Benyovszky Andrea: Gondolatok a szociális és érzelmi tanulásról

Kenneth W. Merrell és Barbara A. Gueldner könyve tükrében

A szociális és érzelmi tanulás (Social and Emotional Learning – SEL) a biológia, az érzelmek és az intelligencia természetének új értelmezéséből, a sikerrel és a boldogsággal való kapcsolatuk megértéséből alakult ki. A szociális és érzelmi tanulás során a gyermekek érzelmi intelligenciája (EQ) fejlődik, ami alapul szolgálhat a szociálisan értékes és egyénileg is eredményes életvezetéshez. 

„Az IQ csak kis mértékben képes megjósolni az életben való sikert, az érzelmi és szociális készségek sokkal jobb mutatók, mint a tudományos intelligencia.”

Daniel Goleman

Egyre több neveléssel foglalkozó szakember ismeri fel, hogy az iskolai nevelés során a diákok nincsenek kellően felkészítve az élet kihívásaira, elvárásaira, és a tananyag elsajátítása nem elegendő ahhoz, hogy a diákból sikeres életvezetésre alkalmas felnőtt váljon. Felmerül a kérdés, melyek azok a készségek, amelyek a leghatékonyabban segítik a tanulót abban, hogy a jövőben képes legyen a megszerzett tudását a legjobban kamatoztatni, és biztosítékai lehetnek az egészséges felnőtté válásnak, a sikeres tanulásnak, a hasznos munkának és a jó minőségű további életnek.

Az Amerikai Egyesült Államokban egyre nagyobb teret kap az érzelmi intelligencia vizsgálata és oktatásának fontossága. Számos iskola építi be a napi tevékenységi körébe a szociális és érzelmi kompetencia oktatását. 

Mi az érzelmi tanulás és intelligencia? 

A szociális és érzelmi tanulás (Social and Emotional Learning – SEL) a biológia, az érzelmek és az intelligencia természetének új értelmezéséből, a sikerrel és a boldogsággal való kapcsolatuk megértéséből alakult ki. A szociális és érzelmi tanulás során a gyermekek érzelmi intelligenciája (EQ) fejlődik, ami alapul szolgálhat a szociálisan értékes és egyénileg is eredményes életvezetéshez. 

Az 1980-as években Howard Gardner Multiple Intelligences: The Theory in Practice (New York: Basic, 1993) című művében körvonalazta az intelligencia hét területét: ebből a személyes intelligencia kettőnek, az interperszonális és intraperszonális intelligenciának az együttese, amit ma érzelmi intelligencia néven ismerünk. Az érzelmi intelligencia kifejezést elsőnek Peter Salovex, a Yale Egyetem pszichológia professzora és John Mayer, a New Hampshire egyetem pszichológia professzora használta.

Az EQ kialakítására és fejlesztésére Kenneth W. Merrell és Barbara A. Gueldner könyve: A szociális és érzelmi tanulás az osztályban: a mentális egészség és tanulási készség fejlesztése (Social and Emotional Learning in the Classroom: Promoting Mental Health and Academic Success) a mindennapi gyakorlatban alkalmazható módszereket mutat be. A kötet a Guilford Press (2010) kiadásában megjelenő sorozat, a The Guilford Practical Intervention in the Schools Series része. 

A szerzők nyolc fejezetben ismertetik a kutatási eredményeket; olyan javaslatokat adnak közre, amelyeket már kipróbáltak a gyakorlatban is; minden fejezet bemutatja az alkalmazható eszközöket, listákat, feladatlapokat, amelyek megkönnyítik a SEL programjának tantermi alkalmazását. 

A következőkben áttekintem az egyes fejezeteket kiemelve a legfontosabb elemeket. 

Szociális és érzelmi tanulás: mit jelent, és miben segíti a diákokat?

A szerzők azzal az érveléssel nyitnak, hogy a diákok naponta szembesülnek a stresszel. Példaként idézik az amerikai iskolai lövöldözéseket, a depresszióstatisztikákat. Becslések szerint az iskoláskorú gyermekek 20%-a küzd valamilyen érzelmi és/vagy mentális problémával. Ugyanakkor a döntéshozók az “egyetlen iskola sem maradhat le” kényszer nyomásától szenvednek, amely kizárólag az eredményekre és a teljesítményre koncentrál. Ilyen környezetben teremtik meg a szerzők azt a tervezetet, amelyben az iskola a SEL kifogástalan terepe lehet.

