M. Fazekas Ágnes: Olvasnak-e...

Forrás: http://drscavanaugh-ebooknews.blogspot.hu/

...a mai fiatalok?

A megkérdezettek többsége egyetért azzal az állítással, hogy a mai fiatalok nem olvasnak, mondván, hogy más tevékenységek (internetezés, sport, televíziózás, tanulás, szabadban töltött idő) veszik el az arra fordítandó időt.

M. Fazekas ÁgnesHa beírjuk a Google keresőbe azt a szószerkezetet, hogy „nem olvasnak a mai fiatalok”, nagyjából kétszáznegyvennégyezer olyan találatot kapunk, amelyben szó szerint szerepel ez az állítás. A digitális nemzedék viszonya az olvasáshoz tehát sokakat foglalkoztató, aktuális téma. Írásomban ennek a mára sztereotípiává vált kijelentésnek empirikus kutatási eredményekre alapozott vizsgálatát tűztem ki célul. Munkám során az alapvető motivációt az jelentette, hogy választ kaphassak a kérdésre: a mai fiatalok valóban nem olvasnak, vagy csupán mást és máshogyan olvasnak, mint azt a megelőző generációk tették? 

Ennek kiderítésére strukturált interjúkat készítettem negyven jászsági tizedik osztályos középiskolással. Válaszadóim között egyaránt voltak szakiskolások (12 fő), szakközépiskolások (14 fő) és gimnazisták (14 fő), a nemek aránya pedig minden iskolatípusban fele-fele arányban alakult. Mivel a vizsgálati mintába önkéntes alapon kerültek be az egyes iskolatípusok tanulói, ezért a megkérdezettek többségükben azok közül kerültek ki, akik rendszeres olvasóknak vallják magukat. Így az iskolatípusok és a nemek közötti összehasonlítás nem volt célom, inkább általánosságban szerettem volna képet kapni a digitális nemzedéknek a téma iránt nyitott képviselőitől kortársaik és saját maguk olvasási szokásairól, ízléséről és attitűdjeiről. Tanulmányomban ezért az interjúkból vett idézeteket követő, zárójelben feltüntetett rövidítések csupán orientáló jellegűek, tartalmazzák az iskolatípus (SZI=szakiskola, SZK=szakközépiskola, G=gimnázium) és a nem (L=lány, F=fiú) megjelölését és az egyént jelölő számot.

Vélemény a mai fiatalok és az olvasás viszonyáról

Interjúalanyaimat először arról kérdeztem, mi a véleményük arról az állításról, hogy „a mai fiatalok nem olvasnak”. A célom ezzel a kérdéssel az volt, hogy beszélgetőpartnereim előbb általánosságban megfogalmazhassák véleményüket a problémára vonatkozóan és ráhangolódjanak a témára. Álláspontjukat az 1. ábra mutatja.

1. ábra

1. ábra. A diákok véleménye arról az állításról, hogy „a mai fiatalok nem olvasnak”

A diákok több, mint fele (huszonhárom fő) egyetért az állítással, szerintük sem olvasnak a mai fiatalok. Véleményüket legtöbben azzal indokolják, hogy az olvasástól más szabadidős tevékenységek veszik el az időt: főleg az internetezés, de a sportolást, a televíziózást, a tanulást és a szabadban tölthető tevékenységeket is említették. Az állítással egyetértők közül néhányan úgy vélik, azért nem olvasnak a mai fiatalok, mert az olvasás ma már nem számít divatos tevékenységnek, illetve ha olvasnak is, csak azért, mert népszerű vagy kötelező olvasmányról van szó. Az indoklások között szerepel még a lustaság is: szívesebben nézik meg az olvasmány filmváltozatát, vagy töltik mással a szabad idejüket, mint olvasással.

Néhány idézet a válaszokból:

 „A mai fiatalok a divat- és kötelező olvasmányokon kívül nem nagyon vesznek könyvet a kezükbe.”

