Szüdi János (1949–2020)
Egyszerre meghalt. Trencsényi László megemlékezése
A kérlelhetetlen, engesztelhetetlen Szüdi János feladta a küzdelmet. Április 7-én elhunyt.
A külvárosi szegénysors és a szép jövő reménye kettős elkötelezettségében alkotó költő-édesapa családjában nevelkedett ifjú jogásznak tanult. Vidéki munkák után 1985-ben került az Oktatási Minisztériumba, az első reformtörvény keletkezésének idején kapott kodifikációs feladatokat. Kitűnt jogtiszteletével és jogismeretével.
E tudása tette alkalmassá arra, hogy újabb és újabb feladatokat kapjon az átalakuló politikai rendszer tanügyigazgatásában. Jogtudása mellé egyre biztonságosabb pedagógiai, oktatásügyi tudást szerzett, a rendszerváltás utáni oktatáspolitikák szövevényeiben akkor talált biztos pontokat, amikor a kormányzat tudatosan vállalta az iskolai autonómia, az organikus helyi társadalom választotta települési önkormányzatok fenntartói felelősségének, a gyermeki jogoknak, diákjogoknak az érvényesítését a tanügyigazgatásban. Részese volt annak a gesztusnak, amikor 1998-ban a Diákjogi Charta tartalmai és normái jóformán szó szerint épültek az átalakított közoktatási törvénybe. Így fogalmazott:
Kiemelkedő fontossággal bírnak a közoktatásról szóló törvénynek azok a rendelkezései, amelyek meghatározzák a gyermekek ügyeiben való döntéshozatal kereteit.
Az alapelvek közé a 2003. évi LXI. törvény iktatta be a „gyermek mindenek felett álló érdekét” alapelvet. A közoktatásról szóló törvény 4. §-ának (7) bekezdése szerint:
A közoktatás szervezésében, irányításában, működésében, feladatainak végrehajtásában közreműködők döntéseik, intézkedéseik meghozatalakor a gyermek mindenek felett álló érdekét veszik figyelembe.
Ez a követelmény mindenkivel szemben hatályos, aki bármilyen döntésével, intézkedésével befolyásolni tudja a közoktatás rendszerének működését, ennek összefüggésében mindazokat a szolgáltatásokat, amelyeket a közoktatás rendszere nyújt. A rendelkezés „újdonságára” tekintettel nehéz olyan gyakorlati példára, bírói, alkotmánybírósági, legfelsőbb bírósági döntéshozatalra hivatkozni, amellyel alá lehetne támasztani, hogy ennek az alapelvnek milyen széles körben kell érvényesülnie. Nem lényegtelen tény azonban, hogy „a gyermek mindenek felett álló érdekének” érvényesüléséhez kapcsolódó kötelezettségnek az alapja a Magyar Köztársaság által aláírt és kihirdetett nemzetközi szerződés, a Gyermek jogairól szóló egyezmény. Az Egyezmény harmadik cikkének 1. pontjában meghatározottak szerint
A szociális védelem köz- és magánintézményei, a bíróságok, a közigazgatási hatóságok és a törvényhozó szervek minden, a gyermeket érintő döntésükben a gyermek mindenek felett álló érdekét veszik figyelembe elsősorban.
Az „illiberális fordulat” után is hű maradt ezekhez az értékekhez. Korrekt, egyben indulatos kritikai írásait a Pedagógusok Lapja, a Népszava és az Élet és Irodalom közölte, makacsul tette közzé gondolatait az interneten is. 2004-ben az OKKER könyvkiadó adta ki kötetét A gyermek mindenek felett álló érdeke címmel. Utolsó könyvének címe akasztófahumoráról tanúskodott: Csináljunk rossz iskolát. A könyv napról-napra követi az iskolaügy lezüllesztésének, leépítésének lépéseit, hiteles krónika marad. A boldogabb utókornak.
A kérlelhetetlen, engesztelhetetlen Szüdi János feladta a küzdelmet. Április 7-én elhunyt. Nagyon fog hiányozni.