A SEL szociális része az interperszonális fejlődésről és a kapcsolatteremtési képesség fejlesztéséről szól. A SEL érzelmi része az én-tudatosságról, az önismeretről, az érzelmek megértéséről és az érzelmek és tettek közti kapcsolatról beszél. A SEL-tanulás azon az elven alapul, hogy a szociális és érzelmi fejlődés oktatható.

A SEL a jóérzés kontextusában jelenik meg. A szerzők értelmezésében a jóérzés az a képesség, hogy pszichológiailag idővel képesek vagyunk/leszünk együttműködni a felénk irányuló követelésekkel, körülményekkel és környezettel; ez pozitív állítás, mivel a SEL fokozza a jóérzést azáltal, hogy csökkenti a rendezetlenséget. 

A szerzők kiemelik, hogy a SEL nem új, beleilleszkedik a PBIS (pozitív viselkedési intervenciós támogatás) keretébe. Ezt a megközelítést az amerikai iskolák arra használják, hogy oktatással, tanítással, a megfelelő pozitív viselkedés megerősítésével és ne fenyegetéssel vagy büntetéssel tartsanak rendet és tartassák be a szabályokat. Mindkét megközelítés a pozitív viselkedésre összpontosít, ezzel fejleszti a készségeket és a viselkedést.

A szociális és érzelmi tanulás tanterve: válogatott programok ismertetése 

A második fejezetben a tanmenetet ismertetik. Ez különösen hasznos rész. 

Az induláshoz a következőket javasolják:

• a gyermekek készenléti állapotának felmérése, értékelése;
• tervezés, beleértve a vezetőség megalakítását;
• implementáció, beleértve az eredmények értékelését.

A szerzők áttekintik a “programcsomagokat”, ismertetik a hagyományos tantermekben alkalmazható, bizonyítottan működő, hozzáférhető forrásokat. Összesen nyolc csomagot ismertetnek, ezek összehasonlító mátrixa segít abban, hogy az olvasó maga is értékelhesse őket.

A szociális és érzelmi tanulás legfontosabb elemei az osztályban

A 3. fejezet azt tárgyalja, hogyan lehet megszervezni és megtervezni az SEL hatékony alkalmazását. A szerzők hat elemet sorolnak fel:

• a szükséges anyag beszerzése;
• a tartalom értése, ismerete;
• az előkészület és bevezetés becsült ideje;
• technikai segítség;
• a haladás mérése;
• a viselkedés kezelése.

A fejezet továbbiakban a bevezetés kérdésével foglalkozik. Itt különösen nagy segítséget nyújt a monitoring kérdésének tisztázása, amely a megfelelő, eredményhez vezető bevezetést biztosítja.

A szerzők könnyen használható ellenőrző listát állítanak fel, amely egyben visszajelzésre is alkalmas, és megmutatja, hogy milyen fokú integritással alkalmazták a SEL-t. A továbbiakban azt emelik ki, hogy a végrehajtás abban az esetben lesz hatékony, ha a tanárok a megfelelő oktatási technikákat alkalmazzák a kezdetektől fogva. Kiemelik, mennyire fontos, hogy az új program oktatását a tanárok különféle helyzetekben, helyeken hosszabb ideig begyakorolják. 

Ebben a fejezetben a családok bevonásának szükségessége is hangsúlyos szerepet kap. A tanár nem elégedhet meg azzal, hogy a szokásos üzenetet küldi haza a nebulókkal. Az iskola és a tanárok vonják be a családokat, beszélgessenek, a családok érezzék, hogy az iskola szívesen látja őket!

A fejezet végén arról esik szó, hogy mit jelent a SEL alkalmazása különböző gyerekcsoportok esetében. Különösen izgalmas a kognitív zavarokkal küszködő gyerekekről szóló fejtegetés. A szerzők szerint az ilyen zavar megköveteli, hogy az alkalmazás lassabb ütemben kerüljön bevezetésre, az instrukciókat is lassabban kell adni, több időt kell hagyni a dolgok megemésztésére. Ebben az esetben az érzelmi készségek fejlesztésével ajánlatos kezdeni. Az érv alapja az a kutatási eredmény, amely szerint a magunkban és másokban felismert és tudatosított érzelmek előre vetítik a szociális érzékenységet, a figyelem összpontosítását, ellenőrzését és a tanulási kompetenciát.

