Jánk István írása

Ez nagyjából annyira hasznosítható egy tanár számára, mintha módszertani segédlet címszóval azt javasolnánk neki, hogy tanítson jól.

Már több mint egy hónapja, hogy elindult a Nemzeti Köznevelési Portál, melyet az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet a Microsoft Magyarországgal közösen fejlesztett egészen elképesztő összegért. A fejlesztéséhez (a digitális tankönyvekkel és taneszközökkel együtt) 2,367 milliárd forintot hagyott jóvá a kormány. Arról sajnos nincs hozzáférhető információ, hogy ebből az igencsak nagynak tűnő összegből mennyit költöttek a készítők külön-külön az egyes tartalmakra, így azt sem tudjuk, hogy maga a portál mennyibe került (illetve, hogy a további fejlesztés, karbantartás mennyibe fog kerülni). Azt azonban pontosan tudjuk, hogy a létrehozott produktum, a Nemzeti Köznevelési Portál milyenre sikeredett.

Írásomban nem törekszem a portál teljes körű bemutatására, inkább afféle mozaikokat szeretnék felvillantani arról, hogy mit tud, és mit nem, mire alkalmas, és mire nem az oldal. Minderre azért van szükség, mert egyrészről a médiában meglepően szerény visszhangot váltott ki ez a projekt, másrészről pedig azért, mert oktatásügyi és társadalmi szempontból jó néhány kérdést vet fel. Ezeket a teljességre való törekvés igénye nélkül az alábbiakban közlöm.

A portál tartalma

A Nemzeti Köznevelési Portál minden tantárgyra kiterjedően tartalmaz tananyagokat, viszont – magyartanár és nyelvész lévén – én csupán az anyanyelvi neveléshez tartozó anyagokkal foglalkozom. Tehát az elkövetkezendőkben leírtak a magyar nyelv és irodalom tantárgyon belüli anyagokra vonatkoznak, igaz, némi felületes átfutás után a többi tantárgyat nézve is jó eséllyel igaznak bizonyulnának.

Ha tartalomtípus szerint keresgélünk (ezt tartom a leginkább célravezetőnek), az animációktól kezdve egészen a videókig jelölhetünk be szűrőket (ezek alapján megjelennek a tartalmak). Itt aztán számtalan típus, kategória közül választhatunk, lássuk ezek közül a legérdekesebbeket!

Az egy hónappal korábban még semmiféle anyagot nem tartalmazó „jó gyakorlat, innováció” szűrővel immáron számos tartalmat előhívhatunk. Ezek alapvetően kétfélék lehetnek: belső és külső anyagok (ez utóbbiak általában valamilyen kiállításra mutató linket takarnak). Az előbbi elsősorban óraterveket jelent, amihez külön feladatok, tudásmérők stb. is tartoznak – bár ennek elérhetőségét az oldalkészítők rendkívül furmányos módon olyan helyre (bal felső sarok, logó melletti kicsi ikon) tették, ahol a csak a legszemfülesebbek vehetik észre. Az alapgondolat tehát jó, a kivitelezés már kevésbé, pláne, hogy – kapcsolódó anyagok címszóval – azzal szembesülünk, hogy az oldal teljesen szervetlenül kapcsolódó, sőt sokszor egyáltalán nem kapcsolódó tartalmakat javasol nekünk.

A következő rendkívül kecsegtető kategória a „játékok”, amiben csupán egyetlen egy feladat árválkodik, ami a Jelenet a Pilvax-ban (helyesen: Pilvaxban) címet viseli, és egy négyoldalas párbeszédet rejt, melyet az oldal utasításának értelmében „el kell olvasniuk a diákoknak, majd eljátszani azt”. Ez nagyjából annyira hasznosítható egy tanár számára, mintha módszertani segédlet címszóval azt javasolnánk neki, hogy tanítson jól. A pedagógus képes az internet segítségével különféle anyagokat keresni, így ehhez hasonló anyagokra is könnyűszerrel rábukkan, azaz erre tökéletesen felesleges volt a készítőknek időt és energiát szánniuk.

Vannak különféle videók is az oldalon, amelyeknek egy része külső (pl. zanza.tv) hivatkozás (ezekkel most nem foglalkozom), másik részük pedig az OFI saját készítésű videói. Az utóbbiak igen széles spektrumon mozognak színvonalügyileg, ugyanis míg például Nádasdy Ádám a Pokol köreiről szóló magyarázata zseniális, addig a Linkedin nevű honlapon való profilkészítéshez segítséget nyújtó anyag botrányos és nevetséges. Tudniillik, több mint 1 percen keresztül egy Linkedinről írt folyószöveget olvashatunk, amit instrumentális zene kísér, majd a profilkészítés lépéseit feliratozva tekinthetik meg az érdeklődők ugyanerre a zenére.

Ebben az a legszomorúbb (amellett, hogy ezt a videót a készítők komolyan gondolták), hogy számtalan, tanulói szempontból hasonló taneszközzel együtt ez a videó olyannyira nem alkalmas a tanítási-tanulási folyamatban való alkalmazásra, hogy még csak a korrigálás sem lehetséges. Ennek oka az, hogy – Vigotszkij zónaelméletének megfelelően – a tanítás vagy a feladat akkor hatékony, ha a tanuló aktuális fejlettségi szintjét megelőzi, de nem annyira, hogy az már követhetetlen, megoldhatatlan számára. Vagyis nem szabad se túlságosan könnyű, se túlságosan nehéz feladatot választani: a kettő közötti optimális sávban kell maradni, mert a tanuló így juttatható el a következő fejlődési szakaszba. Ezek a tartalmak azonban nem teljesítik a zónaelméletben foglalt optimális sáv elvét, mivel a tanuló aktuális fejlettségi szintjét nemhogy nem előzik meg, hanem teljesen lemaradnak attól.

