A lengyel modell

By molnarcili on 2016. feb. 21. - 18:24

Wilhelm Móni írása

Az intézményfenntartás decentralizálásának kezdetétől a 2009-es kiemelkedő PISA-eredményekig 20 év telt el. Az átalakulások lépcsőzetesen valósultak meg...

A lengyel oktatási rendszer fokozatos decentralizációja 1990-től kezdődött el, egyrészt a nemzetközi elvárásokhoz való igazodás érdekében, másrészt a csökkenő gyereklétszám kezelése játszott benne szerepet. A rendszerváltás előtt erősen centralizált volt a rendszer, a lazulás a rendszerváltozással kezdődött meg. 1992-ben megjelenhettek a magániskolák is a közoktatási törvény egyik folyományaként, a törvény legfontosabb eleme, hogy megteremtette a civilek részvételének a lehetőségét az iskola életében az iskolatanácsok létrehozásával, de igazi strukturális reformokat még nem hozott. Velkey így ír erről:

A jelenlegi lengyel oktatási rendszer kereteit az 1999-es oktatási reform határozta meg, melynek legfontosabb célkitűzései a következők voltak: a társadalom műveltségi szintjének növelése, a közép- és felsőfokú végzettséggel rendelkezőek számának növelésével, egyenlő tanulmányi lehetőségek biztosítása mindenkinek, a tanítás, az oktatás és nevelés integráns folyamata, minőségének javítása.

Az oktatás decentralizációja összekapcsolódott a strukturális átalakításokkal. Az adminisztrációs reform mellett a helyi tantervek kidolgozására helyezték a hangsúlyt a központban meghatározott egységes tantervvel szemben. Az új alaptantervben a lexikális tudás kevesebb helyet foglalt el, a hangsúly a diákok mindennapokban felhasználható tudásszerzésére helyeződött át. A 2000. évi PISA-felmérés sokként hatott, és felgyorsította a reformok véghezvitelét. A reformok fogadtatása vegyes volt: a szükségessége nem kérdőjeleződött meg, de nem lelkesedett mindenki kitörő örömmel. Mirosław Handke oktatási miniszter belebukott a reformfolyamatba, és 2000-ben lemondott, ám a reform folytatódott. A változtatások a 2001-es kormányváltás után is érvényben maradtak, bár a kormányra került baloldal feltett szándéka volt a gimnáziumok megszüntetése. A reform további lépései egyre megkésve vagy egyáltalán nem kerültek végrehajtásra.

A lengyel oktatás reformja egy hosszú átalakulási folyamat részeként – a közigazgatás átalakításával összhangban – valósult meg. Legfontosabb jellemzője volt, hogy a változtatásokat szerves rendszerré tudta építeni, és a rendelkezésre álló idővel nem spórolt. Az intézményfenntartás decentralizálásának kezdetétől a 2009-es kiemelkedő PISA-eredményekig 20 év telt el. Az átalakulások lépcsőzetesen valósultak meg, a felmenő rendszert figyelembe véve és a szükséges korrigálásokra is időt hagyva. Az előzményekről így ír Velkey:

Az 1970-es években felmerült az egész oktatási rendszer átalakítása, tíz éves általános középiskolát terveztek létrehozni, amely után lehetett volna líceumban továbbtanulni, vagy szakképzésben részt venni. Ezt a reformfolyamatot 1981-ben felfüggesztették és a 8+4 osztályos rendszer maradt fenn egészen az 1999-es reformig. A régi struktúrát erős kritikák érték már a rendszerváltás előtt is, ezt mutatja többek között a tíz osztályos iskola bevezetésének terve is. Egy 1989-es vizsgálat szerint (Osiński, 2010) az általános iskolát elvégzőknek csak 43 százaléka folytatta érettségit adó intézményben a tanulmányait, és a 19 éves korosztálynak csupán tíz százaléka jelentkezett sikeresen felsőfokú képzésre. A tanulmány kiemelte, hogy az alkalmazott módszerek nem alkalmazkodnak a változó elvárásokhoz, az iskola enciklopédikus tudást ad át, és a diákok alapvető ismeretei hiányosak (olvasás, írás, matematikai gondolkodás).

Az 1999-es reform részeként átalakították az iskolai körzeteket, ezzel javult a minőségi oktatáshoz hozzájutás feltétele. A finanszírozást oly módon módosították, hogy az intézményekkel a korábbinál közvetlenebb legyen a kapcsolat. Az iskolák működési feltételeinek javítására is áldoztak: az épületeket karban tartották, modernizálták az infrastruktúrát. A külső értékelési rendszert megújították, szerves egységbe szervezték a szakmai értékelést, ellenőrzést és támogatást.

Központosított irányítási feladatok

Az alábbi irányítási feladatokat tartja központi hatáskörben a lengyel állam:

központilag kidolgozott tantervek és tesztek,
a tankönyveket és taneszközöket jóváhagyási rendszeren keresztül felügyeli,
kísérletező oktatási intézmények egyedi engedélyének kiadása,
a minőségi oktatáshoz való hozzájutás esélyének biztosítása,
egységes vizsgarendszer bevezetése – az oktatás minőségi javítására,
a tanári pálya presztízsének növelése, a tanárképzés és továbbképzés átalakítása.

