A lehetetlen mint lehetőség

Az Európai Történelem Háza (House of European History), Brüsszel. Alexovics Ingrid írása

…az érzést, hogy mindannyian otthon lehetünk Európában, hiszen közös történelmünk nem üres múlt, nem a kiváltságos nemzetek tulajdona, hanem az a ház, ahol mi, európai emberek mindannyian otthon lehetünk.

Hat emeletnyi magasságig kígyózó, ezüstfehér betűszalag fogadja a kiállítótér lépcsőházába lépő látogatót. A betűk között a fény ezerféleképpen törik meg és verődik vissza a környező üvegfelületekről. Bármennyire is modern azonban a tér kialakítása, már az első pillanattól fogva úgy érzem, valami örök és egyetemes vesz itt minket körül. De honnan jönnek, és hova tartanak a betűk? A kiállítás legfelső emeletén a betűszalag forrásánál Walter Benjamin szavait olvashatjuk: „Geschichte ist eine Form des Eingedenkens”. A történelem a megemlékezés egyik formája. [Eredetileg: [D]ie Geschichte [ist] nicht allein eine Wissenschaft sondern nicht minder eine Form des Eingedenkens [...]. (Walter Benjamin: Gesammelte Schriften V, 589)]

Hogy végül mit mond majd nekem, hogy mire emlékeztet engem ez a tér és az itt elhelyezett kiállítási tárgyak, egyelőre nem tudom, de őszinte kíváncsisággal várom, kikerekedik-e ebből valamiféle összeurópai történet. A látogatás végére pedig talán még az is kiderül, más lesz-e ez a történet számomra, mint a mögöttem belépő belga kamasz vagy a néhány perccel utánunk érkező idős, német házaspár számára.

Az épület történetéről, mely eredetileg egészségügyi intézményként szolgált (hátrányos helyzetű gyermekek fogászata működött itt), nem feltétlenül szerez tudomást az érkező azonnal, a kiállított tárgyak között található fogorvosi szék azonban egy ponton okosan csatol vissza a második emeleti előcsarnok gyerekmeséket megjelenítő szecessziós falfestményeire. Gondolhatnánk mindezt véletlennek is, de hamar kiderül, a múzeum kurátorainak alapos munkája minden kiállított tárgyban visszaköszön.

Múzeumban járunk tehát, de miféle múzeum is ez itt, és miféle tárgyakkal találkozhatunk ebben az Európai Parlament mögötti épületben? Az intézmény megálmodói nem kisebb vállalással kezdtek bele a feladatba, mint hogy átfogó képet adjanak az újkori Európa történelméről, illetve az európai integráció folyamatáról. Az épület 1934 és 1935 között George Eastman adományából Michel Polak svájci építész tervei alapján épült a Leopold Parkban. Az Európai Parlament 2008-ban 99 évre bérleti szerződést kötött, majd 2013-tól 2016-ig sor került az épület felújítására is. Az Európai Történelem Háza 2017 májusában nyitotta meg kapuit a látogatók előtt.

Az öt emeletnyi kiállítótérben különböző témák mentén közelíthetjük meg azt az alapvető kérdést, mit is jelent, mit is jelenthet számunkra Európa. A múzeum küldetésének érzi, hogy a tanulás, a gondolkodás és a vita fóruma legyen, és azt szeretné elérni, hogy a látogatók jobban megértsék az európai történelem összetett voltát. Mindezt úgy, hogy tetszőleges nézőpontok mentén, tetszőleges útvonalon járhassák be a kiállítást.

Az Andrea Monk főkurátor és munkatársai által gondosan kiválasztott tárgyakon keresztül megismerkedhetünk a formálódó Európával, a 19. és a 20. század Európájával, a háborúk, az újjáépítés, a gazdasági fellendülések és kudarcok, és a jelenlegi kihívások kontinensével.

Mi az, amiben ez a múzeum többet és mást tud adni, mint egy akármilyen történeti múzeum? Mitől lesz ez érdekesebb, mint más múzeumok? Mi az, ami a 21. századi európai polgárnak érdekes, ami megismerésre és kutatásra ösztönzi a nyugdíjas házaspárt és a kamaszt is, legyen magyar, német, belga vagy bármilyen más nemzetiségű?

