Egy fontos konferenciáról

Alpár Vera írása

Az Esélyegyenlőség és karrier című és Több romát a felsőoktatásba alcímet viselő konferencia 2017. október 25-én került megrendezésre a fiatalon elhunyt Dániel Júlia angoltanár, szervező, innovátor emlékére.

Tartalmas, közös délelőtti együtt gondolkodás a romák továbbtanulási esélyeinek javításáért, öt remek előadó, teltház és végig aktív figyelem, több mint 120 néző, zömében leendő üzletemberek, HR-szakértő egyetemi hallgatók, akik még nem szembesültek ennyire nyilvánvalóan a hazai társadalom egyik legnagyobb problémájával; ezzel jellemezhetnénk az eseményt.

Az emlékkonferencia az ELTE Pedagógiai és Pszichológiai Karán került megrendezésre a Magyar Pedagógiai Társaság (MPT) Fővárosi Tagozata szervezésében. Trencsényi László (az ELTE címzetes egyetemi tanára, az MPT ügyvezető elnöke) – mint vendéglátó – bevezetőjében hangsúlyozta, hogy a szervezők és az előadók a romakérdés és a felsőoktatás esélyegyenlősége témakörében mind rendkívül elkötelezettek, a teremben ülő hallgatók azonban látszólag kevesen érintettek személyesen a témában, ugyanis az évfolyamtársaik között méltánytalanul kevés a roma diák. Nekünk mint jelenlegi és leendő értelmiségieknek – hangsúlyozta a köszöntő – kiemelkedő szerepünk és felelősségünk van abban, hogy ez a jövőben megváltozzon.

A plenáris előadások sorát Sólyom Erika (a CEU egyetemi tanára, a Romani Studies Program programmenedzsere, nyelvész, kutató) nyitotta meg Iulius Rostas (CEU-tanszékvezető) képviseletében, aki megemlékezett Dániel Júliának a CEU-n végzett elkötelezett és lelkes munkájáról, majd ismertette a jelenleg futó és jövőbeni roma programjaikat. Az előadó megemlékezett arról, hogy Dániel Júlia több éven át kiemelkedő munkát végzett angoltanárként a Közép-európai Egyetem egyik roma oktatással foglalkozó kezdeményezésének, a Roma English Language Programnak (RELP) a keretein belül. A RELP első éveiben oszlopos tagja volt a programnak. Kollégái, diákjai nagyszerű pedagógusként emlékeznek vissza rá, aki kreatív egyéniség volt, karakán személyiség, az inkluzív pedagógia híve, a roma oktatásügy fáradhatatlan, elkötelezett képviselője és művelője. Ezután beszámolt a hosszú múlttal rendelkező, s immáron a Közép-európai Egyetemen különféle formában 13 éve a világ minden tájáról érkező romák számára indított képzésekről és kurzusokról: így például a Romani Studies Programról (RSP), valamint a szintén már 2004 óta működő egyetemi előkészítő programról (Roma Access Program, RAP), amely azzal a céllal jött létre, hogy segítse és támogassa a térségből érkező roma diákokat, majd a BA alapképzésük után, és felkészítse őket angol nyelvű graduális (MA és PhD) programokra. 2011-ben a RAP mellett létrejött a RELP program is, melynek végzős hallgatói közül sokan – intenzív angol nyelvi felkészítésük után – a RAP képzésen folytatták tanulmányaikat. 2012-ben a RAP előkészítő program immáron új néven folytatta működését: Roma Graduate Preparation Program (RGPP). A programot működtető szervezeti egység továbbra is a RAP átfogó megnevezést használta, ezúttal többes számban: Roma Access Programs, mely magába ölelte a RELP és az RGPP képzéseket. A RELP angol felkészítő program 2011-2016 között öt éven át működött különálló programként, majd 2016-tól az RGPP keretein belül folytatódott tovább az egyetemi angol előkészítő képzés. RGPP egy tízhónapos, nagyon intenzív előkészítő program jövőbeli graduális tanulmányokhoz, ahol az angol nyelvtudás fejlesztése mellett a roma diákok számos egyéb képzésben részesülnek, mint például mentorálás, tutorálás különféle akadémiai területeken/szakokon, akadémiai íráskurzus, workshopok vagy identitás- és vezetői tréningek. Az elmúlt 13 évben kb. 200 diák végzett a programon. A végzős diákok 70%-a kompetitív ösztöndíjakkal felvételt nyert különböző MA illetve PhD programokra a CEU-n és neves külföldi egyetemeken. A konferencia résztvevői megismerhették a kibővült a Roma in European Societies (RES) projektet, amely egy új kezdeményezés, 2016 márciusában a Roma Access Programs, a VELUX Foundations, a Roma Education Fund (REF) és az Open Societies Foundations Roma Initiatives Office (OSF RIO) összefogásának eredményeként jött létre. Sólyom Erika felhívta a figyelmet, hogy a felsőoktatásban ezidáig páratlan együttműködés azzal a céllal jött létre, hogy szerteágazó programok, képzések, ösztöndíjak, gyakornoki lehetőségek stb. segítségével támogassa a roma fiatalokat mindenféle szektorban – helyi, országos és regionális szinten is. Külön öröm, hogy tovább fejlődik 2017. augusztus 1-től a Roma Access Programs, ugyanis szenátusi döntés alapján új keretek között, Romani Studies Program (RSP) néven folytatja működését. A Romani Studies Program vezetője Iulius Rostas. Az RGPP Akadémiai Igazgatója Kóczé Angéla. Mindkét vezető kolléga egyben a CEU oktatója is. Sólyom Erika bemutatta a – még Dániel Júlia munkássága idején szervezett flashmobról – a diákok által készített videóklipet:

Kerényi Mária, a Zöld Kakas Líceum iskolaigazgatója mielőtt bemutatta izgalmas és igazán gyerekközpontú oktatási intézményének jelenét és jövőbeli terveiket, méltó módon emlékezett meg egykori kollegájáról, Dániel Júliáról, a Zöld Kakas Alternatív Iskola egyik alapítójáról, akivel együtt „ötleteltek” annak idején, hogy a ma már 21 éves iskola hatalmas nehézségeket és szép kihívásokat tartogatva létrejöjjön és működni tudjon. Az előadás első kérdése az volt, miért is „csinál” az ember (alternatív) iskolát? És rögtön két választ is kaptunk rá: Mert szereti az iskolát. Mert nem szereti az iskolát. Na, de miért alternatív? Mert:

• a munkatársak szabálytalan emberek,
• a diákok szabálytalan gyerekek,
• a pedagógiai megoldások szabálytalanok,
• minden folyamatosan változik.

Az igazgatónő mesélt a gyerekek egyéni fejlődési lehetőségeiről. Arról, hogy hol is tartanak most (saját kerettanterv, épület, adatbázis, mérőeszközök), azokról a rendhagyó módszerekről, amelyekkel náluk a diákok tanulnak, alkotnak, amelyek valódi lehetőségeket jelentenek számukra, a törvényekről, amelyek nem könnyítik meg az oktatásban tevékenykedők és a civilek életét, valamint a régebben végzettektől kapott visszajelzésekről.

Dávid Beáta, a SOTE Mentálhigiénés Intézet igazgatója és kutatótársa, Szabó Tünde a Keresztény Roma Szakkollégiumi Hálózat 5 éves utánkövetéses vizsgálatát mutatták be. 2011 őszén kormányzati és egyházi támogatással megalakult a Keresztény Roma Szakkollégiumi Hálózat (KRSZH), mely az ország négy – egy évvel később öt – településén elindított felekezeti roma szakkollégiumokat fogja össze. A Semmelweis Egyetem Mentálhigiénés Intézete longitudinális szociológiai vizsgálat keretében négy éven keresztül monitorozta a (KRSZH) hallgatókat. A kutatás azt a megismételhetetlen lehetőségeket rejti magában, hogy a KRSZH indításának első percétől, azaz egy valódi null állapottól szisztematikusan vizsgálhatta az intézményi rendszer hallgatóit négy éven keresztül. A vizsgálat háromféle céllal és módszerrel valósult meg: értékvizsgálat – EVS (European Value Survey) önkitöltős kérdőívvel; kapcsolathálózatok vizsgálata – network naplóval, a hallgatók megkérdezése négy hullámban, évente egyszer; életút-, identitásvizsgálat – saját készítésű interjúvázlattal, interjúk segítségével – hallgatónként egyszer.