Az említett videóéhoz hasonló színvonalat képvisel az összes PDF formátumú anyag is, amiknek a különlegessége, hogy valójában nem digitálisak, legfeljebb digitális eszközzel közvetíthetőek. Az ide tartozó feladatoknak a legfőbb ismérve, hogy akár írásvetítővel is kivetíthetné a pedagógus vagy elmondhatná szóban, ugyanis úgy is épp oly interaktívak lennének, mint ezen formájukban, mivel a szóban forgó anyagok semmivel sem nyújtanak többet, mint egy-egy (digitalizált) tankönyvi lap. Nincs meg az a szignifikáns hozadék, ami a lényegi magva lenne az e-tananyagoknak, ezáltal nem szólhat semmiféle érv ezeknek az anyagoknak a alkalmazása, pláne nem a további fejlesztése mellett, hiszen analóg módszerekkel is képesek vagyunk pontosan ugyanezt reprodukálni.

Mindezeken kívül a pedagógusok letölthetnek úgynevezett eszközcsomagokat is, amik tanmeneteket, tanulmányokat vagy útmutatókat tartalmaznak (egyetlen esetben egy nem túl izgalmas, és teljesen értelmetlen, szervetlenül kapcsolódó tesztet is); ezek nem igazán nevezhetőek hasznosnak. Ugyanez mondható el a fogalomtárakról, mivel ezek a tankönyvek fogalomtáraival megegyeznek, illetve a galériákról, amelyek tökéletesen felesleges képeket tartalmaznak (pl. a barna medvéről vagy a fürdésről). Valószínűleg a készítők úgy lehettek vele, hogy ha már van ilyenünk is, akkor csak feltöltjük...

Végül ki kell emelni az úgynevezett oktatóprogramokat: ezek valóban digitális anyagok, és magukban foglalnak néhány jól sikerült, ötletes feladatot (pl. a Betűépítés vagy az Ami a szavaink mögött rejtőzik című játék). A probléma az, hogy ha az idősebb korosztály számára szeretnénk ilyen anyagot találni az oldalon, akkor már sokkal nehezebb dolgunk van: egyre feljebb haladva a korosztályoknál, egyre kevésbé áll az ötletesség.

A portál célja, funkciói és működőképessége

Az egyébként mindenki számára ingyenesen hozzáférhető Nemzeti Köznevelési Portál célja elméletben az, hogy a tanulási-tanítási folyamat szereplőinek, a diákoknak, a szülőknek és a tanároknak nyújtson segítséget, illetve hogy összehangolja az ő tevékenységüket. Így az oldal megtekinthető diákként, szülőként és pedagógusként, azonban egyelőre semmiféle különbség nincs a három szerepkör között, azaz ez a funkció valójában nem él – még akkor sem, ha regisztrálunk.

Működik azonban az a funkció, hogy amikor a regisztrációt és a profil adatainak kitöltését követően belépünk az oldalra, akkor különféle ajánlók jelennek meg különféle tananyagokról, tankönyvekről. Ezzel az a probléma, hogy igencsak esetlegesnek és véletlenszerűnek tűnik, ugyanis olyan tantárgyak anyagaiból is kapunk ajánlatot szép számmal, amit nem jelöltünk be előzőleg. Ugyanitt láthatjuk még a tudáspróba eredményeit, a közelgő feladatokat, a velünk megosztott, valamint a legutóbb megtekintett tartalmakat. Ez egészen hasznos dolog lehetne, hiszen ha valóban működőképes a rendszer, akkor például a szülő ellenőrizheti a gyerekét, a tanár különböző tartalmakat oszthat meg a diákjaival, vagy akár a tanuló visszakövetheti eddigi eredményeit. Ám a hangsúly a működőképességen van.

Működőképesség alatt jelen esetben nem arról beszélek, hogy az oldalon egyelőre egyes funkciók nem működnek, míg mások igen. Arról van itt szó, hogy vajon a több sebből vérző oktatásunk készen áll-e egy ilyen nagy léptékű ugrásra? Meg lett-e teremtve előzetesen az az alap, amire egy ilyen kezdeményezés képes felépülni? Rendelkeznek-e a gyakorló pedagógusok kellő szintű informatikai ismerettel, és rendelkeznek-e az iskolák a megfelelő informatikai felszereltséggel mindehhez? Meggyőződésem, hogy a válasz mindegyik kérdés esetében: nem.

Félreértés ne essék. Rendkívül fontos lenne átállni egy hasonló (természetesen ennél sokkal jobban kidolgozott és átgondolt) háttérrendszerrel támogatott oktatási „modellre”, ám ehhez először a megfelelő alapokat kell lefektetni. Hogy egy kicsit szélsőséges legyek: hiába viszek Afrika éhező országaiba modern grillsütőket, ha nincs mit megsütni rajta, akkor nem lesz több, mint egy felesleges eszköz, aminek semmi haszna. Arról nem is szólva, hogy a mi grillsütőnk még ráadásul hibás is, így ha volna is mit megsütni rajta, akkor sem működne a projekt.