(G L 1)

„Ez teljes mértékben igaz, mert annyian használják a számítógépet meg az ilyen elektronikai eszközöket, hogy egyáltalán nem jut idejük olvasni.”

(SZK L 1)

„…sajnos a mai fiataloknak, köztük nekem is, elveszi az idejüket az internetezés, tanulás, sportolás stb.”

(SZI L 1)

„…az olvasás már tényleg nem divatszerű, divatos a mai fiatalok körében, ezt nagyon sok helyen tapasztalom, a barátaimnál például. Beszélgettem is már erről velük, úgy vélekednek erről, hogy moziba például jobb járni, mert ott vizuális élményt kapnak, és az számukra már sokkal jobb, tehát ők ilyen vizuális típusok és így tudják átélni azokat a dolgokat, amiket egy könyv nem nyújt számukra.”

(G F 1)

„A többség nem olvas, mert nem találják meg azt, hogy mi érdekli őket, a kötelezőket meg nem szeretik, és azt hiszik, hogy csak ilyen könyvek vannak…”

(G L 3)

„…a mai fiatalok nem értékelik azt, hogyha valaki sokat olvas. Illetve az interneten a fiatalok rengeteget olvasnak különböző blogokon, más ilyen hírportálokon, de könyvet nem nagyon vesznek a kezükbe.”

(SZK F 2)

„Valóban nem olvasnak, mert szerintem annyi inger éri őket, például divat, tv, internet, reklámok, hogy nincs igényük erre, butító társadalomban élünk.”

(SZK F 3)

„A többség lusta, a délutánjaikat a számítógép előtt töltik, facebookoznak, hasonló oldalakat látogatnak, ott olvasnak.”

(SZI F 1)

 „Ez a szokás kezd elmaradni.”

(SZI L 3)

Interjúalanyaim közül kilencen részben egyetértettek azzal az állítással, hogy a mai fiatalok nem olvasnak, részben nem. Ők úgy vélekednek, hogy kortársaik, bár könyveket ritkábban vesznek a kezükbe, de az érdeklődésüknek megfelelő témákat felkutatják, melyre a legalkalmasabb eszköz számukra az internet. Szerintük tehát az olvasás jellege, módja és eszközhordozója változott elsősorban, és aki kíváncsi, információra van szüksége, vagy érdeklődik bizonyos témák iránt, az ezentúl is fog olvasni.

Válaszaik közül válogatva a következőket emeltük ki:

„…egyrészt igaz, merthogy könyveket például a mai fiatalok nem nagyon olvasnak, viszont interneten például olvasnak…”

(SZK F 4)

„Szerintem alapvetően olvasnak, de inkább az interneten, hagyományos köteteket már nem, írott regényeket nemigen.”

(G F 2)

„…ezt nem teljesen tartom igaznak, mert például az interneten is lehet olvasni, vannak különböző blogok, amelyeket olvashatnak, és például híreket is olvashatnak interneten.”

(G F 3)

„Egy részük olvas, másik részük nem. Van, aki bandába jár, nem igazán érdeklik a könyvek, akiket pedig érdekel a tanulás, az inkább szeret olvasni. Akit az olvasás nem foglalkoztat, azokat a tanulás sem nagyon érdekli. Akik nem olvasnak, azok szerintem butábban halnak meg, mint azok, akik olvasnak…”

(SZK F 5)

 „Részben igaz, mert főleg az interneten vannak, és ilyen divatosabb dolgokat néznek vagy sportot, az informálódás az nem annyira lényeges számukra. Amikor olvasnak, az is inkább hírekkel vagy sporteseményekkel kapcsolatos.”

(SZK L 2)

Beszélgetőpartnereim közül nyolcan határozottan cáfolták az állítást, miszerint a mai fiatalok nem olvasnának. Legtöbben személyes példájukra, osztálytársaikra vagy barátaikra hivatkozva állították, hogy ez a kijelentés nem helytálló. A másik gyakori érv a fiatalok olvasása mellett az, hogy az interneten böngészve nagyon sokat olvasnak. Néhány válasz ezek közül:

„A mai fiatalok szerintem igenis olvasnak, csak mondjuk nem egy irodalmi vagy egy történelmi könyvet. Magazinokat, blogokat, közösségi oldalakat rengetegen böngésznek nap mint nap.”