A négy év során 261 kérdőívet (EVS) – 186 hallgatótól, 294 kapcsolati naplót – 183 szakkollégistától, valamint 197 életútinterjút vettünk fel. Longitudinálisan elemezve az adatokat elmondható, hogy a vizsgálatba bevont hallgatók kapcsolathálózatának mérete szignifikánsan nőtt a kutatás ideje alatt, évről évre új ismeretségekre tettek szert, ezek az ismeretségek pedig jellemzően a nem roma értelmiségi csoport felé mutatnak. A civil aktivitás mutató a szakkollégisták esetében kimagasló, és sokkal nagyobb mértékű, mint a társadalom egyéb szegmenseiben. A szakkollégisták körében a civilkedés magas előfordulása (megtartása) a jövőben, a szakkollégiumból való kikerülés után is nagyon fontos feladat. Az egyén hosszú távon sikeres integrációjának záloga az a támogató, erős közösség, ami az egyes szervezetekben jelen van. Megvizsgáltuk a szülők, testvérek iskolai végzettsége és a hallgatók felsőoktatási státusza közötti összefüggéseket. Az emelkedés ellenére még mindig nagyon alacsony a szülők iskolai végzettsége. Éppen ezért a szülők nagy erőfeszítéseket tesznek – derült ki az interjúkból – azért, hogy gyermekeik tovább tanulhassanak. A szakkollégiumok egyik jelentős hozadéka, hogy a cigány egyetemisták meg tudják osztani hasonló helyzetben levő társaikkal és közösen fel tudják dolgozni az intragenerációs mobilitással járó fizikai és lelki kihívásokat. A szakkollégiumok a cigány egyetemisták sikeres tanulmányaihoz nem csupán anyagi támogatással járulnak hozzá, a cigány kultúra értékeinek és történelmének megismertetésével a kollégium erősíti a pozitív önképet.

A szakkollégiumok hálóját Európában egyedülálló kezdeményezésként ismerhettük meg. Különböző egyházak hálózatos együttműködéséből, valamint kollégiumokból – amelyek működésükben a 2011-ben megfogalmazott Alapító Okiratnak és a 2014-es Szakkollégiumi Chartának működésükben megfelelnek – jött létre azon célból, hogy

…saját szakmai program kidolgozásával magas szintű, minőségi szakmai képzést nyújtson, segítve a kiemelkedő képességű szakkollégisták tehetséggondozását, közéleti szerepvállalását, az értelmiségi feladatokra történő felkészülés tárgyi és személyi feltételeinek megteremtését, a társadalmi problémákra érzékeny, szakmailag igényes értelmiség nevelését.

A szakkollégium alapvető célkitűzése, hogy hozzájáruljon a közéleti feladatvállalás iránt elkötelezett, aktív társadalmi párbeszédet folytató cigány és nem cigány értelmiségiek formálódásához, akik a szakmai kiválóságot ötvözik a társadalmi és szociális kérdések iránti érzékenységgel. Arra törekszik, hogy tagjai ne csak elméletben, hanem a gyakorlatban is kipróbálják magukat segítő szerepben, ezzel gyakorolják az aktív felelősségvállalást.

A szakkollégiumok segítik a hallgatók cigány kötődésének megerősítését, a társadalom cigánysággal kapcsolatos különböző problémáinak és lehetőségeinek elemzését, értelmezését.

