A több napja tartó lengyel tanársztrájkról

Velkey Kristóf írása

Ötödik napja tart Lengyelországban a tanárok országos sztrájkja, és egyelőre nem látni a végét.

Ez a magyar médiában néhány példától (itt, itt, itt és itt) eltekintve egyelőre nem kapott nagy figyelmet. A cikkben a sztrájk okait és körülményeit járom körül, mely a Taní-tani Online olvasói számára is érdekes lehet, hiszen a lengyel oktatási rendszer a lap hasábjain is többször megjelent már példaként (itt, itt, itt és itt). Írásomban a lengyel sajtóban megjelenő hírekre, lengyel kutatókkal folytatott interjúkra és saját tapasztalataimra, informális beszélgetésekre támaszkodom, ugyanis a lengyel oktatási rendszer változásaival foglalkozom a doktori kutatásomban, és az idei tanévet a Varsói Egyetem Pedagógiai Karán töltöm kutatóúton.

Háttér – a 2016-os oktatási reform

A lengyel oktatási rendszerben jelenlévő feszültségek egyik legfőbb forrása a 2016-ban megkezdett rendszerszintű reform, melyet a 2015-ben kormányra került Jog és Igazságosság pártja (Prawo i Sprawiedliwość – PiS) a társadalmi igényekre hivatkozva viharos gyorsasággal vezetett be. A kormány által „Jó változás”-nak (dobra zmiana) nevezett reformot annak kritikusai leginkább „deform”-nak nevezik (egy példa itt). A reform legfontosabb eleme a háromfázisú oktatási szerkezet visszaalakítása kétfázisúvá – melyben a nyolc évfolyamos általános iskolát követően válik el az általános és szakképzés – az 1999-ben bevezetett alsó-középiskola (gimnazjum) 2016-tól kifutó rendszerben való megszüntetésével. Az eddig működő rendszerben hat év általános iskolát további hároméves általános képzés követte a gimnazjum-okban, melyet követően vált el az általános és szakképzés.

A PiS reform fogadtatása már annak bejelentésekor vegyes megítélésű volt, ugyanis a szakirodalomban sok helyen az alsó-középiskolákhoz és az általános képzés kilenc évre való meghosszabbításhoz kötik a lengyel PISA-eredmények javulását (Például: Jakubowski et al; 2016). A legtöbb oktatáskutató és szakember, akivel beszéltem, megjegyezte, hogy a reform bevezetése erőből, valós társadalmi egyeztetések nélkül, a kutatási eredményeket figyelmen kívül hagyva történt. A sajtóban is megjelenő kritikák nagy része is a bevezetés módjára és abból fakadó problémákra fókuszál. Ezek közül jelenleg a központi szerepet a kettős korosztály és a veszni hagyott évfolyamok problémája játssza. Ők az átalakításokat leginkább megszenvedő jelenlegi utolsó gimnazjum-i évfolyam, illetve a náluk egy évvel fiatalabb, idén a meghosszabbított általános iskolát befejező nyolcadik évfolyam. A két évfolyam egyszerre jelentkezik idén középiskolába három-/négyéves képzésre, így az iskolák limitált befogadóképességéből fakadóan hatalmas verseny várható a jobb középiskolákba való bejutásért.

A strukturális változások gyors lebonyolítása az erőforrások pazarlásával jár. Az alsó-középiskolák bevezetésekor fenntartóként az önkormányzatoknak kellett biztosítani a megfelelő infrastruktúrát, az uniós forrásoknak is fontos szerepe volt az iskolák modernizálásában. Az alsó-középiskolák megszüntetésének költségei is az önkormányzatokat terhelik, az intézményeket helyi döntés alapján átalakították általános vagy középiskolává, összevonták közeli az intézményekkel, esetleg megszüntetették őket. Extrém példa Łódź esete, ahol az önkormányzat és a Kuratórium (az állam helyi szintű oktatásügyi képviselője, amelynek az iskolabezárási és indítási ügyekben 2016-tól vétójoga van) vitája miatt az összes gimnazjum megszüntetésre került. Az önkormányzatok számolása alapján a reform becsült költsége 2017-2018-ban 6,6 milliárd złoty (495 milliárd forint) volt. Az önkormányzatok a központi költségvetésből támogatást kapnak az oktatási feladatok ellátására, melyet saját forrásból egészítenek ki. Ennek aránya 2004 óta folyamatosan nőtt, azonban az elmúlt két évben megugrott: 2004-ben ez 23%, 2016-ban 26,85%, míg 2018-ban 30,8% volt (saját számolás az előző raport adatai alapján).

