Winkler Márta születésnapjára

Kolosai Nedda köszöntője

„Egy gyereket nem lehet eléggé szeretni” – vallja Winkler Márta Iskolapélda című könyvében. 2024. szeptember 9-én az ELTE Tanító- és Óvóképző Kar dísztermében köszöntöttük Mártát személyesen, a szemébe nézve. Szavaival élve, még a csilláron is lógtak, annyira megtelt a 150 főt befogadó díszterem.

Kedves Márta!

Életünk útjai ezer felé futnak, mégis összegyűlünk és megállunk, ha valaki vagy valami hív. Ez ünnep. Megtiszteltetés, hogy Winkler Márta köszöntésére az ELTE Tanító- és Óvóképző Karán gyűltünk össze. Talán ennek Márta is örvendezik a szíve mélyén, hiszen ez az az épület, ahová jártál tanítóképzős éveidben, Márta, az akkori Budai Tanítóképző Intézet, amely intézet felsőfokúvá vált, amikor ide téged felvettek.

Talán benned is emlékeket idéznek a tanítóképző termei, terei, talán látod most magad előtt a saját évnyitódat, a vizsgatanításodat, vagy amikor kidobtad a Gyakorló Iskola ablakát… véletlenül, testnevelés órán kislabdahajításkor.

Nagyon örülnek az életutadnak a tanítóképzős tanáraid, akkori mentoraid: Ungvári Gyula, Szijj Zoltán, Marx György, Bihari János, Tóth Árpádné, Hernádi Sándor, Varga Tamás, C. Neményi Eszter…

Mind-mind itt vannak most a 200-as díszteremben, egymás mellett állnak, mosolyognak és kezeikben egy-egy nagy csokor virág van! Igyekeznek a közeledbe férkőzni, hogy átadhassák a virágokat.

Látom az első osztályodba került sok-sok gyerekecskét – ahogyan te mondod –, kezeikben virággal.... fehér blúzban a lányok, fehér ingben a fiúk. Látom őket lelki szemeimmel felnőttként is a közeledben.

Itt van az összes tanítványod, Márta! Csillogó szemekkel nyújtogatják a nyakukat, hogy jobban lássanak téged. Ők azok, akik később elhozták a gyerekeiket hozzád, a Te iskoládba, a Te osztályodba. Van, aki a gyerekeit és az unokáit egyaránt a Kincskereső Iskolába vitte… Miattad. Ilyen Dr. Nádasi Mária professzor asszony is, a neveléstudományok professzora.

Özönlenek a köszöntésedre! Megszámlálhatatlanul sok hálás tanítvány, hálás szülők serege. Látom őket! De álljunk meg egy pillanatra!

Winkler Márta munkája elismeréseként, a magyar oktatásban vállalt kezdeményező szerepéért, a gyermekközpontú szemlélet meghonosításáért, a matematika népszerűsítéséért megkapta az Apáczai Csere János-díjat, az Eötvös József-díjat, a Beke Manó-díjat, az Újbuda-díjat, a Budapestért-díjat, valamint a Magyar Köztársaság Tiszti keresztjét.

Az a Winkler Márta, aki számára a legnagyobb öröm, amikor a csendes-szótlan elsős 3-4. osztályban már bátran, érvekkel alátámasztva vezet le logikusan egy feladatmegoldást az egész osztály előtt. Ez, egy ilyen pillanat számára a legnagyobb öröm, a legnagyobb díj.

Te puha fészket készítettél a gyerekeknek az iskolában.

Abból építkeztél, amit a gyerekek hoztak, amit ők tudtak.

Később hagytad őket szárnyalni, segítetted őket mindenben.

Körülötted mindig csodák, izgalmak, titkok vannak, Márta, minden érdekessé válik, amit közvetítesz. A madarak, a betűk, az éneklés, a játék, a komoly munka, a matematika, az olvasás.

– Mikor tanulunk már? Eddig csak játszottunk – mondták neked az elsősök, miközben addigra sok-sok mondókát, dalt, játékot megtanultak veled.

A napokban olvasgattam az óravázlatokat, amiket a négyéves tanítási folyamatot követő filmedhez készítettem a Játék az iskolában egyetemi kurzuson. Elképesztően komoly tartalmak, kincsek vannak abban a filmben is az ünnepekről, a komplex művészeti nevelésről, a matematikai gondolkodás alakításáról. Feltöltött, erőt, lelkesedést adott nekem tőled olvasni, téged látni.

Sokszor jöttél el személyesen is a rólad, tanítási módszereidről szóló órákra ide, az egyetemre. Ebben a teremben is tartottál körjátékokat, komoly beszélgetéseket, lehetett vitatkozni, érvelni. Együtt játszottál, szórtad kincseidet. Mindig megtaláltad az utat az egyetemistákhoz is. Rengeteget tanulnak, tanulok tőled.

Amikor egyszer, a Játék az iskolában óránkra otthon felkészülve, egy 4. osztályos matematikafeladat megoldását állítottam be a számítógépemen a filmből (felírtam az időket), Panka lányom éppen 4. osztályos volt, és felkiáltott:

– Anya, állítsd meg, ne mutasd meg az eredményt, meg akarom oldani a feladatot!

– Micsodaa? – gondoltam. Matematikafeladatot szeretne megoldani? Rajta keresztül is megláttam, milyen csodát művelsz.

A tanítási pályád során veled találkozó hálás tanítványok és szülők mellé tehát odalépnek az egyetemi hallgatók is, mindenki kezében virágcsokor, és azok a tanítók is jönnek a világ minden tájáról, akik 1-2-3 nap intenzív találkozást kaptak tőled: életre szóló élményként megismerték pedagógiai módszereidet, játékaidat.

Ahogyan mindannyian már itt vagyunk, egészen a Széll Kálmán térig tart a tömeg Márta! Kezükben virágcsokrokat szorongató, lelkes, kipirult arcú tanítványaid, tanítóképzős tanáraid, szülők, egyetemisták, tanulók, pedagógusok. Ha megfognánk egymás kezét, a Holdig is elérnénk!

Köszönjük, hogy megismerhettünk, hogy a közeledben jobb emberré váltunk, hogy komolyan vettél mindannyiunkat. Egy mondatot mormolunk, kiáltunk egyszerre:

Boldog születésnapot, Márta!