Friss Péter: Európai Iskola a bankok városában
A legfontosabb eszköz az egyéni szükségletek állandó figyelemmel kísérése, az iskolai eredményesség mérése, visszajelzése. A tanórai differenciálás alapvető követelmény a tanári munkával szemben. Ebben a különböző nemzetiségű, eltérő képzési utakat bejáró pedagógusok között jelentős különbségek vannak, de az iskolai együttműködés kiváló lehetőséget ad az egymástól való tanulásra.
Egyszerü, modern epület. Az ablakokon az EU tagállamok fővárosainak jellegzetes épületeiröl keszült fóliák, a falakon diákok munkái. Az egyik sarokban németül beszélgetnek, a büfé előtt olasz szavakra lehetünk figyelmesek, de néhány méteren belül még vagy öt másik nyelvet ismerhet fel a látogató. Nincs ez másképpen a tanári szobában sem. De néhany perc elteltével azt is tapasztalhatja az újonnan érkező, hogy mindig akad közös nyelv, amin az együtt dolgozók, egy közösségben tanulók és tanítók szót tudnak érteni. Frankfurt eszaknyugati részén vagyunk, néhány kilométerre a forgalmas banknegyedtől, egy több mint 1100 fős iskolban. A bejáraton felirat: European School Frankfurt / Europäische Schule Frankfurt.
A több mint ötven éves múltra visszatekintő európai iskolák feladata, hogy megteremtsék és biztosítsák az európai intézményekbe kiküldött munkatársak gyermekeinek együttes nevelését.1 Közülük az egyik legfiatalabb az idén 10 éves Frankfurt am Main-i Európai Iskola, amely az elsődlegesen az Európai Központi Bankban dolgozók gyermekei számára biztosít közös tanulási lehetőséget.
Az 1950-es évek első felében szülői kezdeményezésre megszületett iskolák létrehozása mögött az a szándék munkált, hogy azok a gyerekek, akiknek szülei európai intézményben vállalnak munkát, segítséget kapjanak ahhoz, hogy könnyen és gyorsan integrálódni tudjanak egy új oktatási környezetbe, miközben megőrizhetik és erősíthetik nyelvi és kulturális gyökereiket. Vagyis az európai iskolák olyan feladatot látnak el, amire a nemzeti oktatási rendszerhez tartozó intézmények vagy a nemzetközi iskolák nem képesek: különböző országokból érkezett tanulók számara biztosítják nem csupán az idegen nyelven, hanem az anyanyelven tanulás lehetőségét is, miközben saját nemzeti kultúrájuk értékeit egyfajta európai perspektívába helyezve sajátítják el. Ugyanakkor az európai iskolák feladata az általános műveltség színvonalas közvetítése, megbízható, a felsőfokú tanulmányokat megalapozó ismeretek és kompetenciák kialakítása, olyan képzést és elismert végzettséget biztosítva, amely lehetővé teszi az Unió valamennyi felsőoktatási intézményében való továbbtanulást.
Az oktatás szervezeti keretei
Az iskolai oktatás időtartama 14 év. A kétéves óvodát (early education, pre-primary), öt évfolyamos alsó tagozat (primary) és hét évfolyamos középiskola (secondary) követi. Természetesen mód van arra, hogy a tanulók az oktatás bármelyik évében lépjenek be az iskolába. Ebben az esetben a nemzeti iskolai intézmény szintjének megfelelően folytathatók a tanulmányok. Az európai iskolák a székhelyük szerinti jogrendszerben elismert állami-önkormányzati iskolák jogalanyiságával bírnak.
Az oktatás nyelvi szekciókban folyik. A frankfurti iskola esetében ez 4 szekciót jelent: a német, az angol, a francia es az olasz nyelvű ágat. A tanítás alapnyelve a szekció nyelve (ez a tanuló 1. nyelve). Amennyiben valaki nem talál az anyanyelvének megfelelő szekciót, akkor a szülők kérése alapján az angol, a német vagy a francia nyelvű osztályba kerül és jogosult a saját anyanyelvét is tanulni. Ebben az esetben a tanuló első nyelve a saját anyanyelve, 2. nyelve az adott szekció nyelve, ami egyben az adott gyerek számára az első idegen nyelvet is jelenti. Az alsó tagozat első évfolyamától megkezdődik az első idegen nyelv (a használatos terminológiával 2. nyelv vagy közvetítő nyelv) tanulása. Például egy magyar gyerek, aki a német szekcióba jár, 1. nyelvként magyarul tanul, a 2. nyelv pedig számára a német.