(G L 4)

„Szerintem ez az állítás nem igaz, mert olvasnak a fiatalok, csak sokkal kevesebbet, mint az idősebbek. Az én osztálytársaim, meg így az ismerőseim közül vannak olyanok, akik nagyon sokat olvasnak…”

(SZK L 3)

„Szerintem a mai fiatalság is olvas, bár lehet, hogy nem mindenki annyit, mint én, de azért igen.”

(G F 4)

„Én ezt megcáfolnám, már csak miattam is, meg az osztályomban is nagyon sokan vannak, akik olvasnak, és én is nagyon-nagyon szeretek olvasni.”

(G L 5)

„Ez szerintem nem igaz, mert szoktak olvasni. Lehet, hogy nem könyveket már, de a neten bármit meglátnak, azt elolvassák.”

(SZK L 4)

„Szerintem ez egyáltalán nem igaz, mert az is olvasásnak minősül, ha a neten valami apróbb hírt elolvasnak. Így mindenki olvas valamilyen szinten…” 

(G L 6)

Az interjúalanyok viszonya az olvasáshoz

A témáról való általános véleménykifejtést követően az interjúalanyok egyéni olvasási szokásai felől érdeklődtem. A 2. ábra a tanulók olvasás iránti attitűdjét mutatja. Huszonöten állítják magukról, hogy szeretnek és szoktak is kisebb-nagyobb rendszerességgel kedvtelésből olvasni. Többen is úgy fogalmaztak, hogy bár diáktársaik többsége nem fordít időt az olvasásra, ők mások, szívesen vesznek a kezükbe olvasnivalót. Voltak néhányan, akik megjegyezték, hogy általános iskolás korukban több idejük jutott az olvasásra, akkor még gyakrabban vállalkoztak hosszabb olvasmányok, könyvek elolvasására is. Mások megint az internet szerepét hangsúlyozták az olvasásban: szívesen olvasnak kedvtelésből, de leginkább az interneten. 

2. ábra

2. ábra. A diákok egyéni viszonya az olvasáshoz

Néhány idetartozó idézet a válaszok közül: 

„…én a könyvmolyok csoportjába tartozom, akik idejük nagy részét, ha csak lehet, olvasással töltik.”

(G L 1)

„Én rengeteget szoktam olvasni, interneten is, ám könyveket, az az igazság, hogy mostanában csak a kötelezőket, de régebben nagyon szerettem az ilyen nagy klasszikusokat.”

(SZK F 7)

„Én szeretek olvasni, most nemrég kezdtem bele egy újabb könyvbe. Interneten is nagyon szeretek olvasni, általában, hogyha valami új hírt látok, ami érdekel, azt is elolvasom, utánakeresek.”

(G L 6)

„Én általános iskolában többet olvastam. Manapság könyvet egyre kevesebbet.”

(SZI F 2)

Beszédpartnereim közül néhányan (négyen) azt emelték ki, hogy bár rendszeresen olvasnak, azt már sokkal inkább elektronikus formában, interneten teszik, nyomtatott kiadványokat ritkán vesznek a kezükbe. Más részük (három tanuló) úgy fogalmazott, hogy nagyon ritkán olvas, azt is kizárólag interneten teszi. Néhány válasz ezek közül:

„Én sem olvasok sokat, csupán egy-két magazint, és én is inkább interneten olvasok. Vagy esetleg olyan más nyelvű filmeket, amelyek magyar felirattal vannak.”

(SZK F 4) 

 „Én szoktam olvasgatni interneten, ami engem érdekel, a zenével kapcsolatban.”

(G F 6) 

„Én szoktam olvasni, általában az interneten, csillagászattal vagy fizikával kapcsolatos dolgokat.”

