Címszavak az iskolából 1

George Cruikshank karikatúrája1839-ből. Forrás: https://www.apmreports.org/

Bessenyei István írása

Másrészt a tankerületek azt is mérlegelik, hogy a dolog egyszerűbb megoldása céljából hangszigetelt mobilraktárakat (páncélszekrényeket) rendszeresítsenek, mivel így az sem lenne probléma, ha a leadott mobilok – egy ötletes diákcsíny részeként – ötpercenkénti ébresztésre lennének beállítva.

Bessenyei István

Büntetés, fegyelmezés

Archaikus – fizikai – formái: sarokba állítás, kukoricaszemekre való térdepeltetés, körmös1, fenekes2. Más, nevelő hatású intézkedésekként összefoglalt, nyomást gyakorló formái: szóbeli figyelmeztetés, írásbeli figyelmeztetés, osztályfőnöki intő, igazgatói intő, fegyelmi eljárás, megdorgálás, kizárás a tanóráról, kizárás az iskolai rendezvényekről, kizárás az iskolából. A tartalmat érintő, a tanulót és a tanárt egyaránt minősítő eszköz: buktatás, osztályismétlés. Sok rendszerben a motiválás elsődleges eszköze.

Jutalmazás, dicséret

Leggyakoribb formája a mérőszámokban kifejezett teljesítményigazolás, az érdemjegy. A mérőszámok azt fejezik ki, hogy milyen mértékig volt képes a tanuló az oktatási hivatalok által megállapított tény- és összefüggés-mennyiséget az ellenőrzés pillanatában fejben tartani.

Motivációs eszközként használják a versenyeket, jutalomkönyveket, a különböző rendű-rangú, a legjobb tanulóknak kijáró exkluzív szóbeli és írásos, oklevél formáját öltött dicséreteket. Többnyire különböző ünnepségeken veszik át a színjeles vagy élsportoló diákok, ami miatt az osztályzatokban mért tudásban alacsonyabb fokon álló tanulók kisebbségi érzete nő, szorongásos tünetei szaporodnak, irigysége, kedvetlensége egyre inkább elhatalmasodik.

Porosz iskolarendszer

Olyan rendszer, amelyben szívesen alkalmaztak nyugalmazott katonatiszteket tanárként az iskolákban. Ennek több előnye is volt. A leszerelt tisztek kemények és szigorúak, hatékonyan tudják fenntartani a fegyelmet és a rendet az osztálytermekben. Ezen kívül képesek a mindenkori állami tantervet speciális szolgálati szabályzatként felfogni és aszerint végrehajtatni. Ezen kívül a katonák kötelességszerűen tudták ápolni a hazafias szellemet, éssaját tapasztalataik alapján voltak képesek átadni a diákoknak a hazafiságot és a katonai erényeket A leszerelt katonák nem utolsó sorban olcsó munkaerőt is jelentettek, akiket – mivel kellő mennyiségű vezénylési gyakorlatuk volt – már rövid képzés után be lehetett vetni az oktatásban.3

Felügyelet

Speciális esete a tanfelügyelet, amely az intézmény tényleges monitorozására (és megfigyeléseinek alapján pozitív visszacsatolásra) kapacitáshiány miatt alkalmatlan, léte viszont állandó fenyegetésként szolgálhat. Alesetei a folyosói, udvari vagy napközis felügyelet.

A felügyelet legújabb speciális esete az, amikor a tanulóknak minden személyes tárgyat – legfőképp mobilokat, hangfelvevőket, fényképezőgépeket és magnetofonokat (és persze zsebkéseket, veszélyesnek tűnő, szúrásra alkalmas tanszereket, például körzőket) – le kell adniuk az osztályba lépés előtt. A művelet végrehajtására kiválóan megfelelnek azok a katonák és rendőrök, akiket a tanárhiány enyhítésére az iskolákba vezényelnek, hiszen gyakorlottak lehetnek a személyi motozásban vagy a körletrend házkutatás-szerű biztosításában.4