A 2. nyelv, választás szerint a három közvetítő nyelv, vagyis a német, az angol és a francia egyike. Ezen tanulják a középiskola 3. osztályától (ami a magyar 8. osztálynak felel meg) a társadalomismeretet, illetve az abból kinövő történelmet és földrajzot.
A 3. nyelv, vagyis egy újabb idegen nyelv tanítása, amely az EU bármelyik tagállamának hivatalos nyelve lehet, a középiskola 2. osztályában (a magyar rendszer szerinti 7. osztály) indul. Összességében három élő európai nyelv tanulása kötelező, de a felsőbb évfolyamokon mód van továbbiak választására. Az anyanyelv és az idegen nyelvek intenzív tanulásának lehetősége eleve biztosítja a sokféle kultúrával való elmélyült ismerkedést, amit természetes módon egészít ki, hogy a gyerekek számára osztálytársaik, iskolatársaik, tanáraik révén természetes a sokféle nyelvvel, szokással történő találkozás.
A tanítás valamennyi nyelvi szekcióban egységes órakeretben, az anyanyelv (1. nyelv) oktatási programja kivételével azonos tantervek alapján zajlik. Bár a nyelvi képzés kiemelt fontosságú az intézményben, az iskola különösen nagy figyelmet fordít az európai műveltség alapjainak megbízható átadására, mind a humanóriákat, mind a reáliákat illetően.
Az iskola tiszteletben tarja a világnézeti meggyőződést. A szülők választásának megfelelően a tanulók vallásoktatásban vesznek részt, vagy erkölcstant tanulnak. Ez a választás az iskolaévek alatt módosítható. Az e tantárgyakban nyújtott teljesítmény a többi tárgyhoz hasonlóan értékelésre kerül, de ezek a jegyek nem vehetők figyelembe az évismétlésről szóló döntésben, illetve az érettségi átlagában.
Az óvodai szakasz
A gyerekek annak az évnek a szeptemberétől lehetnek óvodások, amelyben a 4. életévüket betöltik. A vegyes életkorú óvodai csoportok szintén nyelvi áganként szerveződnek, létszámuk – csakúgy mint az iskolai osztályoké – legfeljebb 30 fő lehet.
Az alsó tagozat 5 éve
A beiskolázás abban a naptári évben lehetséges, amelyben a gyerek a 6. életévét betölti. Érdekes tapasztalat, hogy néhány országból érkezett családok már az 5. életévtől kezdve szívesen iskolába küldenék a gyerekeket, más nemzethez tartozó famíliák – köztük hazánkfiai – inkább még egy évet az óvodában tartanák őket. Mint az iskolai élet oly sok területén, itt is megmutatkozik a különböző hagyományok hatása a családok iskoláztatással és az iskolával szembeni elvárásaiban.
Az 1 és 2. évfolyamon a tanórák 30, a további években 45 percesek. A 8 tanórát kitevő anyanyelv (szekciónyelv) mellett 4 órában matematika, 2,5 óranyi időkeretben (4 napra elosztva) a 2. nyelv tanítása zajlik. Ebben az időkeretben tanulják az anyanyelvüket azok a gyerekek, akinek első nyelve eltér a szekció nyelvétől. Ez gyakran azt jelenti, hogy egy tanár egy-két gyereket tanít ezeken az órákon. A testnevelés óra kerete 2, míg a művészeti órákra 1,5, a zenére 1 óra jut. A Világ felfedezése nevű tantárgyra (ami leginkább a környezetismeretre hasonlít) 1,5 óranyi időkeret áll rendelkezésre. A szünetekre, ebédidőre további 2,5 órát szán az órakeret. Ennek megfelelő a tanítók óraszáma is: 25,5 óra (60 perces egységben számítva), amiből 2,5 óra ebédeltetési, szüneti, tanítás előtti vagy utáni felügyeleti tevékenység, a többi a tanítási kötelezettség.