Tanári fizetések Lengyelországban

A pedagógussztrájk célja a tanárok bérrendezése, azonban közvetve megjelenik az oktatás minőségének kérdése is. Mielőtt rátérnék a sztrájk alakulására, pár mondatban ismerkedjünk meg a tanárok helyzetével. Elméletileg közvetlen munkaadóként az önkormányzatok felelősek a tanári fizetésekért, a gyakorlatban azonban ez a központi szabályozáshoz igazodik: a tanárok foglalkoztatásának alapja az 1981-ben bevezetett és azóta sokszor módosított tanári karta, mely jelentős védelmet és privilégiumokat biztosít a tanároknak. Az 1999-es reform során került bevezetésre a szakmai előmeneteli rendszer, mely négy lépcsőfokból áll. Ezek közül csak a legelső, gyakornoki minősítés kötelező, a többi önkéntes, az előlépés magasabb fizetéssel és a felső két szinten védettebb állással jár. A rendszer gyors előmenetelt biztosított, 12 év alatt el lehetett érni a legfelső szintre, ráadásul a bevezetéskor rövidített úton lehetett végig menni az előmenetel lépcsőin. Ennek eredményeképp jelenleg a tanárok 51%-a tartozik a legfelsőbb kategóriába. A központilag meghatározott alapfizetést a helyi önkormányzattól függő mértékű pótlékok egészítik ki, továbbá a tanároknak lehetőségük van a 18 órás státusz felett túlórát vállalni legfeljebb a státusz másfélszereséig. Ehhez érdemes hozzátenni egy 2013-as vizsgálat alapján, hogy egy lengyel tanár átlagosan egy héten 46 órát és 40 percet dolgozik összesen (Bordzoł et al., 2014). A tanári fizetések értéke nagyban függ az iskola elhelyezkedésétől, ugyanaz a fizetés, amelyből nagyvárosban szinte lehetetlen megélni, vidékeken jó megélhetést biztosít. Ennek eredményeképp a nagyobb városokban egyre nagyobb problémát okoz a tanárhiány, Varsóban például az idei (2018/2019-es) tanévben körülbelül 1600 tanári állás volt betöltetlen (lásd itt).

A tanári fizetések a kétezres években több lépésben jelentősen nőttek, egészen 2012-ig, de ezt követően 2018-ig nem változott az alapbér. A tanárok pontos keresetének megítélése problémás, az ellentétes oldalon álló felek által kommunikált számok teljesen mást mutatnak. Az OECD Education at a Glance 2018 jelentése alapján 2016-ban a lengyel tanárok éves teljes keresete (bónuszokkal együtt) a felsőfokú végzettségűek átlagkeresetének arányában – munkahelytől függően – a következőképp alakul, zárójelben ugyanezen indikátor magyar eredményei: óvodában 68%-a (Magyarországon: 66%), általános iskolában 79%-a (Mo.: 70%), alsó-középiskolában 82%-a (Mo.: 70%), míg a felső-középiskolában 80%-a (Mo.: 75%). A statisztikai adatokat nézve fontos szem előtt tartani, hogy ezek az átlagok csak korlátozott képet nyújtanak az egyes tanári fizetésekről, a tanárok anyagi helyzetéről.

A sztrájk közvetlen előzményei

A tanári szakszervezetek 2016 óta tárgyaltak a minisztériummal a tanári fizetések emeléséről, illetve tüntetésekkel és számos egyéb módon próbáltak nyomást gyakorolni a kormányra, amely 2018-tól több lépésben növelte a fizetéseket, azonban ez a bérfeszültséget nem rendezte. 2019 januárjában az oktatási minisztérium Facebook-oldalán megjelent egy poszt a 2018-2020 között megvalósuló fizetésemelésekről, mely tömeges tanári felháborodást generált: a bemutatott adatok a már megvalósult emelésről magasabbak voltak sok tanár kézhez kapott fizetésénél, így felháborodott tanárok százai osztották meg saját fizetési papírjaikat erre reagálva (itt). A különbség oka az volt, hogy a bemutatott adatok a költségvetés tervezésénél használt átlagos fizetések voltak az egyes szinteken, melyekbe a különböző pótlékokat is beleszámítják, köztünk olyanokat is, amelyeket évente egyszer kapnak, vagy nem minden tanárt érintenek (itt). Január során a magasabb fizetések érdekében több helyen tömegesen jelentettek beteget tanárok (itt).

A három nagy tanári szakszervezet – Związek Nauczycielstwa Polskiego (ZNP), 200 000 tag; Solidarność (S), 80 ezer tag;Forum Związków Zawodowych (FZZ),10-12 ezer tag (adatok innen és innen) – a bértárgyalások eredménytelensége miatt jelentette be a sztrájk szervezését, 1000 złotys (75000 Ft) alapbér emelést követelve. A sztrájkot április 8-ától határozatlan időre hirdették meg, sikeresen mozgósítva a tanári társadalmat. Március végén Anna Zalewska oktatási miniszter helyét a tárgyalásokon Beata Szydło miniszterelnök helyettes vette át, az oktatási reformot levezénylő Zalewska látványosan háttérbe szorult. A sztrájk kitűzött kezdete előtti héten folyamatosak voltak a tárgyalások, melynek során a kormány és az S megegyezésre jutott (itt). Ennek legfontosabb eleme egy őszre tervezett egyszeri 9,6%-os fizetésemelés (a tervezett 5% helyett) volt. Ezt a javaslatot a másik két szakszervezet nem fogadta el, helyette az eredeti követeléseiket csökkentve az alapbér 30 százalékos, két részletben megvalósuló emelését kérte.

