A gyermekrajzok...

...és amiről mesélnek. A családból kiemelt gyermekek szocializációja és az új család szerepe, jelentősége. Horváth Csilla írása

Pisti, Robi és Danika, a három kisfiú, akik most együtt élnek a családban. Velük készíttettem rajzokat.

Már főiskolai tanulmányaim során úgy találtam, hogy a gyermeknevelés egyik nagyon fontos (talán a legfontosabb) mutatója a szocializáció. A szocializációt gyermekkorban, felnőttkorban, bármikor meg tudjuk figyelni, vizsgálni. Minden ember, személy más, minden családban más alapvető jegyek különböztethetőek meg.

Manapság már a köztudatban benne vannak a nevelőszülők és az örökbefogadók is, ennek ellenére az tapasztalható, hogy bizonyos ellenállás, szembenállás és értetlenség van velük szemben. Családomban és környezetemben több nevelőszülő is van, akiket közelebbről ismerek. Édesanyám és nővérem már elvégezték a nevelőszülői képzést.

Nővéremék 2013 augusztusában értesültek arról, hogy Zoli (sógorom) testvérének családjából a gyermekeket ismét kiemelik, nevelőszülőkhöz viszik el. Sajnos nem ez volt az első eset, és nem is az első hely. A gyerekeket nagyon megviselte az, hogy családból ki, családba vissza és nevelőszülőktől nevelőszülőkhöz viszik őket. Eközben nővérem és sógorom úgy döntöttek, hogy nem szeretnék tovább nézni azt, hogy a gyerekeket ide-oda viszik, sehol sincs helyük. A szülőkkel mindezt megbeszélték, és bele is egyeztek, hogy náluk legyenek a gyerekek. Így kérvényezték a gyámhivatalnál, hogy náluk helyezzék el őket. Amikor sikerült elindítani az ügyintézés folyamatát, nővérem kissé elbizonytalanodott, sok kérdéssel fordult hozzám és édesanyánkhoz. Elgondolkozott rajta, hogy milyen lesz a családi életük, miután a gyerekek odakerülnek hozzájuk, hogyan tud változtatni rajtuk, és saját gyermekük hogyan fogja majd fogadni ezt az egészet, ezt az új helyzetet. Vissza akart lépni, meghátrálni ettől, de erősebb volt benne a segítési vágy, mint a félelem, és úgy döntött, nem adja fel, belevágnak közös erővel, és megpróbálják.

Az első napok, talán az első hét nagyobb probléma nélkül zajlott. Adódtak olyan apróságok, mint a rendrakás, összepakolás és fürdés. Nem igazán hajlottak az új szabályok elsajátítására, de még nagyon az elején jártak ekkor. Pár hét után már kiderültek a hátrányok, elmaradások, nevelés- és szocializációbeli különbségek. Eleinte gyakorta elbizonytalanodtam a témában: hogyan alkothatnék reális képet úgy, hogy testvéremről és családjától van szó. Végül is úgy gondolom, sikerült úgy vizsgálódnom, mint egy kívülállónak.

Pisti, Robi és Danika, a három kisfiú, akik most együtt élnek a családban. Velük készíttettem rajzokat. A három kisfiú 3, 4 és 5 évesek, ők a képzeletszerű rajzolás vagy intellektuális realizmus korszakában vannak. Ennek az időszaknak az a jelentősége a rajz szempontjából, hogy a gyermek őszintén, kreatívan és spontán rajzol. Számunkra ez nagyon fontos, hiszen nem egy valótlan, semmitmondó alkotást kapunk ilyenkor már, hanem a tényeket lehet fellelni a rajzokhátterében. A rajzok felvétele szabályszerűen, az időhatárokat betartva történt meg. Pisti, a 3 éves kisfiú nem volt hajlandó rajzolni, ezért beszélgetés során szereztem információt tőle. Robi és Danika szépen végigrajzolták nekem mind az öt rajzot. Külön, nyugodt helyiséget biztosítottunk nekik nővéremmel, hogy zavartalan legyen a rajzkészítés, és ne vonja el semmi a figyelmüket.