Az alsó tagozat 3-5. osztályában „európai órák” elnevezéssel zajlanak heti egy délután projektrendszerű foglalkozások, amelyekben a tanulók a nyelvi szekció kereteit felbontva vonódnak be különböző játékokba, kulturális és művészeti foglalkozásokba. Ezek az alkalmak erősítik a gyerekek osztály- és szekciókereteken túlmutató együttműködését, tematikájukban erősítik az európai tudatot, a sokféle nyelvi, s kulturális találkozás lehetőségét. Az együttes tevékenységek lehetővé teszik, hogy a különböző országokból érkezett tanulók ne csak távolról lássák egymást, egymás mellett éljenek, hanem a közös alkotás során valóban megismerjék egymást, tanulják meg egymás értékeit becsülni, tisztelni. A csoportok olyan tevékenységeket folytatnak, aminek eredményeképpen valamit létrehoznak, bemutatnak, mások számára is láthatóvá tesznek, miközben folyamatos együttműködésre, kommunikációra, nyelvhasználatra kényszerülnek. A leggyakrabban (csoportos) rajzolás, ábrázolás, közös főzés, színdarab, jelenet létrehozása, előadása, zene, tánc, hangszeres játék és hasonlók szerepelnek az egy éven át állandó összetételű, de 4 hetente más-más tanárral dolgozó csoportok feladatai között.
A középiskola
A középiskolai tanulmányok során a tanulók fokozatosan, egyre növekvő lehetőséget kapnak arra, hogy egyéni érdeklődésük, irányultságuk, teljesítőképességük, motiváltságuk illetve továbbtanulási elképzeléseik kereteibe illesztve igazíthassák tanulmányaikat, miközben az oktatás megszervezésnek módja elkerüli a túl korai választás kényszerét. Mindeközben megőrződik az általános műveltség közvetítésének lehetősége, hiszen igazából a két utolsó tanévben válik az egyéni döntés a tantárgyválasztásban nagy súlyúvá.
A középiskola 7 tanéve az egységes európai érettségivel fejeződik be. Az 1. nyelv kivételével a tantervek valamennyi szekcióban és tantárgyban egységesek.
Az első 3 évfolyam (a magyar rendszer szerint 6–8. osztály) a megfigyelési és orientációs szakasz, amelyben a tanulók képességeit segítő fejlesztés áll előtérben. A középiskola első évfolyamain egységes természettudományi tantárgy (Science) kereteiben tanulnak, majd ez később önálló biológia, kémia, fizika tantárggyá válik szét. Hasonlóan alakul a humántudományi oktatás, amely szintén egységes tantárgyi keretben (Human Science) indul, majd történelemre és földrajra ágazik el. A műveltségközvetítésben betöltött szerepe mellett a kultúraközvetítés különös fontosságú programja jelenik meg a zenében, illetve a (képző-) művészeti tantárgyakban. A tanulók óraszáma az első évben 32, majd 34/35-re emelkedik.
A 4–5. évfolyamon (9–10. osztály) a tantárgyak egy részét a tanulói tantargyválasztás alapján eltérő óraszámban lehet elsajátítani. A matematika esetében választható heti 4 órás alap- vagy 6 órás emelt szint. Ezeken az évfolyamokon minden természettudományos tárgy (biológia, kémia, fizika) kötelező. A kötelező tárgyakhoz további hat különböző tantárgy közül lehet választani: 4. (élő európai) nyelv, latin, ógörög, gazdasági ismeretek, amelyet a 2. (közvetítő) nyelven tanulnak heti 4-4 órában, illetve heti 2 órás tárgyként művészet, zene, informatika. A tantárgyakat úgy kell összeállítani, hogy egy tanuló minimálisan 31, maximálisan 35 tanórát teljesítsen hetente. Kivételesen ennél több óra is engedélyezhető.
