Digitális oktatás romatelepen élők életében

Kassai Réka és Szilveszter Áron írása

Ezen méréseink alapján a telepen élő családoknak még nagyobb nehézséget okoz, hogy a digitális munkarendben a gyerekek otthoni tanulását a családtagoknak kell támogatni, mint a középosztálybeli családok számára.

A koronavírus-járvány okozta veszélyhelyzet miatt Magyarországon 2020. március 16-tól zárva tartanak az iskolák, és távoktatásra álltak át. Ez sok családnak és iskolának egyaránt kihívást jelent. Különösen nehéz helyzetben vannak a hátrányos helyzetű, szegregáltan, mélyszegénységben élők. A bagi és dányi romatelepen a Bagázs Közhasznú Egyesület évek óta segíti a szegregátumokban élő tanulók iskolai előmenetelét a helyi általános iskolákkal együttműködve. A romatelepen élő családoknak eddig is kihívást jelentett alkalmazkodni az iskolai feladatokhoz. Jellemző rájuk, hogy kevéssé vonódnak be az iskolai életbe, nehezükre esik követni a telepen élő szülőknek a gyermekük iskolai fejlődését, feladatait. Nagy mértékben veszélyeztetett ez a csoport az iskolai lemorzsolódásban, korai iskolaelhagyásban is (Radó, 2000). A pedagógusok számára is nehéz volt, már a digitális munkarend előtt is, a kapcsolattartás a telepen élő szülőkkel. Feltételezésünk szerint a gyerekeknek otthon kevésbé állnak rendelkezésre a tanuláshoz megfelelő körülmények, az érdemi tanulást korábban szinte csak az iskolában végezték a tanárok segítségével. A digitális munkarend kezdetével a Bagázs Közhasznú Egyesület és az ELTE PPK együttműködésével létrejött kutatási projekt keretében kezdtük vizsgálni ezt a helyzetet. A projekt célja, hogy képet kapjunk arról, hogy a bagi és dányi telepen élő családok milyen nehézségekkel néznek szembe ebben a megváltozott tanulási helyzetben, ahhoz képes, amit a többségi társadalom tagjai tapasztalnak ezzel kapcsolatban. Feltételezésünk szerint a hátrányos helyzetű gyermekek családja nehezebben tudja támogatni a gyermeket az otthoni tanulásban, hiszen mind a környezeti feltételek, mind pedig a szülői kompetenciák, erőforrások tekintetében hátránnyal indulnak. Jelen összefoglaló az első adatfelvételből származó eredményeket mutatja be.

Eljárás

A digitális munkarend az iskolákban március 16-án lépett életbe. Az adatfelvételt március 31. és április 7. között végeztük telefonos interjú módszerrel, amely egy körülbelül 20-30 perces hanghívás formájában valósult meg. A vizsgálati személyek megfelelő tájékoztatást kaptak a kutatásról, és a vizsgálatban való részvételhez beleegyezésüket adták. A kutatás lebonyolítására az ELTE PPK Kutatásetikai Bizottsága engedélyt adott.

Résztvevők

Összesen 49 személyt vontunk be a vizsgálatba. A résztvevők közül 32 fő a többségi társadalom tagja. Ezekben a családokban összesen 46 általános iskolás gyermek él. (Átlagosan 1,4 gyermek/család.) A kitöltők 97%-a nő, és átlagéletkoruk kb. 40 év. A másik csoportot 17 szegregátumban élő, többnyire roma kisebbséghez tartozó személy alkotta. Ezekben a családokban összesen 55 általános iskolás gyermeket nevelnek. (Átlagosan 3,2 gyermek/család). A kitöltők 100%-a nő, és átlagéletkoruk kb. 30 év. Minden esetben olyan felnőttekkel vettük fel az interjút, akik 1-4. osztályos, azaz alsós gyermek otthoni tanulását, tanítását segítik. (Ez némely esetben nem a szülő, hanem más hozzátartozó.)

Mérőeszközök

A mérést egy részben általunk fejlesztett kérdőívcsomaggal végeztük. A kérdőívben ötfokú Likert-skálán kellett válaszolniuk a vizsgálati személyeknek, voltak eldöntendő kérdések, valamint olyan tételek is, ahol több választási lehetőségből választhattak. Az interjúk felvételét nehezítette, hogy azokat a járványhelyzet miatt telefonon kellett felvennünk. A telepen élők esetében sokszor nem volt adott a felvételhez szükséges nyugodt környezet, illetve ezen részvevőkkel a kapcsolatfelvétel is nehezített volt (pl. többszöri időpontegyeztetés, megszakadt a hívás, nehezen értették a kérdést, stb.). Jelen beszámolóban az alábbi kérdésekből származó adatokat hasonlítjuk össze:

• alapvető demográfiai adatok (életkor, lakóhely),
• szocioökonómiai státusz (iskolai végzettség és nettó havi jövedelem),
• a háztartásokra vonatkozó információk (hányan élnek egy háztatásban, ebből hány gyermek van?),
• háztartási rendezettség,
• a támogató felnőtt digitális kompetenciáira, digitális infrastruktúrára vonatkozó adatok.

