Galambos Henriette Rita: Közöd?

Gondolatok az ifjúsági önkéntesség és közösségi részvétel, valamint a demokratikus készségfejlesztés kapcsán

„Bolygónk jövője a világ fiataljainak hatalmas energiájától, lelkesedésétől és elkötelezettségétől függ… Gyakran adok hangot annak a meggyőződésemnek, hogy minden ember számít, minden ember képes tenni valamit, minden egyes ember képes valamit megváltoztatni.  Meggyőződésem az is, hogy a fiatalok helyi közösségeikben nem elsősorban problémaként, hanem problémamegoldóként képesek jelen lenni, képesek aktívan részt venni a dolgok alakításában, ha erre módjuk van.”

(Jane Goodall, A GYSD kezdeményezés1 egyik alapítója)

A probléma felvezetése

A minap olvastam egy pedagógus közösségi site egyik blogjában a következő kérdést. A pedagógusok dolga lenne tanítani a demokráciát?

Igen, nekik is, mindannyiónknak. Pontosabban: akarjuk vagy nem, indirekt módon rengeteg jelzést, útmutatást adunk a fiataloknak arról, hogy hogyan is kell(ene) viselkedni, cselekedni, létezni. Az említett blogban is azt írja a pedagógus, hogy bár egy városi (amúgy az iskola ügyeinek tisztázása érdekében szervezett) nyilvános megmozduláson való részvételt mintegy megtiltottak a pedagógusoknak a „feljebbvalók”, ők mégis ott voltak, igaz, a pálya szélén, de jelenlétükkel és néhány transzparenssel ők is demonstráltak, jelen voltak, legalább az egyetértésüket kifejezték. Fontos.

Az is fontos, hogy ebben a konkrét esetben szülők és diákok együtt demonstráltak, kifejezték véleményüket, hiszen más eszközük ekkor már nem volt céljaik elérésére, a döntéshozók figyelmének megnyerésére. Ebben az esetben nem tettek mást, mint demokratikus jogaikat gyakorolták.

De kérdezem én: hol és hogyan tanulhatja meg ma egy középiskolás ebben az országban, hogy hogyan lehet/kell működni egy demokratikus társadalomban? Egyáltalán kinek van erre felhatalmazása? Egy nemzetközi kutatásban olvastam, hogy az állampolgári nevelés (civic education) ott sikeres, ahol az iskolai és az iskolán kívüli tapasztalatok megerősítik, visszaigazolják az órán tanultakat. Például ha azt tanítjuk, hogy a demokrácia egyik alappillére a szólásszabadság, akkor először is tanítsuk meg a gyerekeket érvelni, vitatkozni, kritikusan gondolkodni, és ne büntessük, ha a tanultakat alkalmazzák, sőt mi is igyekezzünk a tanultak szellemében eljárni. Nem azért, mert ezt tanítjuk, hanem azért, mert demokratikus jogállamban így szokás. De itt van rögtön egy probléma, hiszen Magyarországon sok iskola, önkormányzat nem igazán értékeli fenti értékeket, attitűdöket. Ellentmondás van elmélet és gyakorlat között. Ez maga az élet iskolája! De hogy lehet ebben a dzsungelben eligazodni?

Például hogyan kezeljük azt a minap nyilvánosságra hozott adatot, miszerint a magyarok bíznak szinte a legkevésbé az EU tagállamai közül az ún. demokratikus intézményrendszerben, azaz olyan intézményekben, mint a parlament, a kormány, a politikai pártok. 

„A magyarok a nemzetközi intézményekben (ENSZ – 56%, EU – 52%) az EU-átlagnál is jobban bíznak. A hazai intézmények megítélése ennél sokkal kedvezőtlenebb (parlament 15%, kormány 13%, politikai pártok 9%).”2 

De ha ez igaz, akkor mit és hogyan tanítsunk a gyerekeknek?

Tudják-e a pedagógusok és szakemberek, hogy 2005 pl. a demokráciára nevelés éve volt Európában?  És egyáltalán ez a kiemelt pozíció segített-e Magyarországon az ügynek? Köztudott-e az a tény, hogy az ENSZ a 2004 és 2014 közti időszakot (10 év!!!) a fenntartható fejlődés évtizedének jelölte ki?