A 6–7. középiskolai évfolyam (11–12. osztály) tananyaga az érettségi alapja. Kötelező tárgyként megmarad az első nyelv (anyanyelv-irodalom), az első idegen nyelv (vagyis a második nyelv), a matematika (egyéni választás szerint heti 3 vagy 5 órában), a természettudományok közül egy választott tantárgy, a testnevelés, a történelem valamint a földrajz. A diákok a rendelkezésre álló keretek között mintegy 15 féle tantárgy közül választhatnak. A választható tantárgyak sorában a korábbiak folytatása mellett új tárgyak lépnek be. Igy pl. filozófia, magasabb óraszámú intenzív kurzus első és második nyelvből, vagy matematikából (plusz 3-3 órával) illetve kiegészítő tantárgy (pl. kémiai, biológiai, fizikai laboratóriumi gyakorlat, szociológia, politika). Ezek kombinációjából állíthatják össze saját tanrendjüket, ami komoly segítséget jelent a tervezett továbbtanulás szerinti hangsúlyok kialakításához, miközben a meglevő, itt most nem részletezendő tantárgyválasztási szabályok biztosítják a közös műveltségalap megőrzését, a kiegyensúlyozottságot, az érettségi követelmények elsajátítását. A tanórák összeállításánál továbbra is érvényes előírás a minimális 31, ill. a maximális 35 óra.
A meglehetősen elméleti orientáltságú tantárgyi rendszert jól egészíti ki a középiskola 5. évfolyamán megszervezésre kerülő 2 hetes munkahelyi gyakorlat, amelyet a tanulók választásuk szerinti helyen töltenek el. Ez a 10 nap sokuk számára az első valódi találkozás a munka világával, ami gyakran a jövendő pálya kialakítása szempontjából igen fontos tapasztalatokat hoz. Minderről a következő tanév elején az anyanyelvi órák keretében prezentációban számolnak be saját osztálytársaiknak, majd közülük a legérdekesebb, legtanulságosabb tájékoztatók a szülők és a következő évfolyam tanulói előtt kerülnek bemutatásra. Évről évre igazi élmény annak megismerése, hogy milyen változatos tapasztalatokra tettek szert diákjaink, s milyen tanulságokat vonnak le maguknak ezekből, de nem kevésbé tanulságos azt látni, hogy 16-17 éves fiatalok milyen magabiztosan, felkészülten, kompetensen tudnak szabadon nagy létszámú közönség előtt anyanyelvükön, vagy éppen idegen nyelven beszélni. Az ilyen típusú feladatokra való felkészítés egyébként is fontos része az oktatásnak.
Az eredményes tanulás segítése
Mind az iskolába érkező gyerekek eltérő nyelvi, kulturális vagy egyéb hátteréből, mind az egyéni fejlődési különbségekből adódóan szükség van arra, hogy a gyerekek a tanórákon, de azokon túlmenően is a lehető legtöbb és leghatékonyabb segítséget kapják a tanulási folyamatban a sikeres iskolai előrehaladás érdekében.
A legfontosabb eszköz az egyéni szükségletek állandó figyelemmel kísérése, az iskolai eredményesség mérése, visszajelzése. A tanórai differenciálás alapvető követelmény a tanári munkával szemben. Ebben a különböző nemzetiségű, eltérő képzési utakat bejáró pedagógusok között jelentős különbségek vannak, de az iskolai együttműködés kiváló lehetőséget ad az egymástól való tanulásra.
Amennyiben az egyéni vagy csoportos tanórai differenciálás mellett más megoldások is indokoltak, ezekre többféle lehetőség áll rendelkezésre. A segítségnyújtás, felzárkóztatás (learning support) keretében az iskola adott tantárgyban/tantárgyakban időszakosan többletórát biztosít, illetve ír elő. Amennyiben egyértelműen indokolt egy gyengébben teljesítő tanuló számára ez a megoldás, azt a tanító, illetve a szaktanár, esetleg az osztályozó értekezleten a tantestület jelzése, javaslata alapján szervezi az iskola.
A felzárkóztatás alapvetően kiscsoportokban (az alsó tagozaton kivételesen egyénileg is, a középiskolában legalább 3 tanuló részvételével) zajlik. Az egyes tanulók számára a részvétel az iskola döntése alapján kötelező. Amennyiben a tanulói teljesítmény ezt a többletidőt már nem igényli, a tanuló elhagyja a csoportot. Ez a rugalmas rendszer segít abban, hogy az érintett tanulók segítséget kaphassanak ahhoz, hogy elérjék a sikeres továbbhaladásukhoz szükséges, megbízható teljesítményszintet.