(SZK L 2) 

„Én főleg interneten szoktam olvasni, például sporthíreket, vagy ami éppen érdekel, azt elolvasom.”

(SZI F 3)

„…nem szoktam könyvet olvasni a tankönyvön kívül. Még a kötelező olvasmányokat is az interneten rövidített változatban olvasom el.”

(SZK F 6)

„Én sem olvasok, csak interneten facebookot és sportújságot, Nemzeti Sportot, sporthíreket.”

(SZI F 1)

Interjúalanyaim közül nyolcan mondták azt, hogy nem jellemző rájuk, hogy szabad idejüket olvasással töltenék. Ők tehát elmondásuk szerint a mai fiatalság azon részének tagjai, akikre igaz az, hogy nem olvasnak. Legtöbben az időhiánnyal indokolják ezt, illetve azzal, hogy szabad idejükben szívesebben végeznek más tevékenységet. Néhány idézet a válaszaikból:

„Sajnos én is azokhoz tartozom, akik nem igen kerítenek időt az olvasásra.”

(SZI L 1)

„Rám sem jellemző, internetezek, televíziót nézek, elmegyek sportolni, így nálam is kimarad az olvasás.”

(SZI F 4)

„…én megpróbálok a szabadidőmben valamennyit olvasni, de nem mindig sikerül.”

(SZI F 5)

Az olvasás rendszeressége

A 3. ábrán az olvasás gyakoriságára vonatkozó válaszokat jelenítettük meg. A válaszadók többsége rendszeresen olvas kedvtelésből. Tizenegyen válaszolták, hogy minden nap fordítanak több-kevesebb időt olvasásra, tizenöten nem napi rendszerességgel, de hetente többször élnek ezzel a lehetőséggel. A többiek kedvtelésből ritkán, főként iskolai szünetekben olvasnak. 

3. ábra

3. ábra. Az olvasás rendszeressége

Az idetartozó válaszokból néhány idézet: 

„Ha lehet, minden nap legalább egy pár fejezetet, de az egyre több tanulnivaló miatt ez már csak napi pár oldalra redukálódott.”

(G L 1)

 „Napi rendszerességgel olvasok interneten, különböző napilapoknak, hetilapoknak a cikkeit, ezeken kívül más egyebet nem.”

(SZI F 6)

„Kedvtelésből rengeteget olvasok magazinokat és facebookot. Napi rendszerességgel. Ha ez a könyvolvasásra vonatkozik, akkor sajnos csak nyaranta van időm olvasni, viszont akkor egész nap a könyv fölött ülök.”

(G L 4)

„…ez attól függ, hogy mennyi időm van rá, például nyáron képes vagyok, és három vagy annál több könyvet is ki tudok végezni, de attól is függ, hogy mennyire tud megfogni, és én mindig azokra a könyvekre hajtok, amit nem tudok letenni a kezemből. Suli közben nem nagyon szoktam olvasni, csak nagyon ritkán, ha meglátok egy könyvet, és úgy vagyok vele, hogy ezt el szeretném olvasni, ilyenkor nem várok addig, amíg szünet van. Újságokat viszont napi szinten olvasok, már csak a hírek miatt is.”

(G L 5)

„A Nemzeti Sportot napi szinten olvasom, és interneten is olvasok, facebookon szinte állandóan fent vagyok.”

(SZI F 1)

„Hát az a baj, hogy a nyári szünetben tudtam olvasni, de most már nem, mert inkább az iskolára kéne figyelni, és mellette edzés van, szóval én nem tudok, tehát egy héten alig olvasok valamit kedvtelésből.”

(SZI L 4)

„…kedvtelésből utoljára 9-10 évesen olvastam.”