Az intézkedés bevezetését vizsgáló szakbizottság előtt felmerülhet a kérdés: mekkora zajt okozhat az, ha egy átlagos 650 fős iskolában az elkobzott 650 mobil egyszerre csörög fel. Intézkedéseket hoztak, hogy a leadás előtt minden mobilon ellenőrizzék, hogy némítási vagy repülési funkciói be vannak-e kapcsolva. Külön albizottság foglalkozott azzal, hogy kiszámítsa, hány percre van szüksége az akcióra egy külön a mobilok kezelésre betanított katonának. Egy másik albizottság azt vizsgálja, hogy melyik tantárgy órakeretének rovására biztosítsanak időt a művelethez. Másrészt a tankerületek azt is mérlegelik, hogy a dolog egyszerűbb megoldása céljából hangszigetelt mobilraktárakat (páncélszekrényeket) rendszeresítsenek, mivel így az sem lenne probléma, ha a leadott mobilok – egy ötletes diákcsíny részeként – ötpercenkénti ébresztésre lennének beállítva. Az intézkedés mellékhatásaként a diákok változatos képességfejlesztő feladatokhoz juthatnak, hiszen a rendelkezés kijátszásához jelentős kreatív kapacitást kell mozgósítaniuk (például leadják a régi Nokiát és jól elrejtik a némított Samsungot).

Iskolaőrség

A katonai őrszolgálat civil változata, amely arra szolgál, hogy féken tartsa azokat az indulatokat, amelyek a tanulókban a napi 6-7 órás, tanteremben való merevtartásos figyelés és mindenféle-fajta – akár iskolai, akár más frusztráló környezeti – hatások nyomában kialakultak.

Mobbing

A csúfolódás, gúnyolódás, lejáratás, kiröhögés, heccelés, cikizés, incselkedés, froclizás, zaklatás gyűjtőneve. Elterjedt iskolai népi játék, tanár-diák, diák-diák (és sejthetően tanár-tanár, sőt, tanár-felettes, tanár és hivatal között is),

Iskolai önállóság

Két változata van: a) sima magára hagyás, b) magára hagyás a keretfeltételek biztosításával. Utóbbira jellemzőek a jól megfogalmazott kimeneti követelmények, módszertani szabadság, önállóságra képzett tanárok és iskolaigazgatók, átgondolt tér- és időkeretek (például tanítható mennyiségű tananyag) rendszeres tanártovábbképzés, megfelelő fizetések, megfelelő iskolai asszisztencia. Tájainkon – ha egyáltalán – a sima változat dívik.

Központosítás

A hatalomgyakorlás speciális ideológiája, amely abból indul ki, hogy a hatalmi hierarchia csúcsán lévő szervezetek képesek az általuk irányított, a hatalmi hierarchia legalsó fokán álló szervezetek összes működési problémáját átlátni és megoldani, így például az ország összes iskolájának krétaellátását megszervezni. Következmény: ha a központban akadozik a kréták beszerzése vagy szétosztása, a szervezeti forma következményeként az ország összes iskolájában egyszerre jelenik meg a krétahiány.

Mesterséges intelligencia (MI)

A természetes intelligencia által kitermelt adategységekből új megformáltságú és tartalmú adategységeket generáló algoritmus, amely a természetes intelligencia pótlására is használható. Vannak iskolák, ahol felhasználását bizalommal kísérik. Ezekben az MI által támogatott önszervező tanulással, az MI által generált adategységek (szövegek, programok, feladatmegoldások) elemzésével, az MI-nek felteendő kérdések gyakorlásával és a válaszok elemzésével kísérleteznek. A bizalmatlansággal és félelemmel kísért üzemmód gyakori következménye a betiltás.

  • 1. A fából készült tolltartó kihúzható fedelével vagy vastagabb pálcával az összeszorított, felfele tartott ujjbegyekre mért ütés.
  • 2. Az első padra felfektetett, derékszögű tartásra kényszerített tanuló ülepére nádpálcával mért ütések.
  • 3. Ide kapcsolódhat az a városi legenda is, hogy – az orosz példa nyomán – bűnözőket terveznek átképezni katonákká, akik aztán korkedvezményes nyugdíjba lépésük után tanárként hasznosíthatnák sokoldalú élettapasztalatukat.
  • 4. Mindeközben a tantestületi értekezletek komoly napirendjévé vált annak megvitatása, hogy mit is kezdjenek azokkal a laptopokkal, amelyet a tankerületi központok szórtak szét az iskolákban.
A szerzőről: 