Az alsó tagozaton a segítség sajátos formája, amikor a felzárkóztatást végző tanár a tanórán közvetlenül részt vesz, s akár az ismeretek elsajátításában, akár a saját tanulás szervezésében segíti az érintett tanulót/tanulókat. Az iskola ezeket a korrepetáló, rásegítő órákat az erre a célra normatív módon szabályozott órakeretből finanszírozza, a szülőkre nem hárul külön anyagi teher.
A sajátos nevelési igényű tanulók számára külön program áll rendelkezésre. Ez külön tanári segítséget, tanórai vagy azon kívüli egyéni segítést, többletidőt, eltérő értékelési szempontok érvényesítését, speciális fejlesztést, illetve – főként testi, érzékszervi fogyatékosság esetén – egyéni asszisztenciát is jelenthet. Feltétel, hogy a tanuló rendelkezzen megfelelő szakvéleménnyel tanulási nehézségeiről, illetve hátrányairól. Az egyéni program kereteinek kialakítása minden tanuló esetében egy SNI tanácsadó csoport javaslatára történik. A tanácsadó csoport összetétele (az igazgató, ill. helyettese, az osztályfőnök, a szakkoordinátor, a fejlesztő tanár s az érintett szülők) eleve biztosítja a sokoldalú, a gyerek érdekeit figyelembe vevő megközelítést. A csoport tesz arra javaslatot, hogy az indokok alapján milyen segítséget ad az iskola, milyen módon segíti a tanulási nehézségek leküzdését (többletórákkal, tematikus programmal, tanórai asszisztenciával, számítógépes program igénybevételével stb.), s arról is egyeztet, hogy mit vállalnak a szülők (pl. terápiás kezelés igénybevétele, az otthoni segítés formái). Mindezt az iskola és a szülők szerződésben rögzítik, ami a tevékenység, az értékelés, s nem utolsó sorban a finanszírozás alapja is. Ezáltal áttekinthető, ellenőrizhető és értékelhető a tanuló részére kidolgozásra kerülő egyéni fejlesztési program. A megállapodásban rögzítettek, illetve az ezek alapján elkészülő egyéni fejlesztési tervek évente (indokolt esetben félévente) ugyanezen összetételű tanácsadó csoportban értékelésre kerülnek. Itt kerül sor a további tennivalók meghatározására, ami a soron következő sajátos tennivalók megtervezését ugyanúgy jelentheti, mint a sikeresnek bizonyult beavatkozás megszüntetését. Ez utóbbi elég gyakori pl. diszlexia esetében a középiskola első éveiben, hiszen az időben megkezdett és folyamatos fejlesztés eredményre vezetett.
A középiskolai tanítási program szerves része a tanulni tanulás segítése (learning skills). Az első évfolyamokon begyakorlandó alapvető tanulásszervezési, tervezési ismereteken, valamint az egyes tantárgyak tanulására vonatkozó sajátos technikák elsajátításán túl a végzős évfolyamok számára a felsőfokú tanulmányokhoz ad segítséget, többek között olyan gyakorlatokkal is, amelyekben elsajátítható, hogy milyen módon lehet megpályázni az Európában nagyszámban létező állami, vállalati, alapítványi tanulmányi ösztöndíjakat, illetve az egyetemi tanulmányok melletti pénzkereső tevékenységeket.