Szociális és érzelmi tanulás a tanulásfejlesztésben 

E fejezet a szociális és érzelmi fejlődés, valamint a tanulási siker közti összefüggéssel foglalkozik. A szerzők azokat a nehézségeket és kihívásokat említik, amellyel a SEL-t bevezető iskolák szembesülnek, különös tekintettel arra, hogy ez a családokra is felelősséget ró. Igyekeznek meggyőzni bennünket, miért érdemes az iskoláknak a szociális és érzelmi fejlesztéssel foglalkozni, és hogy ebben hogy segíthet a SEL. 

Három tipikus helyzettel illusztrálják, milyen problémákkal találkoznak az oktatók, amikor a tanulás tárgya a szociális és érzelmi érzékenység fejlesztése. Egyes kutatások a tanulási sikereket összefüggésbe hozzák az érzelmi ellenőrzéssel, de nincs kifejezetten a SEL és a tanulási siker közti összefüggést kutató tanulmány. A hét SEL-program hatásának összegzése azonban mutatja, hogy hatással van a társadalmi viselkedésre, a motivációra, a szervezési és tanulási készségekre, és ezek kapcsolódnak más területekhez is. Az olvasónak magának kell levonni a következtetéseket, hogy ezeknek a területeknek a fejlesztése valóban a tanulási képességek javulását eredményezi.

A szerzők tanácsot adnak, hogyan használjuk a SEL-t a tanár-diák viszony javítására. A SEL tantermi bevezetését hétköznapi eseményekhez köthetjük, ezek adnak lehetőséget a SEL-készségek alkalmazására. Megállapítják, hogy erre a legalkalmasabb tanórák az egészségnevelés, a nyelvek, a művészettörténet és a társadalomismeret. A bevezetéshez feladatlapokat kínálnak a tanároknak.

Nem megy egy kaptafára: a szociális és érzelmi tanulás alkalmazása a multikulturális világban, Sara Castro-Olivóval 

Az ötödik fejezethez társszerző is csatlakozott, aki kifejezetten a kulturálisan és nyelvileg „eltérő” (Culturally and Linguistically Diverse – CLD) diákok szükségleteivel foglalkozik. A CLD tanulók stressz szempontjából különösen veszélyeztetett helyzetben vannak. Gyakoribb náluk a szegénység és az egyszülős család, kevésbé tudnak angolul, és nem ritkán illegális bevándorlók. A szerzők hitelesen érvelnek amellett, hogy a SEL ezeknél a tanulóknál kifejezetten arról szól, tanuljanak meg a saját életükkel együtt élni. Bármilyen SEL-adaptációnak fel kell használnia a tanulók már megszerzett ismereteit, és ezek segítségével kell bevezetni és elsajátítatni a megfelelő új készségeket.

Amikor a szociális és érzelmi tanulás nem elég: a diákok és a mentális egészségügyi szervezetek kapcsolata 

A szerzők realista módon elemzik a SEL lehetőségeit és korlátait. 

Két program kifejezetten a célzott segítségre szoruló diákoknak készült, az egyik az iskola-előkészítőbe járó gyerekeknek és családjaiknak, a másik a tizenéveseknek és a kamaszoknak. A súlyos tanulási problémákkal küszködő tanulók számára a szerzők a "körbefogó/körbeölelő" szolgáltatást javasolják. Ez a megközelítés különféle közösségalapú intervenciókat jelent, amelyeket a tanulók és a családok számára is biztosítanak. A munkát az ellenőrző lista segíti, amely a szolgáltatás koordinálását támogatja. A szerzők áttekintik azokat a tipikus szakmai szerepeket, amelyek a mentális egészséggel foglalkozó intézményeket, ügynökségeket, pszichiátereket, pszichológusokat, tanácsadókat stb. jellemzi.

A szociális és érzelmi tanulás értékelése 

E fejezet a SEL-programok értékelésére összpontosít. Öt értékelési módszert kínál és tekint át. Ezek közül kettőt használnak leggyakrabban: a viselkedést értékelő skálát és az önértékelést. A módszerekhez öt eszközt mutatnak be részletesen. Ezeket azon az alapon választották ki, hogy mennyire könnyű hozzájuk férni, és milyen hatékonyak, mennyire fejlesztették ki őket a kutatók. Mindegyik erőalapú megközelítést alkalmaz, vagyis a pozitív jelenségeket értékelik. A Social-Emotional Assets and Resilience Scales (SEARS) technikailag is elég erős ahhoz, hogy mérje a tanulók szociális és érzelmi kompetenciáinak változását, a SEL programban való részvétel következtében beálló változást. Azért, hogy az értékelés a napi rutinban és gyakorlatban is alkalmazható legyen, a szerzők egy 4 lépcsős értékelési folyamatot javasolnak. Az 1. lépés az azonosítás és tisztázás, itt az értékelés célját teszik világossá. A 2. lépésben az adatokat gyűjtik össze. A 3. lépésben az elemzés kerül a központba, ezzel keresik a választ a felmerülő kérdésekre, az utolsó lépés a megoldás azonosítása, amit a kérdésekre adott válaszokból szűrnek le. Noha nagyon alapvető ez a megközelítés, rendkívül hatékony, mert az értékelés céljának meghatározásával kezdődik, és ez biztosítja, hogy az összegyűjtött adatokat a szolgáltatás minőségének javítására használják fel. A szerzők javasolják, hogy az egyes tanulókat röviden, de gyakran ellenőrizzék, hogy ezzel is megállapíthassák, mennyire hatékony a SEL.