A sztrájkhoz kapcsolódó események áttekintésekor fontos figyelembe venni a sztrájk aktuálpolitikai jelentőségét: másfél hónap múlva európai parlamenti választások, míg ősszel parlamenti választások lesznek Lengyelországban, így minden párt próbálja a számára legmegfelelőbben felhasználni a sztrájkot, illetve a sztrájkban is megjelennek pártpolitikai elemek. Mindezek mellett a kormánynak és a szakszervezeteknek is a célja a közvélemény maga mellé állítása. Ezt szem előtt tartva érdemes vizsgálni a kormány április 5-i új javaslatát, melyben a 2020-2024 között tervezett, elnyújtott fizetésemelést a kötelező óraszám 18-ról 24 órára való emeléséhez kötnék. Ez tulajdonképp részben a túlórákat váltaná ki – így ez sokaknak nem jelentene tényleges emelést. Ez a javaslat valószínűleg inkább a közvéleménynek szólt, rájátszva arra a közkeletű vélekedésre, hogy a tanárok keveset dolgoznak (itt), illetve a kormányzati kommunikációban azóta központi szerepet kap a 2024-re a legmagasabb szinten lévőknek tervezett bruttó 8100 zł (~ 600 ezer forint).

A sztrájk

A sztrájkot megelőző napon, április 7-én, vasárnap este a kormány és a ZNP, FZZ álláspontja nem közeledett, azonban az S aláírta a megállapodást a kormánnyal a 9,6%-os emelésről, melynek nem volt része az óraszám emelés (itt). A megállapodás ellenére az S tagságának jelentős része is sztrájkba lépett, regionális szervezetei szembe helyezkedtek az S központi vezetésével, miközben a tagság egy része igazolványa visszaadásával kilépett a szervezetből (itt). Április 8-án a ZNP számítása alapján az intézmények (óvodák, általános és középiskolák) majd 80%-a csatlakozott a sztrájkhoz, az oktatási minisztérium szerint 48,5%-a (itt). Voltak olyan intézmények, amelyek tudták biztosítani a gyerekek felügyeletét, azonban az óvodák és iskolák egy része hétfőn egyáltalán nem nyitott ki.

Az azóta is tartó egyeztetések során nem közeledtek az álláspontok, ráadásul a kedélyeket tovább borzolta, hogy szerdán kezdődtek meg az alsó-középiskolát lezáró vizsgák, melyek eredményei lényegesek a középiskolai felvételihez. A szakszervezetek valószínűleg további nyomásgyakorlásként választottak a vizsgákhoz közel eső időpontot, azonban ennek nem volt érdemi hatása. Mateusz Morawiecki miniszterelnök kedden este a vizsgákra hivatkozva a sztrájk felfüggesztését és az oktatási kerekasztal összehívását javasolta húsvét utánra (itt), azonban a szakszervezetek ezt kritikusan fogadták. Végül a szerdai vizsganapon összesen 4 iskolában nem sikerült megtartani a vizsgát (felügyelők hiányában), ezt leszámítva a sztrájk hasonló intenzitással folyt tovább. A Gazeta Wyborcza sztrájkot megelőző közvéleménykutatása alapján a lengyelek 53%-a támogatja, míg 43%-a ellenzi a sztrájkot, a vélemények leginkább politikai preferencia alapján különülnek el, leginkább a PiS-szavazók utasítják el azt (76%-uk), eközben a legnagyobb ellenzéki pártok támogatóinak 80%-a ért egyet a sztrájkkal (itt). Úgy tűnik, egyelőre az önkormányzatok mellett a szülők és tanárok is támogatják a sztrájkot, szimpátiatüntetéseket szervezve a sztrájkolók mellett (itt). Az elnyúló sztrájk során a sztrájkba lépő tanárok nem kapnak fizetést, bár az önkormányzatok keresik a lehetőséget a tanárok támogatására (itt). A szakszervezetei tagokat a szakszervezetek sztrájkalapja támogatja, és csütörtökön gyűjtés indult azon sztrájkoló tanárok számára, akik nem tagjai a szakszervezeteknek. A következő héten folytatódnak a vizsgák az általános iskola 8. évfolyamát lezáró vizsgákkal. A sztrájknak egyenlőre nem látszik a vége, a szakszervezetek készek akár a május eleji érettségiig is folytatni azt (itt).

Bibliográfia

Bordzoł, P., Choińska-Mika, J., Czajkowska, M., Hernik, K., Kłobuszewska, M., Kobus, M., … Zasacka, Z. (2014). Liczą się nauczyciele. Raport o stanie edukacji 2013. Warszawa.

Jakubowski, M., Patrinos, H. A., Porta, E. E., & Wiśniewski, J. (2016): The Effects of Delaying Tracking in Secondary School: Evidence from the 1999 Education Reform in Poland. Education Economics, 24(6), 557–572.

OECD (2018), Education at a Glance 2018: OECD Indicators, OECD Publishing, Paris.