A segítségnyújtás különböző formái túllépnek a közvetlen tanulmányi kérdéseken. Az iskolában kialakított tanácsadói rendszer segíti a tanulókat akár tanulmányi, akár más természetű problémáik értelmezésében, megoldásában. Ennek érdekében minden nyelvi szekcióban megbízást kapnak megfelelően felkészült tanárok, akik igény esetén tudnak olyan témákban segítséget adni, mint például a tantárgyválasztás, iskolai vagy tanulási nehézségek leküzdése, vagy éppen az ifjúsági európai programok bemutatása, s jelentős részben továbbtanulási, pályaorientációs kérdésekben adnak támogatást a diákoknak. De igény és szükség szerint foglalkoznak más, az adott korosztályok számára fontos témákkal is, mint többek között egészségügyi kérdések (együttműködve az iskolaorvossal, vagy a helyi egészségügyi szolgálatokkal). Ebben a tevékenységben, amelyre egy külön, megfelelően berendezett helyiség is rendelkezésre áll, fontos szempont a tanulók bizalmas információival kapcsolatos titoktartás. Ugyanakkor az e tevékenység során szerzett általános tapasztalatok segítik az iskolvezetést pedagógiai programjának fejlesztésében, illetve jó alapot nyújtanak különböző projektek indításához.
A lassúság napja (slow motion day)
Az értékelesi rendszer, a továbbhaladás
Az alsó tagozatosok esetében a tanév elején a tanítók tájékoztatják a szülőket a tanulási folyamat tervéről, s az értékelés szempontjairól. November folyamán a tanítók a szülőkkel való személyes találkozáson adnak tájékoztatást a tanulmányi előrehaladásról, a gyerek szociális aktivitásáról, másokhoz való viszonyáról, minden lényeges megfigyelésről. Ha szükséges, közös tervet alakítanak ki a megfelelő fejlesztés érdekében. A rendszeres szóbeli visszajelzés mellett félévben és az év végén az általánosan elterjedt európai gyakorlattal összhangban szöveges értékeléssel történik a tanulói teljesítmény megítélése.
A továbbhaladásról szóló döntés az osztályozókonferencia hatáskörében van, amelyet az igazgató, vagy helyettese vezet. Egy esetleges évismétlést pontosan indokolni kell, s előírás az is, hogy ennek veszélyét a tanév során, még megfelelő időben, írásban jelezni kell a szülőknek.
A középiskolai tanulmányok alatt az osztályzás 10 fokú skálával történik. Az egyes osztályzatok értelmezését nyilvános dokumentum, az európai iskolák mindegyikére kötelező szabályzata tartalmazza.
Az első három középiskolai évben tantárgyanként egy-egy érdemjeggyel történik a tanulók félévi, illetve év végi értékelése. A középiskola negyedik évétől fogva már két osztályzat szerepel a bizonyítványban: egy „A”, és egy „B” jegy. Az „A” osztályzat a tanuló órai tevékenységét, aktivitását, teljesítményét minősíti, vagyis mindazt, ami a „B” jegyben nincs benne, míg az utóbbi a félévi mérésekben, tesztekben elért eredményeit tükrözi, illetve az utolsó évfolyamokon a közös és egységes vizsga osztályzata a „B” jegy. E kétféle osztályzatot egész és fél számokban lehet megadni. A félévi és év végi bizonyítványban az osztályzatok mellett rövid, egy-két mondatos, személyre szabott megjegyzésekben a tanárok pedagógiai megfontolással hívják fel a figyelmet a tanulók erősségeire, az esetlegesen javításra szoruló elemekre. A bizonyítvány mellett további két értékelési időszakban – novemberben és áprilisban – is átfogó képet ad az iskola a tanuló teljesítményéről. Ez egy egyszerűsített bizonyítványlapon történik, amelyen a tanárok lényegében egy ötfokú skálán jelölik meg a tanuló aktuális teljesítményszintjét, s ezt egészítik ki segítő szöveges megjegyzésekkel.
Fontos szabály, hogy az év végi osztályzat nem egyszerűen a megszerzett osztályzatok valamiféle számtani átlaga, hanem mindenfele tanári megfigyelést, eredményt, teljesítményt figyelembe vevő összeértékelés. A végső érdemjegy tehát nem egyszerüen osztályzatok átlaga, ugyanakkor nem lehet a tanuló legkevésbé jó jegyénél kisebb, sem pedig a legjobb jegyénél magasabb érdemjegy.
