Fókuszban az Akácliget
Bohán Mariann recenziója az Orsós Anna által szerkesztett Fókuszban az Akácliget – Egy elfeledett cigánytelep története című tanulmánykötetről
A kötet a cigányok legkisebb magyarországi csoportjával foglalkozik, a beásokkal.
2018-ban jelent meg az Orsós Anna szerkesztett Fókuszban az Akácliget című tanulmánykötet, amely a Pécsi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar Neveléstudományi Intézet Romológia és Nevelésszociológai Tanszék munkatársai, fiatal kutatói, valamint a Wlislocki Henrik Szakkollégium hallgatói által a hazai beás cigány közösség körében készített kutatás eredményeit mutatja be. A könyv középpontjában egy Baranya megyei eltűnt cigánytelep, az Akácliget története áll. Akácliget Kétújfalutól 2 km-re található cigánytelep volt. A 2017-ben Kétújfalun megvalósított vizsgálat kérdéseit, módszereit, eredményeit mutatja be a kötetben olvasható négy tanulmány.
A tanulmánykötet felépítését tekintve 3 részre osztható:
- A szerkesztő, Orsós Anna bevezetője röviden ismerteti a kutatás hátterét, a kutatócsoportot, a vizsgálat céljait, módszereit, a kutatás helyszínét, a mintát, valamint a könyv felépítését. A bevezető angol nyelven is olvasható.
- A könyv további részében négy tanulmány található, melyek különböző nézőpontból mutatják be a vizsgálat eredményeit.
- A mellékletben találhatunk fényképeket a terepmunkáról, festményeket az Akácligetről (Palkó János, festő), továbbá térképet a cigánytelep és Kétújfalu földrajzi elhelyezkedéséről.
A bevezetőben teljes képet kaphatunk a kutatást megalapozó kérdésfelvetésről, vizsgálati célokról, szempontokról, eszközökről. A szerző fontosnak tartotta szemléltetni, hogy az utóbbi évtizedekben ugyan egyre több olyan kutatás valósult meg, ahol már figyelembe vették a magyarországi cigányok három nagy csoportjának (leginkább nyelvészeti jellegű) különbözőségeit, de még mindig sok esetben csak általános megállapításokat tartalmaztak ezek a vizsgálati eredmények az egész cigányságra vonatozóan. A kötet a cigányok legkisebb magyarországi csoportjával foglalkozik, a beásokkal. Alapvetően feltáró, alapozó kutatásnak tekintették a kutatók ezt a vizsgálatot, ugyanis a fentebb említett okok miatt még nem rendelkeztek átfogó ismeretekkel a hazai beás közösségekről. Így ezek alapján elengedhetetlennek tartották, hogy egyrészt összegyűjtsék, megismerjék a már eddigi tudományos eredményeket ezen a területen, másrészt pedig, hogy elkezdődjön a beás közösségek többszempontú vizsgálata.
A fő célkitűzésük a beás cigányok sajátosságainak a feltárása történeti, nyelvi, szociológiai, iskolázottsági, társadalmi integrációs szempontból. Ehhez kapcsolódóan módszereiket tekintve dokumentumelemzést végeztek, ami alapját képezte a fő kutatásnak, a terepmunkának. A helyszínen, Kétújfaluban 100 fővel vettek fel kérdőívet, fele-fele arányban olyannal, aki beásnak vallotta magát, és nem beás emberekkel. A 100 főből 20 személlyel készítettek mélyinterjút is. A mintát képező emberek jellemzője még, hogy a telepről kiköltözött és nem telepi lakók is voltak közöttük.
A kutatócsoport sajátossága volt, hogy a vezető kutatók mellett fiatal kutatók, PhD hallgatók és szakkollégisták is részt vettek a vizsgálatban. A hallgatók esetében a kutatásban való részvétel feltételét képezte a beás nyelv ismerete – ugyanis több családban még nagyon intenzív a beás nyelvhasználat – ezzel is megteremtve a lehetőséget, hogy beás nyelven kerüljenek rögzítésre a mélyinterjúk. A kutatás tudományos eredménye mellett nagy érdeme a hátrányos helyzetű roma/cigány hallgatók bevonása, szakmai támogatása, tudományos előmenetelük segítése.
A könyv négy tanulmányt tartalmaz, melyek a kutatást több oldalról mutatják be. Az első tanulmány Boros Julianna doktorjelölt nevéhez fűződik, aki bemutatja a vizsgált célcsoport (Baranya megyében élő cigány népesség) jellemzőit társadalmi-gazdasági szempontból. Továbbá ismerteti az Akácliget kialakulásának történetét.
A második tanulmányt Gergye Eszter PhD-hallgató írta, aki bemutatja a kérdőíves vizsgálat eredményeit. A kérdőívet 6 fő részre osztották: 1. általános rész, 2. általános rész – nyelvelsajátításról, identitásról, 3. nyelvhasználat, 4. általános attitűdök, 5. közművelődés, 6. lakóhely. Ezen témakörök alapján kerültek feldolgozásra a kérdőívek, és a szerző ezek alapján mutatta be az eredményeket.
A harmadik szerző, Orsós Anna kutatásvezető, a válaszadók nyelvhasználatát, valamint saját kisebbségi csoportjukhoz való kötődését mutatta be a tanulmányában. Ezen a területen a vizsgálati célok között sorolták a nyelvi és hangzó anyagok összegyűjtését, rendszerezését, valamint a beás közösségek nyelvhasználati sajátosságainak feltárását.
Az utolsó tanulmányt Kovácsevicsné Tóth Marianna, a Kétújfalui Konrád Ignác Általános Iskola vezetője írta, aki tanulmányában bemutatta az intézményt, az iskola kapcsolatát a helyi közösséggel, valamint azt, hogy ez milyen hatással van az oktatás minőségére, eredményességére. Továbbá kapunk egy történeti kitekintést a cigány tanulók iskolai helyzetéről, oktatási formákról, törvényi változásokról.
Összességében a tanulmánykötet jól felépített, világos képet ad a kutatás célkitűzéseiről, módszereiről, eredményeiről. A kutatók kritikus szemmel tekintenek munkájukra, megfogalmazzák, hogy a vizsgálat során milyen nehézségekbe ütköztek, mely területek azok, amik még átgondolásra szorulnak, valamint a jövőre nézve hogyan gondolják tovább a kutatást a jelenlegi eredmények tükrében. A tanulmányok nyelvezete szakszerű, szakmai, de a tudományos világban nem jártas ember számára is érthető a részletes kifejtéseknek, ábráknak, táblázatoknak köszönhetően. A vizsgálati terület hiánypótló, több további kutatás alapját képezheti a jövőben.