A szakkollégiumok közösségeiben megjelenjenek a keresztény értékek: a szolidaritás, az igazságosság, a kölcsönösség, a megbocsátás, a türelem, az alázat, a másik emberért való önzetlen élet, melyek élhetővé teszik az emberi közösségeket, megtermékenyítik a társadalmi párbeszédet.

A szakkollégiumnak a tehetségfejlesztés mellett célja, hogy a hallgatóinak társadalmi hátteréből fakadó hátrányait a lehetőségeihez mérten kompenzálja, segítséget nyújtson számukra az egyetemi közegben történő eligazodáshoz, tanulási módszerek adaptációjához, egyéni célok, célrendszerek megvalósításához. (Keresztény Roma Szakkollégiumok. Szakmai Standard)

Valamennyi szakkollégium felsőoktatási intézmények mellett, azokkal minél szélesebb körű együttműködésben dolgozik. Az egyetem nem csupán háttérintézmény a szakkollégiumok számára, ahonnan a hallgatóik érkeznek, hanem stratégiai partner is, hiszen a tanulmányi program számára innen is tudnak bevonni oktatókat és mentorokat is. A felsőoktatásba való beágyazódás másik módja, hogy a szakkollégiumok törekednek arra, hogy szakmai-tudományos rendezvényeken, konferenciákon is részt vegyenek, megjelenjenek, illetve kialakítsanak ilyen jellegű együttműködéseket is.

A Keresztény Roma Szakkollégiumi Hálózat – elnevezéséből fakadóan is – négy alapvető területre fókuszálva kívánja segíteni hallgatói előrejutását, személyes fejlődését: spiritualitás/keresztény értékrend; roma/magyar identitás; szakmai kiválóság; közösségi lét és közösségi tudat.

Daróczi Gábor, aki a Romaversitas volt igazgatója – és úgy kérte, hogy független szakértőként és apukaként is mutassuk be –, utolsó előadó volt, azonban a fáradt közönséget meghökkentő és izgalmas kérdéseivel, saját tapasztalatokon alapuló történeteivel igazán „felrázta”. A záróbeszélgetés három legemlékezetesebb „életmeséje” arról szólt, hogy

• soha nincs olyan, hogy ne legyen egy „mentor, segítő, valaki, aki mindig is hitt bennem”,
• a nyolc év alatt egy-két kivétellel nem volt olyan, hogy teljesen szegregált iskolából vezetett volna út az egyetemre,
• a roma egyetemisták pont ugyanolyanok, mint a nem romák (kapunyitási pánik, külföldre menekülés, szakmán kívüli munkák, anyagi gondok stb.).

Daróczi beszélt még a roma értelmiség fontosságáról, a saját sorsáról, családjáról, az általa vezetett Romaversitasról és a roma fiatalok helyzetéről, nehézségeiről, valamint a szegregáció veszélyeiről és „pénzügyi motorjáról”, a különböző és ezért megkülönböztető állami finanszírozás veszélyeiről és annak következményeiről.

A szociológus visszautalt a konferenciát köszöntő házigazda szavaira méltatva egyúttal a rendezvényt: éppen az ilyen és hasonló alkalmak, az együttgondolkodás is táptalaja lehet egy pozitív irányú változásnak, attitűdváltásnak.

A konferencia meglepően erős hatást tett a különböző egyetemekről, főként a Károli Gáspár Egyetem Gazdaság- és Vezetéstudományi Intézetéből és a Metropolitan Egyetem Menedzsment Intézetéből érkezett hallgatókra, akik több héttel a rendezvény után is még több, kisebb létszámú beszélgetést kezdeményeztek a témáról, és elmondták, hogy mennyire másképp látják a kérdést, mivel az előadóknak köszönhetően teljesen új szemszögből tekintenek a problémára, és más megvilágításban látják így a megoldási lehetőségeket is. Maguk a hallgatók fogalmazták meg, hogy sokkal több ilyen típusú beszélgetésre lenne szükség a mai magyar társadalomban.