Hozzászólások

Megoldhatatlan technikailag, jogilag is, vagy óriási beruházás ( tanulói trezorok százszámra - Lölő legyártja?) S ki felel az elveszett tárgyért? Perek sokasága?
Úri passzió, örület

Ugyan már!
Nincs ezzel semmi gond. Kis iskolákban kettő, nagyobb iskolákban 4-6 oda vezényelt 55 évnél idősebb, tapasztalt honvédtiszt képes célszerűen kialakított tároló szekrényekben elhelyezni, megőrizni, majd a tanítás végén kiosztani a nevekkel megfelelően felbélyegzett kommunikációs eszközöket az egyes oszlopokban, osztályonként felsorakozott tanulóknak.
Mind az eszközök leadásakor, mind felvételekor célszerűen végrehajtatható a tanulókkal a megfelelő mennyiségű és az életkori sajátosságokhoz szigorúan illeszkedő rend-, illetve csuklógyakorlat.
Így az intézményekbe vezényelt honvédek okszerű foglalkoztatása is megoldható, és a tanulóifjúság fegyelme is erősíthető.
Természetesen ezek időigényes feladatok, ezért a diákoknak kis iskolákban fél, nagyobbakban egy órával a tanítás megkezdése előtt meg kell érkezniük az intézménybe, illetve a fegyelmezett kiosztás érdekében a munkanap vége ugyanennyi idővel meghosszabbítandó.

Elég "érdekes" ez az egész metódus és mivel a tanulók körében már "ilyen jól bevált", bejáratódott ez a "jó gyakorlat" (várjunk csak, egyáltalán nem, hisz még ki sem lett próbálva sőt, tele van bizonytalansággal az egész hisz a "konkrétum" mindössze annyi, hogy a diákoknál ne legyenek okos eszközök és ez a házirendben is kapjon helyet) már a tanárokra is ki lehet terjeszteni. Ugyanakkor arról természetesen nem szólnak a hírek, hogy a korábbiakban beszerzett tanulói laptopok, tanári "hivatali telefonok" esetleg laptopok árából vásárolhatnak tárolószekrényeket az érintettek és hogy a "feleslegessé" vált gépeket hol lehet leadni. Sajnos aggasztó hogy vagy az 55 év feletti katonák lesznek az értékek őrzői-hogy hogyan regisztrálják a tárgyak leadását az érdekes kérdés, főleg nagyobb iskolák esetén, ha mindenkire csak 1 perc is jut- vagy a "pedagógusi kreativitásra" bízzák. Utóbbi elég problémás, mert óra elején beszedni óra végén visszaadni" vicces" megoldás lenne, mert ha csak 1 percbe is telik 1-1 fő, csak beadás terén már 30 perc elment 30 fös osztályban, visszaadas során újabb 30. Tehát 45 perces órából 60. Szünet nincs is, minek. A diákok telefonokat leadogatni és visszaveszegetni járnak iskolába. Ja, hogy ez az érdemi munka rovására megy? Annyi baj legyen. Majd otthon tanulnak online. A tanárnak benn atnyujtja telefonleadás után a feladatokat vagy otthon elküldi, vagy a tanítási napnak álcázott leadogato napot kovetoen tartanak éjjel online órákat és az iskolába csak telefont leadni járnak vagy minden óra csoportbontott lesz, 6-8 fővel max, hogy "csak" kb negyedóra menjen el-várjunk csak, ez nem jó, így is tanárhiány van, hogy is lehetne 3-4 részre bontani az osztályokat-vagy egyszerűen ahogy helyenként eddig is, termen belül bizalmi alapon valósul meg... Na, de akkor ki ellenőrzi? Ha talán megtörtént a leadás talán nem (tehát ha nincs dokumentálva, az megint nem jó, sőt, abból visszaélés is lehet, ha még csak jelképesek a szabályok, akkor a diakok azt tanuljak meg, hogy a szabályok arra valók, hogy legyen mit felrúgni. Érteni vélem, mire gondoltak: odaadják "a tanárnak" reggel, akár tanítás előtt félórával és délután minden osztály újabb félórát rászán. De nem "a tanár" van, már megint ugyanaz a mentalitás mint amivel a TÉR kapcsán is döntést hoztak: elfelejtik hogy bár kevés a pedagógus, de mégsem az van, hogy 1 osztályban 1 pedagógus tanít 14 tantárgyat... Tehát nem 1 fö veszi el reggel és adja vissza délután/este. Nem mindenkinek ugyanakkor érnek véget az órái és nem biztos hogy az 1. órát tartó találkozik az utolsó órát tartóval. Vagy az órarendtervezésnél ezt a szempontot is figyelembe kell venni... Hát... Igen. Sokkal egyszerűbb lenne hagyni, hogy az eszközkezeléssel kapcsolatos fegyelmezési döntések ott szülessenek, ahol eddig a házirendbe max azt beleírni hogy amennyiben a diák a digitális eszközzel visszaél, pl. Tanárának videózza a tanárt, úgy az érintettől azt jogában áll elvenni. Sajnos az is lehet, hogy e döntés hátterében nem csak az áll, hogy az iskolai fegyelmezést segíteni szeretnék hanem akár az is, hogy lehessen spórolni az iskolai internet szolgáltatásokon, ez sem baj, de aki használni szeretne okos eszközt, az megtehetné így is, ha van korlátlan mobilnetje... Persze ezt is értem hogy nem lehet elvárás, de még ez is elegánsabb lenne... Egyébként lehetne mindenkinek privát szekrénye,saját névvel és tarthatná ott az értékeit, mindent ami nem kell a tanteremben aktuálisan, de még mindig kérdés hogy hogyan lehet igazolni, ha kell? Kinek kell igazolni? Nem lesz időigényes? Sajnos azt hiszem bár való igaz, hogy a digitális eszközökkel vissza lehet élni de ennek mégsem ez a megoldása mert bárhogy nézzük vagy időben vagy pénzben nem tűnik reálisnak egyik lehetséges eljárás sem az általános mindenkire kiterjedő telefonelvétel kapcsán.