Robika emberrajza nagyon árulkodó volt. A kezdeti bizonytalanság és félelem, a nevelőcsaládba való bekerüléskor feloldódni látszik, de vannak még fenntartásai. A rajz alapján az mondható, hogy nagyon énközpontú a szemlélete, a családban jól érzi magát, biztonságos helynek tekinti azt. Ennek ellenére, mivel kis alakokat rajzolt, némi szorongás és gátlásosság fedezhető fel, de a dominancia, a pozitív önértékelés is visszatükröződik belőle. Ami kissé aggasztó az emberrajzon, hogy kerítést rajzolt, feketével, ami ránézésre sem jelent jót. Kettős hatást vélek felfedezni: jól érzi így magát, magabiztosabb, szeretetteljes környezet, de bezárva, korlátozva érzi magát. Hogy ez a vérszerinti család elvesztése miatt van, szinte teljes biztossággal állítom. Egy trauma érte, amit nehezen tud feldolgozni, és az új helyzetet is meg kell szoknia még.

Robika emberrajza

Erre utal a családrajza is. Robi családrajzán két személy szerepel: édesapja, Róbert és a nevelőanya, Anna. Rajtuk kívül még biciklikerekeket rajzolt, nem tudta megmondani, miért. Ez a rajz problémákra utal. Az apa alakját ferdére rajzolta, ami félelemre, szorongásra utal. Mindez érthető is, hiszen gyakran bántalmazta őket apjuk. Nagy szemeket rajzolt neki, ami kontrollt, túlzott figyelmet jelent, miszerint nem lehetett saját kis területe, ideje, helye, ahol egyedül vagy testvérével játszhattak volna. Mindez az apáról készült alakból kiderül, és ez még most is nagy hatással van rá. A vérszerinti apa alakja mellett nővérem alakja látható. Ez függőleges alak, tehát fontos számára, biztonságot ad, egy stabil pont az életében. A rajzon más családtagokat nem jelenített meg, ennek nem tudom az okát. A nevelőapával sincsenek rossz kapcsolatban, a testvérekkel, úgy ahogy kijönnek, az édesanya alkalmanként meg is látogatja őket, de senki mást nem ábrázolt. Ő valamiért ezt a két személyt emelte ki: akitől fél, tart, és akit szeret. Érdekes kettősség. Ez számomra kifejezi az előtte élt életvitelüket, családi kapcsolataikat, a nevelési mintát, és a jelenlegi, nevelőszülőnél lévő helyzetet is kifejezi. Az állatcsaládrajzon a családtagokat majmokként ábrázolta. Nem alkotott csoportokat, mindössze egy leválasztást helyezett el, a lap jobb szélére rajzolta Danikát, a nevelőszülők saját gyermekét, és őt egy függőleges vonallal elválasztotta a családtól. Nos, igen, ez kifejezi a Danikához való viszonyát. Elzárná, elkülönítené a családtól, nem szívesen van vele. Továbbá neki testet sem rajzolt, csak fejet. Erre a rajzra önmagát, Annát, Zolit, Pistit és egy új alakot, Herkulest rajzolta le. Herkules az apa új élettársi kapcsolatából született gyermek, akit Robiék még nem láttak, viszont tudnak róla. Erre a rajzra viszont nem kerültek rá a vérszerinti szülők, egyik sem. Ez utalhat arra, hogy a nevelőszülői családot tekinti családnak, viszont megjelent egy külső személy, Herkules, aki mégis csak visszacsatolni enged a szülőkhöz, apához.

Robika családrajza

A kinetikus rajzon minden családtag cselekvéses megjelenése lett volna várható, de nem jelent meg ezen a rajzon sem mindenki. Sőt. Erre a rajzra egy személyt rajzolt, az édesanyjukat, aki éppen alszik, ezenkívül egy traktort, ami szánt. Színessel rajzolt, ami jó jel, viszont csak egy személyt jelenített meg, az édesanyját. A többieket lehagyta, ami egyértelmű kifejezése annak, hogy nem a család tagjai, nem érzi az egységet.

Az elvarázsolt családrajzon mindenkit pókként ábrázol, ami félelmet fejez ki, vagy valamilyen családon belüli problémát, az anya-gyermek kapcsolat megromlását, vagy a testvér-testvér kapcsolat megromlását jelenti. Ezek a problémák szemmel láthatóan fennállnak, úgyhogy meg is van az oka, hogy miért lett mindenki pók. Ezen a rajzon Annát, Zolit, Herkules anyukáját, Herkulest, a vérszerinti apát (Herkules apukája is), önmagát és Pistit ábrázolta. Danikát lehagyta a rajzról, ami megerősíti a közöttük kialakuló rosszviszony. Ami feltűnő a rajzon, hogy édesapját itt is nagy alakkal ábrázolja, kiemeli, ami félelmet fejez ki. Tart az édesapjától még most is.