Szociális és érzelmi tanulás alkalmazása az iskolarendszeren belül: szervezeti dinamika és stratégiai tervezés  

Az utolsó fejezetben a szerzők a SEL iskolai alkalmazására összpontosítanak. Meggyőzően érvelnek a stratégiai tervezés szükségessége mellett, amely a SEL maximális hatásfokát segíti elő. Szólnak az iskolák előtt álló kérdésekről is, a hangsúly ismét a realitáson van, vagyis az iskolákat állandó változásban élő rendszerként kezelik. A technológiai fejlődés, a munkaerő dinamikájának változása, a diákok növekvő igényei, a demográfiai változások (diákok és családjuk esetében), az elszámoltathatóság komplex problémaként jelenik meg az iskolarendszerben. Következésképp a rendszer változása is komplex folyamat.

A szerzők a változással kapcsolatban négytényezős rendszermodellt ajánlanak a figyelmünkbe:

• a készenlét megteremtése, vagyis időt és energiát kell szánni arra, hogy a változáshoz megfelelően befogadó környezetet teremtsünk;
• kezdeti bevezetés, amikor a mentorok segítenek a folyamat beindításában, az adatokat arra használják, hogy meghatározzák, milyen változtatásokra és fejlesztésre lesz szükség;
• intézményesítés, a rendszer felvállalja, hogy a program tulajdonosa lett, és támogatja a programnak a rendszerbe való beillesztését;
• folyamatos értékelés, folyamatos minőségfejlesztés, szakmai továbbképzés és fejlődés a SEL program egyértelmű velejárója. 

Összefoglaló

A kötet gyakorlati megközelítése rendkívül hasznos azoknak, akik a SEL alkalmazását, illetve bevezetését tervezik a tantermi munkába. A szerzők rengeteg gyakorlati információval szolgálnak, ismertetik a kutatási eredményeket, amelyek azon véleményüket támasztják alá, hogy a SEL hasznos és hatékony. Olyan alkalmazható érvrendszerekkel ismertetik meg az olvasót, amelyek segítségével kiállhatnak a SEL mellett, dialógust indíthatnak róla. Könnyen alkalmazható tervezési és alkalmazási modelleket, tapasztalaton és gyakorlaton alapuló programcsomagokat kínálnak, ellenőrző listákat és munkalapokat ismertetnek, melyek megkönnyítik a pedagógusok munkáját. 

A könyv azonban:

• nem foglalkozik az egészen alacsony életkorúak érzelmi nevelésével, annak az ismeretét máshonnan kell beszerezni;
• nem tárgyalja az oktatás és nevelés konfliktusát, amit a SEL bizonyosan felvet a gyakorlása során.

Minden pedagógusnak javaslom a könyvet, aki a diákok szociális és érzelmi tanulási szükségleteivel foglalkozik.

Végül néhány gyakorlati tanácsot szeretnék ismertetni Robin Stern PhD  javaslatai alapján arra vonatkozóan, hogy hogyan integrálható a gyermekek életébe a szociális és érzelmi tanulás. 