Igen, vannak ilyen központi, intézményes próbálkozások, és bizonyos eredményeket el is lehet velük érni, mint ahogy pl. éppen a fenntartható fejlődés évtizede kapcsán rengeteg fontos anyag, vita, kezdeményezés indult meg Magyarországon a környezeti nevelés és a millenniumi fejlesztési célok megvalósítása terén. De amíg nem kezdődik el egy lényegi párbeszéd és együttműködés az érintett szektorok képviselői között, és ide ma már a támogató vállalatokat is sorolni kell, addig „csak” elszigetelt, egyedi jó gyakorlatok lesznek itt körülöttünk, de nem jöhetnek létre szinergiák, szervesen egymásra épülő kezdeményezések, és addig bizonyos tekintetben hátrányt fog szenvedni a demokratikus fejlődés is.

Az itt következőkben éppen egy olyan közel egy évtizede működő kezdeményezést szeretnék ismertetni, amely tanulságul szolgálhat a szakemberek és a laikusok számára is, és arról szól, hogy a nem szokványos együttműködések milyen nagy és látványos eredményeket képesek hozni.

A fiatalok, akikről szól ez a kezdeményezés

„Az önkéntesség lehetőséget biztosít arra, hogy úgy valósítsam meg saját elképzeléseimet, hogy közben másoknak segítek. Az önkéntesség megszínesíti az egyhangú hétköznapokat.” K. Gy.

„Nem tudtam, hogy lehetetlen, és megcsináltam!” B. G.

„Mert az az ember, akiben bíznak, aki érzi, hogy ő is fontos és szerves része lehet egy közösségnek, az képessé válik tenni magáért és a környezetéért.”  P. Zs.

„Az évek folyamán kitárult előttem a világ!! Most fejezem be a gimnáziumot 6 év után. És bevallom, van bennem egy  csomó félsz, aggódás, de közben körülvesznek értékek, amelyek velem vannak. Emberek és eszmék, szeretet és egy második „család”. Nekik köszönhetem, hogy színes, kockás kabát vagyok, és kezemben van a sorsom. Az önkéntesség segít abban, hogy tudjak és merjek változtatni, és talán ez a legfontosabb…” M. J.

„Az önkéntességben az a jó, hogy nem egyoldalú. Annak, amit adsz, gyakran a sokszorosát kapod vissza. Az elmúlt években én magam is rengeteget kaptam: értékeket, szemléletet, tapasztalatot, és látom a különbséget köztem és azok között, akik soha nem kerültek ilyesmivel kapcsolatba. Annyi mindent megtanulsz! Kommunikálni, véleményt kifejezni, picit másképp tekinteni a világra, meglátni az értéket a fiatalokban és abban, hogy milyen sokfélék az emberek. Amikor elmész fogyatékkal élő gyermekek otthonába vagy egy gyerekotthonba, akkor megismerheted a világnak azt a másik oldalát, amit egyébként nem tapasztalnál meg. Megtanultam másképp értékelni a saját életemet. Amikor először kezdtem el árva gyerekekkel foglalkozni, rádöbbentem: lehet, hogy sok vitám van az édesanyámmal, és nagyon sokszor kerülünk konfliktushelyzetekbe, de ő ott van mellettem, és örülök, hogy van kivel vitatkoznom. Ezeknek a gyerekeknek nincsenek szüleik, akikkel vitatkozhatnának. A DIA révén megtanultam értékelni dolgokat, nem csak ahhoz viszonyítani, hogy másoknak mennyivel jobb. Ezek azok az értékek, amiket egy önkéntes kaphat. Persze emellett fel lehet sorolni azokat a kompetenciákat, amiket fejleszthetnek vagy elsajátíthatnak, de talán még ezeknél is fontosabbak az értékek.”  T. Zs. 

Mi a közös ezekben a fiatalokban? „Csupán” az, hogy ők többek közt attól érzik magukat boldognak, hogy aktívan oldanak meg problémákat, segítenek másokon, gondolkodnak, tesznek, cselekednek, és még reflektálnak is. Ők 18-20 évesen arról beszélnek, hogy milyen változtatni a világon, másokért tenni, értékeket teremteni, azokat megőrizni.