Robika elvarázsolt családrajza

Danika rajzai talán árulkodóbbak, mint Robié. Végignézve rajtuk elcsodálkoztam. Rajzai nagyon halvány színekkel lettek megalkotva, ami arra enged következtetni, hogy visszafogott, félelmei vannak, és kissé „eltűntnek” vagy láthatatlannak érzi magát. Mindezt az emberrajza is megerősíti. Önmagát ábrázolta, kissé megdöntve, ami szorongásra, bizonytalanságra utal. Kis alakot rajzolt, a lap felső felére, megdöntve. Nos, ez a hármas nem igazán biztató egység, mivel mind a problematikus oldalra utal, tehát erről is megállapítható, hogy nincs minden rendben Danika lelkében. Továbbá említésre méltó, hogy a kezét átsatírozta, többszörösen, ami félelemre utal.

Danika emberrajza

A kinetikus családrajzon egy alakot láthatunk: rajzolt egy ábrát, és elmondta, hogy édesapja éppen biciklit szerel. Mindez, hogy a családból csak egy személyt emelt ki, még önmagát sem rajzolta rá, sem édesanyját, sem a nevelt gyermeket, arra utal, hogy édesapja számára nagyon fontos személy, és több időt szeretne vele együtt tölteni. Ez egy vágyálmot fejez ki, és önmagára utal, az ábra elhelyezéséből, színéből, nagyságából ezt lehet leszűrni.

A családrajzra önmagát, az édesanyját és édesapját rajzolta le, viszont Robit és Pistit lehagyta a rajzról. A lehagyás utalhat arra, hogy nem szerette meg őket, nem tartja őket a család részének, tagjainak. Ebben is megmutatkozik az, hogy a saját gyermek mennyire nehezen fogadja el ezt az új szituációt. A családrajzon az ábrázolt családtagokat fentre rajzolta ismét, tehát nincs stabil talaj alattuk, bizonytalanságot érez. Dani önmaga mellé édesanyját rajzolta, és csak utána következik az édesapja. Ebben a sorrendben fellelhető a kötődések erőssége, ami az életben is igazolódik. Édesanyjához jobban kötődik, vele nagyon sok időt tölt, míg apjával nem, hiszen ő sokat dolgozik, keveset tud vele foglalkozni. Karjaikat teljesen lehagyta, ami elhagyatottságot, gyámoltalanságot és tehetetlenséget fejez ki. Ezt a rajzot is nagyon halvány színekkel rajzolta, viszont pozitív, hogy az arcokat mosolygósra rajzolta meg.

Danika családrajza

Az állatcsaládrajzon mindenkit majomként ábrázolt, elmondása alapján. Önmagában az, hogy mindenki majom semmi rosszat nem jelent, sőt, hogy mindenki azonos állat, egységre, azonosságra utal. A probléma itt is az, hogy három alakot, édesapját, Pistit és Robit ferdén ábrázolta, ami a személyekkel kapcsolatos bizalmatlanságot, a stabilitás hiányát, szorongást fejez ki. Rajtuk kívül a rajzon szerepel még édesanyja, akit nagyon halovány színnel rajzolt, alig lehet kivenni, hogy a rajzon van, ami érzelmi labilitásra, a kapcsolat gyengeségére enged következtetni. Még a mamát és önmagát is lerajzolta, önmagát viszont kicsit a többiektől különállóan. Ez már csoportalkotás és távolság. Ő úgy látja, hogy mindenki benne van a családban, csak ő nem, önmagát úgymond kívülállónak rajzolt meg.