Eredmények

A vizsgálatban részt vevő telepen élők mind községben élnek, és a gyerekek a helyi általános iskolába járnak integrált vagy félig szegregált osztályba. A többségi csoport lakóhelye diverzifikáltabb:

A vizsgálati személyek olyan családtagok, akik a gyermek tanulását otthon támogatják. Ez nem feltétlenül csak a szülőket jelenti, hiszen sokan például dolgoznak napközben, vagy nem kompetensek a tanulás segítésében. Az alábbi két diagram mutatja be, hogy a két csoportban hogyan alakul az eloszlása a segítők gyermekhez való viszonyának. A többségi csoportban szinte minden esetben a szülők töltik be ezt a szerepet. A telepen élő családok esetében is a szülők dominálnak, de több esetet látunk, amikor nem. Ennek oka lehet a szülők iskolázatlansága, napközbeni elfoglaltságai (pl. munka, házimunka), vagy a motiváció hiánya (pl. nem tartja olyan fontosnak a tanulást).

Alapvető különbség a két csoport között a szocioökonómiai státuszuk. A telepen élők között a legmagasabb iskolai végzettség átlagosan 6,7 általános iskolai osztály, míg a többségi csoportnál doktori fokozatú vizsgálati személy is van, de a legtöbben főiskolai (BA) végzettségűek voltak a ebben a csoportban.

A háztartások bevételénél is találtunk különbségeket, amelyek még jobban növekedtek, ha az egy főre jutó jövedelmet számítottuk ki, mert a telepi háztartásokban többen laknak, mint a többségi háztartásokban. A telepen élők között az egy főre jutó havi jövedelem kb. 28 000 Ft, míg a többségi csoportban majd ötszöröse: kb. 135 000 Ft.

A telepen lévő háztartásokban átlagosan kb. 5, míg a többségi háztartásokban átlagosan kb. 2 gyermek él.

A háztartások zsúfoltságára az ott élő gyerekek számából is következtethetünk, azonban a háztartási rendezettséget is felmértük a kitöltők körében. A Háztartási Rendezetlenség kérdőív („The Chaos, Order and Hubbub Scale”, Matheny és mtsai, 1995) tételeivel mértük fel.A telepen élők átlaga 2,82 (0,69), míg a többségi csoport átlaga 3,60 (0,53) volt. A tételekre adott magasabb értékek nagyobb megítélt háztartási rendezettséget jelentenek. A statisztikai elemzés során közepes mértékű, szignifikáns különbség mutatkozott a két csoport között, t(47)=-4,39, p<,001. Ezek alapján a telepen élők esetében jelentősen nagyobb a háztartás észlelt rendezetlensége, ami még nehezebb helyzetbe hozza őket az otthon tanulás tekintetében.

A digitális infrastruktúrát úgy mértük fel, hogy megkérdeztük, hogy rendelkezik-e a kitöltő internet-hozzáféréssel, okostelefonnal, számítógéppel, chat applikációval, illetve videóhívásra alkalmas applikációval. Az eredmények azt mutatják, hogy a telepen élők közül kevesen rendelkeznek számítógéppel, internet-hozzáférésük, okostelefonjuk, chat és videóhívásra alkalmas applikációjuk azonban nagyrészt van. Bár az utóbbi kettő kizárólag a Messenger applikációra korlátozódik. A többségi családok digitális infrastruktúrája az adatok alapján jóval magasabbnak bizonyult. Minden kérdésben közel 100%-os az igen válasz, kivéve a videóhívásra alkalmas applikációkra vonatkozóan. A telepen élő családok közül azonban van, ahol sem okostelefon, sem internet nem áll rendelkezésre. Ilyen a többségi minta esetében nem fordult elő. Emellett meg kell jegyeznünk, hogy a telepen lévő okostelefonok állapota sokszor nem megfelelő, hamar összetörnek, elvesznek ezek a készülékek. A családoknál kizárólag mobilinternet érhető el, amely korlátozott, tehát egyszerre több gyerek tanulását, YouTube-linkek vagy más, nagyobb adatforgalmat igénylő segédanyagok használatát például már nem teszi lehetővé.