Nem különleges fiatalok ők, hanem inkább szerencséjük volt, hogy találkozhattak egy lehetőséggel, amivel képesek voltak élni. Ezek a fiatalok egy országos hálózatnak a tagjai, amely hálózat immár 6 éve épül és fejlődik annak érdekében, hogy a benne és általa működő fiatalok tapasztalati úton sajátíthassák el a közösségi tanulás fortélyait, és ezzel aktív részeseivé váljanak közösségeik jobbításának, és formálásának. Ez a hálózat egy most már több mint 100 öntevékeny ifjúsági csoport laza kapcsolódása, amelybe évente 10-15 ezer fiatal kapcsolódik be a legkülönbözőbb tevékenységeken keresztül változó intenzitással.

Lényeges sajátossága ennek a hálózatnak, hogy minden csoport minden egyes tagja önkéntesen, ellenszolgáltatás nélkül vesz részt a tevékenységekben, önszántából kötelezi el magát, a saját egyéni motivációi alapján. Hogy aztán közben van alkalma tudatosítani, hogy milyen folyamatoknak válik a részesévé, hogy a projekt célcsoportja mellett ő maga milyen területeken fejlődik és gazdagodik, hogy mi mindenre válik alkalmassá, amiről korábban fogalma sem volt, az már az alkalmazott módszerek következménye.

A módszer

A DIA (a szervezetről lásd a következő fejezetet) hálózatában az önkéntes közösségi projektek sajátos módszertan szerint zajlanak.. A módszer nagyon egyszerű, és követi a klasszikus értelemben vett, pl. a Kolb-féle tapasztalati tanulási sémát, amennyiben az elvégzett tevékenységet követi egy ún. feldolgozás, reflexió, a történésekre és a folyamatokra való rátekintés, amelynek során a résztvevők feldolgozzák a szerzett tapasztalataikat, érzelmeiket, kételyeiket, dilemmáikat. A reflexiót egy érési folyamat követi, amely után nagy valószínűséggel a korábbi készségek, attitűdök korrekciója zajlik, és a következő cselekvési sor már más szinten fog megtörténni.

 „A gondolkodás anyagát nem a gondolatok, hanem a cselekedetek, a tények, az események és a dolgok viszonyai adják. Más szóval a hatékony gondolkodáshoz szükség van olyan, már korábban meglévő, vagy éppen megszerzett tapasztalatokra, amelyek biztosítják az eszközöket az aktuális probléma megoldásához.” 3

Akkor, amikor a fiatalok bizonyos készségeinek és kompetenciáinak fejlesztéséről beszélünk, nem elég arra figyelnünk, hogy mi felnőttek mennyire gondosan építjük fel és gondoljuk végig a folyamatokat, hanem nagy gondot kell fordítanunk a közös reflexióra és az őszinte feldolgozásra, „kibeszélésre” is. Sokszor ezek az ún. feldolgozó órák döbbentik rá a fiatalokat a tágabb összefüggésekre, ekkor kapnak magyarázatokat az addig érthetetlennek tűnő  jelenségekre, stb. 

A feldolgozó órák éppen úgy, mint a projektek előkészítő szakaszai is, sajátos módszertant igényelnek, amely módszertan lényege a demokratikus értékek tiszteletben tartása ezen keretek közt is, vagyis mindaz, ami jellemzi a kooperatív és a személyiség-központú tanulási módszereket:

• a személyiség tisztelete,
• a másik szabadságának tiszteletben tartása,
• a másság elfogadása,
• az önkorlátozás,
• a hatékony együttműködés és problémamegoldás,
• a közösen elfogadott szabályok betartása és betartatása,
• a pozitív gondolkodás.

A DIA évek hosszú sora óta képezi a csoportkoordinátorokat és ifjúsági segítőket, valamint a programjaiban résztvevő pedagógusokat ezen a téren is, hiszen sajnos ezt a szemléletet és módszertant nem szívják a fiatalok magukba az iskolában, és nem épül be sem a gondolkodásukba, sem a döntéseikbe ez az értékrend.

Márpedig minden közösségi tevékenység alapja ez kellene, hogy legyen.