Az elvarázsolt családrajza a legmeglepőbb, elemzésénél elakadtam egy percre. Ennek az az oka, hogy mindenkit elvarázsolt gazzá. Ezt Danika mondta így: „Mindenki gaz.” Nem tudta megmondani, hogy miért pont gazzá varázsolt el, de így történt. Annyira halvány színt használt, hogy amikor a kezembe vettem a rajzlapot, először el kellett kezdenem keresgélni, hogy az egy üres lap, vagy azon van a rajza. A lap felső részén található alkotása, a gaz-család. Egy-egy vonallal ábrázolt mindenkit. Nos, az a véleményem erről a rajzról, hogy kissé ingerszegény környezetet él meg a kisfiú, és sok a bonyodalom számára, így egyszerűen old meg minden feladatot. Nem igazán tudja a családjukat helyre tenni, így nem is tudja őket semmilyen, úgymond, „értelmes” alakká, állattá vagy akár tárggyá elvarázsolni. Összesítve Danika rajzaiból számomra az derült ki, hogy számára nagy törés a gyerekek érkezése, hiszen azelőtt egyke volt, most meg hirtelen hárman is lettek gyerekek. Látszik, hogy édesapjával, Robival és Pistivel nem igazán van tisztában, nem tudja elhelyezni őket kis lelkivilágában. Labilisnak éli meg új családját, bizonytalan sok mindenben. Édesanyjával is kissé instabillá vált az eddigi nagyon szoros kapcsolat, nem érzi magáénak már, látszik, hogy kevesebb figyelmet kap.

Danika elvarázsolt családrajza
 

Robika rajzai alapján az mondható el, hogy a saját családjához kötődik, tudatában van helyzetüknek. Valamilyen szinten hiányzik neki a családja, szülei, de sokkal jobban érzi magát a nevelőszülőknél, annak ellenére, hogy még nem igazán érzi a családi egységet. A nevelőszülők saját gyermekével nem igazán jó a kapcsolatuk. Ennek testvérféltékenységet látok a hátterében. Megfigyeléseimmel kombinálva a rajzokat és azok eredményeit az látszik, hogy sokat fejlődtek az ott töltött idő alatt a gyerekek.

Először persze nem volt gond, ismeretlen közegben voltak, de idővel ez megváltozott. Egy-két nap után, ahogy feloldódott a hangulat, hangoskodni kezdtek, egyre szófogadatlanabbak voltak, veszekedtek egymással, és a házban semmit nem raktak vissza a helyére. A helyváltozás, az új hely, új körülmények befolyásolják a gyermek hozzáállását és világképét. Sokszor láttam, hogy a gyerekek hogyan viselkednek egymással. A rossz családi mintát akaratlanul is hozták magukkal. Hatalmas a változás, amin keresztülmentek. Tudják, hogy a szabályokat be kell tartani, megtanulták a családon belüli rendet. Lassan, de megtanulják az új családi mintát és szokásokat.

Az eredmények hatása, jelentősége, összefoglalása

Véleményem szerint az, hogy a gyerekek egy olyan pillanatban, olyan pillanatnyi érzelmi állapotukban rajzoltak, melyet kombinálni tudok a megfigyeléseimmel, jó eredményt hozott. Pozitív folyamat az esetükben a szocializáció fejlődése, és a gyermekek nagyon sok hasznát látják majd ennek. A szocializáció, mint kiderült, viszonylag gyorsan formálható, egyszerű szóbeli közlésekkel és mintaátadással változtatható. A két kisfiú változása nagyon nagy és pozitív, és nagyon örülök, hogy így alakult, és én ezt megfigyelhettem. Az új szocializációs minta átadásával a gyermekek többek lettek, máshogy látják a dolgokat, és máshogy viselkednek, élnek a mindennapokban.

Felhasznált irodalom

1997. évi XXXI. törvény a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról.

Bagdy Emőke, Dr.: Családi szocializáció és személyiségzavarok, Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, 2004.

Bruce Lansky: A murphy szülők törvénykönyve, avagy a gyermeknevelés kelepcéi, Gondolat Kiadó, Budapest, 1990.

Buda Béla: A közvetlen emberi kommunikáció szabályszerűségei. Tömegkommunikációs Kutatóközpont, Szakkönyvtár, Budapest, 1986.

Carole R. Smith: Örökbefogadók és nevelőszülők, Szerkesztette: Herczog Mária, Pont Kiadó, Budapest, 1995

Edythe Denkin, Dr.: Miért nem akkor látsz, amikor jó vagyok? Alexandra Kiadó, Pécs, 2000.

György Júlia: A „nehezen nevelhető” gyermek, Medicina Könyvkiadó, Budapest, 1978.

Hegedűs T. András: Pszichológia, Aula Kiadó, Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem, 1997.

Somogyi Angéla: Nevelési problémák és a család

Tihanyiné Vályi Zsuzsanna: Amiről a gyermekrajzok beszélnek, JATE Press, József Attila Tudományos és Egyetemi Kiadó és Nyomda, 2009.