A digitális kompetenciára vonatkozó tételek alapvetően azt mutatják meg, hogy a többségi résztvevők szignifikánsan magabiztosabb digitális kompetenciáikkal rendelkeznek, mint a telepen élők, t(20,8)=-2,53, p=,02. Átlagosan egy 5 fokú skálán a telepen élők 3,20 (1,41)-ra, míg a többségi kitöltők 4,13 (0,73)-ra becsülték a digitális kompetenciáikat. Elképzelhetőnek tarjuk, hogy a valóságban ennél még nagyobb is lehet ez a különbség, ugyanis torzíthatja az eredményeket, hogy a többségi kitöltők ismeretei kiterjedtebbek a digitális eszközök, technikák, kompetenciák horizontján, mint a telepen élőké, így nagyobb rálátásuk van a saját hiányosságaikra is. Lehetséges tehát, hogy a jelen eredményekben a résztvevők saját készségeik megítélésén alapuló adatok a valóságosnál kisebb különbséget tükröznek a csoportok között.

További tervek

Jelen beszámolóban közölt eredmények egy keresztmetszeti képet tükröznek. Ezen méréseink alapján a telepen élő családoknak még nagyobb nehézséget okoz, hogy a digitális munkarendben a gyerekek otthoni tanulását a családtagoknak kell támogatni, mint a középosztálybeli családok számára. A Bagázs Közhasznú Egyesületben ezért tartottuk fontosnak, hogy a távoktatást támogató programot hozzunk létre a családok számára ebben a helyzetben, ezáltal próbálva kompenzálni a telepen élők egyre növekvő hátrányait. A tanév hátralevő részében a telepen élő részt vevő családokkal a Bagázs digitális oktatás programjának keretében a munkatársaink és önkénteseink intenzíven dolgoznak azon, hogy segítsük kompenzálni a hátrányaikat. A legszembetűnőbb nehézség a telepen élő tanulók számára a gyerekek tanulását segítő rokonok alacsony iskolai végzettsége, kompetenciája, hogy segítsék gyermekeiket az új tananyag elsajátításában. Alacsonyabb iskolai végzettséggel ugyanis nehezebb elmagyarázni a tananyagot a tanulóknak otthon. A telepen élő gyerekeknek az iskolában is kihívás elsajátítani a tananyagot a pedagógusok személyes jelenlétével, így most még nehezebb helyzetben vannak. A járványhelyzetre való tekintettel kidolgoztunk egy programot, amelynek elsődleges célja, hogy online segítséget nyújtsunk a családoknak a tananyagról, házifeladatokról való tájékozódásban, az iskolával, tanárokkal való kapcsolattartásban. Továbbá tanácsokkal segítjük a szülőket abban, hogy hogyan alakítsanak ki napirendet, tanulási időt a gyermekeiknek. Azoknak a családoknak, akik nem rendelkeztek megfelelő digitális eszközzel, internethozzáféréssel biztosítottunk kölcsön telefonokat és tableteket arra az időre, amíg otthon kell tanulniuk. Ezek segítségével munkatársaink és önkénteseink segítik a gyerekeket videóhíváson keresztül az új tananyag elsajátításában és az elmaradt feladatok pótlásában. A korrepetálás mellett a gyerekek, szülők motiválásával is foglalkozunk, hiszen eddig sok családban nem volt jellemző az otthoni tanulás a gyerekek életében. Van, aki korábban nem is vitte haza a felszerelését az iskolából, így az otthoni tanulás egy teljesen új kihívás a legtöbb gyerek életében. A bagi első és második osztályosok, illetve a dányi első osztályosok körében már a járvány kezdete előtt is futott a Bagázs otthoni fejlesztés programja, így ők már az elmúlt 1-2 évben megtapasztalták, hogy milyen az otthoni tanulás. Az eddigi tapasztalataink alapján ezek a családok tudatosabban, kompetensebben állnak a jelen helyzethez is. Emiatt abban bízunk, hogy digitális oktatást támogató programunk hozzájárul majd ahhoz, hogy a telepen élő gyerekek képesek legyenek a digitális munkarend fennállása alatt is haladni a tanulmányaikkal, illetve az őket támogató felnőttek kompetenciái is fejlődni fognak. Ennek felmérése céljából az adatgyűjtést a tanév végén is megismételjük.

Hivatkozások

Matheny, A., Wachs, T., Ludwig, J., & Phillips, K. (1995). Bringing Order Out of Chaos: Psychometric Characteristics of the Confusion, Hubbub, and Order Scale . Journal of applied developmental psychology , 429-444.

Péter, R. (2000). Bevezetés az oktatáspolitikai elemzésbe: romák és az iskola. Iskolakultúra, 65-91.