A szervezet

A hálózatot a Demokratikus Ifjúságért Alapítvány (http://www.i-dia.org) működteti immár 6 éve, és még fogja legalább 3 évig4  az egész ország területén. A hálózati program új elnevezése KÖZÖD! Legyen hozzá közöd! (http://www.kozod.hu)5 A szervezet igazi tanulószervezet, együtt tanul, fejlődik a munkatársaival, az önkéntes fiatalokkal, az őt körülvevő más szervezetekkel. Többek közt az teszi képessé egy ilyen bonyolult kezdeményezés sikeres lebonyolítására, hogy rendelkezik világos küldetéstudattal és jövőképpel, tisztázott értékekkel, az alapértékekhez való igazodás képességével, nyílt és hatékony külső és belső kommunikációval, személyes és a szakmai integritással és nem utolsó sorban sikeres forrásteremtési gyakorlattal.

Civil szervezetként – több más regionális vagy országos program működtetésével - Az élet iskolája (http://www.eletiskolaja.org), ÖTLET (http://www.otlet.hu) – hatékonyan igyekszik együttműködni iskolákkal, tanárképző intézményekkel, egyetemekkel, kormányzati szervekkel, de ez természetesen csak a partnerek sajátosságainak elfogadásán és a konszenzus elvén alapulhat. Márpedig ilyenek együttműködéseket nagyon nehéz manapság kialakítani és fenn is tartani. 

A közösségi (tanulási) projektekről

A közösségi projekt egy olyan folyamat, amelynek során a diákok/fiatalok:

• felismernek egy helyi problémát,
• közösen döntenek arról, hogy milyen módon lehetne azt orvosolni,
• közösen kidolgozzák a megvalósítás módszerét, a lebonyolítás módját,
• kiosztják a szerepeket, felelősségeket,
• szükség esetén segítséget kérnek,
• a megállapodások alapján megvalósítják a projektet,
• majd azt értékelik, és döntenek az esetleges folytatásról.

Közösségi projektet lehet iskolai vagy iskolán kívüli keretek közt megvalósítani, felnőtt segítségével vagy anélkül. A közösségi projekt során a résztvevők számos szociális, életviteli és munkavállalói készsége szignifikánsan fejlődik, valamint erősödik a társadalmi problémák iránti érzékenysége. 

Ilyen projektek pl. a helyi játszótér felújítása, az iskola kerítésének lefestése, osztálytermek rendbehozatala, korrepetálás, ruhagyűjtés rászorulóknak, a helyi patakpart megtisztítása, praktikus és rendszeres segítségnyújtás rászoruló időseknek, gyermekfoglalkozások szervezése intézetben, lakásotthonban élőknek, iskolai színjátszó kör vagy bármilyen más öntevékeny csoport megszervezése, tabu témákról fiatalok által fiatalok számára készült filmek bevitele az iskolai órákra, városi nagy ifjúsági programok szervezése, az iskolai, városi vagy akár megyei diák-önkormányzati kezdeményezések megszervezése stb.

Készségek, kompetenciák, attitűdök és azok változásának mérése

Az önkéntes közösségi projektek szépsége az, hogy a fiatalok az elején általában azért kezdenek bele, mert tetszik nekik a feladat, a cél vagy a közeg, de még nem látják át, hogy milyen összetett dologba is fogtak, milyen sok tekintetben fognak ők maguk is fejlődni, miközben mások számára komoly, érzékelhető, mérhető értékeket hoznak létre.  Sajnálatos módon a projektpedagógia a mai napig nem része a magyar iskolai gyakorlatnak (tisztelet a ritka és értékes kivételeknek!), ezért a résztvevők jelentős többsége nem tapasztalhatta meg a tapasztalati tanulás – a learning by doing, ahogy John Dewey, a tapasztalati tanulás mestere mondaná – fortélyait, hozadékait, tanulságait. Viszont a projektek megvalósítása közben ráéreznek a dolog lényegére, és óriási energiákat kapnak pusztán attól, hogy helyzetbe kerültek – empowered –, felelősséggel vannak felruházva, rajtuk (is) múlnak a dolgok.

Hogy közben milyen készségeik, kompetenciáik fejlődnek, arról elég bátran merek nyilatkozni, hiszen a bostoni Brandeis Egyetem értékelési szakemberi mérik a közösségi tanulás során jelentkező elmozdulást, a készségek és kompetenciák, esetleg az attitűdök változását. Ezek a  DIA – modell alapján következők.