Gyenge, a bukás veszélyét magában rejtő tanulmányi eredmények esetén a továbbhaladásról szóló döntés lényegében annak mérlegelését jelenti, hogy a tanuló rendelkezik-e a megfelelő ismeretekkel, kompetenciákkal, motiváltsággal és érettséggel ahhoz, hogy a következő évfolyamot sikerrel elvégezze. Mérlegelni kell azt is, hogy a továbbhaladás nem befolyásolja-e negatívan az osztálytársakat a megfelelő eredmények elérésében. Meghatározott számú és súlyozású tantárgyi elégtelen évismétlést hoz magával. A tantárgyak ebben a döntésben eltérő súlyozással szerepelnek. Ugyanakkor az osztályozó értekezletnek van lehetősége arra, hogy indokolt estben eltérjen a számszaki eredmények alapján történő döntéstől, s a továbbhaladást engedélyezze. Erről egyenként, nyíltan szavaznak az osztályozókonferencia résztvevői, ahol nincs mód tartózkodni a döntéstől, csak igennel es nemmel lehet voksolni. Az osztályozó konferenciának joga van az évismétlésre utasításra akkor is, ha egyébként a jegyekből ez automatikusan nem következik. Az ilyen esetet megfelelően indokolni kell.
Az iskola irányítása, az iskolahasználók részvételi lehetőségei
Az iskola alapvető ügyeiben a legfőbb döntéshozó szerv az igazgatótanács. Ennek elnöke az Európai Iskolák Szervezetének főtitkára, aki ezt a feladatot valamennyi európai iskolában ellátja, ami egyfajta egységességet biztosít a döntések kialakításánál. Szavazati jogú tagjai az igazgató mellett a szülők 2 képviselője, a tantestület képviselői (1-1 fő az alsó tagozatból és a középiskolából), az Európai Központi Bank 2 delegáltja (a szülők mintegy 70%-a ennek az intézménynek alkalmazásában áll), a gazdasági es technikai állomány választott képviselője, a középiskolai diákönkormányzat elnöke és helyettese (ez utóbbiak csak a napirendek egy részénél lehetnek jelen). Szavazati jogú képviselőt delegál a testületbe az Európai Bizottság, aki költségvetési kérdésekben vétójoggal rendelkezik. Hozzászólási joggal jelen vannak az igazgatóhelyettesek és az iskola gazdasági vezetője.
Az iskolát vezető és jelentős döntési kompetenciával bíró igazgató munkáját egy óvoda-alsó tagozatos, és egy középiskolai igazgatóhelyettes segíti. A napi ügyekben a döntéshozó alapvetően az igazgató. Ő delegálja a feladatokat a helyetteseinek vagy másnak, de a szabályozás egyértelműen és világosan az igazgatót tekinti a legfőbb döntéshozónak az iskolán belül, aki döntéseiért teljes körű felelősséggel és elszámoltathatósággal bír. Kollektív döntési joggal a tantestület két esetben rendelkezik: az osztályozókonferencia keretében a továbbhaladás, ill. évismétlés vonatkozásában, illetve a fegyelmi eljárás során a fegyelmi bizottság egy esetleges kizárásról szóló döntése esetében.
Ugyanakkor az iskolahasználók számára számos lehetőség van a részvételre, a döntéshozatal befolyásolására. Ez három alapvető jogon alapul:
- az információhoz való jogon,
- a javaslattételi jogon,
- a döntéshozatalban való részvétel jogán.
A döntéshozatali mechanizmust az iskolahasználók közös testületei segítik. Nincs mód az iskola valamennyi, az iskolahasznalók által közösen müködtetett grémiumának bemutatására, csak a legfontosabbakra szeretnék kitérni. Ilyen a már előzőekben bemutatott igazgatótanács, amely többek között kialakítja az iskola költségvetési javaslatát, ill. a nem tanári státusok létesítésére tesz javaslatot. Dönt az iskola fejlesztési tervéről, pedagógiai programjáról, éves fejlesztési tervéről, illetve más alapvető iskolai dokumentumokról.
Az igazgató és részben az igazgatótanács döntés-előkészítő, illetve döntéshozó funkcióját egy iskolai konzultatív bizottság (school advisory council) is segíti, amelyben a tanárok, a szülők, a diákok, a partnerintézmények képviselői vesznek részt. Ez a testület készíti elő a középtávú pedagógiai programot és éves tervet, ill. átfogó, az iskolai működést érintő, elsődlegesen nem pedagógiai kérdéseket vitat meg (pl. az iskola és a tanulók biztonságával, az épület fejlesztésével összefüggésben).
