1954–2014
Egy hatvanéves általános iskolai találkozó tanulságai – Törzsök Károlyné írása
Jellemző erre a „háborús” generációra, hogy senki sem panaszkodott, nem mesélt a betegségéről, gondjairól. Ott és akkor a boldog visszaemlékezés fénylett az arcokon.
Van a Zselicségben, a szigetvári járásban egy település, Szentlászló. Szomszédjában Boldogasszonyfa. A dimbes-dombos tájat átszeli az Almás-patak. Minden völgyben kanyarog egy árok, mellette fűzfák sora, rétek, dús növényzet. A települések ápoltak, tiszták, virágosak. Itt töltöttem a gyerekkoromat, itt nyugszik a temetőben kisöcsém és Édesanyám. Minden évben ellátogatok ide.
Nemrégiben rátaláltam volt osztálytársamra, és elhatároztuk, hogy megszervezzük a hatvanéves osztálytalálkozót. Segítő társat is találtunk hozzá egy volt leánypajtásunk személyében, aki tanítónő lett. Tekintve, hogy összevont osztályba jártunk, szervezni kezdtük az 1953. és az 1954. évben végzettek találkozóját. Május 17-re tűztük ki az összejövetel időpontját. Mivel a régi iskolaépületek már nem működnek tanintézményként, egy közeli étterem adta a helyszínt.
Már a szervezés is nehéz feladatot jelentett. Kerestük az osztálynaplókat, anyakönyveket, sem az anyaiskolánál, sem a helyi önkormányzatnál, sem a Baranya megyei, sem a Somogy megyei levéltárban nem bukkantunk nyomukra. A két osztály névsorát osztálytársaink segítségével állítottuk össze. Örömünkre szolgált, hogy megtaláltuk Pécsett még élő volt igazgatónkat, tanárunkat, Auth Andrást, aki most 86 éves.
A találkozón a két évfolyamból 8 fő jelent meg, ezek közül csak egyetlen fiú, a többi lány volt. 1953-ban 21 fő végzett, ebből 9 fő él, a többi elhalálozott. Az 1954-ben végzett évfolyam 11 tanulójából 7 fő él, 4 elhalálozott. Meglepő, hogy az összes tanulóból (32 fő), akik közül 15 volt fiú, már csak 7 él. Az élő társak közül is többen nagyon betegek, kórházban vannak, vagy már nem tudnak jelentősebb utazásra vállalkozni.
Elhalt társainkért és nevelőinkét gyertyát gyújtottunk, amely mindvégig ott éget az asztalunkon.
Érdekesek voltak a beszámolók is. Osztálytársaim szorgalmas, törekvő emberek voltak, a megjelentek közül ugyan kevesen tanultak tovább középiskolában, még kevesebben felsőfokú intézményben, de mindannyian rendelkeznek lakással, családi házzal, gyermekeik közül többen első generációs értelmiségiek, zenei tehetségek. Katalin vitte legtöbbre, tanítói oklevelet szerzett. Német ajkú lévén előbb középfokú, majd felsőfokú német nyelvvizsgát szerzett, és nyugdíjazásáig főállásban, utána óraadóként tanított németet általános iskolában és középiskolában is. Gyurit nem vették fel középiskolába kulák származása miatt. Előbb mezőgazdasági szakiskolát végzett, majd levelezőn tanult. Vezette a csirketelepet, szarvasmarhatelepet, megbecsült szakember lett. Marika nem tanult tovább. 16 évesen férjhez ment, de nem sikerült a házassága. Elvált. Látva, hogy a svábság szorgalommal, sok munkával hogyan boldogul, elhatározta, hogy ezt ő is megcsinálja. Férjhez ment egy kőműves mesterhez, aki később építési vállalkozóként működött. Marika művelte a kertet, piacozni járt, szó szerint rokkanásig dolgozott. Ma háromszintes házuk van Pécsett a Mecsek oldalában. Marika autót vezet, számítógépet használ, internetezik, skype-ol, Igazi modern nő. Anna gyermekei és testvérének gyermekei zenei tehetségüket fejlesztették. Ma gyermekeik a Filharmonikusok zenekarában játszanak, egyik közülük a bécsi filharmonikusok zenekarának tagja. Sokan külföldön élnek és boldogulnak. Mivel társaink között jelentős arányban vannak német ajkúak, gyermekeik támogatást kaptak a külföldi rokonoktól is.
Nagy élmény volt hatvan év után találkozni a régi kedves arcokkal, játszótársakkal, „tanulópárokkal”. Nem maradt el az emlékek felelevenítése sem. Jellemző erre a „háborús” generációra, hogy senki sem panaszkodott, nem mesélt a betegségéről, gondjairól. Ott és akkor a boldog visszaemlékezés fénylett az arcokon.
A legnagyobb meglepetés azonban Auth András igazgató úr volt. Nyugalom és bölcsesség áradt szavaiból, kedves visszaemlékezés a fiatalon kinevezett iskolaigazgató munkájáról, felesége szakköri tevékenységéről, énekkari sikerekről. Friss szellemi képesség, jó fizikai állapot és tiszta emlékezés jellemezte. Fiatalon került Szentlászlóra igazgatónak, itt született első gyermeke is. Nagy lelkesedéssel fogott a munkához. Bővítették igazgatása idején az iskolát, énekkarával több járási, sőt megyei díjat, elismerést is szerzett. Egy alkalommal elnyerte a járás legjobb iskolája címet. Gyermeke első áldozása miatt azonban menesztették állásából, és egy másik kistelepülés iskolájában dolgozott. Később e megyei oktatási osztály munkatársa lett, szakmai tekintélyét elismerték, kitüntetést is kapott. Két gyermeke diplomát szerzett, egyik a zenei tehetséget örökölte, másik szülész-nőgyógyászként működik. Nagy elismerés számomra, hogy hatvan év után az első telefonom alkalmával azonnal emlékezett rám. Köszönöm. Jó volt vele lenni, hallgatni szavait. Köszönet érte, hogy eljött.
Összességében a jelenlévők számára nagy élmény volt a találkozó. Életutakat ismertünk meg, visszarepültünk gyermekkorunkba, szeretettel vettük körül egymást és volt tanárunkat. Tartsa meg az Ég még sokáig mindannyiukat.