 

Szociális érzékenység és társadalmi felelősségvállalás – Hozzájárulás	A másokkal való törődés és a tudatos állampolgári léthez szükséges szemlélet és készségek.
Kommunikációs vagy interperszonális készségek	A különböző háttérrel és kultúrával rendelkező emberekkel történő kommunikációra való képesség.
Konfliktuskezelés	Képesség a mások közötti konfliktusok, illetve saját agressziójának és haragjának kezelésére.
Együttműködés	Képesség a csapatmunkára, kompromisszumkötésre és vezetői szerep vállalására.
Kreatív gondolkodás	Képesség a kihívások és a problémák kreatív és innovatív megoldására.
Kritikai gondolkodás	Az izgalmas és értelmes kérdések feltevésének képessége.
Döntéshozatal	Az adott helyzet felismerésének és a megfelelő döntések meghozatalának képessége. A döntést akkor is elfogadja, ha kisebbségben van.
Empátia	Képes beleképzelni magát mások helyzetébe. Együttérző a társadalmilag hátrányos helyzetűekkel.
Érzelmi intelligencia	Képesség a negatív érzelmeken való uralkodásra, valamint az érzések megfelelő kezelésére és kifejezésére.
Elfogadás	Az önmaga és mások elfogadásának és tiszteletének képessége.
Felelősség	Képesség saját életének kézben tartására, önmaga és mások iránti felelősségvállalásra.
Önbizalom	Képesség, melynek köszönhetően jó döntéseket tud  hozni, ellen tud állni a külső nyomásnak, a kudarc kerülése helyett a sikert keresi, azaz mer próbálkozni és hibázni.
Hiteles vezetői képesség	Személyes példán keresztül képes másokat cselekvésre inspirálni.

 

 

A mérés-értékelés minden évben elsősorban kvalitatív módszerekkel történik, ami alapján megállapítható, hogy egy minimum 30 órás közösségi tanulási projekt során a fenti kompetenciák közül majdnem mindegyik terén érzékelhető szignifikáns elmozdulás. A résztvevők több mint 80%-a esetében pozitív változás állt be, amit egyértelműen a programnak tulajdonítanak. Érdekes módon éppen az önbizalom terén volt a legkisebb az elmozdulás, bár a válaszolók 78%-ánál érzékelhető változás, de kisebb mértékben, mint pl. a kommunikáció, a csapatmunka, a problémamegoldás az elfogadás, a tudatosabb életvezetés és a felelősségvállalás terén. 6 A legnagyobb változás a kommunikációs készségek terén jelentkezett.

Tudatosság és tudatos jövőtervezés

Ennél talán még meggyőzőbb az az eredmény, ami mind a KÖZÖD!, mind Az élet iskolája programban kimutatható volt, miszerint azok a közösségi tanulási projektekben résztvevő 14–25 év közötti diákok/fiatalok, akik részben a projektet lezáró ún. feldolgozó órán, részben 15 osztályfőnöki órán foglalkoznak a fenti készségek és kompetenciák tudatos fejlesztésével, tudatosítják a történteket és a tapasztaltakat, nem csupán a fenti készségek, kompetenciák tekintetében fejlődnek, hanem ők egyértelműen azt gondolják (és inkább gondolják ezt a projekt megvalósítása és az órák után), hogy a jövőjük, a sorsuk alakítása elsősorban rajtuk fog múlni.

„A program a megkérdezettek 92%-a szerint hozzájárult ahhoz, hogy képesek legyenek tudatosan tervezni a jövőjüket. 60% esetében a konkrét tervek is megváltoztak. A fiatalok szavaival:

Érzem, hogy segíteni jó.

Jobban tudatosult, hogy mi szeretnék lenni.

Később is közösségben szeretnék dolgozni.

Rájöttem, hogy lehet értékes, értelmes munkát végezni.

Olyan munkát szeretnék végezni, ami a társadalom javát szolgálja.

Elgondolkodtam, és arra jutottam, hogy ehhez hasonló pályára kell majd mennem.