Abba bele sem gondoltam hogy a nap végére pl ha 6 osztályban tartott órát az adott tanár hány telefon van nála (akár 180) hol tárolja? Teljesen megvalósithatatlan. Az még OK, hogy pl van minden tanárnak egy 6 vagy 8 fiókbol álló szekrénye és annak beszerzését megoldja az iskola, de akkor már megint visszatértünk oda hogy egyszerűbb és biztosabb ha saját szekrényük a tanulóknak van. Akár átmenetileg a tornatermi öltöző szekrény lehetne ami e célt szolgálja és akkor tesiórák után "csekkolhatják" üzeneteiket. Szerintem így nem is lenne butaság. Természetesen az olyan iskola, ahol van ruhatár elsőbbséget élvez de hátrányt szenved az a suli, ahol saját öltözőszekrény a tesiöltözőben sincs... Sok ilyen van... Szóval sajnos ez beruházást igényel mindenképpen.

Ugyanaz a tanár viszont aki elvette semmiképp nem adhatja le 6 osztálynak a telefont mert nem csak eszköz, adminisztráció hanem időigényes is. Egy módon lehetne reális ha minden tantárgy ugyanannyi órás lenne és pl hétfőn van magyar nyelv és irodalom napja a 11. B-nek. Tehát aznap a magyartanárnal vannak a telefonok, közben a 11. A telefonjai a szintén 6 órát tartó matektanárnál vannak vagy mindenképpen úgy lenne érdemes-hisz az óraszámok-NAT,stb-átalakítása időigényes lenne,hogy a tanár az összes 1-1 osztályban tartott óráját tömbösítve tartsa tehát ne menjen aznap más osztályba és akkor felóra be és ugyanennyi kiregisztrálás után akárbe is járatodhat.Egy baj van: mi lesz így az alacsony óraszámú óraadókkal vagy azokkal akik abban a konkrét osztályban nem 4 vagy több órát tartanak???