Mind az alsó tagozaton, mind a középiskolában önálló nevelési tanács működik. Tagjai a szülők, a tanárok és a középiskola esetében a diákok képviselői paritásos alapon (4-4 fő a négy nyelvi szekciónak megfelelően), valamint az elnöki szerepet is betöltő igazgató, akit segít az adott iskolai szintet irányító igazgatóhelyettes. A tanács napirendjére a tagok tesznek javaslatot. A két iskolaszinten működő tanácsok évente egyszer együttes ülést tartanak, amelyen átfogóbb nevelési, pedagógiai kérdésekről mondanak véleményt, alakítanak ki közös álláspontot. Hatáskörét tekintve tanácsadó szerv, de ha a tanács állásfoglalásával ellentétes döntést hoz az igazgató, akkor ezt külön meg kell indokolnia. Gyakorlatban persze – hiszen az igazgató jelen van ezeken az üléseken – itt sikerül kialakítani a megegyezéseket. Fontos szabály, hogy egyéni ügyeket nem tárgyalhat ez a grémium. A témákat nem részletezik az előírások, kivéve a házirendet, amelyet ebben a testületben kell megbeszélni, szabályait egyeztetni.
Az iskolában működik menzabizottság, amelynek joga az étkezéssel kapcsolatos elgondolások megvitatása, a büfé kínálatának és árainak véleményezése (gyakorlatilag jóváhagyása), a szolgáltatás értékelése, javaslatok megtétele. Itt az iskola, a szülők, a tanárok, a diákok képviselői mellett a szolgáltatóé a főszerep, hiszen a vele kötött szerződés szerint a bizottság működtetése az ő feladata.
Természetesen az átfogó, nagyobb közösségeket érintő képviseleti lehetőségek mellett az iskolai közösség minden tagja jogosult saját nevében fellépni, ha a közvetlen érintettsége fennáll. Minden más esetben a különböző választott képviselőké ez a jog, az osztályszinttől (diákok, szülők, tanárok, más dolgozók esetében egyaránt) az iskola egészét érintő kérdésekig, illetve azon túlmenően, hiszen a különböző érdekcsoportok szervezett és szabályozott képviseleti rendszerét az iskolarendszer valamennyi szintjén megtalálhatjuk.
A szülői, tanulói, de akár a tanári jogok érvényesítéséhez, a kötelezettségek megfelelő betartásához is nélkülözhetetlen az iskola átláthatóan szabályozott működése, illetve ennek világos, követhető kommunikációja. Az európai iskolák nemzetközi jellege számos közös szabályozást kiván meg, hiszen egyértelművé kell tenni a megszokott nemzeti rendszerekhez, iskolákhoz képesti eltéréseket, s persze a hasonlóságok sem feltétlenül magától értetődőek. Mivel nagyszámú és meglehetősen terjedelmes dokumentumról van szó, ezek ismertetése nem fér bele e tanulmány terjedelmi lehetőségeibe. Részben az európai iskolák központi weboldalán, részben az iskola saját honlapján folyamatosan hozzáférhetők az intézményrendszer alapdokumentumai, a nemzetközi megállapodások, a tanárokra, tanulókra vonatkozó iskolai, valamint a dolgozókat érintő szabályok, a tantervek stb.
A meglehetősen részletes szabályok ellenére számos területen adott az egyes iskolák önállósága. Az utóbbi évek törekvéseinek jegyében növekvő iskolai autonómia még fontosabbá teszi a helyi döntések meghozatalának folyamatát, azok tartalmát, jó hozzáférhetőségét, nyilvánosságát.
- 1. Az Európai Unióba történő belépéssel egyidejűleg került sor Magyarország csatlakozására az európai iskolák működését szabályozó nemzetközi egyezményhez. Ma már mintegy 300 magyar tanuló végzi tanulmányait együtt a több mint 21 ezer diákkal, akik a 14 működő iskolában tanulnak. A brüsszeli és a luxemburgi magyar szekciókon kívül több intézményben találunk magyar diákokat.