Most már el tudom képzelni, hogy milyen területen szeretnék dolgozni.” 7 

Változás (?) a tanári/felnőtt attitűdök terén

Jane Goodall-lal ellentétben sok felnőtt – szülő, pedagógus, döntéshozó – még mindig azt gondolja, hogy nem érdemes/szabad/lehet komoly felelősséggel és téttel járó feladatokat bízni a fiatalokra. Nagyon tévednek. Éppen hogy csak gyakorlatban lehet megtanulni, igazán megérteni, hogyan is zajlanak a dolgok, hogyan működik a világ, és benne mi, legyünk fiatalok vagy idősebbek. Ha hiszünk a változásban, abban, hogy ha segítséggel is, de a fiatalok is képesek tanulni a saját tapasztalataikból, tévedéseikből és nem utolsósorban a sikereikből, akkor azt fogjuk látni, hogy messze felülmúlják várakozásainkat. Természetesen a felnőtt/tanár/segítő részéről nem kevés munkát és energiát követel egy közösségi projekt támogatása, követése, majd elfogadtatása az olykor szkeptikus környezettel.

„Soha nem gondoltam volna, hogy a gyerekek ilyen hatékonyan tudnak önállóan, tanár nélkül dolgozni. Megtanultam tőlük, hogy a bizalom, a tolerancia nagyobb teljesítményekre sarkall, mint a kishitűség, a mindenáron való irányítani akarás.” 8 Nagy dolog ilyet olvasni egy olyan pedagógustól, aki 20 éves szakmai pályafutása során talán most először helyezett bizalmat a tanítványaiba. Ő maga volt a legjobban meglepve…

Következtetések

1. 18 év után végre foglalkoznunk kellene a fiatalok demokratikus készségeinek fejlesztésével.
2. Mindezt részben iskolai, részben iskolán kívüli keretek közt kell tennünk. Nem helyezhetjük a teljes felelősséget az iskolára, de azt nem is kerülhetjük meg.
3. Szükséges és elkerülhetetlen a lényegi és hatékony párbeszéd és együttműködés az oktatási rendszer szereplői (beleértve a diákokat és a szülőket és képviselőiket), az intézményfenntartók, a szakma és a civilek között.
4. Ideje lenne feltérképezni a közösségi tanulás és a demokratikus készségfejlesztés terén meglévő hazai és külföldi jó gyakorlatokat, elismerni eredményeiket és integrálni azokat a pedagógiai és az ifjúságfejlesztési koncepciókba, programokba, fejlesztésekbe, egyáltalán megmutatni ezeket a pedagógiai közélet szereplői számára.
5. Biztosítani kell a közösségi tanulás és a demokratikus készségfejlesztés programjainak kiszámítható finanszírozását, a programok fenntarthatóságát.

Epilógus

„A jelen pedagógus középgeneráció felelőssége igen nagy. Sürgősen meg kell tanulnunk ugyanis valamit, amire minket nem tanítottak (sőt éppen az ellenkezőjére tanítottak): a jogtudatosság és a demokratikus részvétel attitűdjét és gyakorlatát. Hogy a ránk bízott fiatalok tőlünk már ezt tanulják meg. Ellenkező esetben könnyen úgy járhatunk, mint Antoine és Desiré…

– Azt mondd meg, Antoine,

mi az, hogy változás! 

– Várjál csak, Desiré, 

egyfajta tyúktojás. 

– S azt mondd meg, mit jelent

az, hogy történelem! 

– Valami tantárgy lesz, 

ha jól emlékezem. 

– Úristen, Antoine, 

mi bizonyos szavakat…

– Nem tudunk, Desiré. 

– És ez már így marad! 

– Azt mondd meg, Antoine, 

mi az, hogy változás! 

– Mondtam már, Desiré, 

egyfajta tyúktojás. (Bereményi Géza: Változás)” 9

Felhasznált irodalom

Huddleston, Tedd – Rowe, Don (2002): Állampolgárságra és demokráciára nevelés az angol iskolákban. Új Pedagógiai Szemle, 2002. március.

Csapó Benő (2004): Tudás és iskola. Műszaki Könyvkiadó, Budapest (A demokratikus gondolkodás kognitív aspektusai 197–223. o.)

Csapó Benő – Fazekas Károly – Kertesi Gábor – Köllő János – Varga Júlia (2006): A foglalkoztatás növelése nem lehetséges a közoktatás átfogó megújítása nélkül. Élet és Irodalom, 46. sz.