Szóval összességében azt hiszem, talán az előbb bemutatott epochális jellegű oktatás (akár folyamatos finomítani alatt) lehetne a kedvező "mellékhatása" az egész telefonleadogatósdinak és csak így tűnik megoldhatónak hogy ne okozzon sokórás időkiesést, káoszt senkinek és így talán értelme is lenne hogy ha nincs szükség abban az epochában a digitális eszközökre, akkor a tanárnál van, ha szükség van rá, akkor aznap azzal dolgoznak. Természetesen megfelelően dokumentálja. Így egy idő után a "főhatás" válna mellékhatássá azaz a "cél" (telefonleadás) eszközzé és ebben a formában, mint munkamorál-fejlesztő tényező emészthető lenne. De kérdés hogy az alacsony óraszámú tárgyakkal mi lesz? (Ehhez még további fejlesztés kellene,illetve annak biztosítéka, hogy a hasonló tartalmú tárgyakat ugyanaz a tanár ugyanazon napon tanítsa, így tulajdonképpen az epochális oktatás normává válna.) Másképp nehéz érdemben megvalósítani. Ez viszont jó, így tényleg munkamorál-fejlesztő, hasznos elem lehet, ha a telefont, digitális eszközt félreteszik és csak ha elengedhetetlen, akkor jön elő. Persze nyilván nem az innováció segítese volt a cél, de minden rosszban láthatjuk a jót és mindenből érdemes kihozni a maximumot.

Persze már az is haladás lenne hogy az órarend úgy legyen összeállítva ha nem is heteken át, de legalábbis aktuális héten belül legyenek tömbösítve az órák. Egyébként szakképzésben ez gyakori. Emellett ha a digitális eszköz akkora ellenség, hát akkor lenne elegendő idő pl. tanórai-tantárgyközi projektekre. Szóval tényleg lehet pozitív hozadéka de úgy vélem csak így. Ha marad az a rendszer, hogy egymást váltják a különböző tanárok a teremben illetve a diákok váltják a termet és vándorolnak úgy beruhazásigényes vagy megoldhatatlan. Szóval szerintem az epochális vagy ahhoz közelálló szervezésmodell az eszköz (majd cél)... Kár hogy OFI már nincs....:(((

Kedves Mindenki!
Nagyon érdekes volt olvasni a cikket és a hozzászólásokat is. Véleményem szerint jó szokásunkhoz híven megint sarkítunk, és a kirívó eseteket vesszük számba. Tüneményes ötödikeseim is gyakran állnak elő izgalmas, ugyanakkor kevés valóságalapot tartalmazó kérdésekkel. Mindenesetre jól el tudunk beszélgetni ezekről is.
Nem gondoljátok, hogy az a legegyszerűbb megoldás, ha az említett eszközöket be se hozzák a gyerekek az iskolába? Jó jó, tudom merre tart a világ, de a kisöblű sportpuskától a pillangókésig talán nem kellene egy rakás dolgot magukkal hozniuk a diákoknak. És nem is hozzák a sajnálatos kivételektől eltekintve.
Ami a mobiltelefonokat illeti, az nehezebb ügy. Számtalan tanulmány szól arról, milyen káros hatása van ebben a korosztályban (is) a mértéktelen használatnak. Múlt szombaton jöttünk haza diákjainkkal egy táborból, s a vonaton a kb. kétéves síró kisgyermeket az anyukája azzal nyugtatta, hogy mindjárt adom a telefont. Adta is.
Az iskolában és azon kívül sok-sok helyzet van, amikor egymást (s a tanárokat) bántják a gyermekek a mobilon írt üzenetekkel, szerkesztett képekkel, egymásról, a tanárokról készült felvételekkel. Hogy erre megoldás-e a készülékek leadása, vita tárgya lehet. Az, hogy a jelenlegi állapot nem jó, számomra egyértelmű. És mi lesz az interaktív eszközhasználattal? A korábbi hozzászólások szerint is halmokban álló iskolai eszközökkel szépen megvalósítható. Véleményem szerint azzal semmire se megyünk, (nem csak ebben az ügyben, hanem máshol sem) ha egyfolytában ekézzük az intézkedéseket, de vonzó, és főleg végrehajtható és hasznos más lehetőségeket nem állítunk a kritika mellé.