez a generáció is megszólítható: az olvasáskutatás és a pedagógusok, könyvtárosok tapasztalata egyaránt arra világít rá, hogy ha olvasnak a kamaszok, akkor leginkább olyan műfajokon keresztül lehet elérni őket, mint például a fantasy, a sci-fi és a képregény.

A 2017-es és 2019-es reprezentatív olvasáskutatás egyszerre volt alkalmas arra, hogy pillanatképet mutasson a 3-18 éves korosztály olvasási szokásairól, és arra, hogy mindezeket a megfigyeléseket a korábbi évek hasonló felméréseivel összehasonlítva trendeket rajzoljon fel. A 14-18 évesek esetében a kutatók megállapították, hogy e korcsoportnál volt a legjelentősebb az elektronikus könyvek jelenléte a mindennapokban, illetve kiugróan magas az e-mailek, fórumbejegyzések, közösségi oldalak, a rövidebb és hosszabb internetes szövegek, sms-ek, szöveges elektronikus értesítések olvasása a felnőttekhez és a náluk fiatalabbakhoz képest is. Ha az irodalmi műfajokat nézzük, akkor a tudományos-fantasztikus irodalmat (sci-fit) összességében több mint 10, a 14–17 évesek több mint 22%-a jelölte meg, ami kifejezetten jelentős olvasótábort jelent. Jellemzően a középiskolás korosztálynál nyílik ki a műfajok sokfélesége, a mondókák és a lapozós képeskönyvek kivételével minden műfajnak vannak kedvelői, jóllehet sokkal kisebb arányban, mint a kisebbeknél. A legnépszerűbbek náluk is a kalandregények és a humoros, szórakoztató regények, a tini szerelmes regények, valamint a fantasy.

Kapcsolódó kamaszolvasó

A kötelező olvasmányok szerzői közül William Shakespeare 2017-ben és 2019-ben egyaránt bekerült a tíz legnépszerűbb szerző közé. A Shakespeare-t említők minden esetben a Rómeó és Júliát olvasták. Vélhetően ez a történet egyike azoknak, amelyet valóban el is olvastak a diákok, hiszen kötelező mivoltánál fogva akár E. T. A. Hoffmannt, Dosztojevszkijt, Kosztolányit, Gogolt vagy Molière-t is említhették volna (de nem tették).

Ezekből a kutatásokból – és saját (pedagógiai, szülői) tapasztalatainkból – is látjuk, hogy a kamaszok mást és másként olvasnak. Önmagában nem tekintik értékesnek a könyvet attól, hogy azt a felnőttek ajánlják, a lázadó szembehelyezkedés a korábbi generációk normáival természetes. Ugyanakkor mégsem engedhetünk abból, hogy valamiképpen megismerjék az elmúlt korok jelentős irodalmi alkotásait. A kulcskérdés – miként tud kapcsolódni a fiatal a történethez. Bármennyire is népszerűek, a kötelezők rövidített változatai nem jelentenek igazi kapcsolódást (még csak kikapcsolódást sem), akkor már jobb, ha a könyv filmes változatát nézi meg, a vizualitás iránti igény úgyis jellemzője a 2000 után születetteknek. A Rómeó és Júlia verses-drámai elolvasása helyett, egy modern színpadi változat, vagy Leonardo Di Caprio szereplésével a formabontó képi világú film több lehetőséget ad a kapcsolódásra.

És érdemes kipróbálni a kalandkönyvet is, amely rövid részeivel, útvonal-választási lehetőségeivel, döntési dilemmáival szórakoztató módon hozza közelebb az olvasóhoz a kötelező olvasmányok sokszor rémísztő világát, hidat építve ezzel az évszázados klasszikus és a ma olvasója között.

A kalandkönyv éltető eleme a kaland. A választási lehetőségek azt a látszatot keltik, hogy bármilyen kimenetele lehet a döntéseinknek – és ez már önmagában is számtalan kalandot sejtet az olvasó előtt. A végtelenség, a korlátlan választási lehetőség ugyanakkor félelmet is kelthet, ebben segít a klasszikus olvasmányok jól ismeret kerete mint kerettörténet. Aki belevág a kalandba, tudja, hogy egy jól ismert világban fog bolyongani, igaz, el is tévedhet, sőt meg is halhat – de a kalandkönyv sajátossága, hogy a kaland újrakezdhető, a zsákutcák arra is lehetőséget adnak, hogy tanuljunk hibáinkból, ezzel önismeretre is szert tegyünk. A Kötelezők újratöltve borítófülei abban is segítenek, hogy ne kelljen teljesen a nulláról kezdenünk: „itt tartok” és „innen jöttem” – két könyvjelző, ami segít életben maradni.