Néhány tanács az oktatóknak

• Törekedjünk megismerni a SEL-t és építsük be a tanmenetbe!
• A tanítványainkkal proszociális és érzelmileg intelligens módon viselkedjünk!
• Keressük meg, hogyan segíthet bennünket a modern technológia, hogyan alkalmazhatjuk ezeket az osztálytermi szélgetésekhez, vitákhoz (gondoljunk a számítógépes játékokra és a videókra)!
• Ragadjuk meg azokat a pillanatokat, helyzeteket, melyeket felhasználhatunk arra, hogy természetes módon beszélgessünk a tanteremben, pl. amikor érződik a hangulatváltozás, konfliktushelyzet alakul ki, törődni kell valakivel!
• Mindig értékeljük a diákjaink érzelmi fejlődését is, ne csak a kognitív kompetencia fejlődését!
• Teremtsünk olyan hangulatot az osztályban, ahol reflektálni lehet az érzelmi kompetenciával kapcsolatos történésekre: pl. falitábla érzelmeket kifejező szavakkal vagy a diákok egymást dicsérő megjegyzéseivel vagy a megbeszélésre alkalmas történetek feljegyzésével!
• Beszéljük meg kollegáinkkal, hogy ők milyen tantermi stratégiákat alkalmaznak a szociális és érzelmi kompetencia fejlesztésére!
• Vegyünk részt SEL-fórumokon, konferenciákon, olvassuk a SEL-weblapokat, online fórumokat!
• Vezessünk naplót! Ez segít abban, hogy reflektáljunk és fejlesszük a reflektáló készségünket önmagunk érzelmeivel kapcsolatban is. 

Néhány tanács a szülőknek

• Minél korábbi életszakaszban kezdődik az érzelmi tanulás, annál hatékonyabb. 
• Ismerjük meg a SEL-t! Vegyünk részt tanfolyamokon, és használjuk ki az on-line chat lehetőségét!
• Szolgáljunk modellként gyermekeinknek! Ha szociálisan és érzelmileg kompetens módon neveljük őket, könnyebb lesz a szociális elvárásokhoz alkalmazkodniuk.
• Irányítsuk beszélgetéseinket úgy, hogy lehetőség legyen az érzelmekről való beszélgetésre is, mondjuk ki hangosan, amit érzünk, kérdezzük meg gyermekünket, ő mit érez, tanítsuk meg, hogy egyszerre kétféle érzelem is lehet bennünk!
• Dicsérjünk!
• Keressük a spontán helyzetekből fakadó, „tanítható” pillanatokat a hétköznapjainkban, amikor beszélhetünk az érzésekről, hangulatokról, konfliktusfeloldásról, az érzelmek kezeléséről!
• Legyünk tisztában azzal, hogy érzelmi kompetenciát csak személyes történeteken, pillanatnyi eseményeken, a filmek, weboldalak megbeszélésén keresztül lehet fejleszteni. Mutassunk rá és beszéljük meg, ha szociálisan és érzelmileg unintelligens eseményeket, viselkedésmódot látunk, tapasztalunk!
• Vezessünk naplót! Ez segít abban, hogy reflektáljunk és fejlesszük a reflektáló készségünket önmagunk érzelmeivel kapcsolatban is! 

Néhány tanács a diákoknak

• Beszélj magadról magadnak! Legyél önmagad legjobb barátja!
• Kérd meg a barátaidat, hogy mondják el a véleményüket!
• Figyelj azokra a stratégiákra, amelyekkel megnyugtathatod magadat, és segítenek neked, hogy negatív hangulatból pozitív hangulatba kerülj!
• Ismerd meg a “jelzőrendszered”, mi az, amitől mérges vagy szomorú leszel, és gondold végig, hogy tudnád ezeket a helyzeteket kezelni!
• Keress alkalmat a társaiddal való együttműködésre, közös tevékenységre!
• Figyeld meg, kikkel és hol érzed magad jól, és azt is, hol nem!
• Hallgass az ösztöneidre: ha egy barátoddal vagy számodra fontos emberrel vagy, és az ösztöneid azt súgják, valami baj van – akkor baj van!
• Mindennap szakíts időt arra, hogy egyedül, csendben figyelhesd a „belső hangot”. Figyelj saját szociális és érzelmi szükségleteidre!
• Vezess naplót! Ez segít abban, hogy reflektálj és fejleszd a reflektáló készségedet önmagad érzelmeivel kapcsolatban.

Kutatások bizonyítják, hogy az EQ a gyermekek jövőbeni sikerének biztosabb mutatója, mint az IQ és a technikai készségek együtt. Bízom benne, hogy a magyar pedagógusok körében is egyre ismertebbé válik a szociális intelligencia és az EQ fogalma, és egyre több figyelmet és nagyobb teret kaphat a szociális intelligencia tudatos fejlesztésének szükségessége az iskolai és az iskolán kívül történő nevelés során.

Kenneth W. Merrell – Barbara A. Gueldner: Social and Emotional Learning in the Classroom: Promoting Mental Health and Academic Success (A szociális és érzelmi tanulás az osztályban. A mentális egészség és tanulási készség fejlesztése)