(SZK F 7)

Összegzés

A megkérdezettek többsége egyetért azzal az állítással, hogy a mai fiatalok nem olvasnak, mondván, hogy más tevékenységek (internetezés, sport, televíziózás, tanulás, szabadban töltött idő) veszik el az arra fordítandó időt. Mások abban látják a nem olvasás okát, hogy egy divatjamúlt időtöltésről van szó, illetve ha olvasnak is a fiatalok, azt azért teszik, mert az adott olvasmány kötelező, vagy mert népszerű a körükben. A magyarázatok között szerepelt még a kényelmi szempont is: gyorsabb és egyszerűbb megnézni a filmváltozatot, mint elolvasni a művet. Olyan vélemények is akadtak, melyek csak részben értettek egyet azzal, hogy a mai fiatalok nem olvasnak, mondván, hogy a mai fiatalok is olvasnak az érdeklődésüknek megfelelő témában, csupán az olvasás jellege, módja és eszközhordozója változott meg. Az a nyolc diák, akik határozottan cáfolták az állítást, többnyire azzal érveltek, hogy a mai fiatalok igenis olvasnak, de a rég megszokotthoz képest más típusú szövegeket, melyek felkutatásában az internetre hagyatkoznak elsősorban. Bár a korosztályuk olvasási szokásairól általánosságban véve a többség úgy vélekedik, hogy a mai fiatalok nem olvasnak, a saját olvasási szokásaikról szóló válaszaikból mégis az derült ki, hogy ők többnyire rendszeres olvasóknak vallják magukat. Azt azért többen is hangsúlyozták, hogy nagyon szeretnek olvasni, de a tanulás és egyéb elfoglaltságaik miatt nem tudnak annyi időt fordítani az olvasásra, mint amennyit szeretnének, azonban ha másképp nem is, de az interneten keresztül rendszeres olvasóknak számítanak.

A szerzőről: 

Hozzászólások

Bár ez az írás bevallottan egy interjúkra épülő beszámoló, mégis úgy érzem, hogy a teljesebb képhez néhány kiegészítést kell tennem, pusztán azért, mert tényleg nagyon sztereotip módon gondolkodunk erről. Éppen most olvastam Ságvári Bence: A net-generáció törésvonalai c. előadását (a most megjelent digitális_de_generáció 2.0 kötetből), ahol 2008-as kutatásra hivatkozva láthatjuk, hogy a „digitális elit” 92% olvas hétvégente. Ebben a csoportban a legnagyobb számítógéppel és internettel rendelkezők aránya és napi szinten használják is azt. Ezek azok az indokok, amik leggyakrabban az olvasás ellen beszélnek, de jól láthatjuk, hogy hatás inkább az ellenkező irányba hat. A családi háttér meghatározóbbnak tűnik – ami persze nem meglepő.
Emellett érvként még a moly.hu-t szoktam felhozni, ahol ha jól láttam jelenleg közel 70 ezer tag van, a fb-oldalukon közel 12 ezer lájkoló. Ezek szerintem magukért beszélő, komoly számadatok, hiszen a közösségi oldalakat használókról gondoljuk azt leginkább, hogy nem olvasnak, mert fészbukoznak helyette…
És szerintem amellett sem lehet elmenni szó nélkül, hogy milyen komoly piaca van az e-könyv olvasóknak, e-könyveknek (gyártók, az amazon forgalmas, stb.).
És ez persze csak néhány példa, gondolat, mert az is valóban fontos kérdés, amit ez a cikk is említ, hogy vajon mi is az az olvasás. Ha már itt vagyunk: a tani-tani.info olvasása, kommentelése, lájkolása jellegzetesen netes tevékenység, de szeretnénk azt gondolni, hogy olvasásnak értelmezhető, méghozzá hasznosnak.
Aztán persze a fb falunk, a blogok, stb. Nehéz kérdés, de pontosan ezért nem szabad leegyszerűsítve kezelünk, pár szóban elintézni, stb. És nézzünk körül a metrón és buszon, amkor közlekedünk (nézzünk fel saját könyvünkből), mert sokaknál lesz könyv vagy e-book olvasó, de ha valaki a telefonját nyomkodja, attól még lehet, hogy az ÉS-t ovassa…