Holtomiglan, holtodiglan, holtunkiglan

Shakespeare drámái közül kétségkívül a Rómeó és Júlia a legismertebb és a 14+ korosztály számára a legkedveltebb. Életszerűsége, élményanyaga a kamaszok számára is könnyen befogadhatóvá teszi: ármány és szerelem, viszály és barátság, élet és halál – a végletes érzelmek között csapongó tinik számára egy romantikus, szerelmi dráma maga a Kánaán. A dráma kalandkönyvi feldolgozása további lehetőségeket ad arra, hogy az olvasó elmerüljön a jól ismert világban – sőt annak újabb, eddig nem ismert aspektusait is felfedezze. Már az önmagában izgalmas, hogy két bejárata van a történetnek: eldönthetjük, hogy Rómeó vagy Júlia szerepét öltjük-e fel, s járjuk be szerepükben a történetet. Bármelyik utat is választjuk, garantálom, hogy a történet végeztével a másik szereplő bőrébe is bele szeretnének majd bújni az olvasók. Így nem is egy, hanem két kalandot élhetünk át.

Az eredeti dráma hangulatát kiválóan megidézi a kalandkönyv, a regényes forma lehetőséget ad a szerzőknek arra, hogy jobban bemutassák azt a környezetet, ahol a történet játszódik, egyben a szereplők karaktere is új színeket kap. Mercutio alakja sikeredett legösszetettebbre, egyben a legellentmondásosabbra és a legszórakoztatóbbra is. Bohó természete kiapadhatatlan humorforrás, a néhol szarkasztikus, néhol csípős mondatai az olvasót is jókedvre derítik.

A szereplők között zajló párbeszédek verses formája (makáma) a dráma eredeti formáját idézi meg, ez a megoldás megosztó lehet az olvasók számára, mert van, akit ez még jobban behúz a történet világába, de akad olyan is, akit megakaszt az olvasásban, furcsállhatja, hogy a prózai szöveg miért vált át egyik pillanatról a másikra verselésbe. Ugyanakkor pedagógiai lehetőséget is rejt ez a hibrid írásmód: át lehet íratni a párbeszédeket prózába, vagy épp ellenkezőleg: megnézni, milyen lenne, ha egész itemeket verses formájúvá alakítanánk át.

A kötelezők újratöltve sorozat egyik sajátossága, hogy a szerzők rendszeresen kikacsintanak az újraírt mű világából és olyan extra kulturális referenciákat is elhelyeznek a történetekben, amelyek még összetettebbé és élvezetesebbé teszik a kalandkönyv olvasását. Shakespeare népszerű drámája jó alkalom arra is, hogy a többi dráma szereplői is tiszteletüket tegyék a történetben, egy további kihívással gazdagítva az amúgy is összetett játékteret. Ezek a találkozások akár fel is kelthetik az olvasó érdeklődését a szerző többi drámája iránt.

Az utolsó szempont a választás kérdése – a bevezetőben küldetést kapunk: csak akkor érhető el a boldog vég, ha életben maradsz, megszerzed és megtartod az álmodott társ kezét, és összebékíted a két ellenséges családot. Ez egyszerre teszi egyszerűvé a döntési lehetőségeket (hiszen az etikai dilemmák esetében elég a szívünkre hallgatni) és frusztrálóvá a kalandot – hát még sincs teljes szabadságom a döntésekben?! Szerencsére a könyv enged „rosszul” is dönteni, és vannak olyan útvonalak is, amelyeken haladva bár pillanatnyi bajba sodródunk, végül mégiscsak elérjük a boldog véget. Vagy ahogy egy olvasó számol be erről az élményéről a moly.hu oldalon:

Maguk a döntések sokszor nekem is nagy dilemmát okoztak. Volt olyan, ahol nehéz volt a saját erkölcsi értékeim szerint helyesen dönteni, olyan is volt, hogy úgy éreztem, hogy jól döntöttem, mégis más irányt vett a történet, mint amire számítottam.