Az intézményszerkezet jellemzői

Lengyelországban mindenki számára kötelező 9 évfolyam elvégzése. Ez az időtartam 3-3-3 évre oszlik fel. Az első három évben minden osztályban 1 tanító végez integrált oktatást. Az idegen nyelv tanítását, mely első osztálytól kötelező, szaktanár végzi. Első és második osztályban nincs teszt vagy vizsga, az értékelés csak szöveges formában valósul meg. A második 3 éves szakaszban már több tanító van, megjelennek az osztályzatok. Ezt a szintet egy kompetenciamérő teszt zárja, amelyen nem lehet megbukni, de a sikertelenség a 6. osztály megismétlésével jár. A mérés célja a szülők és iskola tájékoztatása arról, hogy milyen szintet érnek el a tanulók. A harmadik 3 éves szakaszban, amit alsó középiskolának neveznek, általános képzés folyik, ezek a pályaválasztás megalapozásának évei. Itt már kötelező a 2. idegen nyelv, és szaktárgyak széles skálája segíti a tanulást, sőt még tagozatos osztályok is indulhatnak. A diákoknak kötelező legalább egy projektben részt venni a 3 év alatt. Az alsó középiskolát központi írásbeli vizsga zárja társadalom, természetismeret és idegen nyelv területén. A vizsgaeredmények és a bizonyítvány együtt adják ki azt a pontszámot, amely befolyásolja, hogy ki milyen iskolatípusban tanulhat tovább. A dolgozatokat független bírálók javítják.

16 éves korban a nappali tagozatos tankötelezettségen túl különböző felső középiskolákban lehet továbbtanulni:

általános líceum, amely 3 évfolyamos, alapvető célja az érettségi vizsgára és a felsőfokú tanulmányokra való általános felkészítés;
specializált líceum: a magyar szakközépiskolákhoz hasonlatos 3 éves képzés, amely érettségi vizsgával zárul, az általános képzésen túl valamilyen szakmai képzést is ad;
technikum: 4 évfolyamos, egyszerre kínál érettségi vizsgára felkészítő elméleti, illetve valamilyen szakmai területhez kapcsolódó gyakorlatias technikusi szakképesítést;
szakiskolák: 2-3 éves kétkezi szakmai képzést adnak, a szakmai tantárgyak mellett bizonyos mértékű közismereti oktatással, a végzettek felnőtteknek szóló középiskolákban szerezhetnek érettségit.

Érettségi vizsga

Az új típusú érettségi kiváltotta a felsőoktatási felvételik nagy részét, hasonlóan a jelenlegi magyar rendszerhez. A továbbtanulási szándéknak megfelelően minden tantárgyból közép- és emelt szinten lehet érettségit tenni, a kötelező tárgyakon felül maximum hat választott tárgyból. Kötelező érettségizni 3 tárgyból: szóban és írásban lengyel nyelv és irodalomból és egy választott élő idegen nyelvből, illetve 2010-től kezdődően írásban matematikából. A lengyel és idegen nyelveken kívül az érettségi tárgyaknak szóbeli része nincs.

Tanári előmenetel

Lengyelországban az 1981-es tüntetések hatásaként 1982-ben bevezették a Tanári Chartát, mely az állam és a tanári szakszervezetek megállapodásával jött létre, és a tanárok jogait és kötelességeit szabályozza. Ez az elmúlt harminc évben többször változott, de jelenleg is érvényben van. Az 1982-es változatban nagy engedményeket tettek a tanároknak: például a kötelező óraszámot heti 18 órában állapították meg, szabályozták a tanári fizetéseket ennek kétévenkénti emelésével, illetve lehetővé tették a korai nyugdíjba menetelt. A legújabb, 2014 elejétől érvényben lévő Tanári Charta szerint a kötelező óraszám továbbra is 18 óra. A szakmai előmenetel szerint a tanári életpálya négy kategóriára oszlik: gyakornok, szerződéses tanár, kinevezett tanár, címzetes tanár. Jelenleg a tanárok fele a felsőbb kategóriába esik, 27 százalékuk kinevezett tanár, 17 százalékuk szerződéses, 3 százalékuk gyakornok és 2 százalék kategóriákon kívüli.

A reform visszhangja

A lengyel oktatási reform és ennek nyomán a PISA-felmérések eredményeinek visszhangja nem volt minden esetben örömünnep, megjelentek a kritikai észrevételek is. A siker okaiként megnevezték a 2009-ben bevezetett új alaptantervet és annak szemléletét, a meghosszabbított általános kötelező oktatást, a vizsgarendszer átalakítását, a korrepetálás nagyarányú igénybevételét, és hangsúlyozták a tanárok pozitív szerepét. Az első PISA-eredmények bemutatása után több helyen előtérbe kerültek a felméréshez kapcsolt háttérkérdőívek eredményei, miszerint a lengyel diákok nem érzik magukat boldognak. Az előző boldogságrangsornál erősebb kritika, hogy a lengyel diákok 79 százaléka szerint az iskola időpazarlás, 62 százalékuk szerint pedig az iskola nem készít fel a felnőtt életre. Ennek az egyik legfőbb oka a fiatalok magas munkanélküliségi rátája lehet, ugyanis a felsőfokú végzettséggel rendelkező fiatalok 20 százaléka tartósan munkanélküli. Árnyoldalként megjelenik a diákok háttere és eredményei közti összefüggés is. Eszerint a lengyel oktatási rendszer nem tudja csökkenteni a családi háttérből, vagy a lakhelyből fakadó hátrányokat.

Érdemes még megemlíteni a siker okaként, hogy a lengyel közoktatási intézmények és a pedagógusok teljes köre személyes közreműködőként volt bevonva az átalakulásba. Ők valóban a változások aktív szereplői voltak. Fontos tényező az is, hogy a változások politikai ciklusokon átívelő módon, széles szakmai konszenzuson alapultak.