Davies – Fülöp – Hutchings – Ross – Berkics (2004): Citizenship and enterprise: issues from an investigation of teachers’ perceptions in England and Hungary. Comparative Education, vol. 40. No. 3. August.

Falus Katalin – Jakab György (2006): Az aktív állampolgárságra nevelés. In: Demeter Kinga (szerk.): A kompetencia. Kihívások és értelmezések. OKI, Budapest, 217–227. o.

Földes Petra (2008): Jogtudatosság és demokrácia, http://www.osztalyfonok.hu/cikk.php?id=552

Szabó Eszter (2006): Diákakadémia = képzés+projektek. Új Pedagógiai Szemle, 12. sz.

Galambos Henriette Rita (2007): A fiatalkori helyzetbehozás. Parola, december, jubileumi szám.

Galambos Henriette Rita (2008a): Az élet iskolája, avagy a szociális és munkavállalói készségfejlesztés egy lehetséges útja. Mentor, Támpont melléklet, január.

Galambos Henriette Rita (2008b): Helyzetbe hozni a fiatalokat. Amarodrom, április.

Lewis A. Barbara (1995): The Kid’s Guide to Service Projects. Free Spirit Publishing.

McGrath, Simon (2003): Életviteli és munkavállalói készségek és ezek megjelenése az oktatási, képzési vitákban. In: ILO – Working Group for International Cooperation in Skills Development Conference Proceedings (http://www.norrag.org/wg), magyar fordítása a DIA által szerkesztett Az élet iskolája tanári segédkönyvében.

Nárai Márta (2004): A civil szervezetek szerepe és jelentőségük. Educatio, IV. szám.

Projekt kézikönyv, DIA, 2006.

Sütőné Koczka Ágota (2004): A szociális készségek fejlesztése kamaszkorban. Új Pedagógiai Szemle, 4. sz. 52–68. o.

Sütőné Koczka Ágota (2005): Szociális készségek fejlesztése kamaszkorban. Trefort Kiadó, Budapest.

Szabó Ildikó – Örkény Antal (1998): Tizenévesek állampolgári kultúrája. Minoritás Alapítvány, Budapest.

Török Katalin (2004): A civil szervezetek szerepe különféle tudások és készségek elsajátításában, Educatio, IV. szám. 

Zsók Ágnes – Garas Ildikó: Az „önkéntességből való tanulás” és a DIA-modell mint a pedagógiai módszerek kiszélesítési lehetőségei, Új Pedagógiai Szemle, 7–8. sz.

Zsolnai Anikó (szerk.) (2003): Szociális kompetencia – társas viselkedés. Gondolat, Budapest.

 

• 1. Global Youth Service Day egy olyan 20 éve működő nemzetközi kezdeményezés, amelynek célja megmutatni és megünnepelni a fiatalok önkéntes tevékenységeit. Jelenleg a világ mintegy 100 országában évente több százezer fiatal vesz részt benne. Alapítói közt vannak Kofi Annan, és Jane Goodall.
• 2. Eurobarometer: megszavaznák-e a magyarok a lisszaboni szerződést? http://ec.europa.eu/magyarorszag/news/20080711_eurobarometer69_hu.htm
• 3. John Dewey, In: Csapó (2004).
• 4. A NOKIA támogatásával
• 5. A KÖZÖD! Magyarországon egy nemzetközi kezdeményezés, a Global Youth Service Day – részeként 2006 óta megvalósuló országos kezdeményezés, amelynek célja a fiatalok önkéntes tevékenységeinek megmutatása és megünneplése. Az immár három éve sikeresen megvalósuló és folytatódó kezdeményezés adta a nevet a már 2002 óta sikeresen működő hálózati programnak, amelyet eddig Make a Connection – Kapcsolódj be! Néven ismert korábban a közönség.
• 6. Molnár Zsuzsa:  Make a Connection – Kapcsolódj be! Kvantitatív értékelés a programról, 2008. június (DIA belső munkaanyag).
• 7. Uo.
• 8. Idézet egy Az élet iskolája programban résztvevő tanártól a sikeres közösségi projekt lezárásakor. In:  Simon Gabriella: Mentori jelentések összegzése Az élet iskolája programban, 2008. július (DIA belső munkaanyag).
• 9. Földes Petra (2008)