Úgy hiszem, hogy a nemzetállamok történelmén felülemelkedő, transznacionális, multiperspektivikus szemléletmód az a kulcs, ami ezt a múzeumot széles látogatói körben is izgalmassá teszi. Érdekes, szinte lehetetlen vállalkozás ez, hiszen hogyan is lehetne, ha nem is figyelmen kívül hagyni, de legalábbis elvonatkoztatni attól a történelemszemlélettől, melyet az európai nemzetállamok sokszor egymásnak ellentmondó narratívája jellemez… A múzeum kurátorainak munkája mégis azt bizonyítja, hogy mindaz, amit lehetetlennek gondolunk, lehetőséget is teremthet valami újra. Az Európai Történelem Háza esetében ez az új, üdítően konstruktív történelem- és múzeumpedagógiai szemlélet az, mely lehetővé teszi, hogy mindaz, amit a látogatás során felidézünk a kontinens történetéből, kollektív, európai emlékezetté válhasson a látogatók számára.

Hogy mi mindent látható a kiállítóterekben, arról természetesen lehet lineáris ismertetőt írni, hiszen a kiállítás első emelete a formálódó Európát mutatja be, majd a földrész világhatalmi tényezővé válása után a huszadik század nagy világégését idézhetjük fel. A második világháborút követően fellendülésnek induló gazdaságok megingása, a kommunista rezsimek rendszerszintű problémái, a globalizáció és a hidegháború lezárulása után pedig az európai integráció kezdeteivel és a kontinens jelenének kihívásaival ismerkedhet meg a látogató.

Másrészt azonban a kiállítási tárgyak más narratívára is felfűzhetők, így sok különféle nézőpontot követve is végignézhetjük a múzeum megalkotói által válogatott gazdag anyagot.

Az Európai Történelem Háza ugyanakkor nem csak a bemutatott tárgyi emlékkel, az elrendezéssel, a 24 nyelven elérhető ismertetőkkel és a kiállítás önálló bebarangolására lehetőséget teremtő, ugyancsak 24 nyelven „beszélő” tabletekkel teszi a látogatást élménnyé. A 12-18 év közötti diákcsoportok számára két témában francia, holland, angol és német nyelven is kérhetők feladatlapok, illetve vezetett látogatásokra és műhelyfoglalkozásokra is van lehetőség. Sőt a múzeum internetes felületéről letölthető tananyagok, a videók és podcastok, valamint a virtuális látogatás lehetősége azon tanárok és diákok számára is nagyszerű élményt nyújtanak, akiknek nincs lehetőségük Brüsszelbe utazni, hiszen a gazdag kiállítási anyag mind a történelem-, mind az idegen nyelvek tanításának szempontjából izgalmas és változatos lehetőséget teremthet.

És ha már egy Walter Benjamin idézettel kezdtem az ismertetőt, álljon a végén is egy: „A történelem olyan konstrukció tárgya, mely nem homogén és üres, hanem a Most-tal kitöltött időben megy végbe.” (Walter Benjamin: A történelem fogalmáról – Angelus Novus, 970) Meggyőződésem, hogy aki Brüsszelben jár, legyen az tanár, diák, nyugdíjas vagy kamasz, családos vagy magányos, jól teszi, ha ellátogat Az Európai Történelem Házába, mert nem csak egy igazi, 21. századi múzeumi élménnyel lesz gazdagabb, de megtapasztalja az otthonosság érzését is; az érzést, hogy mindannyian otthon lehetünk Európában, hiszen közös történelmünk nem üres múlt, nem a kiváltságos nemzetek tulajdona, hanem az a ház, ahol mi, európai emberek mindannyian otthon lehetünk.

Praktikus tudnivalók

Az Európai Történelem Háza ingyenesen látogatható mind egyénileg, mind csoportosan, a hét bármely napján, hiszen évente mindössze hat ünnepnapon tartanak zárva. A csoportos látogatás és a műhelyfoglalkozás is ingyenes, de ezekre, illetve tíz fő feletti csoportok esetén is előre kell regisztrálni.

A múzeum honlapján 24 nyelven érhetők el az információk.

Az állandó kiállítás mellett időszakos kiállítások is vannak az épületben, illetve izgalmas külön programokkal várják a látogatókat: rendszeres előadásokra lehet regisztrálni, be lehet nézni a kurátorokkal a kiállítás egy-egy részére, de keddenként ebédidőben is be lehet nézni egy-egy rövid tárlatvezetésre, vagy ha éppen úgy alakul, részt lehet venni a családi programokon is.

Az Európai Történelem Házát május közepén egy az Euroclio által szervezett Writing History elnevezésű workshop keretében volt alkalmam meglátogatni. Az igényes és hasznos programért köszönet illeti az Euroclio és a House of European History munkatársait.