HA SZÍVESEN MEGKEZDENÉD A KALANDOZÁST RÓMEÓ SZEMÉLYÉBEN, KATTINTS IDE

Lőrincz Andrea, Nagy Ádám (2024): Holtunkiglan!? – Rómeó és Júlia. Athenaeum, Budapest.

Tragédia kibővítve

Hallottam már olyan kamaszról, aki élvezettel olvasta Madách Imre Az ember tragédiája című művét, elmerült a szöveg egzisztenciális kérdéseiben, hosszasan filozofált arról, hogy hogyan lehetne folytatni a történetet a jelenben, korunk kérdéseire milyen választ adna a dráma. Ne legyenek illúzióink, ritka kivétel az ilyen lelkes, érett, középiskolás olvasó, ugyanakkor kétségtelen, hogy a Tragédia a ma olvasója számára is tartogat tanulságokat, nem véletlen, hogy a 21. században többen is vállalkoztak a szöveg újragondolására: Jankovics Marcell animációs filmes, Lőrincz Andrea és Nagy Ádám pedig kalandkönyves változatban dolgozta fel a klasszikus drámát. Az Égi megbízás a sorozat többi könyvéhez hasonlóan interaktív formában meséli újra a kötelezőt, döntési helyzetek elé állítva az olvasót. A Rómeó és Júlia kalandkönyv kapcsán bemutatott sajátosságok (verses forma, válaszutak, erkölcsi dilemmák) mellett a könyv legnagyobb erénye, hogy nem röstell mélyre merülni: kíméletlenül szembesíti az olvasót az emberi gyarlóság, gyengeség sokszor visszafordíthatatlan következményeivel. A könyvben az olvasók későbbi sorsukat meghatározó döntéseket hozhatnak befolyásolva ezzel a történet alakulását. A szerzők nem titkolt célja, hogy az olvasók elgondolkodjanak az emberi természeten, a döntések következményein és végeredményben az élet értelmén.

Hogy mindez mégse legyen ennyire komoly-komor, arról Lucifer gondoskodik, aki Mercutióhoz hasonlóan harsány életörömmel és a csibészséggel fűszerezi Ádám sanyarú-savanyú lelkizését. Miközben különböző történelmi korokon keresztül verekszi át magát a hősökkel az olvasó, Lucifer arra próbálja rábírni, hogy szálljon ki a sztoriból, és állapodjon meg az adott korban, vagy adja fel a küzdelmet. A tét nem kicsi: maga az ember, Ádám, ha elbukik, Luciferé lesz, s a harcot nem vállaló, sorsába beletörődő, némiképp cinikus emberré válik.

A szerzőpáros a Madách által megírt színek kiegészítéseként álmodott néhány igazán aktuális helyszínt is; a függelékben jegyzetelésre, a különböző helyszínek nyomon követésére is hagytak helyet, sőt, kérdésekkel segítik a feldolgozást. A szerzők a többi kalandkönyvükhöz hasonlóan most is elárulják azt az útvonalat is, amin végighaladva nagyjából az eredeti Madách-féle verzió illúzióját kapja az olvasó, de javaslom, legyünk bátrak, vállalkozókedvűek, hogy eljuthassunk Budapestig, New Yorkig, vagy akár egészen a Marsra!

HA SZÍVESEN MEGKEZDENÉD A KALANDOZÁST, KATTINTS IDE (tekerj a 271-esre!)

Lőrincz Andrea, Nagy Ádám (2023): Égi megbízás – Az ember tragédiája. Athenaeum, Budapest.

Felhasznált irodalom

A PIRLS 2021 nemzetközi szövegértés-vizsgálat – összefoglaló infografika

PISA 2022 Results (Volume I and II) - Country Notes: Hungary

Tóth Máté: A 3-18 év közötti hazai lakosság olvasási és könyvtárhasználati szokásai 2019-ben

Németh Anna: Én matektanár vagyok… Taní-tani Online. 2024.08.26.

Gombos Péter – Tóth Máté – Péterfi Rita: Hogyan és mit olvas a digitális generáció? Könyv és Nevelés 2019/3-4.

Petrovics Gabriella (2023): Nem élmény többé az olvasás? Magyar Nemzet, 2023. 09. 28.